Putyini demokrácia… Amerikában

Obama lába alatt forró a talaj, kell tehát a terelés neki most, mint egy falat kenyér, és hála Istennek ott van Orbán, akire rá lehet fogni, mint a reklám beli Nesquick nyuszira. Egy amerikai testvérlapunk 16 Watergate szintű botrányt gyűjtött össze, a botrányok és kudarcok egész láncolata vezetett tehát a tegnapi történelmi bukáshoz, amihez mérhető a második világháború óta nem volt Amerikában.

Az amerikai ügyvivő tehát ennek az adminisztrációnak az ügyeit viszi, és egyre nyilvánvalóbb: demokrácia bullshit Amerikában sem más, mint ami itthon volt pár éve: antiszemitázással, rasszistázással, homofóbozással és demokráciázással terelnek saját ötlettelenségükről, erőtlenségükről, és folyamatos politikai kudarcaikról. Érdekes megnézni, hol van a jelenlegi iszonyatos demokrata kudarc gyökere, ezeket a gyökereket pedig 2011-ben fogjuk megtalálni, és – nem fogunk meglepődni, amikor kiderül, hogy az első fel fog tűnni kedvenc amcsi nagybácsink, Soros Gyurka is.

Most a teljes magyar balmédia NAV-ozik, meg civilezik, de érdemes megjegyezni, hogy a már említett botrány-listát Number One helyen az úgynevezett IRS botrány vezeti.

Hogy tisztán lássunk: az IRS nem más, mint az amerikai NAV. Az Internal Revenue Service azonban egyben nyomozati szerv is, aminek a magyar NAV-nál valamivel szélesebb nyomozati jogköre van. Lehallgatásokat szervezhet, házkutatást tarthat, sőt akár ügyészségi és rendőri eljárást is kezdeményezhet, kikerülve a bíróságot. A dolog 2010-ben kezdődött, amikor a demokraták egy kis módosító indítványt nyújtottak be azt illetően, hogy a „társadalmi feladatot ellátó nonprofit szervezetek” amelyek azonban adóköteles tevékenységet is végeznek, ne élvezzenek különleges elbírálást, hanem tulajdonképp az IRS teljes apparátussal nyomozhasson utánuk. Ezt azzal indokolták, hogy kiderült, számos terrorszervezet ezt a kiskaput használja arra, hogy pénzelje az olyan szörnyű szervezeteket, mint az ISIS, Al Kaida és társaik. Az amcsik nem is tiltakoztak, a módosító átment, hisz ha egy amerikainak azt mondják terrorveszély, bármire hajlandó. A dolgot akkor megtámogatta a bostoni merénylet is, tehát nem tűnt fel, hogy ezzel a módosítóval más szándékai vannak az Obama-adminisztrációnak.

Nem telt el sok idő, és a vonatkozó osztályon meg is duplázódtak az „ügyek” számos tisztviselőt fogadtak fel, hogy a keletkező kivizsgálásokat kezelje. 2012-ig, alig két év alatt kőkemény vegzálást és monitorozást kezdtek, amivel nem is lett volna semmi gond, ha nem jön az amerikai Horváth András, bizonyos Lous Lerner, akinek a laptopja a sajtó birtokába került. Zöld Ufóakták, helyett tehát itt egy konkrét merevlemezről lehetett csemegézni, napi szinten hozni nyilvánosságra a botrány részleteit.  Mint kiderült, Lerner, aki ennek a nyomozócsoportnak a tagja volt „felsőbb utasításra” azt a parancsot kapta, hogy teljes kivizsgálást végezzen minden olyan szervezettel kapcsolatban, aminek köze van a Tea Party (a republikánus kőjobb) mozgalomhoz. Keresőszavakat kapott, úgy mint „Patriot” „Constitutional” „National” „Israel” és ezek alapján választották ki azokat a civil szervezeteket, amelyekről minden pénzmozgást, tevékenységet, alapítványi háttért, mozgást fel kellett tárni.

A dolog pikantériája az, hogy maga az adatbázis, ami a konzervatív szervezetek listáját tartalmazta „csodás módon” eltűnt, és a botrány gyűrűzésekor az Obama-adminisztráció minden eszközzel gátolta a bíróság és nyomozóügyészség munkáját, ami miatt rendes tüntetések voltak, hisz ugye „adminisztratív eszközökkel gátolták a nyomozást, ezzel tiporva sárba az amerikai demokráciát”.

Ismerős?

A dolgot tovább árnyalja, hogy mindeközben létezett egy másik lista is, azokról a szervezetekről, melyeknek a nevében „Liberal”, „Progressive”, „progress”,  „equality” szerepel, és ezeknél a parancs az volt, hogy az ő vizsgálatukat a régi módszertant követve, gyorsan, lazán és felületesen kell végezni. 2014 áprilisában épp a botrány folytatásaként derült ki, hogy emiatt, a Soros és Clinton alapítványok számára ennek a laza elbírálás eredményeképpen nyílt lehetőség arra, hogy többmilliárd dollárnyi adót síboljanak el karitatív tevékenység címén a Holland Antillákra, illetve ködös kelet-európai számlákra. Itt kapcsolódik be az a kissé összeesküvéselmélet-szagú forgatókönyv, amely szerint a Soros pénzek egyfajta feketekasszaként működnek a CIA akcióihoz, ezért (is) az állami nagyvonalúság.

A republikánusok és konzervatívokhoz köthető civil szervezetek természetesen úgy ráharaptak az ügyre, mint pittbull a betörő tökére. A listák létezését nemrégiben volt kénytelen beismerni az IRS vezetője, ugyanakkor alig pár hónapja, augusztus 22-én még visszautasította a listák kiadását, mert egészen mostanáig tagadtak.

Amikor a magyar hatóságok embereit civil-vegzálás okán cseszegeti az Obama-vezetés Magyarországon, annak nem kicsit van ironikus töltete.

A történetnek ugyanis létező következményei is vannak: miközben a liberális szervezetek továbbra is gyorsított eljárással kapnak adómentességi státuszt, ezáltal gyakorlatilag ellenőrizetlenül mozgathatnak pénzeket, több konzervatív újság, média-szolgáltató, akik hasonló pénzügyi konstrukcióban dolgoztak, 16-20 hónapja még csak választ sem kap kérelmére az adóhatóságtól, ami miatt teljesen ellehetetlenült működésük, és csődközeli állapotba kerültek.

Magyarul: az amerikai adóhatóság szisztematikusan kivérezteti anyagilag a konzervatív civil szervezeteket, miközben a liberális civil szféra tulajdonképp szabadon áramoltatja off-shore és egyéb cégekbe adómentesen a támogatói milliárdokat, amiből lehet finanszírozni ezt-azt akár a térségünkben is.

Az adómentességért folyamodó konzervatív szervezeteknek az IRS kitölthetetlen, bonyolult kérvényeket küldözget a mai napig, amiket aztán hónapokig cirkuláltatnak a rendszerben. Egy ilyen kérdőív olyan adatokat is kért, amelyek alkotmányos jogokat sértenek: a donorok neve, címe a felhasználás módja, bankszámlaadatok, sőt, nyíltan kikérték a szervezet politikai hovatartozását is. Tavaly májusban továbbgyűrűzött az ügy, amikor két, azonos területen működő, ám eltérő irányultságú szervezetnél, Tennessee államban, az egyszerre beadott, egyforma módon kitöltött, azonos papíroknál egyik esetben azonnali válasz érkezett az IRS-től és megkapták az adómentességet, míg a másik esetében további vizsgálatokat kértek úgy, hogy ezzel befolyásoltak egy épp folyó akciót is, behozhatatlan előnybe hozva egy pályázaton a liberális szervezetet konzervatív versenytársával szemben.

Ami tehát világos mára: az adóhatóságnál meglévő, ám titokban tartott listákon besorolják a különböző társadalmi és civil szervezeteket, és diszkriminatív módon járnak el velük az adóhatósági eljárások során.

A botrány még folyik. Immáron két éve tartja izgalomban a közvéleményt, és valószínű, hogy lesznek még következményei, hiszen eddig a Demokraták mosták a szart rendesen, a kezdődő vizsgálatok elhaltak, a nyomozások befulladtak, és – a botrányt robbantó Louis Lerneren kívül – csupán két kisebb osztályvezető távozott tavaly a botrány kapcsán. Mindeközben közeledtek a tegnap bebukott választások, és a legutóbbi felmérések alapján a regisztrált szavazók (igen, ott van ilyen, nem hekkelték meg a regisztrációt úgy, mint nálunk…) 75%-a, beleértve a demokraták 63%-át komoly, szenátusi vizsgálatot követel, ami a tegnapi eredmények birtokában pár hónapon belül meg is lesz. Ha viszont az elindul, akkor olyasminek lehetünk majd szemtanúi, mint a Watergate kapcsán utoljára: fejek fognak hullni, emberek mennek börtönbe, hisz ma már biztos, több helyen volt alkotmánysértő, sőt bűncselekmény az, amit az amcsi NAV-nál elkövettek.

Nos, ez az adminisztráció hivatkozik most küldötte révén Horváth András zöld dossziéjára, vádolja a magyar NAV-ot korrupcióval, tiltja ki annak elnökét Amerikából, és sipítozza szócsövében, a New York Timesban, hogy mi itt sárba tiporjuk a civil szférát.

Nos, ahogy az amerikaiak mondanák: bitch please….

Tovább..

I just want to be the part of it: New York, New York

Hangos a sajtó: újabb kemény editorialt kaptunk a The New York Times-tól, Lendvai Ildikó, akit csak azért olvasztottak ki a hibernáló kamrából, hogy nyilatkozhasson, rögvest selyemzsinórt emleget. Mondjuk, jellemzi a baller gondolkodást erőteljesen, hogy önálló ötlet, gondolat híján az ilyen fos véleménycikkek révén emlegetnek Selyemzsinórt.

Ami amúgy freudi elszólás, hisz azt is jelzi, hogy nem tekintik hazánkat független országnak, hanem Amerika csatlósának. Ők a „szövetség” szóban a szovjet paradigmához szoktak, és a „függetlenség” szóhoz is csak a balos értelmiség jelzőjeként viszonyulnak. Elég szar nekik, de hát ez van, megszoktuk. Innentől már nyilvánvaló, hogy egy ilyen cikkre az első reflex, hogy nem nyaljuk elég körkörösen Amerika ánuszát, és ezért vagyunk büntiben. Ilyenkor hárul a felelősség szegény száműzött toronyházas bloggerre, hogy lapozzon kettőt a Starbucks kávé mellett a NYT-ban, és miután jól kidühöngte magát Orbánon, szembesüljön az amerikai valósággal.

Ezek az „amerikai vélemények” ugyanis olyanok, mint az ilyen vicces YouTube videók. Volt például, amiben a Wall Street Farkasából kivágták az összes fuck-ot és lett belőle öt perc. A HVG és társai meg olyanok, mint az a hülyegyerek, aki mondjuk egy ilyen ötperces videót mutogatna úgy, mint „a XXI. századi amerikai filmművészet”. Merthogy elég egyet lapozni és kiderül, a New York Times terel. Merthogy tegnap a demokraták akkorát buktak, hogy nem térnek magukhoz. Vörösbe borult Amerika, ami – ott – durva „landslide” republikánus előretörést jelez. Tulajdonképp úgy néz ki most Amerika, mint a magyar térkép szokott kinézni, nagy vörös paca, néhány kicsi kék (demokrata) folttal, ami közül az egyik, nem meglepő módon, New York.

Ekkora demokrata vereségre, és kemény landslide-ra amúgy a második világháború óta nem volt példa az Egyesült Államokban.

Az időközi választások során a Demokraták bebukták az eddig meglévő szenátusi többséget, ami – az amerikai rendszert ismerők számára borítékolhatóan – két év konstans szopást jelent Obamának uralma hátralévő két évében. Obama és a demokraták nagyon nagy bajban vannak tehát, mert belpolitikai mozgásterük kb. a kései Gyurcsány – Bajnai időszakéhoz mérhető, sőt, kisebb. Ilyenkor kell egy kis ország – mint a Farok csóválja című filmben Albánia – amit kevés amerikai ismer, nem nagy a jelentősége, de el lehet mondani, hogy húha, bezzeg ott már a demokrácia vérét ontják, és ha esetleg sikerül jól megfingatni, azt el lehet adni amolyan „részgyőzelemként”.

Nos, mivel Orbán Viktor szerepel a fő szövetséges soros Gyuri bá halállistáján, így az ő elmozdítása amolyan presztízsüggyé kezd növekedni az impotens Obama-brigádnak.

Tehát a helyzet az, hogy miközben úgy tűnik, hogy Amerika az új ellenség, sokkal inkább úgy tűnik, hogy Amerikának kezd elege lenni abból az Amerikából, amit Obama, a demokraták, és főleg amit az Obama – Clinton – Soros trojka fémjelez. Ott tartunk, hogy a Huffington Post és a Washington Times is – melyek a New York Times mellett az amerikai liberális média zászlóshajói – kezdenek egyre keményebb kritikus cikkeket lehozni a mostani amerikai vezetésről, amivel a legkisebb baj az, hogy a leszerepelt magyari ballibek sirámait simán beszopva küldik a kész véleménycikkeket a New York Times szerkesztőinek.

Obama lába alatt forró a talaj, kell a terelés mint egy falat kenyér, és hála Istennek ott van Orbán, akire rá lehet fogni a botrányok és kudarcok láncolatát, mint a reklámbeli Nesquick nyuszira. Egy amerikai testvérlapunk 16 Watergate szintű botrányt gyűjtött össze, de mivel itt most épp a NAV vezér és egyéb demokratikus civil vegzálások kapcsán mutatja az izmot az Obama adminisztráció, érdemes megjegyezni, hogy a listát Number One helyen az úgynevezett IRS botrány vezeti.

Hogy tisztán lássunk, röviden: az IRS nem más ugyanis, mint az amerikai NAV. Internal Revenue Service a neve, tehát az ottani NAV, amelyik kőkemény vegzálást és monitorozást kezdett, találjuk ki kikkel?

A republikánusokhoz és konzervatívokhoz köthető civil szervezetekkel.

Nos, innen nézve amikor a magyar adóhatóság embereit civil-vegzálás okán cseszegeti az Obama-vezetés Magyarországon, az nem kicsit ironikus. De erről majd egy másik posztban.

Tovább..