Értelmiség útja az osztályteremnyi hatalomhoz avagy ismét összefújta a szemetet a szél

Két társaságban vagyok teljesen tanácstalan annyira, hogy halvány elképzelésem sincs, miről beszélgetnek. A nagyfülű kamaszgyerekek közt, mikor azok a hétvégi WoW partyra készülnek és tervezik meg, ki lesz a tank meg a mittoménmicsoda a raidben, és a másik, amikor összegyűlnek a baloldal krémjei, a kelet-európai értelemben vett értelmisik és nekiállnak bizottságosdit játszani.

Ezeknek a liberálisnak és közszereplőnek hívott önmarketing-menedzsereknek kb. a 20. század eleje óta az a becsípődésük, hogy nekik kell kivezetni a magyarikat a sötét középkorból, a feudális viszonyrendszerből, az akármiből. Mert ők egyszer eredetiben olvastak Marxot, Engelst és még néhány szerencsétlen königsbergi filozófust (itt jelzem: Európa nagy szerencséje, hogy végül a szovjetek annektálták Poroszországnak azt a részét), tehát alanyi joguk van itt-ott papírra vetett elméletek alapján fényt gyújtani az éjszakában, majd - természetesen - a sorok elejére ugorva irányítani a Nagy Menetelést a Szebb Jövő felé.

Ennek a recipiálás-mániának nélkülözhetetlen előfeltétele a betegország percepciója. Ugye, ha nem lenne beteg, akkor nem kellene gyógyítani, pláne nem olyan kísérleti vagy méltán elfeledett gyógymódokkal, melyekkel a világ boldogabbik felében már senkinek eszébe nem jutna játszadozni. Orvosfilozófusra meg különösen nem volna szükség, akkor meg kárba veszett egy élet munkája. Hajjaj… Ez a „beteg társadalom terméke a Fidesz” szöveg konkrétan el is hangzott a Herényikarcsikától. Értsük helyesen: nem a Fideszre kell haragudni, mert ők csak következményei a társadalom ostobaságának. Ezúton is gratulálunk Antal József egykori pártjának a remek „személyzeti politikájához”, mivel egy konzi nemhogy beteg társadalmakról nem beszél, hanem úgy általában társadalomról sem igen, ahogy a fizikusok sem súllyal mérnek, hanem tömeggel.

A világot akarják megváltani, ha kell, ha nem…

Utat tévesztettünk, mert a Viktor hatalomra jutott. Ennyi önreflexió szorult a teljes balliberális értelmiség elitjének elitjébe, hiába régi hagyomány azon a részlegen az önkritika. Nyilván a nagyobb őszinteséghez, a komolyabban vehető „belátáshoz” – hagyományaikhoz híven – munkatáborba kellett volna szállítani néhány családtagot, csak hát az valódi nemdemokráciát igényelne, nem egy olyat, amivel szemben most ők kockázatmentesen akarnak fellépni. Ebben tulajdonképpen egyetértünk velük, mi is innen küzdünk az Iszlám Állam ellen, nem Bászrában…

Pedig valahol tényleg utat tévesztettek, de egyrészt sokkal korábban, másrészt mai napi boldogan taposnak előre rendíthetetlen magabiztossággal. Ha valamit végre el kellene lesni a fejlettnyugattól, az nem más, mint az ő értelmiségi-felfogásuk. Ha lebasszuk Orbánt, mert nekiállt illiberálisozni, miközben tudjuk jól, hogy az általunk követendőnek tartott (beléptünk, nagy többséggel szavaztuk meg, eldöntött tény) nyugat-európai politikai hagyományban az mit jelent, akkor kénytelenek vagyunk a mi kis k-k-európai értelmisieinket is lebaszni. A fejlettnyugati értelmiségi ugyanis nem akarja megváltani a világot. Nem hoz létre bizottságokat, nem keresi a "progresszív jövőképet" (ó, anyám), hanem elvégzi a munkáját. Könyvet ír, repülőgépet tervez, kocsmában mesél arról, hogy erről már az ókori görögök is azt gondolták. Aztán ha mindezzel végzett és még maradt benne tettvágy, akkor nekiáll sollenezni politikusként.

És majd a választó eldöntik, hogy alkalmas-e a feladatra vagy sem. De semmiképpen sem kerülgeti jobbról-balról a népakaratot, amire állandóan hivatkoznak minden egyéb esetben.

Tovább..

Nem leszünk bevándorlók!

A magyari libnyaf 01/07 poszttraumás sokkja pillanatok alatt fordult át elszánt orbánozásba. Olyan szemekkel írnak a szavakban elutasított gazdasági bevándorlásról szóló orbáni fejtegetésről, mint akik most álltak fel az Alkonyat-trilógia elől. Ilyet nem lehet mondani, ez már széljobb – fejtegetik sorra a magyari véleménypurifikációs bizottság zászlóshajói. Lehet, ha a Bencsikandrás ír ilyet, akkor a galamuszos bíró böribe is rakja, rögtön miután elégedett dörmögéssel nyugtázta, hogy a fejlettnyugati, bezzegdemokrácia Franciaországban mennyi polgár vonult utcára a sajtó és a vélemény szabadságáért.

A meghatározó ellenzéki szereplők közül Goodfriend ügyvivő roppant cselesen egyből ki is twitterezte Szent István intelmeiből a vonatkozó fejezetet, amely az egykultúrájú államok gyengeségére figyelmeztet. Nos, amellett, hogy István királyunk tanításából érthetetlen miért csak ezt az egy bekezdést tarja a multikulti-érzékeny libnyaf máig érvényesnek, és például a keresztényi hit megőrzésének fontosságáról szóló ciklust nem, azt az apróságot is nagyvonalúan elengedték, hogy a korabeli világtérképen a Karácsony-szigetek mellett többek közt Ázsia se nagyon szerepelt. Tehát a 10.-11. század fordulóján a különböző kultúrák alatt a különböző európai kultúrákat kell érteni, aminek az egyik végén az Ibéria-félsziget, a másik végén néhány orosz fejedelemség egyensúlyozott a sztyeppe szélén lábujjhegyen.

Ezek a 21. században már nem is tűnnek olyannyira különbözőnek. Ugyeugye…

Persze egy demokráciában, ahol a Le Monde álláspontja ellenére is szabad a sajtó, nyugodtan lehet bírálgatni bármilyen közjogi méltóságot, akár karikatúrát rajzolni róla, ahogy Charles Martelként üti-veri a muszlimokat. Ugyanakkor sajtóetikai kötelesség is volna, némi háttéranyag-bányászással egybekötve, valami magyarázatot keresni erre a meglepő kirohanásra.

Miközben a fél világ a Sárli vagyok, nem vagyok Sárli, én Ahmed vagyok, én meg nigériai vitákkal oldja az európai terrorizmus mindennapossá válására való rádöbbenést, valóban minimum fura, de inkább érzéketlennek és populistának tekinthető Orbán párizsi nyilatkozata. Főleg abban a fénytörésben – egy span ironikus megfogalmazásával élve – a rendkívül bölcs és előrelátó vezetőink az elmúlt 65 évben mindent megtettek, hogy hazánk ne legyen célállomása a jobb élet reményében nyugatra vándorlóknak.

A gazdasági bevándorlást élésen elutasító orbáni nyilatkozatra, ami azért messze nem tekinthető egybevágónak az európai értelemben vett nyugati szélsőjobboldal bevándorlókkal és úgy ánblokk az iszlámmal szemben megfogalmazott kritikájával, tényleg csak két magyarázat létezhet. Az egyik szerint – a libnyaf véleményformálóival összhangban – Orbánnál rendesen elmentek otthonról. Viszont létezik egy másik, talán reálisabb és értelmesebb megfejtés.

2004-ig kell visszamenni az időben, a hágai program kapcsán kialakult európai vitákig. A hágai program nagy vonalakban arról szólt, hogy közös európai politikát kell kialakítani - mint minden másban - a migráció, a határőrizet, az illegális bevándorlás területén is.

És ebben a vitában merült fel meghatározó európai politikusokban, hogy bevándorlási kvótákat kellene osztani az tagállamoknak, ne a fejlettebb, nyugati régióban összpontosuljon a migrációs katasztrófa, hanem szépen terítsék ki, egyenlően simítsák el a teljes Európában. A kvótademokrácia, mint az közismert, a legmagasabb szintű társadalmi berendezkedési forma az európai baloldaliak szemében. Kell kvóta a nőkre, az uborkára, a szőlőszemekre, miért is ne legyen az emberekre… Csak ne numerus claususnak nevezze el valamelyik Kelet-Európa történelmében járatlan fantaszta…

Szerencsére akkor ebből semmi nem lett, szépen el is felejtettük az ötletet.

Persze csak találgatok, de simán elképzelhető, hogy a párizsi békemenet résztvevőinél, a felvonulás utáni kávézgatás közben, ismét előkerült a közös európai migrációs politika szorosabbra fonásának ötlete. Az, amikor már nem tagállami hatáskörben döntenek arról, hogy a legális és illegális bevándorlók ezreinek mi lesz a további sorsa, hanem bekerülnek egy nagy közös kalapba, ahonnan tyúkmellű és tyúkeszű európai bürokraták a kvóták alapján szépen leszámolják egyesével őket a tagállamoknak.

Nekünk, akiknek Észak-Magyarország integrálása is megoldhatatlan problémát okoz, valóban nem érdekünk még néhány százezer fekete-afrikai és ázsiai muszlim pátyolgatása. Ezért volt hát a gyors állásfoglalás.

Tovább..

Aki komcsik közé keveredik, azt felfalják azok a komcsik

Egyik kedvenc verbális homokzsákunk, Tótawéárpi mellett, a csóringer Szilylaci. Ez a szerelem nem ma kezdődött, valahogy úgy tekintünk rá, mint Batman Jokerre a Sötét lovagban. Nyilván egy fasz, de mégse akarjuk ledobni a tetőről. Viszont olyan hülye, hogy leveti magát.

Épp ezért marha jól elutálgatjuk egymást, hisz neki mi vagyunk a hülye fidesznyikek, míg ő valamiféle, a politika hétköznapjain messze felülemelkedett, kritikai értelmiségi gonzó dolgot nyomat. Olyanféle jeges gyűlölettel, undorral a jobboldal iránt, ami csakis szívből jöhet, de hát ez minimum hozzáállás egy európai értelemben vett függetlenértelmisinél.

Szóval Szily. Ha az egyházi suli nem antikleriákis, antikádéenpé, jobboldalgyűlöletként csapódott volna le nála, mikor a szülei ellen lázadt lapátfülű kiskamaszként, aztán mindezt nem módosította volna tovább szisztematikusan egy szőszi Hunter S Thompsonná némi cuccal, és nem lenne most egy kissé skizofrén, folyamatos önellentmondásokba gabalyodó nárcisztikus „véleményvezér”, akkor egész jó fej is lehetne. Akár itt ülhetne mellettünk a Toronyházban, és velünk szürcsölné 25 éves single malt whisky-ket. De valami okból ő másokkal kezdett haverkodni.

Azokkal a rémesen belvárosi formákkal, akik a Friscoban csapatják a gender filmklubbot, ahol a pulcsiknak bahiás füstölőszaga van, ahol mindenkinek van egy kötelező drogos és egy kötelező meleg barátja, ahol mindenki ismer legalább egy vegan éttermet, ahol divat a korcskutyát kihozni a menhelyről (talán az egyetlen, amivel szemben nincs kifogásunk). De ugyanilyen divat az abortusz is, amit aztán empatikusan értünk meg és lehetőleg jógával kezeljük a keletkező lelki sebeket. Na, ilyenek az ő haverjai, akikkel nem is lenne gond egész addig, amíg nem derülne ki az, hogy ezek a remek jófej emberek valójában leszarják Lacit. Nem fogják őt megvédeni, nem fognak neki küldeni egy kis fehér fényt, amikor Laci megint remeg valami pamlagon. Laci magányos.

Amikor Laci tolja a maga szokásos, kis traumatikus írásait, valójában azzal oldja fel, hogy ő nem Szent Célt szolgál: egy Ügyet, egy Demokratikus Akármit. Mert igazából nem hisz ő ebben. Neki igazából mindegy, hogy Orbán, Gyurcsány, vagy akárki, őt a káosz érdekli, és az, hogy bármikor random belerúghasson keserű gyűlölete tárgyába, magánya kivetített okozójába.

Szilyt most betámadták. A balosok. A demokratikusék. A barátai. A „követői”. A hívei. Egy egyszerű laza gesztusa, miszerint szóba állt Dajcstomival, aki kb. Szily fideszes inverze, egyszerre fújta el a baráti füstölőket, ráncolta össze a jógában kisimult homlokokat, borzolta fel a békeharcos kedélyeket, borította fel a demokrácia tolerancia-harmóniáját, és mutatta meg szegény szegény Szilynek, hogy ő bizony nem tartozik oda. Lehet trendin befrusztrált antiklerikális, lehet meghasonlott alter-narkós, amíg az az Ügy hasznára van. Az önálló vélemény és mozgás, a valódi szellemi szabadság nem egy baloldali dolog. Addig mehetsz arrafelé, a komcsi térfélen, ameddig az orthodox haladárság szellemi keretei engednek. Ha valami unorthodox baromságot mondasz, vagy akár egy légtérbe merészelsz tartózkodni az Ellenséggel, egyszerre leszel megbélyegzett fideszes, mocskos jobboldali, szemét elhajló, osztályidegen pöcs.

Szóval Laci! Figyelj ide! Szerinted miért van kétharmad immár másodszorra? Szerinted miért nyer meg mindent a Fidesz úgyis, hogy valójában szét van terhelve tuskó barmokkal, meg mákszemnyi aggyal bíró karrieristákkal? Megmondom: azért mert te az állítólagos haverjaiddal ekkora faszok vagytok. Oké, hogy jobboldalt jelölted ki ellenségnek egy ideje, de pont úgy, ahogy most téged a „híveid”. Elhajló, unorthodox, nem európai értelemben vett, gondolatbűnt elkövető és hasonló vádakkal. Ilyenek a te haverjaid, akiknek eddig megelégedésükre fuvoláztál. És te meg most „önkritikát gyakorolsz” ahelyett, hogy végre elküldenéd őket a picsába. Szar lehet.

Komcsik közé keveredtél, és most megettek azok a komcsik. Így jártál.

Tovább..