Császtok köcsögök, mi léptünk!

Egy igazi úriember többek között arról ismerszik meg, hogy nem él vissza egy hölgy kiszolgáltatott helyzetével. Nem dzsinázza be a csajokat, hogy magatehetetlen állapotukban rémséges dolgokat műveljen velük. Nem viszi ki őket a város szélére kocsival, hogy választás elé állítsa őket: "Szopsz, vagy gyalogolsz hazáig?". Ilyesmik. Én is szeretek úgy tenni, mintha úriember lennék. Például nagyjából egy éve egy tüntetésen a tömegben alig egy karnyújtásnyira állt tőlem Szabó Timi, és én mégsem tapiztam a seggét. Mert nem gentleman-like. Pedig...

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy a Párbeszéd Magyarországért és az Együtt Soros György és a Clinton-klán magyarországi befolyásáért Bajnai Gordon miniszterelnökségéért társaság külön folytatja, és úgy tűnik, ismét süllyesztőbe kerül egy élcsapat a balfélről. Szabótimistűl sajnos.

Fél év, és Timi poszterét cserélhetjük le Kunhalmi Ágira itt a Toronyházban.

2 évet se élt a szövetség a két formáció között, és Karácsonyék gondban vannak. Mármint magukhoz képest, mert a baloldalon kb. 2008-09 óta a "nyakig vannak a szarban" a baseline, és ehhez képest létezik csak náluk a szar/szarabb/legszarabb(elérik valaha?) kategória-rendszer, és eme helyzetek között szánkáznak időről időre. Gondban, mert ha nincs mögöttük Soros Gyuri pénze, akkor semmijük sem marad. Pártszervezetük soha nem volt, ahogy jövőképük se. Ismert politikusuk 3 darab, de ebből egy el is ment Brüsszelbe fizetett hímtagpolírozónak. Zuglóból meg nehéz lesz felépíteni egy pártot.

Márpedig a felépítés a cél, ugyanis Kari Geri azzal indokolta a különválást nemegybenmaradást, ha nem lesznek összezárva az ellenzéki térfélen, akkor mindenki el tudja végezni a saját építkezését. (Ugye ismerjük a várépítés sikeressége, és a szar, mint alapanyag felhasználása közötti összefüggésre rámutató magyar közismert iránymutatást?)

Eddig nagyjából megszokott a sztori a baloldalról. Nem tudni, épp ki kivel van, merre tart és hasonlók. Lassan megszokjuk a totális káoszt arrafelé. Úgy vagyok vele, mint a 90-es években voltam a Balkán politikaföldrajzával. Ha lejátszották végre, akkor megjegyzem az ottani országokat fővárosokkal együtt. Addig nem. Ugyanez itthon és most:

Majd megjegyzem a baloldali pártokat elnökökkel, ha tisztázzák a ki kivel merre témát végre.

Ami mégis szót érdemel, az Szabótimi popsija mellett Kari Geri egyik kijelentése, miszerint a "baloldalnak tartalmilag kell megújulnia.". Ez az a pont, amikor a szerkesztőségben hangosan felsírtunk többen is. Igen, baszd meg, tartalmilag! Évekkel ezelőtt még az volt a mantra, hogy hogy csak a kommunikáció szar. Most a tartalmilag van soron. Az meg persze csak nekünk tűnik föl, hogy ugyan ezzel is hiába próbálkoznak jó ideje (mármint hogy azt kommunikálják, hogy ezzel próbálkoznak), és mégis a Patás kétharmadol a t. házban.

Személyileg, Geri, az Isten szerelmére! Az kell nektek! Mármint ha lehúznátok végre a rolót és keresnétek rendes civil foglalkozást.

A végső odadörgölőzés az LMP-hez pedig igazán gyomorforgatóra sikerült, de igazából azért tiszteljük valamennyire Schiffert, mert az ilyesmit igen frappánsan szokta elintézni: „Nem is tudom követni, hogy mi folyik náluk. A legjobban azzal járnának, ha a Se veled, se nélküled 2018 nevet vennék fel”

Tovább..

# EZ MEG MI?

Szabó Tímea európai uniós zászlót ad át Orbán Viktornak. És akkor most ezt így hogy? – tehetnénk fel a tornóczkianitai kérdést. Miután Orbán letette a nagyesküt az uniós tagság és az EU mellett.

Persze, értjük mi, Szabó Tímea kifogásolja az EU-s szabadságharcot, hisz Orbán ha nincs kéznél, akkor nem visz magával még egy rekettyést Brüsszelbe (nem tudjuk, az új hátizsák hogyan bírja majd a rekettyéseket, de lehet hogy a modern rekettyések már kímélik a hátizsákokat, és összehajtogathatóak vagy felfújhatóak), és ebben igaza van. Elég rekettyése van az EU-nak, nem kell nekik még egy.

Na, de hogy indokolta mindezt maga Szabó Tímea? „Együtt-PM-es képviselőtársaimmal együtt nem szavaztam meg Orbán Viktort miniszterelnöknek, viszont az eskütétele után átadtam neki egy uniós zászlót. Elmondtam, hogy sajnálattal vettem észre, hogy jó néhány hete levették az EU-s zászló az Országház épületéről, és azóta sem került vissza. Reményeimet fejeztem ki, hogy hozzánk hasonlóan ő is elkötelezett Magyarország uniós tagsága iránt, és hisz az európai értékekben. Megkértem, hogy miniszterelnökként gondoskodjon arról, hogy a zászló visszakerüljön a parlamentre.” Orbán Viktor átvette a zászlót, majd nemes egyszerűséggel annyit válaszolt: kezét csókolom. Majd mielőtt észbe kaphattam volna, ténylegesen kezet is csókolt. Bízom benne, hogy ezzel nem tekinti lezártnak a kérésemet, és még ma felteszik a zászlót.”

El tudom képzelni, mennyire meglepődhetett Szabó Tímea, hogy Viktor bá' kezet csókolt neki. Illetve nem tudom elképzelni, mert a dolog kétféleképpen interpretálható: Orbán tiszteli a nőket (és ezzel némi meglepetést kelt a Fideszt lenőgyűlölőző baloldalon, így az Együtt-PM-ben is), vagy Orbán olyan reakciós fasiszta patriarchátus-hívő, aki még hisz az olyan hiábavalóságokban, mint a nők felé irányuló speciális udvariassági és a férfiak tiszteletét kifejező szokások. S mivel nem tudom, Szabó Tímea a kettő közül melyik módon gondolkodik, azt sem tudom, hogy a kézcsók az ő fejében kompatibilis az európai értékekkel vagy épp ellentétes velük?

Mindenesetre az az „európai értékek” egy aranyos kis gumikifezetés, bár elemzése már lerágott csont. Felsorolok pár európai értéket: hagyomány, kereszténység, szabadság, közösség, verseny, innováció, család, Isten, haza, nemzet... (bor, búza, békesség).

Nos, nem biztos, hogy Szabó Tímea listája teljes fedésben van az enyémmel. De amúgy egy zöld politikustól elég fura az EU ajnározása, habár persze a főnök, az EP zöldfrakciójának vezetője, Daniel Cohn-Bendit imádja az uniót. Mindenesetre az európai zöldbaloldali pártok azért erőst kritika alá szokták venni az EU gazdaságpolitikáját – nem ritkán olyasféle módon, ahogy Orbán Viktor is. Szóval a zászlós akció kicsit furcsa mindennek fényében.

Esetleg elgondolkodhatnánk, hogy ne tegyük-e ki a Parlamentre az összes nemzetközi szervezet zászláját, amelyben tagok vagyunk. Elsőként eszembe jut az ENSZ, lehet, amilyen hülye, Tímea még ott is dolgozott valamikor... Másodiknak eszembe jut a NATO. Na, tényleg, Szabó Tímea mikor ad NATO-zászlót Orbánnak? Persze a NATO-nak nem ment neki Orbánnak, ellenben Szabó Tímea tippem szerint szívesen nekimenne. Pedig a NATO aztán tényleg a nyugati világ és értékeinek védelmére jött létre.

Vagy csak arról van szó, hogy az Unióra is árnyaltabban illene tekintenie egy komoly politikusnak, mint a Megint lakótársat keresünkben a beszívott gyerek, aki örült, hogy Barcelonában téphet egy franciával és ennyi?

Tovább..

Respect Timi!

Hősnőnk, valójában közepesen nagy áruló. Egy „baloldali vándormessiás”, aki otthagyta szebb napokat látott híveit, az LMP zöldalmát rágcsáló szavazóit. Akkor miért is kellene tisztelnünk őt? Hisz a képviselői helyért, a pénzért, a hatalomért szelektív hulladékgyűjtőbe vágta elveit. Hisz hasonszőrű társaival együtt iratkozott fel a Nagy Baloldali Összeborulás listájára. Először Gordon mellett foglalt helyet, majd a szocik seggét nyalta ki. De aztán jött csak a feketeleves, mikor a szövetségbe bezsarolta magát Gyurcsány Feri is. De Szabó Timi ezt is lenyelte. Mert kellett neki a mandátum! (A sors diszkrét bája, hogy az LMP végül nélkülük is bejutott, és ha nincs a pártszakadás, valószínűleg ennél sokkal jobb eredményt ért volna el…) Akkor miért is kellene tisztelnünk őt? Hogy is van ez?

A válasz pofon egyszerű. Azért fejezzük ki rövid, de annál mélyebb tiszteletünket Timinek, mert a választások késő esti értékelésekor, ő volt az egyedüli a Nagy Baloldali Összeborulás vezetői közül, aki a Jókai úton lévő szoci székház közös színpadán elismerte, hogy ez a fajta összefogás nem volt „szerethető” a választópolgárok számára. Tisztelet az őszinteségéért a kialvatlan szemű szépségnek!

Igaz, mikor Bajnai még „egyedül” értékelt, a maga szende, vagy sanda módján, ő maga is célozgatott arra, hogy ebben a struktúrában nem volt elég erő, de a Jókai utcában, a közös tájékoztatón már inába szállt a töketlen Bajnai bátorsága – inkább állt be az Orbánt pocskondiázók hosszan kígyózó sorába.

De a többiek még ennél is gusztustalanabbul viselkedtek. Hisz Európában szokás, hogy a vesztesek gratulálnak a győzteseknek, majd felelősséget vállalnak a buktáért. De a mi országunk nem ilyen ország. Pontosabban: a mi baloldalunk, nem olyan baloldal. Mert a tisztességes elismerés, a gratuláció és a felelősség bevállalása ezúttal elmaradt. Mintha senki nem tehetne semmiről. Senki nem merte kimondani a tutit: „Elkúrtuk! Nem kicsit, nagyon!” – hogy egy klasszikust (aki ráadásul szintén ott magasodott a színpadon és vetett sötét árnyékot a többiekre).

Amúgy egy ekkora „gebaszt” nehéz megmagyarázni. A Jobbik több helyen előzte meg őket, a listás szavazatokban is közelebb került; a Fidesz pedig úgy verte ismét el a baloldalt, mint az a bizonyos halhatatlan szódás, a kevésbé legendás lusta lovát. De hát védelmükre legyen szólva: mit lehet ilyenkor mondani? Nem könnyű eset. De egy biztos, az elhangzottaknál, ha sokkal jobbat nem is, de legalább tisztességesebbet lehetett, sőt, kellet volna mondaniuk.

Mesterházy, akár egy sértődött ovis, akinek elvették a homokozó lapátját imigyen acsarkodott: „A választási eredményt tudomásul vesszük, tudomásul veszem, de ehhez a győzelemhez nem tudok, és nem akarok gratulálni”. Majd jött Gordon, a csalás-elméletével, hogy “a Fidesz manipulált, aljas választói rendszert alakított ki Magyarországon. Ők 100 méteres síkfutásban indultak, mi 400 gáton.” Hah! Szegény hülye Gordon! Észre sem vette, hogy egy lépéssel lemaradt a baloldali retorikában, valószínűleg annyira meg volt zavarodva, hogy fel sem fogta, hogy a világon nincs olyan választási rendszer, amiben ezekkel a számokkal nem a Fidesz nyert volna. (copyright by Török Gábor). És valószínűleg Szigetvári „választási szakértő” Viktor is hiába suttogta a fülébe, nem hallotta, hogy bárhonnan is nézzük, a Fidesz sokkal, de sokkal több szavazatot kapott. Úgyhogy szerencsésebb lenne mást mondani. Esetleg önvizsgálatot tartani.

Tehát minden európai normát felrúgva – elismerve ugyan, hogy többen, sokkal többen szavaztak a Fideszre és kudarcba fulladt az összefogás menetelése – sem Bajnai, sem pedig Mesterházy (akinek ez hivatalból erkölcsi kötelessége lett volna) nem gratulált a győzteseknek. Sportszerűtlen, ízléstelen, gusztustalan magatartás ez! (Megjegyzendő, hogy Orbán, minden vereségekor, nemcsak nyilvánosan, hanem személyesen, telefonon is gratulált ellenlábasainak. De úgy látszik, ő egy másik ligában focizik…)

De ha ezek nem gratuláltak, akkor mit vártunk korunk legszélsőségesebb politikusától, Gyurcsány Ferenctől? A baloldali színházak bonvivánja (megelőzve a két primadonnát: Szabó Tímeát és Fodor Gabikát), olyan történelmi fejtegetésbe kezdett bele, hogy talán nem is él olyan magyar politikai elemző, aki a felénél nem veszítette volna el a fonalat. Persze még mindig van néhány Gyurcsány-fan, aki, ha nem is ért semmit a narcisztikus gondolatokkal átszőtt monológból, akkor is hangosan tapsol. Mert okosnak véli ezt a nagyszerű, „mi az hogy! nagyon is!” tisztességes embert. De Gyuriferi zagyvalékából, amellett, hogy lebutázta a magyar népet, annyit azért meg lehetett érteni, hogy folytatni akarja az „összefogásosdit”. (És ez volt az a pillanat, amikor ismét hálát rebegtek neki a Fidesz stratégák…)

A legviccesebbnek azonban Fodor Gabi bizonyult. Bár neki valóban volt oka a vidámságra, hisz minden társadalmi támogatottság nélkül került be a parlamentbe. Mindezek ellenére igencsak elütő volt jelenléte és viselkedése a letargiát árasztó színpadi jelenettől. Fülig érő szájjal mondta ugyanis el, miszerint „örülünk annak, hogy négy év után lesz liberális párt a parlamentben” Nooormális?  Egyedül van, mint a kisujjam.

Mindezek fényében, Szabó Tímea, akár egy fénysugár, egyedül merte csupán elismerni azt, hogy így, ebben a formában nem fog menni. Bár felelősséget ő sem vállalt a kudarcért, de legalább kimondta azt, amit akkor minden baloldali szavazó gondolt. Hogy ez az egész összefogás nem volt szerethető! Respect Timi!

Érdekes, de hiába állt fel lassan féléve a Nagy Baloldali Összeborulás, így együtt, még sohasem voltak egy színpadon. Valaki mindig hiányzott. (A bejelentéskor éppen Szabó Timit kellet helyettesíteni.)

Így a vereség fényében talán elmondhatjuk azt is, hogy nemcsak hogy először láthattuk őket így, együtt, egy színpadon – hanem minden valószínűség szerint utoljára. Ez a sors fintora.

Tovább..

A nagy szocihaver tipológia

Még 2 napja, mikor a műegyetem előtt rendezett összszocialista skandálókonklávé után sétáltunk a Toronyházunk felé Mongúzzal és a sörökkel, akkor próbáltuk megfejteni, hogy melyik fellépő melyik haverunkra emlékeztetett. Ennek a kissé már esetleg beszélgetés megkopott emlékének az eredménye a mai poszt. Szocialistahaver archetípusok tipológiája, avagy alternatív magyarázat a „Ki miért viselkedett úgy, ahogy viselkedett?” kérdésre.

Bajnaigordi: Az a haverod, akivel legszívesebben mész csajozni. Ő ismerkedik meg a lányokkal, kellemes, könnyed, világi stílusával kiválón képes bájologni, mindig elegáns. Viszont egy balfasz, ezért vagy berúg és összehányja magát, vagy egy teljesen ártalmatlan szituációban elsírja magát, így a lányokat végül neked „kell” hazavinned és lefektetned. Aranyos, ártalmatlan, impotens.

Gyuriferi: Az a haverod, akit meg sem akartál eredetileg hívni a házibuliba, de rád erőltette magát. Aztán megjön, megissza az összes piádat, ajánlatokat tesz a csajodnak, összehányja a wécédet és utána másnap kiposztolja, hogy mekkora bunkó voltál és inkább ment volna másik buliba. Seggfej.

Fodorgabi: Az a haverod, aki nem is cigizik, de elvárja, hogy őt is megkínáld mindig, illetve ha már csak két szál van a dobozban, akkor ő is elszívna egyet, mert jólesik a kávé után. Idegesítő.

Mesterházy: Az a haverod, aki még a sót is felcímkézi, ha közösen nyaraltok. Minden az övé, amit ő hozott, és még a zsepit is felírja, ha kérsz tőle. Igazi szarrágó.

Ungárklári: Nem a haverod, mert szerinte a fiúk undik. Debil.

Kunczegabi: Az a haverod, aki Budapesten született, Budapesten nőtt fel, még a felmenői között sem volt vidéki, ennek ellenére mezőségi nyelvjárásban beszél. Műparaszt.

Bokroslala: Az a haverod, aki mindenkinél okosabb, egy sört se tudsz úgy meginni, hogy ne világítana rá az alkohol és a globális felmelegedés közötti összefüggésre, folyamatosan rámutat arra, hogy nem csak a saját életedet baszod el, hanem a bolygó jövőjét is kockáztatod. Pöcs.

Kónyapeti: Az a haverod, akinek alapjáraton a legnagyobb a pofája, a legszigorúbb történeteket meséli mindig, hogy kit, hol és miért vert meg, de még soha senki nem látta mást csinálni, mint szaladni. Csicska.

Juhászpeti: Az a haverod, aki már a sima ciginél is bent tartja a levegőt megszokásból, és a legvadabb összeesküvés-elméleteket is elhiszi. 35 évesen még soha nem volt még munkája egy hétnél tovább, de erről természetesen a társadalom tehet. Fárasztó, de mindig van nála.

Szabótimi: Róla nem írunk rosszat, mert meg akarjuk...., ezért hát a bárgyú együgyűségét is elviseljük. Üresfejű jócsaj.

Tovább..

Kampánytempó

Timcsi nem bír leállni az éhező gyerek versus stadion dumával. Bár felfigyeltünk rá legutóbb, és meg is írtuk, hogy „összehangolt stadiontámadásra készül a baloldal”, úgy tűnik többet akarnak markolni egyetlen célcsoportnál, egyetlen témánál. Timcsi a Pető Intézetes hoax-gyártások után sem vált, mert az „összehangolt kampányban” neki ez a feladat jutott. Közben a szobordöntögető Bajnai Gordon, a Viktornak üzengető Fodor Gabi, a nyugdíjasokat megszólító Schmuck Andor, és a kossuthlajoskodó Gyurcsány is adják keményen. A szerepek tehát le lettek osztva, és folyik a kampány, zajlik a show. A kövérlászlói értelemben vett zenekarban alakul az összellenzéki harmónia, vége van a szólózásnak.

Ha a baloldal kampányol, akkor harci üzemmódban tolják. Olyankor legnagyobb hülyeségek is kritikátlanul mehetnek. Az ilyen „barna bakancsok tiporják a demokráciát” című értelmisiskedő hisztitől a „fideszmutyi, mutyimatyi mutyihímzés stadionmutyizás” kocsmai hőbörgéséig széles a skála. Erre jön rá a tocsogó populizmus nyákos ragacsos rétege, amikor az éhező gyerekek szájából veszik ki a stadionokat. Ebben a ritka alja műfajban utazik most Timcsi, de hát tudja ő is, hogy el kell kezdeni valahol, hogy az ember lányából egy szép napon igazi liberális hisztiértelmiségi lehessen. Az egyértelmű, hogy Timi ezzel mit akar: karriert, amelynek most toporog az első lépcsőfokán. A választási csalásos baromsággal az MSZP mögötti sidekick párossá alakult exminiszterelnök-duó, a Gyurcsány-Bajnai páros egy Szabó Timcsinél azért hálásabb szerepben védelmezhet már egy pici demokráciát. Szanyi Kapitány, aki már a búcsúkoncert-sorozatát adja, hisz készül Brüsszelbe, a cigifüstös bazmegelős bluest tolja. A Nemzetet, a Közös Hazát, a Galaxist, az aranyos kutyakölyköket, a meg sem született gyermekeket már menthetetlenül Mesterházy Attila tündöklő géniusza fogja megmenteni az orbánfasiszta ármánytól. Ott fénylik Attila, a baloldali eszmeiség táplálékláncának csúcsán, az eljövendő diadal dicsfényétől övezve.

Minden „jobbos” fejében megfordul: ki az a hülye, aki ezt folyton, újra és újra beveszi? Ki az, aki ehhez asszisztál azzal, hogy folyton, újra és újra megszavazza a baloldalt, amelyik sosincs rákényszerítve arra igazán, hogy ténylegesen megújuljon, elég csak újrahangszerelni a régi nótát, kicserélni a háttérénekeseket, és feltenni a régi lemezt, hogy működjön! Hogy létezhet, hogy Tímea 2013-ban valójában bizakodóan léphet egy olyan karrier-útra, amit Lendvai Ildikók és Vadai Ágnesek tapostak keményre?  Ennek – a Boogiman & Piréz Háttérelemző Intézet legújabb reprezentatív kutatására alapozva - egy oka van: valójában nem léteznek baloldali szavazók, akiket meg kell győzni. Nekik nincsenek választói tömegeik, akiket lelkesíteni, mozgósítani kell egy-egy választás alkalmával. A mindenkori „baloldali szavazó” nem olyan, mint a jobbos, aki ha Orbán Viktor beszédet mond, már ott is terem "egymilliomod" magával a Kossuth téren. A baloldaliak nem azok, akik Békemenetekben képesek részt venni az év leglehetetlenebb napján. Ők nem azok, akik megtöltik a rezsigyűléseket, és tűzön-vízen át kitartanak szeretett miniszterelnökük mellett, sőt, a nappaliban kiakasztják a képét II. János Pál pápa mellé. A potenciális baloldali szavazó a 4 év túlnyomó részében láthatatlan, és egyáltalán nem szereti se Mesterházy-t, se Bajnait, és úgy általában a „szocikat” se. Alapvetően kedves emberek ők, és abszolút nem azok a szörnyetegek, akiket többnyire az ATV-n vagy a netes fórumokon, sőt akár a Parlamentben látunk. Az az élcsapat csak. Az átlag, balosnak mondott szavazó az „én nem politizálok, mert ezek mind egyformák, engem nem érdekel a politika, jól elvagyok nélkülük  köszönöm” hitvallását követő, a politikai elemzők számára „bizonytalan, pártot nem választó” szavazóként megjelölt szürke zóna. Az ő megnyerésükre pedig tökéletes a három balos politikai szerep, a populista, a hőbörgő, és a nyafogó. Hiába taszító, nem hosszútávra kellenek. A „sok ember”, aki követi az eseményeket, aktívan politizál és az aktuális rigmusokon kívül is van véleménye, az mind jobboldali. Nem őket akarják a szocialisták és csatolt részeik megszólítani.

De mi a különbség a „csendes bizonytalan” baloldali és a „hergelt biztos” élcsapat között? A hergelt baloldali olyan, mint egy Zambó Jimmy rajongó. Az ilyen fanatikus, aki rááll egy adott dologra, és nem bír leszakadni róla. Már-már mániákus. Mint mondjuk a tuti stábjának nagy kedvence, Kálmán C. Sárgaszőr, a hisztiző liberális értelmisi prototípusa. Aki legutóbb közölte, hogy a fészről törli az összes olyan ismerősét is, aki ismeri  L. Simán Lászlót. Vagy ismer olyat, aki ismeri (igen, tényleg nevetséges). Bár a fene se tudja, mi miatt rágott be ennyire egy háttérbe vonult fideszestől, de ez legyen az ő problémája. Neki a „jobboldal” a Sátán maga, és csak az lehet szép és jó, ami a vörös ötven árnyalatának egyike.  A hőbörgő baloldal képviselői gyártják a netes blogoknak a mémeket, és trollkodják szét a tutifész posztjait, jelentgetik fel, meg végzik a hőbörgős munkát azzal, hogy mindenhol elvetik a viszály csíráit. Hozzájuk csatlakoznak az Index és 444 gyakornok újságírótanoncai, meg a szabótimcsik, akiknek a kávéfőzés melletti feladata a virtuális térben is tolni az éhezőgyerekes polpulista szart.

A „csendes bizonytalannak” ha azt mondja az ember, „nézd ezt a barmot”, hamar ő is arra a következtetésre jut, mint mi, csak épp egy a bibi: ő nem nézi a barmot. Rá se tojik. Mi nézzük ezt a barmot, olvassuk, pörgünk rajta. Az SZTK-ban csücsülő, trolin utazó „nép” bizony szarik rá is, meg a Magyar Narancsra és a benne hisztiző ballibekre, ahogy a reziscsökkentésre, ’56-ra, a nemzeti ethoszra, és ezekre a dolgokra is. A végül az egység útjára lépő baloldal azonban ennek a közönségnek húzza a nótát, aki ugye „felületes szemlélő” ezért nem érti a számot, csak dúdolja, mert „sokat tolják a rádióban”. Nem szereti az X faktort, de nézi, mert szombat este ez megy a tévében. Ugyanígy nem szereti Mesterházyt, Bajnait, de rászavaz, mert most épp ők mentik meg a demokráciát, és demokráciamentés négyévente a program.

Nem ismeri tehát az egész sztorit, hogy mi történt itt Brüsszelben tavaly, azt meg pláne, hogy mi történt 80 éve Trianonban, meg 60 éve a pesti utcán, vagy 70 éve Auschwitzban. Már az is túl sok, hogy mi volt a rezsivel négy évvel ezelőtt: „Még mindig rengeteg úgyis, azt akkor is volt valamennyi. Hát nem mindegy, rablás az egész…”. Azt, hogy ki kivel van, melyik az épp aktuális kormány, amelyik éhezteti a gyereket, lopja a pénzt és csalja a választást el, miközben visszahajt minket a középkorba, nem követi. Számára a Híradó az az uncsi rész, amit elkapcsol az Eszmeralda után, mielőtt jönne az esti film.  Az érthető panelekből épített baloldali kampány le van egyszerűsítve oda, ahol vannak a jók (ellenzék) meg a rosszak (kormány) és te megszavazod, ki maradjon a villában: a pocakos csúnya csávó, aki a lánya menyasszonyi fátyla alá aszfaltozza a stadiont, vagy ez a kedves megbántott srác, aki ugyan picit suta, de a szíve az aranyból van neki.

Ugyanabból élnek a baloldalon kb. 100 éve: fasisztaveszélyesek ezek = mi vagyunk a demokrácia, lám mennyien éheznek EZEK miatt = mi vagyunk a fejlődés. Kálmán C. György , a régi kedvenc, szereti megvetni ezeket a „csendes bizonytalanokat”. Ő, Szanyi Kapitány és Timcsi eltérő szinteken, de ugyanúgy vannak: ha éppen az ő csapata nyer, azt a „csendes többség bölcsességének” szereti betudni, ha veszít, akkor elkezdi lebirkázni meg lefasisztacsürhézni ezt a társaságot. Olyankor ezek az emberek izompólót viselnek és bunkók, tudatlanok, tanulatlanok, fasiszták, kommunisták, ráadásul a körúton kívül laknak. Ha elvesztik a 2014-es választásokat, akkor - ne legyenek illúziónik -  a nemzetközi össztűzből nem csak a kormányra fog fröccsenni a sár. Az értetlen és éretlen nép is megkapja a maga büntetését. A most szeretett és hivatkozási alap„csendes bizonytalanból” egy pillanat alatt lesz nácifasiszta seggfej.

Tovább..

Visszanyalt fagyi!

Kellemetlen. Roppant kellemetlen. De csak számukra. Egy magunkfajta jobber trollnak ugyanakkor megkésett (vagy korai) karácsony, ha le lehet rasszistázni egy antirasszistát. Ha emberijogizni és politikai korrektezni lehet egy liberálszocinak.

Szabó Tímea eldurrant az ATVstúdiójában és minden csupa kaki rasszizmus lett körülötte. A maffiakormányzás ellopja az emberektől a >>mindent<< és szegénységbe taszítja őket – mondotta, majd egy laza ecsetvonással niggerezett és dél-amerikai cigányozott egyet. Elvégre a gazdasági helyzet kézzelfogható (a zemberek által is érthető, azaz populista) leírására nincs is jobb a niggerezésnél. Botswanaval és Chilével élünk egy szinten. A niggerekkel és cigányokkal. Épp csak azt nem tette hozzá, hogy fehér emberhez méltatlan körülmények uralkodnak Magyarisztánban.

Persze a nem is annyira látens, inkább direkt rasszizmus mellett a feltűnő ostobaságot is számon kérhetjük nyugodtan (még mindig a legjobb nő a parlamentben) Tímeán. Ugyanis az, hogy „Magyarország visszacsúszott a közepes jövedelmű országok sorába” kijelentés tényszerűen nem igaz. Magyarország maradt ahol volt, miközben a néhány éve, évtizede még harmadik világként emlegetett periféria elhúzott mellettünk. És mellesleg a világ mellett. Ilyen összevetés kizárólag csak a térségünk többi államával lenne érvényes. Csehországgal, Szlovákiával, Horvátországgal, stb.

A másik iszonyúan vicces epizód, hogy az általa felsorolt országok (nigger és cigány országok) mellett egyáltalán nem szégyen bármiféle nemzetközi listában helyet foglalni. Chile például már 1990 óta stabil 7 százalékos gazdasági növekedést produkált, ami a válság hatására 4 százalékra csökkent. Azaz a legsúlyosabb nemzetközi gazdasági válság közepette évi 4 százalékos gazdasági növekedést mutatott fel. Szar lehet. De mindegy, ezek csak számok, sokkal fontosabb, hogy cigányok, ezért ciki mellettük helyet foglalni bármilyen rangsorban is az Együtt Korszakváltók Párbeszéde szerint.

„A Forbes magazin 2011-es, legjobb üzleti környezetet mérő listáján a 24. lett, Japánt és Dél-Koreát is megelőzve. A BlackRock Institute által készített tavalyi, szuverén kockázati rangsorban Chile a nyolcadik helyen – a legalacsonyabb kockázatúak között – végzett, Dél-Koreával holtversenyben. A francia-szingapúri INSEAD intézet által 2011-ben készített innovációs rangsorban szintén a legjobb helyen (világszintet tekintve a 38. helyen) állt a latin-amerikai országok közül. A svájci Insitute for Management Development (IMD) által készített 2011-es nemzetközi versenyképességi ranglistán a 25. helyen állt az ország, szintén első helyen a térségben. A Transparency International által 2011 végén kiadott éves korrupció érzékelési indexen szintén a térség legelőkelőbb helyén végzett az ország.” – olvashatjuk a Kitekintő.hu tanulmányában. Tényleg ciki velük bármilyen összevetés!

Szóval, kedves Timi, marha jól nézel ki, de rasszista vagy és ostoba! A fagyi meg visszanyal!

UPDATE: Természetesen mi sem gondoltuk komolyan, hogy Szabó Tímea niggerezett és cigányozott. Csak arra mutattunk példát e poszttal, hogy mennyire könnyű bárkit bármikor a rasszizmus vádjával ütlegelni. Azt az állításunkat viszont továbbra is fenntartjuk, hogy ostoba. (Azért némi látens rasszizmus mindenképpen van a gondolatmenetében - a szerk.) A visszanyalt fagyi címmel erre próbáltunk utalni, de nem meglepő módon a háborgó netes baller scene nem fogta fel. Szmájli. 

Tovább..