Az én neofasisztám jó neofasiszta

John McCain leneofasisztázta Orbánt. Vagy nem. Vagy mégis. Tök mindegy, a posztok kijöttek a Válaszon és a Mandin is a témában, már napok óta megy a nagy jobber kesergés azon, hogy "Úristen egy mega-republikánus ha ilyent mond, a következő az, hogy megszórnak atommal." és hasonlók. Piréz is beszállt a kórusba, de szólt előre, hogy az atlantista, csicskulós poszt után várja Boogieman konteo-osztagát.

Hát tessék.

Ahhoz, hogy a vérnyomás megemelkedjen, a pulzusszám szaporább legyen, s immár Záhony helyett Hegyeshalmot fürkészve várnánk a „felszabadító csapatok” érkezését, nagyon fontos belenézni a lapok mögé, és kicsit áttekinteni az események jelenlegi folyását. A Boogieman-elmélet már régóta körvonalazódik a különböző posztokban, legutóbb Victor Ponta hirtelen tündöklése és gyors bukása kapcsán kezdtünk el azon filozófálni, hogy talán valami enyhécske összefüggés lehet, hogy a „román nép egységes akarata” kb. 10 perc leforgása alatt egy asszimilált szász felé forduljon a pár éve még kétharmadoló Pontától, miután amaz lehajolt pár merdzsóért a Lukoilnak a Fekete tenger parti party-ban.

Körvonalazódik itt is a „metafizikai korrupció” elmélete", aminek a lényege, hogy Janukovics medencéjétől Papcsák zuglói varázsbudijáig (amibe sosem szart a Karácsonygeri) mindenki korrupt, aki valaha köszönt életében „Zdrasztvujtye” formulával egy üzleti beszélgetésen. Az egy dolog, hogy vannak korrupt emberek és van korrupt vezető, de a metafizikai korrupció nem alacsonyodik le a tények szintjére.  Magyarilanden ezt most épp a szabadon gondolkodó Vágó Gábor nyomja nagyon, de ahogy 4 éves képviselői munkájában, ebben sem találhat a külvilág egy darab értelmes momentumot se…

A „metafizikai korrupció” azonban nem emberekről és vezetőkről szól, nem is csak minket jellemez, az egész Világot áthatja. A lényege, hogy úgy Létezik hogy se tárgya, se alanya nincs, átitatja a Rendszert magát, sőt esetek és bizonyítékok sem kellenek hozzá, mert amolyan illyésgyulai szinten van ott „az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában.” Hol korrupció van, ott korrupció van. A „metafizikai korrupció” felvázolása után rögtön hullanak a fékek és egyensúlyok, majd a végén már „gyanús lesz a rendszer”, aztán nem kell sok, hogy a Rendszert meg kelljen buktatni (forradalom) ezt követően máris iktatható a saját, baráti rezsim.

Grúzia, Ukrajna, Egyiptom, Lybia, Szíria. Ezt – ha lehet – az „ötödik hatalmi ág” is elvégzi jobb helyeken. Egy jól felépített médiabotránnyal elegendő úgy befolyásolni a közhangulatot a működő demokráciákban, hogy a következő választáson a kívánt fordulat létrehozható legyen. Más helyeken ott van a Charles Gati által már hónapokkal ezelőtt meglebegtetett „egyéb módszerek” egész garmadája a „csendes Amerikaiak” holmi ellenzéki szalonokban történő zongorázós croonerkedéseit is beleértve egészen a „hős ellenállók” felfegyverzéséig. Az „arab tavasz” eseményei ma már egészen máshogyan néznek ki, miután kiderült, hogy ennek kapcsán nem a „fiatal arab demokraták csillogó szemű forradalma” történt, hanem mindenféle kétes és tömeggyilkos rezsimek születtek meg, amelyekben egy a közös:

nem haverkodnak az oroszokkal.

Ha ugyanis a világpolitikai térképet nézzük, az úgynevezett Ba’ath Párt – ami Bush iraki háborújáig Irakot, Assad révén Szíriát, és ugyan komoly áttétekkel, de Mubarak révén Egyiptomot is irányította, tulajdonképp a késő-brezsnyevi időszak szovjet nyomulásának utolsó maradványa volt. Olyan „pánarab nacionalista - szocialista” rezsimek, melyek részben az olajválság alatt, vagy közvetlen utána születtek, és nem is elsősorban az Amerikához fűződő ambivalens viszonyuk volt a probléma, hanem a szovjetektől megörökölt kapcsolatrendszer által Oroszországhoz fűződő kordiális kapcsolataik. Ez legszembetűnőbb az Assad rezsim esetében volt, Szíriát a geopolitikai szakértők tulajdonképpen „Oroszország utolsó hídfőállásaként” írták le, mielőtt az „arab tavasz” keretében ki nem tört volna ott is balhé.

Tulajdonképpen Oroszország utolsó közel keleti haverját akarták elpucolni, de egyrészt Putyin bekeményített, és bevállalta a szír polgárháborút, másrészt az, ami Szaddamnál, később Khadafi és Mubarak esetében működött megakadt Assadon és a hatalmas gyönyörű „demokratikus” változások beletorkollottak abba, amit ma az ISIS terrorja jelent a közel keleten. Nem mellesleg a Fekete-tengeren hajókázó orosz flottát is emiatt akarták kilakoltatni a kézivezérlésre kapcsolt ukránokkal, annak meg ismert mi lett a vége…

A fagyi visszanyalt.

Nos, érdemes ezen a ponton elkezdeni beszélgetni a jó öreg, Orbánt neofasisztázó John McCain szenátorról - az egykori vietnámi hősről, aki megmenekült a POW-táborból - kicsit megkapargatva a felszínt a közhelyes infók mögött. Ha az egyébiránt jelen esetben a jobber média után kullogó, de a témára erősen rábukó Index-444 vonalat követjük, hamar McCain lesz a „legbefolyásosabb befolyásoló hatalmas gigarepublikánus atyaúristen csávó, aki majdnem akkora arc, mint ami az akciófilmekben az ősz faszi, aki rendszeresen megbízza Brúszviliszt a világmegmentéssel.” Ez a meghatározás azonban csak részben igaz, McCain korántsem akkora királycsináló, mint amilyennek elsőnek tűnik, de nem is kispályás ürge, ez szintén tény.

John McCain – kritikusai és barátai meghatározása szerint is – „conservative, but not a conservative”. Ez amerikai meghatározás szerint inkább jelent egy „republikánus társutast” semmint az amerikai konzervatív gondolkodást követő, ezen szellemi irányzatokat magáévá tevő, elkötelezett politikust. Ahogy életrajzában írják, igazi „maverick” azaz amolyan belső ellenzékinek számít, aki nem követi pártja irányvonalát, csak mint ahogy Martin Riggs követi a szolgálati szabályzatot. Régi motoros és a mostani monomániásan ismételgetett neofasisztázás és korrupciózás közepette érdemes leírni a magyar sajtóban a „Keating five” kifejezést, ami a Rendszerváltás táján 1989-90-ben robbant, és aminek részese volt John McCain is. Ez a (valódi) korrupciós botrány amúgy arról szólt, hogy öt szenátor (köztük McCain) kicsit túllobbizták magukat egy csődbe ment takarékpénztár kisegítése során. Egyébként a másik 4 szenátor a demokraták közül került ki, tehát nem új keletű az ellenoldali haverkodás a részéről. 10 év kellett ezután McCain-nek, hogy kimossa magát a „korrupt washingtoni héja” szerepéből, de 2000-ben, amikor George W. Bush-sal küzdött a GOP-n belül az elnökjelöltségért, pont azzal kerekedhetett felül Bush, mert McCaint a Republikánus Párt keménymagja még mindig „kriptodemokratának” tartotta.

Politikai döntései tekintetében azóta is kb. 50-50 szavazat-aránnyal rendelkezik republikánus és demokrata irányokban, több olyan „apróságban” is különböznek nézetei a republikánusok elképzeléseitől, mint adókérdés, fegyverviselés, társadalombiztosítás: tehát az ottani közéletet leginkább érdeklő kérdések. Az a tény tehát, hogy eleve a külügybe „száműzték” azt is jelzi, hogy McCain-t (aki aztán 2008-ban végül eljutott az elnökjelöltségig Bush-t követően, de végül újra vesztett) igazából „felfelé buktatták” jelenlegi „befolyásos” pozíciójába, ahol aztán kedvére trollkodhat.

Amit meg is tesz rendesen. Gyakorlatilag, bárhol fordul is meg, bárhol nyilatkozik, csak a szart keveri az öreg, akin talán kezd úrrá lenni a demencia, de az is lehet, hogy amolyan „suttyó vén amcsi” stílusban játssza a „redneck Kerényi” szerepét, hogy legyen kitől elhatárolódni a meghatározó Republikánusoknak. Csak ő buzilobbizás helyett neofasisztázik. Ezek a belső szelepként használható „scapegoat” figurák amúgy elég régóta tenyésznek a Republikánus párt környékén, legutóbb például Rush Limbaugh borzolta a kedélyeket azzal, hogy eljátszadozott a gondolattal, mi lenne, ha újra elszakadna az egykori Konföderáció, lévén a kulturális és gazdasági különbségek manapság még nagyobbak, mint voltak a Polgárháború idején. John McCain volt az is, aki nemes egyszerűséggel „lehitlerezte” Obamát, amin jókat kacaráztak az amcsi sajtóban. De John McCain nevezte „országnak álcázott benzinkútnak” Oroszországot, és belőle űzött gúnyt az ISIS, amikor kiposztolta két lefejezés közé a vigyorgós-haverkodós képet John McCainnel.

Mert McCain „troll-körútját” legjobban az mutatja, hogy ahol jár, ott kapnak egy taslit a ruszkik, ami aztán vagy jól sül el, vagy nem. Volt ő Moldáviában, volt Romániában, aztán jött Ukrajna, ahol megint lebőgött, hisz sikerült konkrét nácikkal ágyba bújnia, ami azért valljuk be lószar ahhoz képest, ahogy a vén szivart jól megvezették az ISIS-esek.

Az öreg eléggé csőlátású: ha épp oroszbarát rezsimet buktat, az ő szemében a helyi „ellenzék” hirtelen egy nagy demokratikus masszává olvad össze, és tulajdonképp most szomorúak lehetünk, hogy Ové betiltotta a Magyar Gárdát, hisz egész biztos rakhatnák ki Facebookra a csodás fotókat arról, hogy „ezek a nagyszerű emberek milyen csodás munkát végeznek Orbán neofasiszta rezsimjének megbuktatásában.” Az a videó mindenesetre már virális, amiben tavaly, John McCain azt taglalja a Fox News-ban, hogy Amerikának fel kéne fegyvereznie az ISIL-ISIS csoportot. Látunk is amúgy amcsi puskákat nem is keveset az ISIS videókon, amikről máig nem tudni, hogy kerültek oda. Mivel a hivatalos amcsi szervek állítólag nem adtak el fegyvert, így a Szíriában többször is a ma budapesti külügyi ügyvivőként szolgáló, demokrata kötődésű karrierdiplomata Mr. Goodfrend társaságában turnézó John McCain, igazából azóta is kénytelen magyarázkodni emiatt.

Mivel ez a külpolitikai fiaskó egyre kínosabb, nem beszélve arról, hogy jelen pillanatban épp az oroszbarát Assad-rezsim a leghatékonyabb ellenfele a terjedő ISIS-kórságnak, tehát állíthatjuk, hogy az amcsik keverte szart az oroszok teszik rendbe (Assadot továbbra is ők fegyverezik és pénzelik) így ő is rátalált Amerika kedvenc új Nesquick-nyuszijára, Orbánra, akibe igazából simán bele lehet rúgni, ha szorul a hurok. Az ISIS-krízis, a fergussoni zavargások, az Ukrajnában a zsákmányszerzésen kívül töketlenkedő Obama-adminisztráció, a belső gazdasági stagnálás, a Kína felé megtörtént ijesztő méretű eladósodás, a folyamatos külpolitikai kudarcok helyett egy jó kis Orbánozás olyan manapság Washingtonban, mint amikor

a dühös hülyegyerek jól felpofozza a plüssmaciját, mert nem mehetett ki játszani.

A világpolitikai helyzet azonban egyre tisztább és egyre élesebb. A Republikánus vezetésű, Obamát váltó adminisztráció pedig köztudottan kevésbé szívbajos, tehát nem kéne túltolni a kuruc bicajt, és valóban érdemes lenne legalább informális szinten is felvenni a kapcsolatot a valóban meghatározó Republikánus körökkel, és eligazodni a jövőt illetően.

2016 fontos dátum lesz ugyanis a Fidesz életében is, hisz ha minden a forgatókönyv szerint alakul, akkor nem Hillary Clintonnak fogják mégse hívni Amerika elnökét.  De biztosan nem is John McCain lesz az. Most a kormány ugrabugrál egy picit, de tulajdonképpen a Fidesz pártvezetésén múlik a legtöbb, hogy jön-e legközelebb is Finkelbaum 2018-ban rezsit csökkenteni a győzelemért, köszönhetően a „remek pártközi kapcsolatoknak” vagy 2016 után be leszünk tolva a darálóba, ahogy azt láthattuk korábban számos állam esetében. Ennek az esélye azonban megint csak kicsi: Magyarország akárhogy is nézzük NATO tagország, EU tagország, pofázni tehát az amcsiknak is lehet, de mi se Ukrajna se Szíria, se valami laza kis „csatlósállam” nem vagyunk immár, hogy úgy lehessen itt csapatni a kézi vezérlést, mint keletebbre. A módszerek is kifinomultabbak lesznek tehát, és lehet egy pici „atlantizálódás” vagy „visszatérés a nyugatos gyökerekhez” elég lesz Orbán számára.

Egy időre.

Annak a verbális terrornak ugyanis mindenképp lesz következménye, amit az utóbbi időben el kellett szenvednie a magyar kormánynak, és Orbán Viktornak személyesen, hisz a politikai beszédhez az is hozzátartozik, hogy „nekem igazam van, mert azt mondtam, ha nincs, akkor sose mondtam.” És hát épp ezért valószínű, hogy Fico sem véletlen lebegtette meg pár napja, hogy fél év múlva egyszerűen lemond, hisz a Slovnaft orosz bizniszei kapcsán már be is tárazta magának azt, amit a csehek és a magyarok után a románok is megkaptak.

Mert Amerika számára nincs bal meg jobboldal, Amerikának érdekei vannak immár 10 éve.

És következetesen viszi is őket végig függetlenül az ottani kormány színezetétől. Csupán a módszerek különböznek, melyek jelen esetben sokkal „kifinomultabbak” mint a republikánusok baráti bombázásai. És ez itt, az EU keleti végein a választások finom manipulálását, a média ötödik hadoszlopának latba vetését, a közvélemény befolyásolását jelentik. Ezt ismerjük mi is. Pár napja megírtuk, hogy Clinton és Soros egész kis „gyárat” üzemeltet arra, hogy létrehozza a Világ új vezetőit. Örömmel jelentjük, hogy létezik John és Cindy McCain Institute ahol a hitvallás úgy szól: „A McCain Intézet küldetése az Arizonai Állami Egyetem keretében az, hogy kiképezze a jövő vezetőit, mely vezetők a biztonságon, a gazdasági lehetőségek kihasználásán, a szabadságon és az emberi méltóságon alapulva irányítanak az Egyesült Államokban és szerte a világon”.

Nos…. erre azt hiszem nincs is mit mondani.

Tovább..

Belépés megtagadva

Ma délelőtt tárgyalta a Nemzetibiztonságos Bizottság az Egyesült Államokból kitiltott kormánytisztviselők ügyét. Nem lettünk okosabbak. Azt mindenesetre el kell ismerni, rendesen belengették a brét az ámerikaiak. Szövetséges ország tisztviselőivel szemben még egyszer nem alkalmazták a mára híressé vált Order 7750-öt. Ezt is meg kellett élni, a brüsszeli meghallgatásokat mégis ki nem unta már…

Ebben az információhiányos történetben csak egy biztos: mindenki hazudik és mindenki krimit ír. A 7750-es parancsnak van ugyanis két teljesen speciális rendelkezése. Nem kell megindokolni és nem szabad nyilvánosságra hozni, tehát a magyari állam innentől kaparászhat az ajtón a Szabadság téren, egy mondattal többet nem fognak neki kiüzenni a portaszolgálatról.

Valóban nyugodtan lehet példa nélkülinek, döbbenetesnek nevezni a kitiltásokat. Ilyen pofás oldalba rúgást ez idáig senkinek sem sikerült kiviteleznie a Kaiju illiberális államfelfogása ellen. Az okokról pedig csak találgathatunk mi is.

Az eddig kiizzadt konteók:

1, A Sorosgyuri pogácsájától hízó 444-es brigád szerint demokratikus botozás esete forog fenn, mivel az időutazó Palpatine Gyuriferi alatt megfúrta az Oroszországot elkerülő Nabucco gázvezeték tervét, valamint annak ismeretében, hogy a Majdanon kitör az ukrán demokrácia, ezt megelőzve cselessen szerződést kötött velük Paks 2 felépítéséről. Magyarország Putyinisztán előretolt bástyája, illiberális enklávé Európa testén – ezért hát a demokratikus bünti.

2, Az Index tartja magát a pénteken felállított atévés konteóhoz, miszerint kormányhoz közeli üzletemberek a NAV-os pajtikkal felajánlották szolgálataikat amerikai cégeknek.

3, Kormányhoz közel álló tartalomgyárosok szerint ámerikai cégek elleni vizsgálatok miatti vérbosszú.

Nos, mind a három oltári nagy hülyeség.

A demokratikus botozásnak egyszerűen nincs semmi valóságalapja. A diplomáciában sokkal elegánsabb és CÉLRAVEZETŐBB lehetőségei vannak egy olyan szuperhatalomnak, mint az Egyesült Államoknak. Ha az Obama-adminisztráció valóban fegyelmezni akarna, akkor nem 10 köztisztviselőt belépését tiltaná meg. Ez egyszerűen nem diplomáciai eszköz, ez a bombázás előszele volna, de azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy annyira fontos nekik Bajnai és az Ökotárs, hogy valami Kijevihez hasonló CIA akcióban buktassák meg Orbánékat.

Az ÁFA-csalásos elmélet egyetlen egy apró, de annál fontosabb epizódon bukik meg. Horváth „ufófigyelő” András a forrása. Minden más forrás esetében megalapozottnak tartanám. Nem mellesleg a két állam között érvényben vannak mindenféle bűnüldözési egyezmények, amennyiben tényekről beszélnénk, akkor a most közös nyomozás folyna sajtóhisztéria helyett.

Vérbosszú konteó sima kármentési kísérlet volt. Lapozzunk.

Természetesen nekem sincs halványlila gőzöm a konkrétumokról. Találgatok, mint szeretve tisztelt kollégám. De ahogy a politikai, úgy a nemzetközi diplomácia sem az a megfejthetetlen terület, csak hátrébb kell lépni és úgy keresgélni az összefüggéseket.

Az első és legfontosabb adalék az ügy megértéséhez az, hogy az Egyesült Államokba történő belépés megtagadása a 7750-es proklamáció alapján nem elnöki, hanem nagykövetségi szinten dől el, hogy kivel szemben alkalmazzák. A demokratikus botozás koncepciója itt (is) bukik meg. Nyugodtan kijelenthető, hogy M. André Goodfriend követtanácsosnál pattogott a 7750-es labda és nem Husszein Obama szűk köre kevert le egy pofont Magyarországnak.

Szintén fontos adalék M. André Goodfriend személye. Az illető úr, kinevezett nagykövet hiányában, 2013 óta vezeti az Államok budapesti követségét, előtte olyan izgalmas, és kevéssé liberális országokban szolgált, mint pl. Oroszország, India, Izrael. Mellette képzettsége, vonzalma is a civil, illetve a média világához köti.

Szóval ideális alany…

A magyari politikai elit mindig is szeretett panaszkodni. A 2006-os WikiLeaks iratokból tudjuk, hogy az Amerikai Nagykövetségre délelőtti-délutáni váltásban jártak be ellenzékiek-kormánypártiak bepanaszolni a másikat Amerika Kapitány Nagybácsi előtt. Jószerivel olyat nem mondtak csak a másikról, ami ellentmond az ismert fizikának. Az egyik legklasszabbul sikerült hazugságként tudták Gyuriferiék becsempészni a hivatalos diplomáciai jelentésekbe azt, hogy Orbán áll a 2006-os zavargások mögött. Majd a szivárgás után mindezt bizonyítékként mutogatták: látjátok tik is, ennek az Orbánnak semmi nem drága a hatalomért. A dolog persze ott hibádzik, hogy az Orbánék pont ugyanúgy be voltak szarva 2006-ban, mint a Gyuriferi, mert ott a Kossuth téren a balfasz ellenzékre legalább annyira rágtak, mint a kormányra.

El kell ismerni: apróbb és nagyobb közéleti hazugságok elültetésében a baloldal mindig profibb volt.

Ugorjunk vissza a jelenbe. M. André Goodfriend rendkívüli módon vonzódik a civilekhez. Eddigi állomáshelyein beleivódott, hogy a rossz kormányzattal szemben ők az alternatívák meg a hitelesek. Megbízik és hisz bennük. Nem készült fel arra a magyari sajátosságra, hogy itten a fél értelmiség annyira utálja a másik felet, és annyira el akarja pusztítani, hogy ahhoz a hazaárulás sem nagy ár. A konrádgyörgyi értelemben vett kunbélázás pedig új lendületet vett a progresszívek új generációjával. Elég csak a Krétakörösök Brüsszelbe írt feljelentéseit elővenni, ahol 80-90 százalékban pofátlan hazugságokkal töltötték fel a 2-3 darab valóban gáz kormányzati lépés közötti üres területet, A4-es mérethez igazítva.

M. André Goodfriend pedig meglátta a lehetőséget a szintlépésre.

Mint a karrierpolitikusok általában, ő is tervezi a jövőt, és egy elmélyült barátság a norvégsoroscivilekkel bizony összehozhat neki egy jutalomfalatkát valamelyik Soros-Clinton befolyás alatt lévő NGO vezetőjeként, nyilván nem aprópénzért. Ráadásul igaz ügyért harcol, a civilekért – gondolja ő.

A civilek, kiegészítve a hagyományos ellenzéki forrásokkal pedig bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elhiggye, a trafikkoncesszió az évszázad korrupciója, Horváth András valóban látta az UFÓ-kat, csak a gonosz kormány tagadja azt, az Ökotársat törvénytelenül zaklatja a társadalmi pluralitást tagadó kormányzat. A vádakból – mivel később illik jelentést tennie és megmagyaráznia a lépéseit – leginkább védhetőnek a NAV-os köztisztviselők ÁFA-csalásokat védelmező mechanizmusát láthatta. Már csak azért is, mert annak USA-ba bejegyzett cégek is az elszenvedői, tehát kaphatott jelzést máshonnan is.

És hazai, tehát amerikai állampolgároktól érkező jelzés hiányában nem léphetett volna.

Hogy a most zajló Szijjártó-turnén mit sikerül ebből helyre tenni ebből, azt majd meglátjuk. Sok remény nincs újra felhőtlenné varázsolni az amerikai-magyar kapcsolatokat, de legalább egy rendes nagykövet kinevezését kibulizhatná. Egy olyanét, aki járatosabb ebben a korrupt, hisztérikus kelet-európai világban.

Tovább..

Biozöldség és melegházasság - amikor a demokraták csinálnak politikát

Bajnai egy segg. Na, ezt jól esett leírni, de hát kérem, ha létezik ember a magyar politikatörténetben, aki többször csinált magából hülyét, mint ő, azt kommentbe ide legyenek kedvesek beírni. Talán Károlyi Mihály stimmelne, hisz ő volt az a csávó, aki képes volt úgy kultuszt emelni maga köré, hogy tulajdonképpen minden tette tökéletes kudarc volt.

Bajnai Gordon tulajdonképpen egy projekció, egy baloldali vágykivetítés. Pont olyan, mint Károlyi volt. Tökmindegy ugyanis, hogy mi a valóság (miszerint Gordon egy segg) a baloldal rendületlenül képes belehallucinálni saját álmait egy tökéletes államférfiúról. Bajnai annak ellenére lett az állítólag szociálisan ultraérzékeny baloldal lovagja, hogy az amcsi liberális franchise felbootolására szerződött. A jelenlegi „francia cég”, az a jóféle politikus-lerakat, ahova bukása után átirányították, is csak annyiban francia, hogy a kafetériában fincsi a kávé, mert amúgy ugyanazok az amerikai „think tankok” állnak mögötte, amelyek pénzelik a 444-et, meg a civileket, etc. Szóval a New York – Tel Aviv London tengely nyugati végpontja. A leginkább égető kérdés: ha az ájulásig imádott Demokrata Párt maga a megtestesült racionalitás és intelligencia, akkor az amcsi keletiparti baloldali franchise képviseletére hazánkban miért választ egy ekkora idiótát?

Nos, ha egy icipicit beljebb merészkedünk a Obama-kitűzős liberális hollywoodi „én tök toleráns vagyok” felszínen, rögtön felsejlik, hogy a demokratákkal komoly gondok vannak. Noha két éve – épp a fideszéhez hasonló gazdasági ígéretek mentén (amerikai gazdasági nacionalizmus) – újfent megnyerték az elnökválasztást, és Obama vezetheti az Új Világot a melegházasság, abortusz, támogatott eutanázia, könnyűdrogok és a Világ Legnagyobb Piramisjátéka, a társadalombiztosítás és nyugdíjrendszer csodás mennyországába. Ennek ellenére Amerika demokratikus felének áldásos tevékenysége már a jófej ballerok szemét is erősen csípi, hisz a hatalmas tolerancia ellenpontja pont az, ami itthon: totális érzéketlenség a valóság irányába. Obama ténykedése ugyanis nem pusztán a repik szemét csípi immár, hanem az értelmesebb amerikai (és nyugati) baloldal is herótot kap tőlük. Azoktól, akik most valag lével tömik a magyar baloldal megújhodását, hátha ide is lehet exportálni valamit ebből a sok csodából…

Obama ugyanis konkrétan nem más, mint az amerikaiak Bajnaija. Ha esetleg kísértést éreznénk arra, hogy bedőljünk a Szigetvári és Tsa. politikai marketing és arculatteremtő cég ámításának, a „megújuló baloldal neve: Együtt-PM” projektnek, itt az idő masszívan kiábrándulni. Ugyanis Bajnai és csapata minden felszíni szegénységen szomorkodás ellenére nem más, mint annak a neoliberális társulatnak a rebootja, amitől sugárban hánytunk a zelmúttnyócévben. Az Obama adminisztráció az előző négy évet konkrétan arra használta, hogy most, a második ciklusban megmutathassa a foga fehérjét, és gyakorlatilag felépítse Hillary Clintont, mint „Amerika Merkelljét”, s – bocsánat a hasonlatért – de a „néger” arra kellett, hogy feltörje a szűzföldet Amerika pszichéjében, és megágyazzon a legkeményebben keleti parti liberális establishment eljövetelének, amihez hasonlót még Amerika nem látott. Nos, ők pénzelik konkrétan Bajnait is, és ők pénzelik a magyar baloldal „megújhodását”, és ők állnak amögött is, hogy fő szócsövük, a New York Times ipari méretekben tolja az Orbán-bashinget.

Mit tesz Obama, amitől a republikánus amerikaiak és Európa jó érzésű baloldali gondolkodói, és mi, a viktoriánus elhajlók is egyszerre nyúlunk a zacsiért? Nos, Obama egy letűnt kor, letűnt gondolatai mentén igyekszik megoldani a XXI. század teljesen új problémáit. Ez lehetne egy mondatban, bár ennél több kell ahhoz, hogy megértsük a lényeget, és ebben megint az angol The Guardian jön segítségünkre. Obama ugyanis egyértelműen egy Bajnai. Kb. annyi kezdeményezőkészség, fantázia, gondolat szorult belé, mint Bajnaiba. Obama egy „kivetülés”, egy vetített kép, amiben a baloldal rohadtul szeretne hinni. Csak hát a valóság általában nem szereti követni a baloldali idealisták elképzeléseit, így bár Barack Hussein kétségtelenül fekete, de nem egy tökös „field nigga” – hogy a nagy fekete polgárjogi harcos Malcolm X szava járását kövessük – hanem a Django Unchained-ből Samuel L. Jackson karaktere által megismert igazi „home nigga”. Teszi, amit a mester mond, és bizonya mester esetünkben a Clinton-klán. Ő mondja meg, hogy mit tehet, mit nem, miben kell hinni, és miben tilos. Ahogy a mi Gordonunk is szemmel láthatóan addig nem rendelkezik politikai ambíciókkal, amíg nem kell neki, és onnantól válik miniszterelnökké, hogy ezt kell tegye, hogy aztán hirtelen megint visszatérjen régi önmagához, és visszatérjen a céges világba gazdáihoz. Mielőtt a csatakos rasszizmus vádja érné szerkesztőségünket, ezt a nézetet nem valami horogkeresztes amcsi honlapról kontrollvézzük (copyright: Piréz), olyan progresszív amerikai baloldali lapokból idézünk, melyeknek a szélső sávjában a kedvezményes Che Guevarra pólók virítanak 5 dollárért.

Tehát a „nagyon nem rasszista” lapok írogatnak ilyeneket. Kétségtelenül nem a mainstream, de már a mainstreamből is szorgalmasan gyomrozzák az Obama-adminisztrációt, mikor mindenféle ködös ellenségképre hivatkozva nyirbálják az amerikaiak szabadságjogait.

Ez azonban az általános társadalombiztosítás hátrányainak ecsetelése közben csak a legvájtabb fülűek számára tűnhetett fel. Elsikkad a fegyverbuzi republikánus cowboyok szokásos liberálisozós szólamai között. Csakhogy az idei év már igazi éles bevetés volt a „világ csendőrei” számára, és mivel Amerika erre a kellemetlen szerepre van kényszerülve a hidegháború vége óta, így Obama, aki kinevezésével együtt kézhez kapta a Békenobelt a Világballib végtelen tisztelete jeléül, hogy négerként sikerült ilyen magas pozícióba jutnia, nem mutatkozhat annak a töketlen pöcsnek ebben a helyzetben, ami valójában. Márpedig amikor a street artistok, és a The Guardian publicistái is azt mondják, hogy Obama világpolitikai teljesítménye a nullához közelít, rögtön felmerül a kérdés: vajon ki mozgatja a háttérből Barack Husseint? Mi történik Amerikában? Kik ezek az emberek és mit akarnak? Merthogy Obama iraki szereplése – kezdve a pánikszerű kivonulással, folytatva a teljes anarchiával – már az előző ciklusban is facepalm kategóriás teljesítmény volt. Ugyanakkor a mostani, ISIS elleni fellépés körüli tökölés, az ukrajnai eseményekkel súlyosbítva mutatják azt, hogy milyen, ha a világ vezető hatalmát egy Bajnai Gordon kategóriás zsúrpubi irányítja. Merthogy – miként a The Guardian publicistája, Trevor Timm is írja – Obama semmi több, mint az úgynevezett szimbolikus politizálás csúcsterméke. Egy média kreálta szerep, a menő, lendületes fekete elnöké, amilyet a 24-ben láttunk, de amikor az kellene, hogy konkrétan fellépjen a Világpolitika éles helyzeteiben, folyamatosan leleplezi önmagát. Biozöldséget visz kiskosárban az Ukrajnát széttépni készülő Putyinnak, majd csodálkozik, ha az „veszi a lapot” és konkrétan széttépi Ukrajnát. Busht-alázó béke és demokrácia-bullshittel tarkított pánik kivonulást rendez Irakból, és csodálkozik, ha iszlám fundamentalisták tömegmészárlásba kezdenek, majd képes olyanokat nyilatkozni, miszerint „nincs kész stratégia” az ISIS teremtette válság megoldására, illetve, hogy „nem lát direkt fenyegetést az ISIS részéről Amerika biztonságára.”Eközben a szíriai és iraki háború napi több tízezer fős áldozatokkal jár, és Ukrajnában sem lesz a közeli jövőben béke és szeretet.

Ennyit jelent kérem, ha a világpolitika terén valaki egyszerűen egy segg. Legyen fekete, amerikai, és elnök, legyen nő, keleti-parti, értelmiségi és demokrata, liberális vagy legyen épp a mi zsebgordonunk. Mert bizony 2014-ben egy segg képes százezrek halálát okozni közvetve. És ezen a ponton gondoljunk bele abba, mit jelentene, ha a „baloldal megújhodása” a Bajnai-féle irányba indulna el. Ha a „demokrácia és emberi jogok” címmel tolt civil bullshitre épített látszat-kampányok valós eredményt élnének el, és azokra építve jönne létre az Új Rendszerváltás. Piréz egyik kedves szavajárása, hogy a jó ellenzék a jó kormányzás záloga, hisz egy kormányt is az kényszeríti versenyre, és ezáltal jobb teljesítményre, ha az ellenzéke a sarkában liheg. Ez igaz is. Obama azzal lépett a színre, hogy kb. azt tolta, amit most a demokrata cimbik által támogatott magyar baloldal: erőteljes netes nyomulás, ígérgetés, aminek a valóságban az Obama-care körüli gazdasági gondok, az újabb iraki válság , illetve az ukrán polgárháború lett a következménye. Míg az amerikai államadósság a hegyeket ostromolja, a globális gazdasági szerepe visszahúzódik, eközben Barack golfozik, koncerteken ugrál együtt a sztárokkal, színészekkel fotózkodik, és biozöldséget termel a Fehér Ház kertjében.

Amikor tehát Gordon töketlenkedéseit nézzük a magunk kis politikai szféráján belül, érdemes ránézni a világpolitika térképére: a mindent megváltoztató, és erősen közelgő EU-USA szabad-kereskedelmi egyezményre, az ezzel szorosan összefüggő ukrán polgárháborúra, a kelet-nyugat, liberális – illiberális ellentétek valódi gyökereire, mert máris kiderül, hogy az egész hiszti nem arról szól, hogy a melegek házasodjanak-e, vagy a szabadságjogok nyírbálása a civilek elleni rendőrattak formájában került kinyilvánításra. Ez mind csak a felszín, miközben a mélyen jövőnket, sőt gyermekünk jövőjét illető folyamatok zajlanak. És bizony ebben a meccsben már korántsem olyan egyértelmű, hogy az Orbán féle illiberális putyinizmus áll szemben a nyugatos demokráciával, ahogy ezt a magyarországi lakájmédia sugallja. És persze nem is a nemzeti függetlenség kuruc ideája feszül szembe a labanc szervilizmussal.

A képlet egyszerűbb ennél: 2014-ben azé a meccs, aki kezdeményez, aki képes felismerni a következő lépést, és képes cselekedni. Aki meg csak a biozöldségig, az ice bucket challenge-ig, a melegházasságig és a könnyűdrogokig jut, az annyit is ér. Mint Barack és Gordon.

Tovább..

Szigetváriviki, a hivatásos feljelentő

Az elmúlt három hét alatt az Együtt-PM társelnökének – a jó öreg „magyar igazság” számait követve – háromszor sikerült a brüsszeli óvónénihez szaladnia, mert szerinte elvették tőle a demokratikus lapátot, amivel építené itt nekünk a Nyugat-Európát. Most meg nincs mivel.

Szigetvári „spicli” Viktor, aki csupán Bajnai gyáva megfutamodásának köszönheti a karrierjének csúcsát jelentő Együtt-PM társelnöki pozícióját, gyorsan kijelölte törpepártjának csapásirányát. Bármi történjen is Magyarországon, rögtön előszedjük az unijós kézikönyvet és keresünk benne egy intézményt, ahová levelet írhatunk. Az se baj, ha közük nincs a felmerült hisztihez, csak postacím legyen a lap alján. Aztán, ha megvan, akkor jól bemószeroljuk a magyar kormányt, sőt elegánsan rögtön egész Magyarországot, elvégre annyira felvilágosulatlan emberek élnek itten, hogy kétharmados támogatást kaphatott „Putyin legkedvesebb tanítványa”, élén az illiberális államépítővel, a tusnádfürdői rémmel.

Igen belevaló fiú ez a Szigetváriviki. Legközelebb hátulról összerúgja egy fideszes plakátragasztó bokáját, aztán elszalad....

Csak az elmúlt három hetet nézve, a következő politikai teljesítményt produkálta az Együtt-PM és a kezecskéivel most leveleket fogalmazó vezetője, a Szigetváriviki:

2014. július 11-én Szigetvári párttársával, Karácsony Gergellyel az Európai Bizottsághoz fordult, mert megítélésük szerint „a reklámadó ellentétes az Európai Unió adóra vonatkozó szabályaival”, ugyanis „a Fideszhez köthető oligarchák kedvezményezetti státuszt kapnak”. Hogy éppen ezekkel az oligarchiákkal pofozkodik a kormány, az most mindegy...

2014. július 28-án, ugyanez a duó, szintén az Európai Bizottsághoz fordult Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn mondott beszéde miatt. A levélben segítséget kértek továbbá a „független civil szervezetek üldöztetése”, s „Magyarország putyinizálódása miatt”.

José Manuel Barroso meg kissé elgondolkozva, lassan felvette a telefont, s kérte a titkárnőjét, hogy tárcsázza már neki Bajnai Gordont. Majd mikor egy megtört ember szólt bele a vonal túlsó végén – Barroso kissé elbizonytalanodott, hogy tényleg az évekig pénzzel teletömött ex-miniszterelnököt hívta-e, vagy a titkárnő félrenyomott esetleg egy gombot. Mikor azonban megbizonyosodott, hogy tényleg az IMF által Magyarország élére megálmodott, de kétszer is elbukott politikust hallja – gyorsan és szigorúan számon is kérte: „Ki ez a kretén Szigetvári? Mit írogat ez folyton nekünk? Rakjál már rendet a pártodban, Gordon! Nincs nekünk időnk minden héten hosszú panaszleveleket olvasgatni piszlicsáré marhaságok miatt! Kaptatok egy csomó pénzt, tőlünk meg egy lejárató kampányt Orbán ellen, mit akartok még? He?”

De lehet, hogy nem így történt. Lehet, hogy a „he” kérdőszó nem hangzott el.

Mindenesetre Szigetvárivikinek szólt valaki, hogy máshová is írjon, mert olyan hülyének fogják nézni, mint azt a szomszéd öregasszonyt, aki még ma is a „Tanácsnak” címzi az „önkormányzatnak” szánt panaszleveleit a fiatalok utcában folyó előfordulása ügyében, illetve még mindig ugyanazokat a neveket biggyeszti be a sorokba, pedig már egy-két generáció felnőtt a környéken.

Így lett, hogy Szigetvári „spicli” Viktor, kénytelen-kelletlen rálelt az Európai Korrupcióellenes Hivatalra. S az ATV Egyenes Beszéd című műsorában bejelentette, hogy a „fejlesztési miniszter ügyei” miatt ismét az Unijóhoz fordulnak, de ezúttal nem a Bizottsághoz, hanem az előbbi hosszú nevű hivatalhoz, amelytől szerinte „mindenki fél”.

A szorgalmas szpemmelés mindenesetre meghozta a gyümölcsét, az Együtt-PM leheletnyi erősödni is tudott. A hétvégén megjelent közvélemény-kutatások, köztük a TÁRKI szerint a biztos pártválasztóknál 4-ről 6 százalékra, míg a teljes népesség körében 2-ről 4-re ugrott. A feljelentésekre és besúgásokra mindig izgatottan odafigyelő régi szoci házmesterkommandó ebben a hónapban cserébe rájuk tette a mi lenne ha "Kire szavaznál, ha lenne szavazás?" - kérdésnél az ikszet. Ebben a táborban még lehetne azzal is erősíteni egy csöppet, ha Biszku Bélát jelölik főpolgármesternek, legalábbis itt a Toronyház elemzőkutató intézetében a harmadikon így gondoljuk, és akkor visszaelőzhetnék a DK-t.

Azért halkan szólunk: az oviban az ilyen árulkodó srácok orrát hamar beütötték, a DK-s papák meg különösen veszélyesek.

Tovább..