Ha baloldali lennék...

Ha baloldali lennék, én most nagyon el lennék keseredve. Ha baloldali lennék, most átverve érezném magam, úgy érezném, hogy számomra aztán tényleg nincs semmiféle választás. 

Mert, ha baloldali lennék, akkor már nagyon el lennék keseredve attól, hogy a fasiszta Orbán milyen iszonyatos mértékben tiporja sárba a demokráciát, mint olyant. Utcára se mernék menni, mert félnék a jobbikosoktól, hogy megmérgeznek a zöldségesnél, vagy elütnek az autóikkal az utcán, amikor szemmel láthatóan megyek. Valószínűleg ez a félelmem azért lenne bennem megalapozott, mert a jobbikosok köztudottan olyanok, mint a sakálok, akik kiszagolják a félelmet, ami nekem lenne, ha baloldali lennék.

Ha baloldali lennék, akkor 2010-ben is az MSZP-re szavaztam volna, holott amikor a korábban kussoló jobbos ismerőseim épp kétharmadra készültek, még én is szégyenkeztem volna a Gyurcsány miatt. De már akkor rettegtem volna a jobbikosoktól, meg hogy megmérgeznek és elütnek autóval, mert már akkor féltem volna. Na nem azért, mert engem is utolérhetett volna bármiféle számonkérés, hisz én tisztességes baloldali lennék, ha baloldali lennék. De félnék mindenképpen a holnaptól, a mától, a tegnaptól, úgy alapjaimban lennék egy picit parás, mert baloldali lennék.

Ha baloldali lennék, akkor 2011-ben nagyon örültem volna a Bajnai Gordonnak, mert őt egy remek szakembernek tartanám, aki amúgy is visszahozta a szarból az országot, ráadásul az MDF-fel, akik a normális konzervatívok, nem úgy, mint a mocsadék Orbán, meg a szörnyeteg jobbikosok, akiktől félnék. Ezt gondolnám, ha baloldali lennék, és nagyon nem szeretném az SZDSZ-t, mert azok igazából folyton csak gáncsolták a baloldalt évtizedeken át, ők voltak a Farok, aki csóválta a kutyát, és épp ezért Gordont azért is szeretném, mert ő olyan baloldali, mint én: teszi a dolgát, és rendes gyerek, és inkább haverkodik a rendes konzervatívokkal, mint ezekkel a randa szadeszosokkal. Gondoltam volna én, hogy hát akkor itt az ideje, hogy Gordon előlépjen a szürke homályból, és végre korszakot váltson, és összegyűjtsön egy új többséget, akik majd jól kormányoznak. Ez azért is tetszett volna, ha baloldali lennék, mert olyan jobboldaliasan hangzik, ezért lehet mondani a csalódott fideszeseknek is, mert azok is értik, és az jó. 

Ha baloldali lennék, akkor először akkor éreztem volna szarul magam, amikor ezt a Gordont nem vette komolyan a Mesterházy, akit ugyan tisztességes gyereknek tartanék, de nagyon butának, és ezt magamnak is bevallanám, ha baloldali lennék. De aztán hinnék én a Farkasházynak – hisz folyton ATV-t néznék, meg Hócipőt olvasnék, ha baloldali lennék – hogy végülis úgy lesz ez a tandem, hogy Gordon a kormánynál, Attila a pedálnál. És megnyugodnék, mert ha Heller Ági is ezt akarja, akkor az biztos úgy is van jól. Ezt amúgy sosem kérdőjelezném meg, ha baloldali lennék, mert baloldali lennék.

De aztán mégis csalódnék, amikor kiderülne, hogy nem Gordon fog kormányozni, hanem Attila, de azért legalább azzal nyugtatnám magam, hogy ők ketten mégis korszakot fognak váltani, hisz legalább a Gyurcsány nincs ott.

Ha baloldali lennék, akkor érezném nagyon szarul magam, amikor látnám, ahogy Gyurcsány küzd azért, hogy bevegyék a buliba, ami azért jött egyáltalán létre, mert ő szétverte a Baloldalt. Most meg azt akarja, hogy ott legyen az 1%-.os kis pártjával, ami ráadásul tömve van az SZDSZ-esekkel, akiket én baloldali létemre se szeretnék annyira, mert hisz az MSZP is miattuk ment tönkre, gondolnám magamban, ha baloldali lennék. De akkor amikor megtudnám, hogy nem elég, hogy a Gyurcsányt bevették a buliba, amit eleve gáznak tartanék, de aztán látnám, hogy közvetlenül maga mellé az eszdéeszes Fodor Gabit vetette be, és hogy az úgynevezett demokratikus koalíciójából is a Kuncze Gábort vette be újra az élbolyba, már nem nagyon értenék semmit.

Már azt se érteném, hogy akkor mi volt ez az egész dolog az elmúlt 4 évben, amíg én semmi mást nem tettem, csak rettegtem a barna esőtől, az orbán-diktatúra térnyerésétől, vizionáltam mindennek a végét, és most végre elérkezettnek láthatnám az időt a mire is? Hogy megint Gyurcsányra szavazhassak? Aki már ki is lépett az MSZP-ből, meg is bukott, le is őrült bolsimilliárdosozta a Szanyi Tibor, aki már mindenkinek kínos, és akkor én most visszaszavazhatom a Kunczéval meg a Fodorral úgy, hogy baloldaliként még csak esélyem sincs másra szavazni, mint rá? Én ezt nem érteném, ha baloldali lennék.

Keresném az okokat, hogy miként lehet az, hogyha ekkora hatalmas a baj, hogyha tudnám (hisz baloldaliként ezt tudom) hogy az országnak vége, ha még egy pillanatig is itt rombolják a rendszerváltás demokratikus örökségét, akkor miért szól 2014 még mindig Gyurcsányról? Baloldaliként én biztos nem szavaznék az LMP-re, hisz ott a Sólyom meg az Ángyán meg ezek a jobboldali arcok vannak mostanában, ez a Schiffer meg mindig is olyan sunyi kétszínűnek tűnt, sose lehet tudni, hogy kinek a nótáját fújja, a Fideszé-e, de amikor nemet mondott annak a remek Gordonnak, nekem már akkor kiesett volna a kegyeimből, ha baloldali lennék.

Viszont épp emiatt most tanácstalan is lennék, ha baloldali lennék, mert igazából semmi kedvem nem lenne a Gyurcsányra szavazni, pláne így. És ha ez nem lenne elég, akkor most nézhetném,hogyan számolja fel saját magát még tovább az MSZP, akire én még 2010-ben is szavaztam volna azzal, hogy saját erős embereit kicsinálja. Tóth József nem indulna többet, maradna polgármester, Szanyi kapitány, aki még elnök is lehetett volna, most menne az EU-ba tabajdicsabáskodni, és Mesterházy elnökhelyettese meg épp most bukna le korrupcióval a választások előtt alig pár hónappal. Tehát nem is nagyon szavazhatnék másra, mint Gyurcsányra, akire nem akarnék szavazni. Meg az LMP-re, akire szintén nem akarnék. És félhetnék, immár egyedül tovább attól, hogy immár magamra maradva nem vár rám más, mint a sötét orbáni éjjel, meg hogy majd jól agyoncsapnak a jobbikosok. És talán ezért szavaznék úgy megint Gyurcsányra, hogy én se értenék egyet magammal. És ezen a ponton megőrülnék, és sikítva kiugranék az ablakon, de persze csak, ha baloldali lennék. 

De hála Istennek ilyen gondokkal nem küzdök, mert nem vagyok baloldali. Ennyivel jobb nekem.

Tovább..

December 5. kísértete

Kísértet járja be Magyarországot – a 2004. december 5-i népszavazás kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi vörös Magyarország minden hatalma: a pártelnök és a miniszterek, Gyurcsány és Kuncze, magyar szocialisták és a liberális kutyáik.

Adta magát Karl és Friedrich kiáltványa, hogy eme nemes napon a történtekhez igazítva felhasználjam...  

De idézzük fel kilenc év távlatából, mi is történt 2004. december 5-én.  A népszavazás a kórházak privatizációjáról és a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szólt. Ez utóbbi rendes politikai vihart kavart.  A kettős állampolgárság támogatója lett az ellenzéki Fidesz és az MDF. A Fidesz kétségtelenül mellszélességgel állt az ügy mellé, kampányuk csúcspontja a 2004. november 27-én a Városligetben megtartott Összetartozás Napja nevű rendezvény volt, ahol Orbán Viktor a magyarság szempontjából sorsdöntő jelentőségű eseményként beszélt a népszavazásról. 

Az MSZP aljas kampányplakátja 2004-ből

A kormánypártok nyíltan a nemmel voksolás mellett foglaltak állást. Gyurcsány szavazatgyűjtéssel vádolta a Fideszt, Kuncze magyar és magyar közé éket verő eseményt dörmögött, Fodor a nemzetállam csúnya erősödését lihegte, Hiller győzelemről beszélt a népszavazás után. 

A voksoláson a választópolgárok 37%-a vett részt, a szavazók 51 %-a voksolt igennel. Erre a kérdésre: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”  A határon túli magyarság nem csapdosta térdét örömében. Erdélyben lekerültek a magyar zászlók a templomokról, misék végén nem énekelték már a Himnuszt. 

A részvételi arány és a voksok aránya számomra egyértelműen a magyarság erkölcsi és szellemi mélypontját jelenti. 2010-ben, a választások után a képviselők fölényes többséggel szavazták meg a kettős állampolgárság megkönnyítéséről szóló törvényt. Ezzel vége is a történetnek, gondolhatná a felületes szemlélő, de nem így van ez. Az első és a legfontosabb a határon túliak sebeinek begyógyítása. 

Ezt a labdát 2013. december 5-én a kormány úgy ütötte meg, hogy Böjte Csaba, az ötszázezredeik külhoni magyar kérelmezőként ünnepélyesen tett állampolgársági esküt a Parlamentben édesanyjával, Böjte Juliannával. Persze emlékezni fogunk arra, hogy ki mit mondott anno. Ki riogatott nyolcszázezer betelepülő románnal. Kik kampányoltak Magyarországon magyarok ellen. Itt vannak, indulnak a következő választásokon. Bértollnokaikkal együtt demokratának, európainak, magyarnak mondják magukat. Végül és nem kicsit morcosan hadd tegyem fel még azt a kellemetlen kérdést, hogy az akkor igennel voksoló 1 521 271 szavazópolgáron kívül a többi hat és fél millió vajon mit gondol erről az egészről?

Tovább..

„Mi nem fogunk világtörténelmet írni…” – Kuncze Gábor, 2013. október 23.

Hát így nem is… De mondjuk ezt egy Kunczétól nem is várnánk el. Ehhez az kevés, hogy a Mackó eljárogat a Gyuriferiékhez főzni, hogy közösen megalkossák a baloldali összefogás receptjét. Ki is főztek ők valamit 23-ára, ami nekik fincsi volna. Kuncze azonban egyaránt tehetségtelen szakács és politikus, mert egyáltalán nem érti a baloldali dilemma lényegét, így többiek elhúzódtak a kondértól. Kriptaliberális barátunkat egy rendőrakadémiai idézettel szeretnénk a tévelygésből helyrebillenteni: „Kivételesen a rossz segget nyalja, kedves Mauser!”

Korábbi posztunkban is utaltunk rá, hogy a baloldal szélesebb palettát kínál jövőre a választóinak, lesz MSZP, meg PM, meg E14, meg DK, meg a Liberálisok, meg a Szociális Unió, meg a Magyarországi Szociáldemokraták, meg az LMP, ha addigra elkurvul. Ez a sok pártocska (mínusz LMP) október 23-án azért gyülekezett össze, hogy arról beszéljenek, amit nem akarnak igazán megtenni. Most erre az összefogás dologra gondolok, mert a méltó ünneplés alanyi jogon fel se merülhetne bennük. Nehéz is lett volna elképzelni például a Mesterházyról, hogy 56’ témában érdekelt, mikor néhány napja még Naésgyula szobrot avatott a székházban. Nem. Ezen a szerdán mindenki a saját összefogás-verzióját ismertette a nagyközönséggel, de csak Gyuriferi gondolta úgy, hogy meg is szavaztatja a nézőket, akik spontán skandálást küldtek emelt díjas SMS-ek helyett. Csak értelme nincs sok ennek az egésznek, mert hiába az összefogás, ha közben elveszik a baloldali szavazók választási lehetősége, az alternatíváé, amit elvileg a szoci pártok és szervezetek külön-külön képviselnek.

Fondorlatos Kuncze Gábor a felszólalásában hosszan érvelt az összefogás módszertanáról, a közös listaállításról, listavezetőről. Csakhogy, ha mind összefognak, semmi sem fog változni, mert az összes vezérecske ugyanaz maradt, aki volt. A baloldali szavazó számára mindig lesz valaki, aki kilóg a szegfűcsokorból. Ugyan ki lenne az a közöslista-vezető, akinek az arca olyan áthatóan sugárzik a megújulástól, hogy elvakítsa fényével a szavazót, és ne vegye észre a körülötte sötétlő régieket. Kuncze expozéját emiatt könnyű lefordítani: nekünk jóarcú, esetenként jószándékú baloldali balekok kellenek, akik megválasztásuk esetén az aktatáskában becsempészik a baloldal nemszeretem politikusait a Parlamentbe. Ezzel bízta meg őt a Gyuriferi főzés közben, hogy dumálja meg a tömeget a mentelmi-jogáért. Viszont ez az elképzelés a többieknek nem igazán lenne jó…

A baloldali pártocskáknak láthatóan nincs igazi programjuk. Illetve a kormány az orbánváltás a programjuk, semmi más. Szerdán sem azon egyezkedtek, hogy mit is akarnak másként, hogy hogyan lehet a különböző választási programokat egybecsiszolni, mert azok nincsenek. Hanem arról, hogy hogyan lehet az egymás számára vállalhatatlan embereket egybemontázsolni összefogás címén. Milyen legyen az ültetési sorrend, hogy ne verekedjenek össze, miközben a tanárnéni másfelé figyel.

Mesterházy jól érzi, hogy valakinek ki kell maradnia az összefogásból, különben az hiteltelen lesz. És nagyon is jól tudja, ki a kóró, akit ki kell tépni a csokorból. Eredetileg azzal a gondolattal állhatott fel a színpadra, hogy „ha nem akarjuk ezt most is elbaszni gyerekek, akkor nem szabad összefogni akárkivel… A vállalhatatlanokkal nem… Az elkunczésodott, lejárt szavatosságú Ferivel biztos nem. Meg a Gordival sem. Illetve a Gordival igen, de a szoborkéselős Dopemannel nem”. És már vette volna a levegőt, hogy ezt virágnyelven elővezesse a tömegnek, amikor megbeszélés szerint elkezdték skandálni az „ÖSSZEFOGÁS!”-t a gyurcsányisták… A picsába - gondolta Attila - most basszuk el gyerekek, most basszuk el… Aztán mégsem merte elmondani az őszintét…

Mégiscsak jó húzás volt ez a Kuncze a Gyuriferi részéről… Ők így ketten most meghekkelték az eddig kitalált fékezett habzású egybeborulást. Hiába osztogattak szét 10.000 tollat az összefogók. Hiába találták ki már a módszert is, hogy ki-kinek fogja kölcsönadni a tollat a szavazás napján, ha kormányt Orbánt akarnak dönteni. Mert az egyszeri baloldali szavazó kezében megremeg majd a penna, ha arra gondol, hogy miért is fog ő szavazni. Hogy ez a korlátozott összefogás ér-e valamit. Hogy kiből kér, és kiből volt neki is elege, az lényegtelen, mert a kunczeizált Gyuriferi és a gyuriferizált Kunczegabi már elültette a kétkedés magvait. Ezért nem fognak azok a tollak világtörténelmet írni, még akkor sem, ha a Viktornak is pusztán annyi üzenete volt 23-án, hogy össze kell fogni! A baloldal ellen. Itt sincs sok választás, egyelőre nem látjuk a meghirdetett célokat, amiért érdemes lesz majd szavazni menni 14-ben. De a Viktor legalább konkrét. Remélem a Piréz, vagy a Mongúz hozott nekem is tollat. Hátha lehet azzal mégis történelmet írni. Vigyorogva. Jobb kézzel.

Tovább..

A nagy szocihaver tipológia

Még 2 napja, mikor a műegyetem előtt rendezett összszocialista skandálókonklávé után sétáltunk a Toronyházunk felé Mongúzzal és a sörökkel, akkor próbáltuk megfejteni, hogy melyik fellépő melyik haverunkra emlékeztetett. Ennek a kissé már esetleg beszélgetés megkopott emlékének az eredménye a mai poszt. Szocialistahaver archetípusok tipológiája, avagy alternatív magyarázat a „Ki miért viselkedett úgy, ahogy viselkedett?” kérdésre.

Bajnaigordi: Az a haverod, akivel legszívesebben mész csajozni. Ő ismerkedik meg a lányokkal, kellemes, könnyed, világi stílusával kiválón képes bájologni, mindig elegáns. Viszont egy balfasz, ezért vagy berúg és összehányja magát, vagy egy teljesen ártalmatlan szituációban elsírja magát, így a lányokat végül neked „kell” hazavinned és lefektetned. Aranyos, ártalmatlan, impotens.

Gyuriferi: Az a haverod, akit meg sem akartál eredetileg hívni a házibuliba, de rád erőltette magát. Aztán megjön, megissza az összes piádat, ajánlatokat tesz a csajodnak, összehányja a wécédet és utána másnap kiposztolja, hogy mekkora bunkó voltál és inkább ment volna másik buliba. Seggfej.

Fodorgabi: Az a haverod, aki nem is cigizik, de elvárja, hogy őt is megkínáld mindig, illetve ha már csak két szál van a dobozban, akkor ő is elszívna egyet, mert jólesik a kávé után. Idegesítő.

Mesterházy: Az a haverod, aki még a sót is felcímkézi, ha közösen nyaraltok. Minden az övé, amit ő hozott, és még a zsepit is felírja, ha kérsz tőle. Igazi szarrágó.

Ungárklári: Nem a haverod, mert szerinte a fiúk undik. Debil.

Kunczegabi: Az a haverod, aki Budapesten született, Budapesten nőtt fel, még a felmenői között sem volt vidéki, ennek ellenére mezőségi nyelvjárásban beszél. Műparaszt.

Bokroslala: Az a haverod, aki mindenkinél okosabb, egy sört se tudsz úgy meginni, hogy ne világítana rá az alkohol és a globális felmelegedés közötti összefüggésre, folyamatosan rámutat arra, hogy nem csak a saját életedet baszod el, hanem a bolygó jövőjét is kockáztatod. Pöcs.

Kónyapeti: Az a haverod, akinek alapjáraton a legnagyobb a pofája, a legszigorúbb történeteket meséli mindig, hogy kit, hol és miért vert meg, de még soha senki nem látta mást csinálni, mint szaladni. Csicska.

Juhászpeti: Az a haverod, aki már a sima ciginél is bent tartja a levegőt megszokásból, és a legvadabb összeesküvés-elméleteket is elhiszi. 35 évesen még soha nem volt még munkája egy hétnél tovább, de erről természetesen a társadalom tehet. Fárasztó, de mindig van nála.

Szabótimi: Róla nem írunk rosszat, mert meg akarjuk...., ezért hát a bárgyú együgyűségét is elviseljük. Üresfejű jócsaj.

Tovább..

A bölcsek bölcse: Kuncze Gábor

Én Kuncze miatt mentem ki, mert a Klubrádió nekem egyenlő Kuncze, mint ahogy a megboldogult SZDSZ is Kuncze – de hiába ágaskodtam a tömegben, ezen a tegnapi csúnya vasárnap délutánon, Gábort nem leltem. Még az is lehet, hogy ott volt, csak nekem volt akkora pechem, hogy elszalasztottam. 

A Fésztérben politizáló Kuncze Gábor (SZDSZ, majd Klubrádió) a minap a Batthyány örökmécseshez invitált a Hadd szóljon! tüntetésre, az ő munkahelyéért és a szólás szabadságáért. Én mentem. Perverzióból. Rohadt égő, de bevallom: időnként Kunczét olvasok. Kuncze-posztokat. (A lájkhalmazán kívül, amolyan komplementer elemként.) 

Talán emlékeztek az igazságosztó humorzsákra, az egykori szabad demokraták mindig jófejkedő, a békeidők urasági kocsisait meghazudtoló arcára, aki bajuszkája alatt jól kanyarintott poénjaival mindig a lényegre tapintott, s mostanában joviális öregúrként a Klubrádióban dörmögi el keresztkérdéseit -  a cenzúrát megúszott - betelefonálók égő vonalainak kíséretében.

Na de ha éppen párt nélküli Kuncze az ember, attól még lehet politikus: itt a Fésztér, ahol afféle Public Figure-ként naponta szórhatja intelmeit, elemezgethet, s ha már Kuncze, hát idejófejkedhet. Ezt választotta a mi Gáborunk: szinte látom rendületlen cyber fejcsóválását amit egy-egy jó időben elszórt fricska meg-megállít. 

Megnyugtató, hogy Kuncze figyelmét nem kerülheti el a kormányzás egyetlen vélt vagy valós fiaskója sem: Gábor szól, figyelmeztet, óvva int. Nemrég listában summázta az új év, új amatőrködéseit, lajstroma hosszú és kíméletlen, s aggodalmai mindössze a közel hétezer lájknépét ha érdeklik - megtoldva hozzátartozóival - jelensége mindenképpen figyelemreméltó. 

Ez a rendszerváltás óta fennálló jobboldali kormányok megkérdőjelezhetetlen amatőrizmusát feltételező, szerinte nagypályán játszó pökhendi - álliberális - értelmiségi, aki csakis választási hacknek tudja be, hogy e hazában jobboldali kormány egyáltalán dönthet az ország sorsáról, mert a tizenkét éves ballib profizmust úgy értékelte e gondolkodni képtelen nép, hogy megelégelve annak kétségtelen előnytömegét, kétharmados többséget szavazott az úgymond dilettánsoknak.

Arról nem beszélve, hogy e típus másik válfaja - azaz a kultúra felkentje - szerint a jobbra húzó művészek csupán lesajnálni érdemes, szükségszerűen hülye, közepes tehetségű ripacsok, vagy csak szimplán nem léteznek. Ezzel a kis manupulatív "nagypályás" trükkel aztán a valamiből megélni akaró, Stockholm-szindrómás alkotókat, a negyvenéves uralmat hosszas kormányzati ciklusokkal megbolondító ballib koalícióknak sikerült is ügyesen átcsábítaniuk a baloldalra, akarom mondani a Nagypályára. 

Lehet poénocskáin derülni, de sajnos ilyen a mi Kunczénk is: szentül hiszi Ő, hogy a jobboldal a maga tehetségtelenségeivel hibát, hibára halmoz, s ez alól egyetlen menekvés van: a dolgokat helyrepofozó ballib koalíció. Kakaóbiztos számítógép Kovács Pistinek, egyes szülő-kettes szülő a még kisebbeknek, mocsárlecsapolás a középréteg békáinak és kórházi széf azoknak, akiknek már úgyis mindegy.

Kuncze Gábor 2006-ban bepelenkázta az egész országot, "Tisztába tesszük a dolgokat" felkiáltással. Mi pedig azóta is csak oázunk, oázunk. Öntudatlanul és naivan.

Tovább..

SZDSZ-es múmiák az E14-ben

SZDSZ-es múmiákkal értékelte az évet szombaton Bajnai Gordon. A szakértő politikus mindent elkövetett azért, hogy Orbán Viktor kihívójaként tetszelegjen, legtöbbet ugyanis a miniszterelnökkel foglalkozott beszédében. Megfeledkezett ugyanakkor arról, hogy még Mesterházy Attilát sem sikerült maga alá gyűrnie, és egyelőre Schiffer András is tartja magát. Az LMP-t ugyan már sikerült kettészakítania – nyilván erre gondolt Bajnai, amikor új politikai kultúrát hirdetett –, Szabó Tímea és Szabó Rebeka volt LMP-s képviselők Bajnai háremhölgyeiként már részt is vettek a szombati eseményen.

Bajnai mostanában sokat beszél a korszakváltásról. Nézzük csak kik hallgatták őt az első sorban: Kuncze Gábor, Mécs Imre, Draskovics Tibor, Bozóki András, György Péter, Heller Ágnes. No comment. Miközben Bajnai folyton arról szónokol, hogy nem akarja, hogy 2014 után az folytatódjon, amit 2010-ben az emberek több mint kétharmaddal leszavaztak, levitézlett SZDSZ-esekkel veszi körbe magát.

Ott ült az első sorban Suchmann Tamás is, aki még a Horn-kormány privatizációs minisztereként a Tocsik-ügy után azt találta mondani, hogy nem az általa felügyelt állami cég (ÁPV Rt.) a korrupt, hanem a világ…

Hellóbelló örökifjak, kulabát nem hoztátok?

A megújulás jeleként Juhász Péternek végre sikerült öltönyt és nyakkendőt felvennie, és nem a barátai által kölcsönadott ruhákban adta elő beszédét, ahogyan erről egy interjúban korábban már beszélt. Érdekes kérdés, hogy miért akar valaki politikus lenni, ha még magáról sem tud gondoskodni, de ezt most hagyjuk.

Tutiblog-plakátötlet ingyé'
az útját kereső mozgalomnak 

Ugyanez igaz Kónya Péterre is, aki a HVG-nek 2012 októberében azt nyilatkozta, hogy jelenleg épp „éli fel a saját tartalékait”.  Ennek fényében nem meglepő, hogy beszédében a régi „munkát, kenyeret!” típusú szólamokat pengette, miközben a nézőközönséget videóval emlékeztették arra, hogy ő volt a bohóctüntetés egyik szervezője. Nyilván ez is az új politikai kultúra része…

A kérdés már csak az, hogy hogyan fog Bajnai megszabadulni az olyan emberektől, mint Kuncze Gábor, Fodor Gábor vagy Gyurcsány Ferenc? Kérdés, akar-e egyáltalán szabadulni tőlük, vagy ők valójában összetartoznak. Együtt 2014-ben IS…

Tovább..