Házmesterék levele

Szép magyar szokás a feljelentősdi. Minden tévhittel ellentétben egyébként nem a Kádár rendszer vetette el a magvait a magyar társadalomban, szerettünk mi pörölni meg mószerolni előtte is, de a '49-'89 közötti időszak népbetegítésének köszönhetően lett csúcsra járatva a dolog, szóval nyugodtan tekinthetünk rá a poszt-kádári deficitként.

Két alapvető fajtája van a feljelentőnek. Az első a kiállhatatlan szomszéd (alias Pattoghy Úr), aki beperli/feljelenti az összes szomszédját, meg amúgy mindenkit vélt vagy valós sérelmei miatt. Átlóg a faág, laza a kerítés, 10 centivel odébb a postaláda, 22:01-kor már hívja a rendőrséget a zene miatt, jelenti, ha késik a postás, stb. Ha a politika világában keresünk rá példát, akkor csak nézzünk körül a genderelméletes feministák, vagy szegregáció-ellenes bozótharcosok környékén. Onnan ismerni meg őket, hogy van egy nagyon határozott elképzelésük az őket körülvevő világról, és egy alapvetően hibás elképzelésük arról, hogy annak hogyan kéne működnie. Ezt tudják patologikus szinten hisztérikusan művelni,

amikor már ott is hibát keresnek, ahol nincs.

A második fajta a házmester és családja. Ők azok, akik a nekik nem tetsző dolgokra úgy reagálnak, hogy keresnek egy lehetőleg külső és nagyon gyakran vélt autoritást, akinél mószerolhatnak. Párttitkár, pártbizottság, Moszkva, Brüsszel, Washington, akárki. Magyar közéleti előfordulása a nyílt levelet hivatásszerűen aláíró közíró/értelmiségi/civil/szakértő/jogvédő/stb. Most éppen a MostMi nevű civil izé mószerolna Merkelnél, mintha egyébként Angéla azért jönne Budapestre, hogy teljesítse Schilling Árpiék három kívánságát (Fékegyensúlyokat, Bázisdemokráciát, Orbántakarodást!).

Egyébként érthető Schillingék frusztráltsága. Klasszikus toposz ballibéknél, hogy Orbán meg úgy az egész Fidesz mucsai és nem szalonképes a fejlett nyugaton, és teljes elszigeteltség van, amiből csak akkor tudnak kilépni a magyarik, ha haladó demokraták vannak kormányon. Erre jön Merkel. Orbánhoz. Kénytelenek rászólni Merkelre, hogy itten nincs demokrácia, szóval jobb, ha tudja, kivel is ül le kávézni.

Akkor most következzék az én nyílt levelem:

Kedves MostMi!

Ha nyílt levelet írtok Angela Merkelnek, akkor azt érdemes németre lefordítva elküldeni neki, mert nem valószínű, hogy titeket nézeget, ha nagyritkán fellép a facebookra.

Tisztelettel,

Megalomán Mongúz

Tovább..

Kunbélázás és brüsszeli emigráns kormány

Miközben állítólag a fülkeforradalom felfalja gyermekeit (és hasonlóan idióta címadások), a baloldal valahogy nem érzett rá a ritmusra, hogy akkor végre itt a nagy lehetőség visszaállítani a demokráciát, a fékeket és ellensúlyokat meg visszaigazítani abba tökéletes állapotába, ahogy még az egyetemen valamelyik régi kommunista megtanította nekik a bevezetés liberalizmusba órán. Valamiért ez az egész választósdi nem fekszik az ellenzéknek. Ahelyett, hogy ígéretük szerint itthon tolnák az utcai politizálást, ragasztanák a plakátot, gyűjtenék a szavazókat és szavazatokat, door to door győzködnék az embereket, legismertebb alakjai nagyvonalúan kivesznek egy kis szabit az önkormányzati ellenfülkeforradalom kellős közepén. A hivatalos ellenzék mindenkori utolsó reménysége, a Bajnaigordon lelépett franciába melózni, a nem hivatalos, de valódi ellenzék (copyright: TGM) pedig kétségbeesetten kunbélázgat Brüsszelben.

Bajnaira nem érdemes túl sok karaktert vesztegetni. Ő az országos politika Falusferije. Képes a legnyugodtabb, legunalmasabb időkben is úgy lejáratni önmagát, hogy mire valódi választásra kerül a sor, már rég nincs semmi esélye. Mint mikor a bejelentette, hogy jövőre már ő lesz a miniszterelnök, aki máshogyan gondolja az hülye látensorbánista. Még miniszterelnök-jelölt se lett…

A pártonkívüli, igaziellenzéki igazicivilek sem szaroznak olyan formális-intézményes ostobaságokkal, mint pl. hogy választások útján illenék hatalomra jutni. Előbb lövetnék a Téli Palotát részeg matrózokkal, mint hogy beleálljanak egy demokratikus versengésbe. Értik ugye, élcsapat nem kapdos legyek szavazók után. Inkább kiszaladnak egy meghallgatásra Brüsszelbe, ahol délelőtt a 7. cikkelyre hivatkozva kérik a büntit hazájukra, délután meg emigráns kormányt alakítanak a sarki kávézóban mind a hárman.

Lehetne unottan továbbot inteni, mint Robbennél a tizenhatoson belül, elvégre mennyi sansza van egy Mong Attilának vagy egy Kapronczay Stefániának nemzetközi segítséggel puccsot szerveznie. Nyilván nulla, pláne hogy az EP liberálisait találták meg maguknak nemzetközi szövetségesnek, a liberális frakciónak meg mégis hány hadosztálya van…

Viszont nem lehet elmenni amellett, hogy azért egy héten belül ez a sokadik jelzés arra, hogy feladták a hazai versenyt és tényleg nemzetközi segítséggel próbálják meg (ismét) megpuccsolni a kormányt. Az első jelzés magától Gyuriferitől jött (ki mástól?), aki kerekperec kijelentette, hogy nem várható ellenzéki áttörés az őszi önkormányzati választáson. Aztán jöttek sorba a többi. A már csak nyomokban létező Együtt-PM hivatalos sajtója, a 444 hosszú cikkben taglalta a NER bukásának menetrendjét. Röviden programadó tanulmány lényege annyi, hogy ha elzárják a külső pénzcsapokat (nemzetközi tőkebefektetések, EU-támogatások), akkor megbukik a „rezsim”, hisz legitimációját a lakosság közé vetett mogyinak köszönheti. Nem balliberális olvasatban ez egyébként a közjót jelenti, de ez csak lényegtelen hangsúlybeli különbség…

Ezután jöttek az igazellenzéki civilek a kunbélázással. Az egészen egyértelmű, hogy ezekkel az újramelegített vádakkal nem fognak megint teljes ülésnapokat eltölteni az európai képviselők, mivel már nekik is a könyökükön jön ki a „magyarügy”. Csak annyit tudnak elérni, hogy újra felhúzzák a magyariköpködésben már egészen nagy rutint szerzett unióatyákat, hátha ki tudnak préselni egy kis akadékoskodást a Bizottságtól vagy a bürökráciától a lehívások lassítása, időleges befagyasztása érdekében. Így sikerülne megbillenteni néha-néha a magyar költségvetést.

Emellett persze a legfontosabb megint a negatív országmarketing. Írjanak csak minél többet erről a szarmagyarországról, a putyinizmusról, államosításokról, diktatúráról, civilkergetésről, hátha legalább a felére visszaesik a tőkeberuházások szintje. És akkor jöhet a 444 forgatókönyve.

Bár valószínűbb, hogy egyszer orron találja ütni valaki őket... egy békemenettel...

Tovább..