Átváltozások

Ami a MAZSIHISZ környékén történik, egy hozzám hasonló jobber trollnak fokozottan kényes téma. Valahogy úgy tűnik, a MAZSIHISZ az utóbbi napokban szeretné kimaxolni mindenki tolerancia-potméterét, hisz kb. napi rendszerességgel robban egy bomba a házuk táján. Nézzük csak sorba az egészet anélkül, hogy akár a homofóbia, akár az antiszemitizmus, akár a látens fasizmus vádjával szembe kéne nézni. (nem mintha nem szoktunk volna hozzá ezekhez a rutinvádakhoz.)

Kezdetben vala a MAZSIHISZ, aminek az alapítása is jelzi, hogy itt nem a több évszázada hazánkban élő, és a Nagybetűs Nemzet részét képező zsidóság reprezentatív képviselőiről van szó, hanem egy alapvetően gazdasági-politikai szervezetről. A MAZSIHISZT a kommunista hatalom épp azért hozta létre, hogy a keresztényekhez hasonló egyházszervezettel nem rendelkező zsidóságnak is legyen egy ilyen „fura behatárolhatatlan valamije” amivel aztán lehet izmozni Állam Bácsinak, amikor virítja a lét. A MAZSIHISZEN keresztül megnyittat, bezárat, megenged, tűr-tilt és hasonlók. Mert ugye kommunizmus, you know. Ez persze a késő-kádárkorban már főleg pénzleosztást jelentett, hisz a MAZSIHISZ bonyolította le a Magyar Állam által „zsidó célokra” szánt központi pénzek körüli ügyleteket. 

Meglepő, vagy épp nagyon nem-meglepő módon, ez a helyzet maradt érvényben a Rendszerváltozás után is, hisz – főleg ama bizonyos zelmútnyócévben nem jelentett gondot az állami elvtársaknak lepasszolni egy kis zsét a zsidóelvtársaknak (uppsz, első vádpont: pipa) hogy úgymond a zsidóság nevében eljárva offshore-kodjanak, és azt tegyenek a zsével amit akarnak. Ennek a tevékenységnek, miszerint „hogyan lopjunk sok állami pénzt tökéletes védelemben” az éllovasa volt az egykori pufajkás hard core komcsibácsi: Zoltai Gusztáv. Ahogy az Origó cikke is írja, Zoltai a MAZSIHISZ elnökeként egész kis „hűbéresi rendszert” épített magának, ami abban is megmutatkozott, hogy elég sokan a gyakorló zsidó vallási közösség képviselői közül egyszerűen besokalltak. Nem kevéssé ennek köszönhető az EMIH léte, amit a balos zsidók által „Fideszes bábúnak” kikiáltott Köves Slomó vezet. Szóval a zsidó közösség már rég megosztott lett (most ne is beszéljünk a magyarországi haszidokról, akik totál külön utakon járnak.)

Tehát ez a része tényleg belügye a zsidóságnak, amibe nem is illendő beleszólni, meg bármit is mond az ember, öt percen belül derül ki, hogy valójában nem is úgy van. A zsidók az Úr kifürkészhetetlen útjain biztos saját GPS-szel közlekednek, hisz identitásuk rejtelmeit is nehéz kibogozni egy külső szemlélőnek. Visszatérve azonban a történethez, úgy tűnik Zoltai hűbéresi rendszerét, és kicsiben eléggé a zelmútnyócév panamáira emlékeztető üzelmeit maguk a zsidók elégelhették meg leginkább. Jött is Heisler András, aki meglehetősen simulékony modorban próbálta a MAZSIHISZ szanheddinjét rávenni arra, hogy a pénzezés és mutyizás helyett legyenek kedvesek inkább a zsidó közösség ügyeivel foglalkozni, ha már ilyen szépen összejöttek. Zoltai, és emberei azonban valószínűleg a pénzezésben erősen érdekeltnek lévén, elkezdték keményen fúrni Heislert és csapatát, akik akármennyire is tegeződnek Kálmán Olgival, és tűnnek jelenleg a „fideszalázó rosszfiúknak”, valójában sokkal jobb fejek, mint Zoltaiék.  Az első támadás elég aljas volt, amikor a MAZSIHISZ és a Magyar Iszlám Közösség együtt lementek Csenyétére ruhát osztani, mely egy, az új időket jelző szimbolikus tettnek volt szánva, de amit sajtótámogatással sikerült meghekkelni úgy, hogy „csenyétei botrányként” vonulhasson be az egész a történelembe. 

Heislerék láthatóan vissza is vettek, de a tisztújításon újult erővel igyekeztek további kulcspozíciókat szerezni a MAZSIHISZ vezetőségében. Nos, ez nem jött össze. Zoltai hozta a maga embereit: Kunos Pétert, akit nem kell bemutatni, és az eleddig ismeretlen Schwartzoff Dávidot, akiről viszont a szaftos részleteket épp a MAZSIHISZ belső ellenzékéhez közelálló Tudózsidó.com hozta le, miszerint transzvesztita előadóművésztől a katolikus kántorságig mindennel próbálkozott már a szöszi Jabba de Hut. Zoltai  – miután emberei által bebiztosította a „rendes ügymenetet” – szépen vissza is vonult, az egész hóbelbanc meg láthatóan Heisler nyakába szakadt, aki egyszerre ég, mint a rongy a „szoborbalhé” miatt, a MAZSIHISZ régi korrupt ügyei miatt, meg a travi-dagi ügyvezető miatt.

„Ügyes, nagyon ügyes…” mondja a rabbi a viccben. 

Nade, hogy miért is nem „belügy” ez, amit majd a zsidó közösség tagjai maguk közt lerendeznek, az onnantól jön elő, amikor a minap mit lát az ember egyszerű fia? Hogy ez a dörzsölt, és már a zsidók által is sima keresztapának tekintett Zoltai ki mellett csücsül önelégülten? Bizony, Lázár Jani mellett. Amellett a Lázár Jani mellett, akinek eddig üstökösként felfelé ívelő karrierjébe az első lövéseket épp ő maga adta, amikor a választások előtt és közvetlenül azt követően meghekkelte a kormányzati Holokauszt-év eseményeit, és kirobbantotta a hisztit a szabadság téri giccs ellen. 

Most tegyük fel a kérdést magunknak, de nagyon őszintén: MI A HALÁLT KERES LÉZER JANI MELLETT ZOLTAI GUSZTÁV????????? És most ne érdekeljen minket tényleg az, hogy „majd mit fognak mondani”, hogy a zoltaizás antiszemitizmus meg hasonlók. Ha egyszer van egy ember, aki valójában a pufajkás-karhatalmi múlttól indulva a gyurcsányizmus fémjelezte mutyizások kulcsfigurájává magát kinőve végül 79 évesen már épp eltűnne a Bahamákra, és elkezdődhetne valamiféle rendszerváltás-szerűség a zsidóság soraiban, akkor fogja magát, és beül a kormány második legerősebb embere mellé „tanácsot osztani”.

Kíváncsi lennék, hogy ez mi lesz, ha főleg olyan kérdésekben konfrontálódik a kormány épp, amiket saját maga robbantott ki. Valószínűleg a „megmondom hogy csináljátok ki a Heisleréket” típusú okosságokat fogja ez jelenteni, hisz ennél többet a zsidóságról nem nagyon tud az öreg, ami tanácsokat a kormány, ha megfogad, tulajdonképpen tovább fogja odázni azokat a változásokat, melyek égetőek lennének a zsidóság számára,és egyszerűen átveszi annak az Állam Bácsinak a szerepét, aki immár majd’ 60 éve erőből alkudozik egy maga által létrehozott szervezettel. Nem beszélve arról, hogy saját magából csinál hülyét, hisz a „kavarom a kakit, és nem kavarom tovább, ha azt csináljátok, amit én mondok” taktikát már ismerjük régen, volt hozzá elég idő hozzászokni az elmúlt 40-60-70-100 évben.

Kérdem én: ez most jó? Mert szerintem nem. 

Tovább..

Bojkott, de miért is?

Közepesen undorító utat jár be a Holokauszt-évfordulóra való készülődés, és az azt automatikusan körülvevő politikai/közéleti mocskolódás. Mi például utáljuk az antiszemitákat és a nácikat (meg úgy általában mindenkit, akinek ideológiája van), de szintén megvetjük, amikor valakit úgy antiszemitáznak vagy náciznak le, hogy arra nem szolgált rá. Klasszikus közhely, hogy az antiszemitizmus bélyege a politika egyik legerősebb bunkója, de tényleg így van. Vagy legalábbis volt. Mert lassan nehéz komolyan venni, amikor valakit leantiszemitáznak. Annyiszor és sokszor olyan esetekben nyúlt az elmúlt évtizedekben ehhez az eszközhöz a progresszív antifa élcsapat indokolatlanul (hetente háromszor, étkezés előtt, orvosi javallatra), hogy kb. immúnissá váltunk rá. Nem érzéketlenné, vagy ignoránsá, hanem immúnissá. Már rég nem hisszük el (talán soha nem is hittük el igazán) bemondásra, de ha látjuk, köszönjük, felismerjük magunktól is.

Ami különösen méltánytalanná teszi a magát a magyarországi zsidóság kizárólagos képviseletére vindikáló Mazsihisz hozzáállását az ügyhöz, hogy azt a pártot sikerült lenácizni, amelyik egyébként a rendszerváltás óta kormányon töltött idejében a dumán kívül tett is a Holokauszt emlékének ápolásáért. Holokauszt emléknap az iskolákban, Holokauszt Emlékközpont az előző kormányzati ciklusukban, Sorsok Háza és 70. évfordulós megemlékezések folyamatban. Emellett viszonylag rövid a lista, hogy mondjuk a Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai kormányok és értelmiségi holdudvaruk mit tettek a folyamatos nácizáson és ellenségkép-gyártásra tett kísérleteken kívül. Nulla tétel szerepel ezen a listán. Persze ez úgy általában igaz a baloldalra: pofázásban erősek, tettben gyengék.

Rossz üzenetet hordoz a Mazsihisz és társai bojkottja, de hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy meglepő. Úgy látszik, nekik nem érdekük a részvétel, a párbeszéd, csak az ideológiai háború fenntartása. Olyannyira, hogy az elzárkózás politikáját alátámasztandó némi hazugság is belefér. Legutóbb például Heisler András, a Mazsihisz elnöke keveredett hazugságba, amikor 2014. február 9-én vasárnap az ATV Szabad Szemmel című műsorában azt nyilatkozta, hogy „Az együttműködés problémáit és konfliktusait október 16-án jeleztük a kormány felé, pontosabban dr. Schmidt Mária főigazgató asszony felé. Nem ismertük a kiállításnak a forgatókönyvét, nem tudtuk, hogy milyen tematika lesz ott és nem tudtuk, hogy milyen üzenettel tudnak a látogatók kijönni a kiállításból. Ez a mai napig is így van.” Ehhez képest itt a bizonyíték, hogy az ellentéte igaz, ugyanis még december 4-én történt tájékoztatás és volt lehetőség a vélemények artikulálására. És akkor a fenti hazugság fényében higgyük el, hogy az azóta eltelt több mint 2 hónapban ez másképp lett volna? A párbeszédhez két fél kell, ideje lenne, hogy a Mazsihisz vezetősége bizonyságát adja, hogy odateszi a maga felét, mert például Balog Zoltán biztos, hogy ott fog ülni annál az asztalnál.

Van az egész ügynek az aktuális évfordulón, és a napi politikai agendán messze túlmutató kérdése is, amin főleg a Mazsihisznek, de minden Magyarországhoz kötődő zsidónak és ugyanannyira a magyar közösség nem zsidó tagjainak érdemes eltöprengenie. Egy gondolatot mindenképpen megér, belső és külső párbeszédet pedig még inkább. Langer Ármin, a a berlini Abraham Geiger Kolleg rabbiképző rabbijelöltje írt egy igen érdekes cikket. Aki lusta elolvasni (pedig tényleg érdemes), annak a lényeg: Biztos jó a zsidóság szempontjából, ha kizárólag Holokauszt-alapú, egydimenziós identitást épít magának a kortárs zsidóság? Nem megkerülve vagy elfelejtve a Soa témát, nem kéne inkább a hangsúlyokat a pozitív identitásképző elemekre helyezni?

Addig is annyit üzenünk a magyar zsidóság reprezentánsainak, tessék nyugodtan keresni Schmidt Máriát, ugyanis ha párbeszédre és értő, figyelő fülekre vágynak, és nem pótvizsgára igyekeznek felkészületlenül, akkor nála nyitott ajtókat döngetnek.

Tovább..

Antifák az ész ellen

Minden évben a kedvenc napom január elseje. Ennek nagyon egyszerű oka van. Ilyenkor az egész világ irgalmatlanul másnapos. Valahogy ilyenkor párthovatartozástól függetlenül mindenki kussol. Mert ugye kinek van kedve hasogató fejfájással, görényszagú lehelettel és leküzdhetetlen hányingerrel kiállni, és egy közepesen elfogadható sajttájtékoztatót' megtartani? Eleve normális ember folyó év január elsején 16 óra után ébred, akkor meg már minek üzengetni, kampányolni. Imádom január elsejét.

Egy baj van vele, hogy utána jön a január másodika, ami viszont az év leggyűlöletesebb napja. Egyrészt normális ember nem végez fél munkát, és irgalmatlanul harmadnapos (ld.: szerkesztőségünk), másrészt ekkor bújnak elő a libnyafok és ilyenkor képesek a legészveszejtőbb baromságokat összehozni. Értem én, hogy a 2 nap hallgatás miatt már belülről marja az összegyűlt epe a garatjukat, de nem lehetne részletekben napvilágra hányni? Muszáj egyben kizúdítani? Tehát 24 óra. Egy nap. Ennyi türelmi idő jutott, míg megkaptuk a legnagyobb ordas baromságot, amit képesek voltak összekalapálni ilyen rövid idő alatt liberális nyafogók.

Az ügy annyi, hogy a kormány úgy döntött, a 70. évfordulóján emlékművet állít Magyarország német megszállásának. Nem nehéz amúgy kilogikázni a kontextusból, hogy a kormány szándékai szerint ez nem egy pro, hanem kontra emlékmű. Mert bármennyire is hihetetlen, van olyan is (lásd: Trianon emlékművek). Szerencsétlenségünkre felállt libnyaf-antifa koalíció és teszi a dolgát. A dolga pedig, hogy ignorálja a józan észt és a tényeket. Ezt pedig úgy teszi, hogy nekiesik a narratívának. Ez az egyik kedvenc fegyvere a haladó dialektikus materializmusnak. A másik a fasisztázás/antiszemitázás/rasszistázás/nácizás. Itt pedig 2 in 1 akcióban lehet tolni a kettőt, szóval nem lepődnék meg, ha a tegnap estét csendes maszturbálással töltötte volna néhányuk a jól elvégzett értelemgyilkosság után.

Érdemes egyébként megvizsgálni egy elég evidens párhuzamot emlékmű ügyben, mégpedig a Szabadság téri felszabadulási emlékművet. Az 1944-es náci megszállással kapcsolatban elég komoly konszenzus van a magyarok körében. Pár ostoba nácit leszámítva annak látjuk, ami volt. Egy idegen hatalom megszállta hazánkat, és az ország elveszítette szuverenitását. A német megszállás rossz volt, értem? Ehhez képest ott a másik nagyhatalom, akiknek a megérkezését egyesek szerint csak felszabadításként szabad értelmezni, különben nácik vagyunk. Lófaszt, babám. Tényleg ennyire beleégette a komcsi történelemoktatás a fejekbe ezt az ostobaságot? Lehetetlen azt állítani, hogy egyszerre(!!!) volt felszabadítás és megszállás a kommancsok bejövetele? Hogy eltakarították innen a nácikat (vö: felszabadítás) az nem rossz, de mi a tetves heréért kellett itt maradniuk még 45 évig, nyakunkba ültetni a kommunistákat és elvenni az önrendelkezésünket (vö: megszállás)? A kettő lehet egyszerre igaz.

És akkor nézzük, mitől is tikkel órák óta a bal szemem, azaz mit is mondanak az antifák, miért nem jó ez az emlékműállítás. (Elég erős a felhozatal, szóval kérem ülve olvasni, és minden éles tárgyat tegyenek el tisztelt olvasóink a monitor közeléből!)

Első számú versenyzőnk Juhász Petya az Együtt14-PM (vagy mi is éppen a nevük?) istállóból. Azt követeli, hogy "nem a megszállásnak, hanem az ellenállásnak kell emlékművet állítani". Kinek??? Ságvári "Kibaszott" Endre szobrot minden főtérre? Meg szerinte még a hősökre és az áldozatokra kéne inkább(sic!) emlékezni. Petya! Amíg nem tudod, mi lesz a tartalma az emlékműnek (pedig mint fentebb írtam, a kontextusból nem nehéz következtetni!), ne inkábbozz!

Szintén rajthoz állt a Mazsihisz is. Szerintük "az emlékműről született döntés módja és gyorsasága a hazai és a nemzetközi zsidó közösségen belül egyaránt kétségeket és komoly aggodalmat kelt". Hogy miért, az nem derül ki. Tényleg nem. Valami olyasmi bajuk van, hogy "csak olyan holokauszt emlékévet tartanak elfogadhatónak, amely érdemi lehetőséget biztosít a nyílt és "termékeny" társadalmi vitára, és amelynek során a magyar zsidó közösség tragédiájával kapcsolatos megemlékezésekről nem gyors, hanem érdemi döntések - történészi, művészi, szakmai és közéleti vita - nyomán határoznak." Mindezt abból sikerült levezetni, hogy megjelent egy kormányhatározat, miszerint lesz egy ilyen emlékmű a Szabadság téren. Ennyi. Arról, hogy hogyan, kik és milyen irányelvek szerint döntenek, még semmit nem tudunk, kivéve a Mazsihisz, mert ők már most tudják, hogy nem lesz szakmai és társadalmi vita róla. Agyrém.

Magyar Fruzsina dramaturg erős kontenttel hívta fel magára a figyelmet a tegnapi tüntetésen. Aszongya "a kormány a Szabadság térből egyfajta „szélsőjobbos kegyhelyet” akar csinálni, hiszen az csak nemrégen volt, hogy a Horthy-szobor felavatása miatt tüntettek itt." Ilyesmire gondoltam, amikor azt írtam, leszarják a tényeket, hogy átírhassák a narratívát. "Mivel MI kormányellenesek vagyunk, ÉS itt tüntettünk a Horthy szobor ellen, ezért a KORMÁNY szélsőjobbos." Kérek egy időgépet és vissza január elsejének ártatlanságát!  Ugyan a Horthy szobrot magánszemélyek állították magánterületen, de emiatt a kormány náci. Logikus. Köszönjük, Fruzsina!

Mécs "SziliKatalinraszavazokmertmegkértráafeleségem" Imre sem kezdő ebben a szakmában, ezért meglepő, hogy elég harmatosra sikeredett a megszólalása. "Mi, magyarok ne tereljük a felelősséget, hanem nézzünk szembe a múltunkkal. Pozitív példa Németország és a németek." Ha már kötelező valamelyik nyugati országról példát venni, miért nem inkább a franciákat hozza elő, ahol a kollaboráns Vichy kormányról nemhogy véleménye nincs az átlag franciának, de még csak nem is tud róla? Meg arról sem, hogy több millió(!) francia egyszerűen átállt a nácikhoz. Vagy lehetne valamelyik nordikus nép is. Boogieman már szépen megírta. Esetleg B tervnek javasoljuk, hogy Imre menjen el a franciákhoz, és mondja el ott is ezt a beszédet magyarok helyett franciákkal.

Az utolsó versenyző a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége - Összefogás a Demokráciáért . közleményükben azt írják, hogy az emlékmű "a nácizmus dicsőítésévé, neonácik gyülekező helyévé válhat", a szervezet elítéli az emlékmű állításának tervét. Itt már tényleg nem bírtam tovább, és vonyítva röhögtem. Kedves partizánok! Tényleg előttetek van az a kép, ahogy szomorú tekintetű neonáci fiatalok csendes tömegei gyertyagyújtás céljából felsorakoznak az "Ezen a napon jöttek a köcsög nácik!" feliratú emlékmű előtt?

Egy ideális világban le is zárhatnánk a 2014-es évet, mert ezeknél nagyobb hülyeség-áradat nem érkezhetne, vagy legalábbis nem kéne, hogy érkezzen már idén. De mi konzik is vagyunk és nemvágóistvániértelembenvett szkeptikusok is, szóval nincsenek illúzióink.

Brace yourselves! Campain's coming! Our never left.

Tovább..