Gyurcsány vs. Orbán, avagy a nagy évértékelő víkend

Miután a miniszterelnök-jelölt pártelnök Gyurcsány Ferenctől szombaton megtudtuk, hogy Orbán Viktor egy „álnok, erőszakos, gyarmatosító gazember”; illetve azt is, hogy benne Mesterházyban „emberére fog találni” – nagy várakozásokkal ültünk le vasárnap délután is a képernyő elé. Hisz a regnáló miniszterelnök következett. Mármint az évértékelésben. Persze a hétvégére azt a kérdést már sem a jobb-, sem a baloldali szavazók sem firtatták, hogy vajon miért is nem a Mesterházy-Vona-Schiffer-Orbán négyes értékeli az évet a kampány kezdetén, hisz mára kiderült, hogy két legény maradt csak a gáton: Orbán és Gyurcsány.

Hogy a miniszterelnök-jelöltek nem ülnek le egy asztalhoz, azt sajnos már megszokhattuk. Az egykor izgalmas élő vitákat ma már senki sem kockáztatja meg. (Pedig de szépek is voltak azok a disputák!) Így maradt a potentát-miniszterelnökök évértékelései. Párhuzamos monológok, egymás mellé, illetve egymással szembeállítva. És most ott tartunk, hogy ismét Orbán és Gyurcsány a két versengő alternatíva. (Igen, tudjuk: az utóbbi hivatalosan nem is jelölt, de mégis… Mondhatjuk „de jure” Mesterházy, „de facto” Gyurcsány a baloldali kihívó.)  Mint ahogy valószínűleg az sem véletlen, hogy ugyanazon hétvégére került a két monológ. Mert így párhuzamba állítható, egymással versenyeztethető.

A politikai játékszabályoknak megfelelően először a kihívó, majd a regnáló vezető szólalt meg. (Aki figyelte az elmúlt időszak közéleti történéseit, már csöppet sem csodálkozott azon, hogy nem Mesterházy a valódi kihívó – de az mindenesetre mindenkit meglepett, hogy Attila képes volt úgy megalázkodni, hogy személyesen ment el meghallgatni Gyurcsány „one man show”-ját. Ennyire még a csendes szavú Bajnai sem süllyedt le – inkább küldte el maga helyett Szigetvári Viktort, minthogy az első sorban égjen a pofája.)

Mindenestre Gyurcsány szombaton hozta a formáját. „Orbán-gyalázásban” nincs nála ma nagyobb arc e hazában. A kocsmai szinten is jól érthető szavakkal bombázta a miniszterelnököt. Tolvaj, gazember, hazaáruló – valakinek ennyi is elég! Jövőkép, vagy vízió, netalán program? – az viszont alig akadt. Pedig az elmúlt hónapokban – miközben fórumról-fórumra járta az országot – folyamatosan hirdette az összefogással egyébként nem egyeztetett, saját programját. De ezúttal csupán annyi konkrétumot tudtunk meg, hogy több egyetemi tanár és diplomás kell az országnak. Az egyéb cselekvési terv (jogállamiság visszaállítása, gazdaság rendbetétele) pedig pusztán általános lózung maradt. A celebektől (Vágó István, Somló Tamás, Fiala János, Ráday Mihály, Czeizel Endre, Moór Marianna) zsúfolt közönség ezúttal csak a mocskolódásnak tapsolhatott. Egészségükre!

Mindazonáltal egy említésre méltó momentum akadt még Gyurcsány-dumaszínházával kapcsolatban. Az ATV-n megszakadt az élő közvetítés. Na bumm! A tévé előtt csücsülők csak több órás késéssel röhöghettek Ferenc poénjain. (Mindenestre az ATV Facebook oldalát ellepték az összeesküvés-elméletet sejtő kommentek. Lehet, hogy tényleg Orbán, netán a Magyar Gárda vágta el a vezetéket?!)

Aztán vasárnap jött, látott és… a befejezést mindenki döntse el maga!... a miniszterelnök. Orbán megtartotta a 16. évértékelő beszédét, amely egyben kijelölte a 2014-es kampány főcsapás irányát is. És aki arra számított, hogy Orbán beszédében is csupán az ellenfél gyalázása fog dominálni – az nagyot tévedett. A fő üzenet nem az ellenzék kritikája, hanem az eredmények voltak. Orbán higgadtan sorolta, hogy stabilan növekszik a gazdaság, hogy második legnagyobb minimálbéremelést hajtottunk végre, hogy az infláció negyven éve nem volt ilyen alacsony, s a nyugdíjak reálértéke is megmaradt. A kormányzat legnagyobb szociális eredménye pedig a rezsicsökkentés és közmunkaprogram volt. Nőtt a foglalkoztatás továbbá és csökkent a munkanélküliség.

Orbán szerint 2010 valójában a második rendszerváltás éve, a posztkommunizmus gazdasági- és szociálisrendszerének, illetve a kádárizmus társadalmi struktúrájának leváltása volt. Egy olyan ország megteremtését célozta meg a kormány, ahol a valódi teljesítményt és az érdemeket jutalmazza a nemzet közössége. A választások tétje pedig az lesz, hogy folytatódhat -e a megkezdett út.

A gazdaság mellett nagy szükség volt azonban a társadalmi rendteremtésnek is. Ezért kellett az új alaptörvény, s ezért kellettek a sarkalatos törvények. Erre pedig csak egy olyan cselekvő kormány volt képes, amely a nemzeti érdekeket és értékeket képviselte, nem pedig a bankoknak és a nyugati értelmiségnek való megfelelés mozgatta. Az elmúlt négy év változásai pedig meghozták a sikert, amely út még csöppet sem tekinthető befejezettnek. Sőt! (Választások előtt állunk ugyebár…)

A miniszterelnök köszönetet mondott továbbá a Békemenetnek is, amely nélkül nem lehetett volna véghezvinni a második rendszerváltást. „Ma milliók menetelnek” ha a rezsicsökkentést kell megvédeni, ha a nemzeti szuverenitást kell megőrizni – mondta Orbán Viktor.

Összességében elmondható, hogy Orbán inkább a pozitív üzenetekre koncentrált, a kormányzati eredményeket próbálta világosan összefoglalni. Hová jutottunk és hová juthatunk, s mit kell ezért tenni? – kérdésekre válaszolt. Az ellenzék botrányaival csupán mellékesen foglalkozott. És szemben Gyurcsány gyűlöletkampányával, egy pozitív jövőképet igyekezett felvázolni. Nos, döntse el mindenki, hogy melyik alternatíva a szimpatikusabb!

Egy filozófiai kérdés gyakorlati megválaszolása maradt csupán. Vajon a párhuzamosak a végtelenben valamikor majd ismét összeérnek? Gyurcsány és Orbán fog majd 2018-ban is évet értékelni? Nos, a mi részünkről, az előbbi helyett szívesebben látnánk egy hitelesebb (vagy legalább nem szociopata - a szerk.) baloldali jelöltet. És szerintük ezzel mindenki (hangsúlyozzuk, hogy MINDENKI, beleértve Vágó Istvánt is) jobban járna…

Tovább..

Gyurcsány Ferenc nem elmebeteg

Mindig gondolkoztam azon, hogy Fletó vajon elmehagyott-e a szó klasszikus értelmében. Mert előfordul, hogy van valaki, aki nagy vehemenciával veti bele magát mindenbe, 150 százalékon pörög folyamatosan, mert van tehetsége és képtelen leállni. Az, hogy Feri tehetséges, ez tény, bár önmagában nem sokat jelent, lévén sok a tehetség, de kevés az, aki ki is futja magát.

Feri kétségkívül kifutotta magát. Megvoltak a maga nagy pillanatai, ezért az a tény, hogy 2014-ben még őt nézzük, ahogy magyar-EU-s zászlótengerben évet értékel, egyben azt is jelzi, hogy tehetsége egészen kiemelkedő. Az valóban tehetség, hogy róla írunk, hisz a kedvelt Boogieman hasonlattal élve egy működő demokráciában minimum már rég a párizsit kéne mérnie a hentesnél büntiből, persze csak ha az erkölcsi és a történelmi igazság egymást lefednék. Nem teszi, ahogy Igazság sincs e Földön, s ebből sok konfliktus is adódik, hagyjuk. Szóval Feri, mint exminiszterelnök Orbánértékelőt mond 10. alkalommal, és egyúttal meg is jeleníti az összefogott baloldalt. Kétségtelen: nem pusztán a fideszmédia álmaiban, hanem a valóságban is ő az ellenzék arca a 2014-es kampányban.

Szögezzük le, ez jóval több annál, mint amit pár hónapja bárki is gondolt volna, amikor végső soron a baloldali és jobboldali think tankokat megelőzve közöltük, hogy bizony Feri egy potentát, és kár lenne leírni a DK-s oldboys válogatottat, élén a megbokrosodott Vágó Istvánnal, mint netes rohamosztaggal. Ott lesz ő - írtunk, vagy legalábbis drukkoltunk neki - hisz Mesterházy egy akkora tehetség, hogy a párizsi szelés számára a teljesség megélése lehetne, nem pedig büntetés, mint Fletónak. Ez a Gordon meg nemhogy miniszterelnöknek nem való, de akkora nímand, hogy kb. egy lambériacsere lévén válthatna korszakot egy bajai társasházban, ha a faterja nem nyúlta volna le a helyi bútorgyárat, spontán ’89-ben, és futtatta volna ki eztán az idióta nevű és fejű agyatlan fiacskáját.

Ebből a szempontból Orbán Viktor újabban mémesített 1989-es nyilatkozata különös aktualitást nyer. Ahogy a (mi) Miniszterelnök(ünk) mondja: a többiek az alapvető képességek hiányában vannak, az egyetlen, akit érdemes komolyan venni, az Gyurcsány. Ez a megállapítás a mai nappal újabb megerősítést nyert. Gyurcsány ugyanis bebizonyította évértékelőjében, hogy nem elmebeteg, hanem konkrétan szociopata. Eléggé hasonlít az ürge az amcsi B kategóriás filmek elmehagyott szenátoraira, vagy a horrorfilmek megszállottjaira. Nem vicc.

A mai országértékelőt a szokásos idióta trollkodással indította, volt benne ketrecharc, meg muszklizás, ami kb. az a szint, amitől még nem jönne lázba a jobber bértollnok. Aztán jött az a kötelező rész, ami minden ellenzéki évértékelő (orbánértékelő) és minden kampánybeszéd kötelező része: szépen fel lett vázolva a természetesen a kormány által saját kezűleg, személyesen elkövetett Nemzethalál, ahogy csak kell. Az Ördög maga Orbán, hisz mocsárba vezetett minket, a demokrácia meg immár múlt idő. Történelmivé duzzadt a válság, gyorsan megidéztetett hát Szent István, gyötrelmek jöttek és elhangzott az első „szélhámos Orbán” is. Ez eddig szimpla nyugger-hergelő baromság, amire még egy schmuckandor is képes, akinél a párizsi szeletelés egy tökéletes világban örök álom maradna.

Ez volt a pont azonban, amikor Feri végre kezdett begerjedni. Éreztük ugyan, hogy az elején vagyunk, de amikor előjött belőle a bukott idealista jajszava, már kezdett felkúszni a vérnyomásom. A nép olyan, mint az Altus Zrt.-t vezető, ám a paksi 80 millióval mégis elszámolni képtelen Klárája, aki valószínű azért nem találja a papírokat, mert mint ma megtudtuk a korai demenciával küszködve képtelen leoltani maga mögött a villanyt. Ez az asszonyalázós momentum Fletónál kezd olyan stand-up alapelemmé lenni, mint a pálinkafőzés Bödőcs Tibornál. Aztán Feri vallott: konzervatív lett, és – Szent István, valamint Kádár bukott idealista követője rögvest Mózes szerepében találta magát, ami ahhoz képest, hogy többször bérmálkozott elég szép teljesítmény. Ekkor jött el egy érdekes rész, amikor hirtelen elkezdett igazat mondani, és ha úgy tetszik a legzseniálisabb manőverre tett kísérletet, ami ha bejön neki, akkor a jobboldal valóban felkötheti a gatyáját azzal a „sokasággal” szemben, akik csak arra várnak, hogy Orbán eltakarodjon. A Kádárral alkudozó, a Rendszerváltás lényegét meg nem értő, és jóléti alkukat kötő Népről beszélt, s ebben a részben nehezen lehetne vitatkozni Fletóval.

Politológusok által régen letudott tény, hogy Orbán politikai zsenialitása az volt, hogy a 2002-es bukást követően kb. a ma sokat emlegetett 2008-as év végére úgy vezette át a Fideszt a tulajdonképpeni baloldal „felségterületére”, hogy képes volt a tábor magját együtt tartani maga mögött. Az úgynevezett „szociális népszavazással” pedig végleg kinyírta a baloldalt azzal, hogy lenyúlta a szavazóit, lenyúlta a „szociális érzékenységet”, amire majd 20 évig alapozta magát az MSZP. Aztán ezzel az „új többséggel” (emlékezünk rá?) meggyőzte a saját pártjuk által magára hagyott „plebejus tömegeket” és – kivárva a sorát, benyalva még egy 2006-os buktát is – a manőver végén besöpört egy combos kétharmadot, és most megint esélye van rá.

Feri viszont elfeledkezni látszik arról az apróságról, hogy a „polgárosodjunk” 98-as világában megszerzett szavazók nem álltak ki a Fidesz, azaz Orbán mögül a balra tolódás ellenére sem. Elképzelése szerint, miután a Fidi ugyanúgy hagyta magára a „polgári nyugatos Európát” ahogy a baloldal korábban a „szociális érzékenységet”, úgy most az alkotmányossági deficit után aggódó, a helyi kiskirályok által széttaposott tyúkszemű, vak komondorok által seggbe harapott csalódott fideszes tömegeket fogja megszólítani az Összefogás az elkövetkező 4 évben azzal, hogy átveszi a kuruc hagyományt. Nem kell már Kádár népe, nem kell a kommunista örökség (lévén az a generáció már szépen ki is halt azóta…) 2014-ben a „nyugatos polgári szekurális baloldal” immáron konzervatív, szentistvánozó' vezetője mutatja a helyes irányt, és még ha csetlenek és botlanak is, akkor is kis Burgundiát, sőt Toszkánát fognak ide álmodni. „Nyugatra megyünk, mert ott a helyünk.” Az összes hiba, és minden erről szólt, mert ez az Orbán minket Kelethez láncol, és a mi helyünk nem a hídon van, Kelet és Nyugat között, hanem Nyugaton.

Most vonatkoztassunk el attól, hogy mekkora a hazugság és csúsztatás-faktor ebben a dologban, és hogy az, ami ez után következett már sokkal kevésbé az pszichopata géniusz, hanem inkább az ámokfutó gyilkos elmekorképét mutatta. Amúgy ha ez bejön a Szivárvány-koalíciónak, akkor valóban emberére fog találni a jobboldal a minden erkölcsi érzéket, mindenféle bűntudatot, empátiát, emberi érzést nélkülöző, már egyszer (sőt, tavasszal másodszor is) legyőzött Feriben. Hisz kezd kopni az a jobbos számonkérés, ami a szoci oligarchák, a ruszkik helytartóinak kapitalistákká vedlett népellenségei ellen szólnak. Ennek talán az oka az, hogy a Fidesz valóban „establishment párttá” alakult, és már nem működnek a régi, „anti-establishment” szólamok, melyekkel a rendszerváltás óta a jobboldal bombázta a tolvaj-maffia szocik rablóbandáját.

A spree killer Gyurcsány ezután azonban Orbánnak címezte minden szavát, és olyan személyeskedésbe váltott a dolog, hogy az igazából elgondolkodtató lehetett volna megint a Hír TV pár nappal korábban megszólított stábjának. Gyurcsány beszédének Orbánt illető része nem kicsit hasonlított az Ördögűző „Nyalj ki!” jelenetére. Orbán Viktor álnok, erőszakos, gyarmatosító gazember! Nyilván. Amúgy ezen a ponton el is érzékenyültünk a Toronyház másik gyakorló szélső-revizionistájával, Mongúzzal, és méláztunk azon, hogy bárcsak gyarmatosító lenne a Szeretett Vezír, hisz olyan jól teljesítsünk az Unió fejlődési motorjaként, hogy akár valóra is válthatnánk a régi mondást: Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz! De Ferinek Orbán- alázás közben is végig ott volt a kádárvilág versus horthyvilág (a beszéd elején tagadta meg a kádárizmust, csak úgy mondom, de ez nem gátolja a rétort…) Szóval sulykolódott a Kelet versus Nyugat, és hát naná, hogy Nyugat az ő, és az jó című dolog. Orbán meg a Kelet, mert Kína meg Paks. Hagyjuk, hisz a népnek – mely nagy tömegben tudvalevőleg a tengerimalacok intelligenciájával rendelkezik - ez bőven elég érvrendszer.

Az igazán felháborító és vérlázító rész azonban a nap aktualitásának spontán beemelése volt. Ugyanis a beszéd hajnalán 102 évesen elhunyt Radnóti Fanni. Igen, a magyar irodalom leghalhatatlanabb kedvese. Ez a leszerepelt bohóc, ez a pszichopata állat pedig a szájára vette. De ha megelégedett volna azzal, hogy azt az egyébiránt ismert tényt megemlíti, miszerint Gyarmati Fanni „közéjük” azaz a baloldalhoz tartozott, senkinek egy szava nem lehetett volna. De ez az utolsó féreg képes volt arra, hogy a beteg, pszichopata agyában, a magyar költészet egyik egyetlen utolsó baloldali, senki számára nem megosztó, hanem mélységesen tisztelt, sőt szeretett személyisége halála napján, ezt az eseményt kihasználja, és egoista, nárcisztikus performanszot rittyentsen belőle. Képes volt mindannyiunk Fannijának halála napján arra, hogy Radnótit szavaltasson az összegyűlt komcsi-liberó hordájával, majd az idézetét beteg módon kifordítva azt az úgynevezett szoborbotrány napi politikai sarába rántsa. Ez azonban nem volt elég, mert még ennél is betegebb módon ezt az egész mocskot amúgy terjengős beszédének korábbi, Orbán-ellenes, személyeskedő ámokfutásához csatolta, melyben azt lebegtette, mintha Orbán Radnóti gyilkosainak lenne szellemi örököse. Ezt tette Gyurcsány Ferenc 2014-ben az országértékelőjében.

Ez a tette volt igazából az, ami a legfelháborítóbb volt mind közül, hisz a többit már megszokhattuk. Azonban arra, hogy ezt bárki elkövesse, csakis egy igazi pszichopatának kell lennie. Mivel hazánkban a nyugathoz tartozás egyik hozadéka, hogy a sorozatgyilkosok és hasonlók nem a villamosszékbe kerülnek, ezért ezennel csatlakozunk Szanyi Tiborhoz. Gyurcsány számára ugyanis két hely van: a Lipót vagy a Csillag. A blogunk nevében - elhatárolódva ettől a mocskos alakítástól - egyben csatlakozva Orbán Viktorhoz: mi is nyugodalmas álmot kívánunk a magyarság egyik legnagyobb költőjéhez most megtérő Múzsájának. Akit - ezzel a pszichopata mocsokkal szemben - mi valóban a magunkénak vallunk. Bocsásd ezt meg Fanni nekünk ott Fönn, és felejtsd el, amit ma tett veled ez az idióta. Meg fogunk szabadulni tőle, ígérjük. Rád meg emlékezni fogunk.

Tovább..

Gyurcsány, aki már nincs is

Ferenc testvér évecskét értékelt. Nagy svunggal, castrói tömörséggel. Az első mondatok után villámgyorsan elhatalmasodott rajta a gyurcsányizmus, a nagy menet elején még látta az igazságot, hogy nagyjából annyi a dékások, emeszpések,  millások, együttkétezerizések, elempésekvagymik együttes esélye a soron következő választásokon, mint a Terry Blacknek a Fábrynál. No de ez után rögtön kiderült, hogy mindenért a Fidesz a hibás, ha nincs Orbán Viktor, még a mohácsi csata is döntetlenre végződött volna, a felek osztoztak volna az első díjon és a török iskolákban bevezették volna a magyar nyelv oktatását. Kicsit megszédültem, mint Juhász Péter az első füves cigije után, gyorsan lenyomtam pár egykezes fekvőtámaszt csákknoriszosan, majd amikor éreztem, hogy újra van agyi vérellátásom, elkezdetem figyelni és gondolkodni.

Az első, ami a figyelmes szemlélődőnek feltűnhetett, hogy a népszerűségének talmi látszatát fenntartani kívánó előadó mögött ült egy ismert ügyvéd, elsősorban büntetőügyek specialistája. Igen, a Múmia kettőezertizennégy forgatásáról nagy hirtelen beesett a műsorra Bárándy György is, aki Hyppolit a lakáj jelmezben álcázta magát és meglehetősen unottan, faarccal tette össze a kezét, amikor a hívek lelkesen tapsoltak egy-egy nácizás vagy egy-egy utalás hallatán az őszödi beszédre . Csak Stirlicz tudhatja pontosan, hogy az ügyvédek doyenje mi a fenét keresett a Gyurcsány mögött, de talán jogi szemmel követte az előadást. Egyébként az ügyvédi jelenlétnek volt alapja, mert derék Fletónk több ízben koncepciós pereket vizionált a saját és korábbi tettestársai rovására, különösen Szilvásy György és Szabó Pál minisztereinek az esetét sérelmezte, idesorolván az MNV-s Tátrai Miklós hihetetlen meghurcolását is. Ilyenkor bizony jól jön egy Dr. Bárándy szem és fültanúként a hallgatóságban, negyven centire a szokása szerint hadonászó főhőstől.

Ami a tartalmat illeti, az nagyjából elvetendő a szónok személye okán. Nem gondolom, hogy a mostani kormány minden kormányok legeslegjobbika. De gondolom, hogy annak, aki kiáll a többi ember elé, hogy kritikát mondjon, csak kell bírnia némi erkölcsi alappal hozzá. Persze az is lehet, hogy Gyurcsány kollektív amnéziával számol… azzal, hogy már senki nem emlékszik a 2006-os rendőrterrorra, a sukorói itt a piros, hol a piros játékra, a rengeteg felvett kölcsönre, az állami vállatok lerablására, a sok böszmeségre, sok lárifárira. Azt mondta a Gyurcsány, hogy ahogy most áll az ellenzék, az nem lesz elegendő a győzelemre. Tényleg. Azt mondta, hogy az ellenzék sose áll össze. Tényleg. Mert mind csak a hatalmat akarjátok, mint heroinista a teli fecskendőt. Azt mondta a Gyurcsány, hogy a nácizmus így meg úgy, hogy a jobboldali náci, irredenta, kirekesztő, kereszténykurzusos… de ezt már hallottuk rákosimátyáselvtárspajástól is.

Néztem a Gyurcsányt és az jutott az eszembe, hogy az önbizalom nem helyettesíti az erőt, sem a szavazóbázist. Ezek nincsenek mögötte. Sem a Bajnaiék, sem a Mesterházyék, sem az elempé osztva kettővel. De adott egy gondolatot nekem, mely régóta érlelődik bennem. Azon felül, hogy látni kell: nincs Gyurcsány. 

A Fidesznek keményen el kell kezdenie harcolni. A Jobbik ellen. Hogy ne lehessen a két politikai erőt összemosni sem itthon, sem külföldön. Hogy a sok nemzeti-liberális érzelmű ember majd nyugodtan elmehessen voksolni rájuk. Mert ha valaki emlékszik a Keresztapa című film első részére, a vége felé kiderül: Barzini az igazi ellenség.  

(Mindenki hülye, csak Fletó helikopter...)

Tovább..