Kiegészítésre szorul a Tavares-jelentés…

...avagy Magyarországon nem szerelemből tömik a libát. Dugni vagy tömni? – az igazi koppenhágai-dilemma.

Vegyünk példát Németországról! Most kezdjük csak igazán érteni, hogyan kell egy országnak helyesen gondolkodni a demokráciáról, hogyan kell megteremteni annak feltételeit, hogy egyáltalán elkezdhessen gondolkodni a demokráciáról, aminek a vége végül a helyes gondolkozás lesz a demokráciáról. És hogy hogyan és miért próbálták eddig véres harcok árán, csokor szegfűnek, fehér galambnak vagy zöld galagonyának álcázva azt az egyszeri magyar embert megdemokratizálni a láng-és pumalelkű hazai liberálszocialisták. A német alkotmányos rendben egy civil szervezet (ZETA) nemrégiben okosította ki az oktondiakat a Nagy Demokratikus Elméletből. Figyeljünk csak: „morális kérdéseknek nincs helye a törvénykezésben”. Na ugye! A hülye magyarok meg beleírják ezt a képtelenséget. A ZETA Németország polgárainak azon csoportját képviseli, akik szexuális vonzalmat éreznek különféle állatok iránt. A németek eleddig szabadon hozhattak létre és látogathattak olyan erotikus állatkerteket, ahol az állatokat használni is lehet. Mikor veszélybe kerültek ezek a paradicsomi ligetek, a ZETA azonnal indokolt és lépett.

E példamutató szabályozástól szerencsére nem is vagyunk olyan messze. Emlékezhetünk még, hogy hazánkban csak rongálásért tudtak pénzbüntetésre ítélni egy tyúkcukkoló férfit. Hogy van azért még min dolgozni, azon is lemérhető, mennyire meglepődött Markus Müller (alias Friedrich H. Mülln), a Négy Mancs aktivistája, hogy a magyarok mit is értenek libatömés alatt. A törvényi igazodás a jövőben tisztázni fogja ezeket a nem is olyan lényegtelen fogalmi különbségeket. Addig pedig legalább azt tudjuk, mitől is hízik a germán szárnyas.

Egy eszményi szabad német politikus két kelet-európai államocska kioktatása közben állatkertbe jár. Dugni. Jobban is megy a jelentés-írás egy kis „rongálás” után. Üzletemberekkel vagy átlagpolgárokkal karöltve, peckesen sétálgatnak a különböző országokból származó állatok karámjai között. Szemeznek a pulykákkal, huncut megjegyzéseket tesznek a kajmánoknak. Háttérben a büntetésben lévő magyar állatállomány (pulik, szürkemarhák, rackajuhok és mangalicák) amelyet egyelőre lehetetlen EU-komformizálni, mint lovaglásra alkalmatlan zebrát (Mellesleg kormányprogramot követelünk a hazai hucul-állomány fejlesztésére! Alacsonyabb termete miatt alkalmasabb szexuális célú felhasználásra, ugyanis létra helyett elég sámlit használni. Ez balesetvédelmi megfontolásokból is üdvösebb.  - A szerk.). Pedig a képviselők visszafogott indulatából kitűnik, mennyire vágynak a magyar húsra. A végletekig kifárasztott görög juhok, spanyol szarvasmarhák, portugál vakondok láttán ez persze nem is csoda. Itt jön a képbe a libabizniszben (és demoralizált demokráciában) kiemelkedő szakembernek számító Bajnai Gordon, aki a Bilderberg-találkozón Magyarországgal szemben támasztott feltételeknek igyekszik is megfelelni. A Viviane Reding által felvázolt külföldi (demokratikus) beavatkozás fejében egyelőre csak a Fővárosi Állatkert használatra való átengedéséről folynak a tárgyalások, de kellő nyomásra európai látogatóink számára megnyílhatnak a kitűnő szórakozást ígérő nemzeti parkjaink is. Persze Gyurcsány Ferenc sincs kiütve a nyeregből, hiszen Kóka Jánossal közösen ígéretes animal-party telepet létesíthetnek a Sukoróra szánt kaszinóváros helyére.

Mindez természetesen a jövő. Addig is hisztérikusan követeljük javasoljuk a Tavares-jelentést a következő három tényszerű megállapítással kiegészíteni.

• Magyarországon tragikus módon a morál még részét képezi a törvényalkotásnak. (most itt köpni kell)
• Magyarország antidemokratikus módon nem aknázza ki kellőképpen rendkívül gazdag helyi domesztikált és vad állatvilág nyújtotta lehetőségeit. (itt is köpni kell)
• Magyarország elszalasztja történelmi lehetőségét, hogy demokratikus fejlődésben ne csak utolérje, hanem meg is előzze Európát a dendrofília területén. Nyissuk meg szép magyar tölgyeink buja odvait meredező hímtagú demokrata barátaink előtt (itt nem köpni kell, hanem petíciót fogalmazni).

Tovább..

Rosszabbak mint a kommunisták

Megáll az ember esze! Az Európa Parlament egyik bizottságának javaslata azt követeli, hogy a szabadon megválasztott magyar parlament vonjon vissza minden alkotmányosságot érintő törvényt 2010-ig visszamenőleg. Ellenben jön a furkósbot és indul az eljárás a 7. cikkely szerint, amely egy közvetlenül Brüsszelből irányított törvényi felügyeletet jelentene. Ha a folyamatos belepofázás ellenére sem állna vissza Magyarország a 2010-es állapotokra, akkor pedig beindulhatna a második hullám is, amelynek végén megvonhatnákMagyarország szavazati jogát. Egy hangos kisebbség, egy brüsszeli gittegylet, a demokrácia védelmében akar beavatkozni egy demokratikus törvényalkotási folyamatba? Abszurd vicc. Nagyon rossz vicc! Ezek rosszabbak mint a kommunisták.

Mindenképpen összeesküvés-elmélet gyártására adhat az is okot, hogy ezt a hírt, mielőtt még a nyilvános sajtótájékoztató megtörtént volna, a „budai picsaember” Uj Péter  által szerkesztett 444! honlap hozta le. Mert ők valami titokzatos okból kifolyólag hamarabb megkapták az anyagot, mint bármelyik sajtóorgánum egész Európában. Szép volt Uj PicsaPetya!

A Rui Tavares által jegyzet jelentéstervezet (mert még csak tervezet addig, míg az EP el nem fogadja) minden kertelés nélkül azt akarja, hogy az Európai Unió avatkozzon be egy szuverén állam törvényalkotási folyamatába. A médiatörvénytől kezdve az alkotmányig, minden betűt az unióban írjanak meg. És mindezt ellenőrizze a Bizottság, na és maga Rui Tavares. (Van annak némi bája, amikor valaki magának osztogat pozíciót!)

A jelentéstervezet szerint, a magyar kormánynak és a parlamentnek minden 2010 óta hozott, alkotmányosságot érintő törvényt és magát az alaptörvényt is vissza kellene vonnia. Miért? Mert a jelentéstevők politikailag másképp gondolkodnak. Mert zöldek és liberálisok. És mert ebből kifolyólag nem tetszik nekik a Fidesz. Mit is mondott legutóbb Pöttering, az Európai Parlament exelnöke a magyarok védelmében? Hogy nem lehet kettős mércét alkalmazni és hogy Brüsszel nem lehet Moszkva? Nos, hát...

A magyar kormánynak egyelőre azért még nem kell a lakodalmas asztal alá bújnia, hisz az Európai Unióból nem lehet kizárni egyetlen tagállamot sem. A legsúlyosabb szankciók az uniós pénzek befagyasztása, illetve a szavazati jogok megvonása lehetnek. A 7. cikkely az utóbbira adna lehetőséget. A szavazati jog felfüggesztéséről egyébként a már több részletében kudarcot valló Lisszaboni Szerződés rendelkezik. Mindenesetre ezt akkor lehet alkalmazni, ha egy tagállam „súlyosan és tartósan megsérti az emberi méltóság, az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság tiszteletben tartásának alapértékeit.” Habár a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament is lehet kezdeményező, az ügymenet rendkívül bonyolult. Számszerűleg szabályozott, hogy ki-kivel és milyen arányban kezdeményezhet. Ahhoz viszont, hogy valóban megvonják az ország szavazati jogát, az Európai Unió Tanácsának (az érintett országot nem számítva) nyolcvan százalékos támogatása szükséges. Lévén, hogy a Tanácsban az összes tagállam kormányának képviselője jelen van, ennek realitása körülbelül annyi, minthogy Lendvai Ildikó bocsánatot kérjen az elmúlt 65 évért és jelentkezzen a Jobbikba.

A durva jelentéstervezet szerint továbbá a nemzeti konzultáció komolytalan és nem elégséges egy alkotmány elfogadásához, mert nincs mögötte kellő társadalmi támogatottság. Halkan jegyezzük meg, hogy a jelenleg Európában érvényben lévő írott alkotmányokat – a demokrácia játékszabályai szerint – a mindenkori parlamentek alkották meg egykoron és módosítják manapság is, ha van politikai akarat és többség. Magyarországon ugyanúgy, mint az unió bármelyik országában. De feltehetnénk azt a kérdést is, hogy vajon az Unió működését jelentősen átszabó (jelesül azt a bizonyos 7. cikkelyt is megfogalmazó) Lisszaboni Szerződés mögött hol volt az a híres „széles társadalmi támogatottság”? Mert még csak „európai konzultáció” sem volt. Ugyanis nem kérdeztek meg egyetlen európai polgárt sem. Mi ez, ha nem kettős mérce?

Mindezek után egyetlen dolgot kell már csak feltétlenül megemlítenünk a demokrácia európai bajnokairól. Rui Tavares ugyanis annak a „Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja” nevezetű európai frakciójának tagja, melynek társelnöke a magyargyűlölő Daniel Cohn-Bendit. A portugál képviselő, aki most számon kéri Magyarországon a jogállamiság betartását, 2009 óta dolgozik vidáman egy olyan pedofil elnök mellett, aki a következőket írta önéletrajzi könyvében: „Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni engem. A körülményektől függően eltérően reagáltam minderre, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottak ki, és nem más gyereket? – kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam” (Cohn-Bendit vallomása a Le Grand Basar című könyvből).

Rui Tavares, a szabadságjogok harcosa, felszólalhatna egyszer a gyermekek egészséges testi, lelki és erkölcsi fejlődéséért is – a saját elnöke ellen. Talán úgy hitelesebbnek tűnne.

Tovább..