Egy a zászló? - Az eltóbiásososdás veszélyei

Az egész ország javára válna, ha a Fidesz a mégsem lépne az eltóbiásosodás útjára. Az útra, melynek a végén már csak "A jobboldal Tóbiás Józsefe" címért folyik majd a versengés. Hogy a Fidesz esetleges széthullása miért az ország ügye és miért nem csupán a párt karrieristáinak belügye, arra nagyon is egyszerű a válasz: minden józan ember tudja, normális váltópárt híján mi szakadna ránk a kormány bukása után. Pontosabban józannak sem kell lenni, elég csak ránézni a mindenféle cékategóriás nemzetközi játszmák jóvoltából nyomakodó ballib és széljobb mozgalmakra. Tényleg jönne az özönvíz, palagázbérencek rúgnák a szibériai olaj lekötelezettjeinek bokáját a parlamentben. Ebben a közéleti nihilben marad nekünk a Párt, ami ugyan egyre sárgább és savanyúbb, de mégiscsak narancs. 

Szigorúan nem megélhetési, de tunkolási szemszögből kifejezetten jól van dolga a mostani újságírónak. Szinte minden napra akad valami elemezni való a legfrissebb törésvonalak körül. Simicska-Orbán, Lázár-Habony, Lázár-Rogán, Habony-Rogán, etcö, lebontva egészen helyettesi, minisztériumi, megyei, falusi, váltóőri szintekre. Ott tartunk, hogy a párt prominenseit lassan csak kényszerzubbonyban, vagy osztályviktori szigorral lehet egymás mellé ültetni. 

Tegnap épp Rogán Antal szólt oda, finoman, politológia tankönyvekbe illően.

Egyszóval Rogán Antal nem tudja, hogy Habonynak a saját szerepléseivel kapcsolatban melyik döntése a jó.... Talán az érintett sem. De lépjünk tovább! 

Minden bizonnyal a párton belüli másik oldal mesterkedése áll amögött, hogy Simicska Lajos médiabirodalmának vezetői világos üzenetet kaptak a múlt héten a miniszterelnöktől. Az állami szféra hirdetései mostantól javarészt a közmédiát fogják gazdagítani, Lajosék ne számítsanak egy buznyákra sem.

Az elhatározás egyfelől igazságos, hiszen 2010-től tavaly nyárig, amíg Lajosék voltak a nyeregben, e hirdetési pénzeket kizárólag ők maguk, illetve a kisebb-nagyobb szolgálatokért túlélésre érdemesnek tartott ellenzéki médiumok (lásd: Népszava, Atv) költhették el. Másfelől roppant igazságtalan, hiszen a hadüzenetet érthetően magára vette a jobboldalinak, antikommunistának mondott újságírók vagy nyolcvan százaléka. Mindazok, akik az 1997-végi indulás óta a Lajos-birodalomnál dolgoznak: a Magyar Nemzetnél (exNapi Maónál), a Hír Tv-nél, a Lánchíd rádiónál és a szintén célba vett Heti Válasznál. Nekik hiába magyarázzák, hogy csak a nagyfiúk közti elszámolásról (leszámolásról) van szó, ahogyan lehet majd magyarázni az őket olvasó, hallgató, néző szavazótábornak is, hogy miért keletkezett zavar a centrális erőtérben, és hogyan lett Dániel elvtársból áruló?

Közben persze lehet ellentévét és ellenlapokat csinálni (és kell is), csakhogy kemény dió az. Évekbe telik, míg kialakul a néző- és olvasótábor. A mérkőzésnek hamarosan kézzel fogható részeredménye lesz: Simicska ugyan nem indult el Veszprémben, de arra mérget vehetünk, hogy a kétharmad meghekkelésére fog játszani. Azaz ez lesz az első választás, amelyet a lajosmédia hűvös távolságtartással fog szemlélni. Kiderül majd, nélkülük is összejön-e a győzelem. Máris beszédesre sikerült a Nemzet mai vezércikke:  "Veszprémben választás lesz, eldől, ki lesz a képviselőjük. Más (az ország, a kormány) nem dől se el, se le, és nem is dől be" - írja Körmendy Zsuzsa.

Lehet persze még ennél is jobban egymásnak feszülni, de minek. Ezt a meccset máris igencsak túltolták, bele sem gondolva, milyen szar érzés lehet a pálya széléről tóbiáskodni. Viszont még egyáltalán nem késő bedobni egy Valeriánát és elénekelni együtt a We are the Worldot... 

Tovább..

Akinek közpénz van a fején, ne menjen a napra!

Idén megint elmarad az uborkaszezon. Hiába a strandidő, a választási cikluselő és a baloldal dögunalomba fulladt harakirije, a kormánypárti véleményelit tesz róla, hogy a Népszabadság ne csak a tükörponty elcsomagolására legyen való. Az elmúlt hetekben egészen brutális ökölharc bontakozott ki a Fidesz-holdudvar körei között, aminek a legfrissebb fejleménye, hogy a Magyar Nemzet lemondásra szólította fel Seszták Miklós fejlesztési minisztert, mert köze lehet egy off-shore gyanús ciprusi céghez, továbbá mert kisvárdai osztálytársa uniós támogatást kapott, amit nála költött el.

Még egyszer: a Magyar Nemzet kéri számon Seszták Miklóson a tisztességes adózást és a közpénzeket... Az a Magyar Nemzet, amely Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozik. Azért vagyunk kénytelenek ilyen ködösen fogalmazni, mert Simicska Lajos, miközben közpénzmilliárdokat keres évről évre, felettébb mód szeret különféle off-shore gyanús és miegyéb gyanús külföldi cégek mögé rejtőzni. Arról nem is beszélve, hogy Simicska a fenti értelemben maga a nagybetűs Osztálytárs, aki az elmúlt két és fél évtizedben vastagon élt is az osztálytársi pozíció adta előnyökkel. 

Tényleg csak néhány morzsa, hogy a poszt ne haladja meg a strandon pötyögtetve megemészthető hosszúságot. EBBŐL a cikkből például az derül ki, hogy éveken át magának a Magyar Nemzetnek is off-shore háttere volt. EBBŐL pedig az, hogy a kolontári vörösiszapos kármentesítésen milliárdokat kereső Simicska-Nyerges duó furcsa svájci cégháló mögé bújva üzletelt. EZ A KIS CSEMEGE meg arról szól, hogy Lajosék úgy kaszáltak milliárdokat a tragédián, hogy közben a katasztrófát okozó fullkomcsi duóval is összeálltak. EZ, meg EZ a kis pörköltszaft a földügyekre tér ki, Lajosunkat ugyanis igen mélyrehatóan érinti az 1200 hektárnál nagyobb birtokokon gazdálkodó agrárcsászárok megszorongatásáról szóló (magyar kezdeményezésre meghozott) uniós döntés.

Bár ténykérdés, hogy szemben a baloldal nagy hatalmú üzletembereivel és üzletemberből lett politikusaival, a mi Lajosunk legalább megcsinálja a rá bízott állami fejlesztéseket és nem svájci, vagy dél-koreai bankokig rohan a forró közforintokkal, mint tette azt Gyurcsánytól Bajnaiig, Verestől Kókáig mindenki, de azért a két fideszes kormányzás idején minden adott volt a mesés vagyon összegyűjtögetéséhez. Egészen mostanáig, amikor Orbán Viktor (régi jó szokásához híven) beengedett néhány kemény fiút az arénába az egészségtelenül eltorzult erőviszonyok helyrebillentése érdekében.

És ez így van jól. A Simicska strómanjaként emlegetett Laci néni lebucskázott a fejlesztési tárca éléről, a fejlesztési pénzek és általában a kormányzati kinevezések pedig a miniszterelnök manapság legkedvesebb erős emberének, Lázár Jánosnak a felügyelete alá kerültek. Laci néni utódja, Seszták Miklós pedig azt a fő feladatot kapta, hogy rendet tegyen az állami vagyon igazgatása körül, mielőtt túlságosan sokan próbálnák dézsmálgatni a közöst. Mindez pedig - mint láthatjuk - a mi Lajosunknak egyáltalán nem tetszik. Mint ahogy nem tetszik az sem, hogy nyilván a miniszterelnöki akaratnak megfelelően egy sor olyan intézkedés született, ami tovább apasztja Simicska Lajos és egy sor más, kisgömböcként elhatalmasodott nagyvállalkozó vagyonát.

A Magyar Nemzet pikáns vezércikkének szerzője a kisebb vélt bűnlajstrom után Seszták Miklósra utalva azt írja: "Ki ez a miniszter? Kóka János? Nem, bár a múltjától lehetne." Csakhogy a felsoroltak alapján nemcsak Kóka, hanem egyenesen Lajos is lehetne. Akkor meg honnan a bátorság a bírálathoz? Oknyomozni, bírálni, beszólni persze mindig kell, de akinek közpénz van a fején, az ugye jobb, ha nem megy ki a napra...

Tovább..