Neelie Kroes a Népszabadság külsős munkatársa?

Továbbra is veszélyben van a média szabadsága Magyarországon címmel jelent meg a még mindig csinos Neelie Kroesnak, az Európai Bizottság digitális területért felelős alelnökének írása a saját blogján. Angolul, július 28-án, reggel. És láss csodát! Az aznapi Népszabi is hozta ugyanezt az írást, Veszélyben a sajtószabadság címmel. Jól követhető, magyarosított és érthető fordítással.

„A szabad és sokszínű média a szabad társadalom alapja, a demokratikus hagyomány biztosítéka. A magyarországi »reklámadó« azt mutatja, hogy továbbra is nagy veszélyben van” – írja Neelie, kinek szigorú tekintetéről mindig az alsó tagozatos tancsim, Nelli néni jut az eszembe. Aztán imigyen folytatja: „A következtetés nyilvánvaló. Az RTL egyike annak a kevés csatornának, ami nem a Fidesz-párti álláspontot hirdeti, nehéz azt gondolni, hogy bármi más lehetne a cél, mint kiűzni őket Magyarországról.”

Tehát aktuális belpolitikai kérdéseket feszeget. És persze lobbizik az RTL Klubért is egy kicsit.

Ejnye-bejnye Nelli néni! Hát szabad egy európai uniós biztosnak aktuálpolitikai kérdésekben véleményt nyilvánítania? Szabad egy elkötelezett balliberális ellenzéki lapban megrendelésre publikálnia (vagy csak egy itthon elkészített írást aláírnia)? Hisz a biztosok pártpolitika felett állnak, nem?

A publicisztika, illetve a blog bejegyzés megjelenésének gyanús időbeni egybeeséséből pedig arra kell következtetnünk, hogy itt bizony nemcsak a politikai hatáskör túllépésének hibája, hanem a bértollnokság bűne is megesett. Ugyanis lehetetlen, hogy a poszt és publicisztika megjelenésének időbeni egybeesése véletlen lenne; és hogy nem beszélték volna meg ezt az egészet előre. Mivel a Népszabi lapzártája vasárnap este 21-22 felé lehetett, illetve az írást még le is kellet fordítani, és ha tényleg Nelli néni is írta volna magától ezt a cikket, akkor is minimum egy-két nappal hamarabb el kellet volna küldenie a szerkesztőségnek, majd egyeztetni a megjelenésről.

Tehát vagy előzetes egyeztetés volt, vagy bértollnokság. Vagy mindkettő egyszerre. Egy biztos: nem úgy történt semmi sem, ahogy azt a Népszabi láttatni szeretné.

A kérdés csupán az (bár valószínűleg ezt sose tudjuk meg – hacsak az egyik szerkesztő kolléga részegen el nem pofázza valamelyik talponállóban), hogy először a blog született-e meg és fordították le magyarra, majd megbeszélték mindent előre; vagy minden fordítva történt. Azaz valaki megírta a magyar szöveget, aztán lefordította és elküldte Nelli néninek, mellékelve egy levelet, miszerint volna egy jó kis „médiaszabadságos” írás, csak alá kellene írni. Mert ha csak egy népszabis kolléga jegyzi ezt a cikket – akkor az nagyon keveseket hat meg minálunk; de ha a nagy befolyással rendelkező Nelli néni teszi meg – no, az már döfi!

Egyébként a Bilderberg-csoport találkozóinak gyakori vendéként is fel-felbukkanó politikusasszony nem először szúrt oda Magyarországnak. (Összeesküvés-elmélet, vigyázz, kész, rajt!) Számomra viszont már az is fura, hogy egy unijós biztos politikai blogot vezessen, de szíve-joga hozzá; az viszont mindenképpen gyanúra adhat okot, hogy a Nelli néni színtiszta politikai célzatú állásfoglalása igencsak rímel a hazai, hivatásos demokrácia-huhogók mondataira.

A blog (és a publicisztika) megjelenésének napján Nelli néni sajtósa, Ryan Heath azt mondta, hogy az írás semmilyen módon nem befolyásolja, hogy a bizottság tesz-e valamilyen lépést a reklámadóval összefüggésben. Mert Nelli néni célja csak annyi volt, hogy szerette volna bemutatni, hogy mi folyik Magyarországon. De ezen ők (azaz a bizottság) egyébként hivatalosan nem akarnak változtatni.

Akkor viszont mi ez az egész? Mi ez, ha nem egy tisztán politikai állásfoglalás, amelyet egyetlen biztos sem engedhetne meg valójában magának?

Tovább..

Világ pedofiljai, egyesüljetek!

Félelmetes magasságokba képes csapni a baloldali tolerancia, s mérhetetlen mélységekbe képes lemerülni a balos együttérzés. Révész Sándor egy kicsit pedofil lett most a Népszabadság hasábjain. Első olvasásra két gondolat bántott engemet: hogy ez most trollkodás-e, kerestem az első értelmezés alatt a dupla és tripla fenekeket, de nem bukkantam rá; a másik gondolat az volt, hogy mi a fészkes globáltoleráns fenének ír valaki egy japán parlamenti döntésről, amennyiben az nem hadüzenet, nem a bálnavadászattal kapcsolatos, nem a császár mond le és válik a felkelő nap országa köztársasággá és hasonlók.

„A sokféle szexuális vágy közül a pedofil az egyetlen, amit nem lehet beleegyező partnerekkel, pornófilmes szereplőkkel kiélni. Ebből a szempontból pedofil embertársainknak a legrosszabb és legnehezebb. Nagyon helytelen lenne, ha olyan tilalmakkal nehezítenék tovább a helyzetüket, amelyek nem szükségesek senki megvédéséhez.”

Valamiért együtt érző Révész Sándor fontosnak tartotta, hogy megírja, mit gondol a japán parlament döntéséről, miszerint betiltották a gyermekpornót – a birtoklást is. Amúgy jól tették. Révész viszont azon örömködik, hogy az eredeti tervezettel ellentétben a gyermekpornográfiát tartalmazó japán képregényeket és rajzfilmeket, a mangákat és animékat nem tiltották be, mivelhogy – sose gondoltuk volna – „rajzolt gyerek nem valóságos létező. Ami vele történik, egyetlen hús-vér gyereknek sem árt”. Ebből következett a publicistának a fent idézett következmény.

Bizonyára a gyermekpornó-manga olyan kulturális fejlemény lehet a japánoknak, mint az NDK-s alámondásos pornófilmek voltak a rendszerváltó nemzedékeknek itthon. Bár, tippünk szerint, esztétikumában a mangás változat hordoz többletértéket. Én nem tudom, ki milyen viszonyban van a mangapornóval, és Révész is arról ír, amiről akar, mi viszont meg úgy szólhatunk be neki, ahogy akarunk, szóval ebből a sztoriból éppenséggel nem csak a mangapornó-ipar fogyasztóinak szabadságát lehetett volna kihozni.

Csodálkozom, hogy Révésznek nem jutott eszébe kiállni a gyerekpornó-manga-rajzolók és szerzők munkahelyének védelmében. Esetleg a modellt ülő lányok órabérének megemelését is indítványozhatta volna. Ha a magyar lélekre érzékeny szerzőként tudná, hogy a magyarokat nem érdekli a külföld, csak ha londoni melóról van szó, akkor esetleg vonhatott volna hazai párhuzamokat: itthon még nincs olyan diverzitás, hogy a fejlett kelet olyan termékei is minden újságárusnál kaphatóak legyenek, mint a mangába oltott gyerekpornó képregény, ami bizonyára növelné a hazai pedofilok komfortérzetét is. Joguk van ehhez, akkor is, ha praktikaliter az interneten annyit néznek gyerekpornó-animét, amennyit akarnak, ez ugyanis egy szimbolikus, emberi jogi ügy!

Nincs fontosabb, mint kiállni a japán pedofilok gyermekpornó-mangához való emberi jogáért! Világ pedofiljai, egyesüljetek, hogy legalább ehhez jogotok legyen! Tüntetést a japán nagykövetségek elé! Vagy inkább a tokiói magyar nagykövetség elé, hiszen itthon csökken a szabadság, a pedofilok szabadsága is!

„Tudom, volt már rá eset, hogy gyerekgyilkosnál gyerekmanga-gyűjteményt találtak, de eset mindenre van” – írja Révész. Hujujuj. Előre a nácipornó-mangával! Ezek szerint lehet olyan képregényt is csinálni, meg animét, amiben a nácik a pozitív főhősök, ha már máshoz nem, ehhez csak joguk van a vágyaikkal küzdő náciknak, hisz érzékeltetni kell velük, hogy „szabadságpárti állam nem ellenük, hanem csak a gyekekért”, pontosabban a zsidókért tilt! Sőt, a filmek sem ártanak, abban csak színészkedés van, nácikat pozitív hősöknek a háborús filmekben, ennyihez mindenkinek joga van!

Esetleg arra is rámutathatna a társadalomtudomány, hogy nem szabad a pedofilokról elítélően beszélni, mert ugye ez fokozza a feléjük irányuló társadalmi megvetést, ami akár a pedofilok elleni fizikai erőszakba torkollhat! Hisz tudjuk, az erőszak mindig a betiltósdival és a verbális agresszióval kezdődik! Szóval a gyűlöletbeszéd-törvények részévé kell tenni a pedofilok emberi méltóságának megsértésének betiltását, itt ugyanis elérkeztünk a szólásszabadsággal való visszaéléshez, a szólásszabadság határaihoz!

Sőt: a pedofília abból ered, hogy nem volt gyerekszobája a pedóknak és egy szobában kellett aludni a szüleikkel, ami elidegenítette őket a felnőttektől, szóval a pedofilokat nem szabad börtönbe zárni, sem ivartalanítani, hanem terápiára kell küldeni! Az iskolákban pedig be kell venni a tananyagba, hogy a legnehezebb dolog pedofilnak lenni, úgyhogy mindenki a lehető legnagyobb megértéssel legyen a pedofilok iránt, aki nem, az fasiszta! 

Tovább..