A fácánvadászó lézerblokkoló

„Vajon miért áll fideszesnek egy mai magyar fiatal? Fácánvadászatért és lézerblokkolóért. Nem Orbán a példakép, hanem Lázár” – vélekedik a hvg-n Tóta W. Árpád, akit inkább hagyni kéne fuldokolni a csillagközi vákuumban, galaxisközi antianyagban és hasonlókban céltalanul lebegni, de többnyire nem tudjuk megállni, hogy visszarántsuk a mégiscsak elolvastuk szellemi lélegeztetőgépére.

Nos, bizonyára vonzó lehet fideszes politikusnak és hasonlónak állni egy fiatal számára akár tótawéi alapokon is. Ugyanakkor ki az a bolond, aki úgy akar meggazdagodni, hogy nullhuszonnégyben mások (rendszerint a csajok előtt teljesen vállalhatatlan figurák) utasításait hajtogatja végre évtizedekig, aztán ha szerencsés, és felverekedi magát a pártban, ráadásul egy akkorában, mint a Fityisz, esetleg egy rövid ideig pár saját ötletét is átültetheti a valóságba? Az államigazgatás és egy párthierarchia fegyelemre és engedelmességre épül, és csak ezután jön a kreatív saját ötletek sora, hisz különben szétszalad a társulat, nem hatékony a működés.

Szóval kizárólag meggazdagodni sokkal jobb választás a vállalkozás, ott mindenki a maga ura, úgy osztja be az idejét, ahogy akarja, és nem kell állandóan azon agyalni, hogy mikor mond rosszat, nem figyelik minden lépését a riválisok és a gonosz újságírók, akiknek máskor meg könyörögni kell vagy udvarolni a beszámolóért egy random szalagátvágás előtt.

Így aztán valószínűleg aki politikusnak áll bármelyik pártban, annak mégis van némi küldetéstudata is, és talán marad is belőle valamennyi idővel. S hogy miért vonzó a Fidesz? Lézárjani ellenére vagy sem, de jelenleg mégiscsak a Fityisz a legsikeresebb párt Magyarországon, nemde? Aztán meg mi legyen vonzó, az MSZP, az inkább „Külön” Együtt, a frakciózó PM és LMP, esetleg a túlmozgásos Gyurcsányék? Vagy a Jobbik?

A Jobbik egyébként, na, az valamiért mégis vonzó a fiatalok számára, pedig ők aztán tényleg nem kínálnak semmit.

Szóval ha már valaki politikusnak vagy politikasegédnek áll egy pártban, és sokkal többet kell olyasmivel foglalkoznia, ami nem érdekli, hogy egyszer majd egy kicsit olyat is csinálhasson, ami érdekli, és akkor fog igazán önállóan tudni dönteni, amikorra már elmúlt a lázas ifjúság, és a gyerekei házasságát kell menedzselnie vén politikusként, nos, akkor már legyen egy sikeres párt, Orbán meg Lázárjani ide vagy oda. Kb ennyi. Kizárásos alapon.

Mi maradunk tisztelettel és a sör mellet a Toronyházban naplopó, politikakövető kibicek.

Tovább..

Tisztelt Bárki! Szálljatok meg, plz!444!!!!44!!!

Tisztelt szovjetek, szeretnénk elnézést kérni népünk otrombaságáért. Nem vagyunk mind olyanok. És hogy ebből egyáltalán látszik még valami, az jelentős részben az Önök segítségének köszönhető. Nem vádaskodással, hanem köszönettel tartozunk. A magyar szellem közmondásosan alulfejlett, de saját észből ennyi sem telt volna nekünk huszonöt év alatt. A magunk kultúrájából ennyi jött össze, meg egy megszállási emlékmű a maguk csodálatos kompozíciója mellett.

Nagy szükségünk volt arra, hogy mások, nálunk okosabb, gyakorlottabb szereplők megmutassák, hogyan kell társadalmat szervezni, politikát-mozgalmat csinálni. Nem volt ez másképp sosem. Politikai családunk már ősidők óta szeretettel ájul bele minden külső hatalom hátsó felébe, hátha ki tudunk nyelni onnan némi civilizációt, ki tudunk harapni egy kis kultúrát, amire saját erőből sosem tellene. Amikor 1919-ben megjelent itt egy civil mozgalom, azt sem értették ezek a hülye magyarok, kénytelenek voltunk ezért később – az önök segítségével - némi erőt alkalmazni. Azóta is ezen sírnak, hogy az elnyomás volt, meg diktatúra. Csak mi kevesen értettük, hogy valójában ennek a balkáni illiberális pocsolyának a civilizálásáról van szó. Nincs ebben szégyen, és beismerni nem hazaárulás. A gőzgépet meg a hídépítést is másoktól tanultuk, a társadalomszervezés miben különbözne… Minden, egyáltalán vádként felmerült anomália mellett tény, hogy a Nagy Szovjet Szocialista Népköztársaság – a Szovjet Hadseregen keresztül – sikeresebben és hatékonyabban dolgozott, mint a mindenkori magyar állam.

A szovjet civil mozgalom negyvenöt évig igyekezett ezt a derék vállalkozást sikerre vinni, de mindhiába. A magyari, amilyen büdös szájú, disznóól-szagú, ostoba, annyira büszke és konok is. A civil mozgalom kénytelen volt szedni a sátorfáját és hazamenni, munkáját félbehagyni. Sokan sajnáltuk, hogy távoztak, egyetlen reményünket a magyar progresszív mozgalom itt hagyott hadosztályába helyeztük, de azok néhány éve megszűntek létezni.

Önök nemcsak nekünk, hanem Európának is példát mutattak. Az Egyesült Államok részeg katonatisztként dobálta a pénzét a nyugati németek zsebébe; ez most annyiban változik, hogy nekünk Európa dobál. Miközben itt már a kormány támogatói sem tagadnák meg ennek a segítségnek az elfogadását, de úgy vélik ez a minimum, ha már lebontották a vámhatárokat és a fejletlen gazdaságunkat kinyitottuk a nálunk minden szempontból fejlettebb Európa előtt. Európa erről nem hajlandó tudomást venni. Nem hajlandó elhinni, hogy itt nem kegyként, szerelmetes seggnyalással ellensúlyozni kívánt adományként tekintenek ezekre a pénzekre. Nem esik le nekik, hogy ez a bizarr gazdaságfejlesztési kísérlet, amely a végén egy önálló és független országot teremtene, az ő pénzükből üzemel.

A Szovjet Hadsereg a megfelelő magyarik kiválogatásával ennél sokkal körültekintőbben járt el. A most szuttyongatott progresszívek Magyarország legismertebb, legsikeresebb ilyen szervezetei voltak, amelyek a maguk terepén eredményesen dolgoztak. Olyan területeken, ahol – különösen most, a rosszabb időkben – hiánypótló a jelenlétük. Téeszesítésre, munkatáborokra, hiába vártok ettől a kormánytól bármit is.

Hibátlan éppenséggel ez a vállalkozás sem volt. Hiába a szovjet pénz, amivel telepumpáltátok az itthoni szovjet civileket, annyira tellett nekik, hogy a szokásos hippi rajzszakkör most nem a cukrászdában találkozott, hanem a Kossuth téren vagy az Állambiztonsági Hivatal egyik sötét szobájában. Miközben ez a bűzlő sertések maradi társasága, első alkalommal is százezreket vitt utcára. Az igazság, mint most is, a kevesek birtokában van. Ezért kérünk titeket, kedves szovjetek, küldjetek még több pénzt.

Küldjetek, mert megéri: amióta az eszünket tudjuk, már eleink is e felszabadító civil mozgalmakhoz csatlakoztak. Bármikor, aprópénzért szembefordulunk ezzel a gusztustalan árvalányhajas magyarkodással; bármelyik külső hatalmat, befolyásolni vágyó szervezetet, Tényezőt kritika és fenntartás nélkül támogattunk. Mindenkit, amelyik minimum basztatja a magyart, de jobb esetben meg is gyilkolja. Legyen az moszkvai, washingtoni, brüsszeli, oslói segg, olyan fényesre nyaljuk, hogy többé papírra sem lesz szükség.

Előre is köszi Norvégia Szovjetunió!

Ui: Szálljatok meg! Kérlek!44!!!444!!!!! Plz!4!!4444!!!!

Az eredeti cikket ITT találják:

Tovább..

A tudomány mai állása szerint Tótawé egy hülye!

Mindenkinek megvannak az örök mantrái és kedvenc témái, amelyektől nem tud elszakadni, ahogy mi sem tudunk elszakadni a Toronyháztól meg a sörtől. Persze mi azt a földszinti kantinban vesszük, mintegy sportfoglalkozásként, mert kell legyen pozitív mellékhatása annak, hogy fel-le rohangálunk a lépcsőházban.

Tótawéárpád örök mániája például a kereszténység szapulása, olyasmi hévvel, amelyből arra következtethetünk, hogy látens kereszténnyel van dolgunk. Ha ugyanis a melegfelvonulás keményvonalas ellenzői és csépelői látens melegek, akkor nyilván ez a pszichikai rendellenesség, amely szerint amit nagyon utálsz és nagyon kritizálsz és nagyon foglalkoztat, igazából a tudatalatti látens énedet jeleníti meg, nem témaspecifikus, s nem válogat, hanem meggyőződésfüggetlenül működik.

Tótawé. tehát látens keresztény, mert erősen foglalkoztatja egy kisebbség, egy szerinte kihalóban lévő világlátás. Ja, és hát tudjuk, hogy Tótawé református családból származik. Biztos nem sikerült még rendesen elszakadnia otthonról, és a felettes én (ez valami pszichológiai kifejezés, nem a szerzőre vonatkozik - a szerk.) meg a szülői ház iránti frusztrációi és kisebbségi érzése is okozza, hogy így belemerült a témába.

Mondjuk a látensség ezek szerint érvényes a vonalas kommunista- meg náciellenesekre is, tehát a kommunistaellenes történészek látens kommunisták, a folyamatosan fasisztázó antifasiszták meg látens fasiszták, de hát istenem, ez belefér a posztmodernbe, ahol mindent dekonstruálunk, mint a legovárat a gyerekkel, ha meguntuk.

De vissza Tótához.

Tóta imád filozófust játszani, régi toposzokat kérődzés után visszaböfögni, most például Semjén valamely evolúciós megjegyzése kapcsán lamentál azon, hogy a köcsög egyháznak mindig sikerül összeegyeztetnie tanításával az éppen aktuális tudományos nézeteket. A szekuláris intolerancia bajnoka ennek nevében egy majmot pakolt fel a keresztre, de hát szegény nem tudja, mit cselekszik, bocsássunk meg neki.

„Akkor majd lakozhat Isten az ősrobbanásban, mert ő már onnan kiszámolta, merre pattognak majd a biliárdgolyók. Ebből is látszik az ő végtelen bölcsessége, halleluja. Ősrobbanást már csak nem csinálnak ezek a minden lében kanál tudósok, vagy ha igen, akkor meg utána úgyse lesz, aki vitatkozzon” - írja a publicista. Nos, az ősrobbanás elméletét Georges Lemaître (1894-1966) belga pap, a löweni katolikus egyetem fizika és csillagászat tanára dolgozta ki 1931-ben.

Pech, ezt benézted, kisbogár!

A lét első két szintje: elgondolható, de nem létező dolgok; változóan létező, de nem szükségszerűen létező dolgok. Első kategória: sárkányok, stb. Második: ember. Föld. Világegyetem. Azaz minden, ami evilágon létezik. Ami változik, annak a léte nem szükségszerű, elgondolható nemlétezőként is. Az öntudatlan anyag változását vajon mi indokolja? Semmi sem változik magától, amiben nincs élet. Vissza lehet vezetgetni a dolgokat egy kezdőponthoz, de a kezdőpontot is meg kell magyarázni, és máris a végtelen múlt problémájával állunk szemben. Minimum a kezdőpontot kell megmagyaráznunk, ugyanis mint tudjuk: semmiből nem lesz semmi. A változást pedig magyarázni kell valamivel, az örökké változó anyagi világ, ami saját magából csak úgy kitermelte az életet, majd a tudatot, hát, khm, eléggé elégtelen magyarázat, abszurdum. Nos, egy szükségszerű, változatlan létező tulajdonképp az egyetlen értelmes magyarázat minderre (tudom, még messze vagyunk ezzel vallástól, Jézustól, egyházaktól).

Tóta W. azon is kesereg, hogy az egyház mindenhez adoptálja a Teremtést és Istent, ha az evolúció az épp bevett todományos álláspont, akkor „Isten az evolúción keresztül teremt”.

Hát, mit tegyünk, ez van.

Mindez akár még az isteni bölcsességet is mutathatná: nem csak úgy lepottyantotta a Teremtő kreálmányait a Földre, hanem organikus, lassú lépésekkel, fontolva haladva bontakoztatta ki őket. Mi a fene, Isten konzervatív! Ehh! Amúgy inkább nagyvonalúan liberális, mert megtűri az olyanokat a Földön, mint Tótawéárpi.

Egyébként meg: a láthatóan a „tudományos intézeteket” magasabb rendűnek tartó publicista valószínűleg nem nézett szembe a ténnyel, hogy a tudósok nem modern, élő szentek, hanem gyarló emberek, akik az obgyektív tudományos meggyőződés és a legújabb bizonyított eredmények kedvéért nem fogják feladni egy élet munkáját. Még inkább így van ez a társadalomtudományok területén amúgy. Harminc évet feccöltél egy elméletbe, kutatásba, és aztán nem jött össze vagy más cáfolta? Ragaszkodni fogsz hozzá, mint ortodox komcsi finnugoristák a halszagú genetikához és rokonsághoz. Nincs is szomorúbb, mint életmű-védelmező tudósok egymás közti harcai.

A szent tudomány meg napról napra változik, mindig épp ápdételjük magunkat a „tudomány mai állásához”.  Objektivitás, én így szeretlek. Kíváncsi vagyok Tóta W. világkeletkezés-elméletére, mármint arra, amelyik logikailag elfogadható, noha az evolúció, az ősrobbanás és a világ keletkezése legalább annyira filozófiai kérdés, mint amennyire természettudományos.

Semjént, akinek kapcsán mérgében kiírta magából a dühét Tóta, most hagyjuk. Végső soron tragikomikus, ahogy a transzcendenst hívja bunyóra, de csak Semjénnel csap össze.

Tovább..

A Nagy Liberális Tanterem

Őszintén megvallom: azért valahol kedvelem ezt a Tóta W. Árpádot. Ha nem lenne, akkor ki kellene találni, elő kellene állítani valami laborban. Mert ő az a baloldali (?) liberális (?), akire tényleg ujjal lehet mutogatni immáron tízegynéhány éve: Nézd, bázki, ez mennyire hülye! Te, csak ekkora idióták vannak túloldalon? Ráadásul milyen szarul néz ki, egy sört nem innék meg vele!. Tóta tulajdonképpen nem más, mint Kerényi és Semjén szerelemgyereke, akire rányomtak a Photoshopban egy Ctrl+I-t (negatív) és a jobboldalon fellelhető összes szélsőséges és idióta gondolatnak pont az ellenpólusára kapaszkodva óbégatja bele a világba a legeszementebb baromságokat. Ő az a balliberális haszonállat, aki miatt nem kell szégyenkeznünk, aki miatt nem kell naponta háromszor megkövetnünk a "társadalmat" és elnézést kérni mindenkitől a „saját oldalunk” vállalhatatlan hülyeségeiért. Elég csak odamutatni: Hát nálatok még nagyobb faszok vannak, haver!

Szolomayer Balázs a Kerdem blogon hellyel-közzel mindent megírt, amire egy racionális vita keretében "érdemes volt" reflektálni Tóta W. legújabb agymenése kapcsán. De ki a fene akar racionális vitát folytatni egy Tóta W. Árpáddal? Ennyire senki nem ér rá, én meg pláne. (Rengeteg a meló itt az Aknamunkáért és Bosszúért Felelős Államtitkárságon) Nameg' egyik kedvenc tanárom bon motját megidézve: amiről racionális vitát lehet folytatni, arról nem is érdemes beszélgetni. És valóban! Tóta W. egyetlen egy állítása sem állná ki egy racionális vita során lezajló valóságpróbát, mert hantázik. Hantázik, mint a félműveltségből erényt kovácsoló baloldali félértelmiségi általában, tehát tök felesleges leállni vele beszélgetni, vitázni. Nem egy "minőségi intelligencia", hogy kedvenc Csepelijének egyik értelmetlen formuláját is idedobjam... Hagyni kell, elvégre ő csak egy hivatkozási pont. A másik oldal idiótája.

De vajon mi tesz valakit, 2013 közepén, Tóta W. Árpáddá? Mert nincs egyedül. Meglehetősen sok Tóta W. tenyészik az ádör szájdon, meglehetősen sokan gondolják úgy a balliberális értelmiségi körökben szektában, hogy ideje lenne ezt az egész politikai versenyt zárójelbe tenni és a Nagy Liberális Tanteremben szépen kioktatni a horngyulai értelemben vett lakosságot a helyes politikai gondolkodásról és irányt mutatni az abból következő politikai cselekvésnek. Mert az ország egy bazi nagy tanterem, ahol a már kellően (meg)fegyelmezett zemberek leülnek, előveszik a vonalas füzetet a Hellokittys táskából, és szép, rendezett betűkkel bemásolják Tóta W. főorvos úr és kollégái szavait, majd hazamennek és bemagolják. Ez volna a "felvilágosítás, a demokrácia megtanítása, a kellően önkritikus történelemoktatás mellett", amiről Tóta W. ábrándozik, amelynek eredményeként a politikailag már kellően képzett elvtársak állampolgárok hiba nélkül szavazzák be a parlamentbe 99,9 százalékkal a Hazafias Népfront demokratikus ellenzék közös jelöltjeit.

Ez volna a vágyott jövő, ez volna az ideális társadalom, amihez folyamatosan méricskélni szokták a valóságot? A vonatkozó írásában ugyanis Tóta W. pofátlanul nyíltan arról értekezik, hogy az állam erőforrásait egy politikai izmus szolgálatába kell állítani. Nem etikát, pláne nem vallásos izéket, hanem baloldali liberalizmust kell oktatni a középiskolákban, arra kell (át)nevelni a zembereket. Kiképezni őket olyan bonyolált összefüggések megértésére, mint amikor egyszerre képes csökkenni a bankok jövedelmezősége (1) az orbáni unortodoxia miatt és ugyanezen unortodoxia terhei (+1) képesek közben egyazegyben áthárulni a lakosságra is. 1+1=1. Az ilyenhez valóban nem árt némi képzés.... (A főorvos úr és kollégái kedvéért: most vagy áthárultak a terhek és a bankok nyereségében ez nem okozott változást vagy nem hárultak át és emiatt csökkent a bankok nyeresége. Vagy-vagy szituésön, a kettő együtt matematikai képtelenség.) Ám ha végre képesek lesznek ezt és az ehhez hasonló a bonyolált összefüggéseket megérteni a zemberek (azaz, lejönni az orbáni mákonyról), akkor végre minden szép és jó lesz, az Együtt 2014 váltja kormányon az MSZP-ét, a nyúl meg együtt szalad a rókával.

De szerencsére még csak a felismerésig (és elméletkészítésig) jutottak. A zemberek hülyék! - állapítja meg Tóta W. főorvos úr és néhány kollégája rendkívül éles szemmel hetente, mikor szembesülnek a világ diverzitásával, ahol a szavazónak nevezett entitások képesek eltérően vélekedni a politikáról. Tóta W. hülye - állapítják meg ilyenkor a zemberek, és túl is vagyunk az első kapcsolatfelvételen. Megint jót beszélgettünk. 

Tovább..

Ferenc pápa versus Ferenc, a pápai

Elsőként is vallomással tartozunk címünk lopás. Egy, Ferenc barátunk minapi nyilatkozata alatti kommentből származik. Rég volt, tán igaz se volt, amikor a jelenleg épp a totális politikai megsemmisülés szélén álldogáló Ferink írt egy levelet ErdőPetinek, hogy legyen „szeplőtelen” és dobja fel a pedofil papokat.

Nos kb. leszarnánk a legújabb pedofilpapozást, ha Bajnai kolléga minimumplusszos barátai, és az egyre inkább a depresszió örvényébe keveredő Tóta W. ne épp megint ezen járatná a száját. A politikai üresjáratok, valamint két közvéleménykutatás között szemmel láthatóan úgy érzik, hogy a katolikus szódás pedofil lovát érdemes rugdosni. Talán felnyögünk egy picit, és megmondjuk nekik megint, hogy nemár. Nos, megkapják amit akarnak: Nemár. Innen csak az olvassa, aki tényleg kíváncsi arra, vajh mi magyarázhatja (szerintünk) azt, hogy úgy mennek neki ennek a témának hatszázezredszerre is, hogy tulajdonképp nem is akarnak változást. Sőt! Igazából tökmindegy, ha az Egyház tesz bármit is egy létező probléma orvoslására, hisz ha a Pápa személyesen égetné el máglyán a pedópapokat, akkor meg az lenne a baj. Mint Orbán Viktor és a betiltott tüntetések esete: ha van rajtad sapka az a baj, ha nincs akkor meg az. Kereszténynek lenni tehát sosem lesz kúl, ebbe bele kell törődni mindenkinek, akinek a píszí „nagyszerű tanító volt” szint fölött izgalmas Jézus személye.

Az egy dolog, hogy kb. ezerszer megírták (megírtuk mi is), hogy illendőségből a keresztényezést legyenek kedvesek buddhistázással meg zsidózással is párosítani, hisz az ilyen ex cathedra megaszondásnál ez így dukál, s akkor elkerülhetik azt, hogy lekettősmércézzük őket. Ami biztos nagyon fájhat nekik, hisz az utóbbi években a jobboldalnak meg ez a kedvenc gumicsontja: a Világ igazságtalan, és amíg a balosok kedvükre trollkodhatnak, minekünk azt se szabad. Amúgy tényleg nem: ezért is gondoljuk azt, hogy mi „jobb” oldal vagyunk, mint ők, de ez legyen másik poszt témája. Mert ez az a lemez, amit deafultból feltesz minden jobbos, meg konzervkatter, tehát sokkal előrébb nem jutunk Feri és baloldali barátainak lelki világába. A „kettősmércézésnek” – azon túl, hogy naponta tudunk öt posztot írni róla -.túl sok értelmét ezúttal nem látjuk, pedig a komcsizás után ez a kedvenc hobbink, főleg féltotálon a kocsmában hangoskodva. Valljuk be: ahogy egyesek erre a posztra kapnak epeömlést, mi is egyfajta perverz mazochizmusból olvassuk el politikai ellenfeleink agymeneteit. Valahol elismerés Árpinak, hogy szívesebben ekézzük őt, mint magasztaljuk a rezsicsökkentést és nagyszerű publicitást adunk Ferinek is, akinek lassan érdemesebb lenne inkább közhasznú alapítványként bejegyeztetni a DK-t, hátha akkor kap 1%-ot. 

Ferenc pápa rabok lábát csókolja

És – bizony ez a gyónás helye – néha szívesebben röhögünk TeCső videókon, mint megyünk le a sarki templomba, és alszunk be a pap defaultban puffogtatott közhelyein. Ezen túlmenően, ha csupán tartalmilag elemezzük Feri vagy Árpi cikkeit a pedópapoktól, hasonlóan bármi emberi szennyhez, mi is igazán, mélyen fel vagyunk háborodva a dolgon. Ha úgy tetszik bizonyos antiklerikális szólamok nem is csengnek túl idegenül, hisz egymás közt mi is szépen elküldjük a pedópapokat a csúnyábbik égtájra. Nem „szeretjük” a papokat olyan túlzottan mi sem, érezzük az Egyház válságát, a hanyatlás szagát, érezzük, hogy Jézus valószínűleg nagyot nézne, ha látná egyesek mit művelnek a nevében. De ezek ellenére nem általánosítunk: Böjte atya, Ferenc pápa, és még pár hasonló ember bőven elég arra, hogy érezzük: nincs minden veszve. Ezek ellenére azonban egy másodpercig nem fordul meg egy ehhez hasonló nyílt levél, nyilatkozat, mém olvasása közben a fejünkben, hogy Ferenc vagy Árpád „hozzánk szólna” és célja a fájó igazság kimondása vagy a fennálló helyzet jobbítása lenne.

Abban kiegyezhetünk, hogy a mi kereszténységünk alapjait nem a pedópapok felől szereztük, és nem is fogadjuk el jelenlétüket se az Egyházban, se az életünkben jobban, mint mondjuk Gyurcsány Feri. És itt vége is a dalnak, bár ezen a ponton kapjuk az első értetlen fejet baloldalról: hogy nem juttok el oda, hogy ezt a szégyent látva azonnal megtagadjátok hitetek, összeomoljatok és öklötöket a Nemlétező felé rázva omoljatok először magatokba, és természetesen ezt követően a társadalmi világmegváltás tanának prófétáihoz: Gyurcsány, Bajnai, illetve eme szekuralizált szekta bármely kis tanítójának karjaiba. Mert hát ugyanis mi a cél? Téríteni, megújulni, újabb és újabb „híveket” szerezni. Épp erről van szó. Mert – kiélezve, sarkítva –bár úgy tűnik, hogy végtelen számú lehetőségünk van (antiklerikalizmusunk következménye akár kegyes buddhizmus is lehetne) valójában egy „igen-nem” jellegű kérdést tesznek fel, melyben – kb. a XVIII. század óta folyamatosan – a nyugati féltekén ők, azaz a politikai baloldal állnak az egyik oldalon, míg a kereszténység, a vallás és tradícionális kultúrák hagyományaihoz meg a másik oldalon. Tertia - ebben a kétosztatú politikai térben - non datur.

A XVIII. századtól, tehát a mai baloldal szellemi alapjaitól eredeztethető a katolikus egyházzal szembeni kitüntetett gyűlölet. Voltaire és a felvilágosodás antiklerikalizmusa közismert. A Nagy Francia Forradalom sem épp egyház-barátságáról volt híres. Ez a vonal végigvonul az európai baloldal egész történetén. Már a kontinentális Szabadkőműveseknek az angliai Nagypáholytól való elszakadása (bizony, volt ilyen is) a körül körvonalazódott, hogy megengedett-e az ateizmus, az antiklerikalizmus, az egyházellenesség és a nyílt politizálás, Marxnál a „nép ópiuma” lett a vallás, és ez így vonul végig 2013-ig, Tóta W. Árpád pedópapos agymenéseiig.

A szabadkőműveseknél az angol-amerikai szárnyban (melynek fő páholyában ma is a királyi család egy tagja, a yorki herceg elnököl) nem volt engedélyezve a politika. A francia-spanyol szárnyban meg külön téma volt az antiklerikalizmus és az, hogy bizonyos baloldali politikai ügyeket nyíltan támogassanak a tagok. A történelmi tények közé tartozik tehát, hogy ez a kis harc az európai baloldal és a katolikus egyház között nem épp mai keletű. Mielőtt belegabalyodnánk a szabadkőműves összeesküvés kusza szálaiba és jól megkapnánk a magunkét, hogy hát sok agyunk bizony nincs, célunk pusztán az ezzel, hogy szemléltessük: egy alapjaiban „antidemokratikus” szervezet, és az iránta való lojalitás, sőt már magának ennek a hierarchikus abszolút monarchiának a puszta léte is, több mint szálka a demokrácia, egyenlőség, többségi elv, jövőbeli földi paradicsom tanítóinak szemében. Ezeken a fentebbi tanokon egész létük alapul, tehát a vallás, főleg a katolicizmus a legdurvább elhajlás ami csak létezik, ehhez képest egy kis hippi-Jesus, vagy valami „végtelen gomolygó létenergia” totál ártalmatlan. Egy olyan rendszer, ahol minden nevén van nevezve, és amiben olyan dolgokra is kész válasz áll rendelkezésre, amiről ők még azt próbálják kitalálni, hogy micsoda. Le vannak maradva na, és ez frusztráló tud lenni valljuk be.

Sajátos és elég friss fejleménynek tűnik, hogy a Jób könyvére és Mózes törvényeire hivatkozó zsidók, a Korán ezen passzusaira hivatkozó muszlimok és a Szent Pál tanításait követő keresztények épp mostanában sodródnak egy platformra a melegjogok és egyéb liberális huncutságok miatt. A politikai baloldalról érkező folyamatos szekuralizációs nyomás (a muszlimok fejkendő-mizériája, és a katolikus intézmények összeurópai vegzálása egyidejű történetek) egyre jobban erősíti ezt az egymásra találást olyan vallások képviselői és követői között, akik korábban évszázadokon keresztül egymással szemben határozták meg önmagukat, sőt egymás ellen harcoltak is sokszor. A „természet rendjébe” vetett közös hitük azonban korábban nem látott egységet teremt közöttük. Ferenc pápa ennek az összefogásnak szimbolikus alakja már most, pápasága elején, és mivel fogást nemigen talál rajta a baloldal, ráadásul a fiatalok körében kifejezetten népszerű is, a pedópapozás mondhatni létérdekké válik.

Ez a sajátos 21. századi új platform még csak formálódóban van, s nem lehet tudni meddig jutunk benne, de úgy tűnik az antiklerikális-egyház és vallásellenes front kiváltja ezt a közeledést. Természetesen a jobboldalon, azon belül is a politikai közösségek közül a legtartósabbnak tartott értékkonzervatív alapokon szerveződik ez az „új szövetség”. Ez egyre inkább sürgeti a másik oldalt is arra, hogy lehetőleg a bizonytalan, vallásos környezettel nem rendelkező fiatalok körében minél szélesebb saját térítő munkát végezzen, s megnyerje őket saját felekezete számára: „Ne kövess ostoba szabályokat, ne hagyd, hogy beleszóljanak a papok az életedbe (különben is pedofilok). Nézd, mi kúlak vagyunk, trendik, jófejek, lazák, tőlünk azt csinálsz, amit akarsz, miközben közénk tartozik a kedvenc popsztárod is.” Szóval politikai beetetés folyik, aminek az első lépése bármiféle intézményes vallás rendszerétől való elidegenítés. Az, hogy a vallás, a hagyomány eleve „rossz válasz” legyen, és már a kérdést is úgy tegye fel az egyszerű honpolgár, hogy arra csakis az ő válaszait lehessen megadni. Ez után már mindegy melyik hagyományos intézményt tagadja, hisz második lépésben „végtelen univerzális energiává” maszatolódik bármiféle Isten, aztán meg is szűnik, majd elkezd körvonalazódni egy új, „egyéni” boldogság eszménye, aminek terjesztésében a Pantone skála minden színében lehet találni, értelemszerűen baloldali pártot.

Igazából a dolog visszafelé is működik. Ha megnézzük a „társadalmi igazságosság” baloldalának az elmúlt pár száz évét, a fő különbség, hogy míg nálunk Böjte Csabák, Ferenc pápák, Teréz anyák vannak, náluk csak Marxok, Leninek, Sztálinok, Károlyik, Rákosik, Kádárok, Gyurcsányok vannak. A felkínált alternatíva tehát igazából egyáltalán nem „szeplőtelenebb” mint amilyennek a pedofilpapos egyházat Feriék látják. Ha nekem álmatlan éjszakákat kellene okozzon az a tény, hogy csupán pár áttét választ csak el egy kisfiúkhoz nyúlkáló állattól, akkor igazából egyetlen baloldali sem alhat nyugodtan, amikor tömeggyilkosokkal, szatírokkal, pszichopatákkal, elmebetegekkel és maffiózókkal van egy platformon. Letudhatnánk hát a mai estét azzal, hogy édes álmaink annyira zavarják a pedópapok, mint Tóta W.Árpád álmát Sztálin. Ez azonban úgyse gátolja meg őt se abban, hogy tovább csinálja azt, amit évek óta. Bevallhatjuk, minket sem fog kizökkenteni életünk eddigi jól megszokott kerékvágásából az újabb szembesítés. Ami meg Ferencet (ezúttal a pápait és nem a pápát) illeti: ha legközelebb rázendít egy antiklerikális szólamra, legalább csapja fel a szótárt és nézze meg mit jelent a „szeplőtelen” kifejezés, mielőtt tovább égeti magát a „többszöri bérmálkozással” és a zsinagógában emlegetett Megváltóhoz hasonló baromságaival. Bár... Arra a kis időre, amíg őt látni lehet, én már tartós tejet se vennék.

Tovább..

Árpika nem érteni Unió

A hvg.hu és Gordon házicicája, a százmilliós gyermekmeséket készítő Tóta W. Árpád nem érti az összefüggéseket. Minden EU-s megszólálás orbánozós epeömlést vált ki szegénynél. Árpika szemét elhomályosítják a Fletótól felmarkolt húszezresek kötegei. Szerdai publijában újra teljes arzenállal kelt ki Orbán ellen, "Európa büntet, újra büntet" címmel. Miniszterelnököt megvédeni nem kell, derekasan és férfiasan állja a próbát, inkább csak arra mutatunk rá, hogy miért ostobaság, amiről Árpika beszél. 

Árpika tolla nagyon egyfelé lő: Orbán rossz, Ajrópa jó. Ez igen kifinomult csőlátásra vall, és nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy Árpikának igencsak megvastagodott a bukszája, amíg a Gyurcsány tolta az idiótaságot: százmilliókat markolászott fel a köztévés propaganda-gyermekmeséért, amelyben neoliberális dogmatizmust hirdettek. Most meg ez a csúnya Orbán van, és hát az Árpikának ez nem tetszik, ezért ha valamelyik EU-s főokos elböffenti magát, Árpika megírja a konklúziót: mucsaifasiszta Orbán. 

Árpika, buta vagy, mint a tök! 

Az EU-ban a ‘68as nemzedék tombol vezetői pozíciókban. DanielCohn Benditék és eszmetársaik osztják az észt a megfellebbezhetetlen liberalizmusról, a liberális dogmákról. Aki nem úgy gondolkodik mint ők, vagy nem úgy tekint a demokráciára, mint a felkentek, azok körön kívül vannak, kizáratnak a klubból. Ezek a liberálisok pont olyanok, mint a magyar liberálisok: vagy úgy gondolkodsz a világról, ahogyan a magyar liberálisok, vagy egy aljas fasiszta vagy. Ezek a liberálisok pont olyanok, mint te, Árpika, ezért is vagy a szószólójuk. 

Az EU egy hatalmi konglomerátum. Inkább gazdasági, mint kulturális. Mint hatalmi konglomerátum, vannak benne egyéni érdekek, célok és ambíciók. Ilyen ambíció például a harcos Redingé, aki elhatározta, hogy Barroso után mindenképpen ő lesz a Bizottság, azaz az EU kormányának az elnöke. Ő most ezért személyes kampányt folytat, és ostobaságokat rikoltozik az éterbe: megszűnt a jogállam, a demokrácia, a szólásszabadság. E személyes kampány az oka, hogy Magyarország ellen elindult a hiszticunami. 

A hölgy maga mögött akarja tudni az európai szocikat is, ezért tolja ennyire: kell az a pozíció, ilyen ez a szemét politika. Tágabb összefüggései is vannak a hisztinek, de nem untatunk vele, nézz utána: 2010-ben a hiánycélt tartani kellett, és nem ment másként, csak a különadókkal. Ha a zemeberktől vette volna el a zorbán, akkor mi lennénk a kontinens szegényháza. Biztosan imádnád, hiszen "jól megkapta a buta nép a megszorítást, éljen a közgazdasági ortodoxia!". Számtalan más összefüggés is létezik Árpádka, a gazdaságiaktól kezdve, kulturálisokon át, hatalmi és személyes érdekekig, nem csak az a gonosz Orbán.

Persze azt is tudjuk, van az a százmillió, ami elhomályosítja az éleslátásodat, és van az a bajnaismúzolás, amitől bekorpásodik a fejed. 

További kellemes csőlátást Árpád, Bajnai Gordon hátsójának odvában mindig süt a nap (6%)!

Tovább..