Közfelháborodnak a liberális misszionáriusok

A kezdeti kapkodás és idegesség után végre megtörtént a piacfelosztás az ellenzéki térfélen focizgató „új populista mozgalmak” között. Ezen a héten a Gólya presszóban búslakodó, kinyúlt pulóveres, guevarás hipszterek, az ELTE szociológia – Alinsky-szakirányos, radikális-liberális misszionáriusaié a terep, a közös kabalafigura, Horváth „ufófigyelő” Andráska mellett.

A többiek most a közfelháborodottak ráhordását vállalták az eseményre, mindenféle kamu eventekkel.

A három konkurens, most kartellbe tömörült csapat közül még ők a legnormálisabbak, ha egyáltalán ennek a kategóriának van értelme az esetükben. A Gulyás Balázs féle – nézzünk körbe a Facebookon kiből lehet szocialista szimpatizánst gyártani – társaságtól lilát hányunk, de a kreatív válságukat norvégcivil pénzből finanszírozott nyilvános pszichózisokkal ellensúlyozó Gulyás Marciék tényleg a legalja. Ők azok, akik pénzügyileg is érdekelté tették magukat az ellenzékieskedésben, a másfél ezer embert sem megmozgató rendezvényeiket rendre túlszámlázva (szezonon kívül 1,2 millióért színpadod bérelni???) számolják el – hova máshova - mint a Norvég Alap terhére, az Ökotársos tüncitársak nem annyira protestáns könyvelési szigort idéző ellenjegyzése mellett.

A mai előadóművészek - a legújabban már egészen korrupció-szakértővé szopott Horváth Andráson kívül - tulajdonképpen olyanok, mint a pattanásos kamaszlány a Bravo magazin szexszerelem rovatában. Beszélnek majd a young adult lét kihívásairól, meg hogy milyen érzés helikopternek lenni a sok nemdemokrata mellett. Minden megnyilvánulásuk komoly intés a szülőknek. Ha a gyerek a pályaválasztáskor a társadalomtudományok felé szeretne indulni, semmiképpen se javasolják neki az ELTÉ-t, abban a szellemi nyomorban csak az intellektuális gettósodást fogják eltanulni, de az SPSS-t, amivel pénzt is lehet keresni a szakmában, azt nagyon nem. Aztán a mozgalmárkodás mellett marad nekik a kódolás apróért, esetleg a call-center, ha éppen nincsenek nagyon szétszívva délelőttönként, ami csak növeli a nemdemokratilus világgal szembeni sértődöttségüket (aka. azért mert pattanásaim vannak, nem is lehet fiúm?). 

Persze lehet közben még aláírást gyűjteni MAKarcsi ellehetetlenítéséért, mert ő képes és kibeszél a narratívából, ami ugye a náci szinonimája, meg össze is zavarja a hallgatókat az éppen rögzítendő polgárháborús szerep elsajátítása alatt.

***

Némileg pikáns azért uniós zászlókba burkolva tüntetni adóügyekben, miközben az egyesült ajrópai junió bizottsága éppen a legsúlyosabb bizalmi válságát éli, kettő héttel a hivatalba lépése után – és nem Navracsics miatt. Junckertől (emlékezzünk csak kik nem támogatták a jelölését!) várni az ÁFA-ügyi megváltást olyan, mint tűzcsapokat halmozni a bogrács alá, hátha most begyullad. De a bitónappalizó Goodfriendtől is hiába várják a megfejtést a kevés szavazó, de rengeteg ambíció problémára. Másfél hónapig marad még nálunk, aztán a mindkét házban republikánus többség ízlésének megfelelő nagykövetet kell kineveznie Obamának.

Még egy ilyen, a weyerbélázást nagykövetségi szintre beemelő hülyét csak nem kapunk. Ekkora mázlijuk nekik sem lehet…

Ha már weyerbélázás: el kell ismerni, igazából rettentő cuki, amikor első lépésben Bitólaci nappalijában átadunk a rezidens nagykövetnek egy (zöld) dossziényi kivágott újságcikket a Népszavából, benne a legjobban pörgő ellenzéki toposzokkal, majd mikor ezt visszahalljuk egy non-paper fecniről, akkor bólogatunk rá, hogy „nu, az ámerikaik szerint is csúnyakorrupt a Simicskaviktor”. Hogy a maga nemében nagy siker ez, az lényegtelen, a történelem tele van naiv és/vagy idióta diplomatákkal.

Chamberlain is népszerűbb volt, mint Churchill…

Az esti ayurvédikus tüntetést szervezők részére azért van egy jótanácsunk: Néha érdemes kijönni a rezervátumból és körbenézni, hiába mond ellent Alinsky második pontjának, mert a végén megint Gyuriferinek fogjátok ragasztani a plakátot!

Tovább..

Kunbélázás és brüsszeli emigráns kormány

Miközben állítólag a fülkeforradalom felfalja gyermekeit (és hasonlóan idióta címadások), a baloldal valahogy nem érzett rá a ritmusra, hogy akkor végre itt a nagy lehetőség visszaállítani a demokráciát, a fékeket és ellensúlyokat meg visszaigazítani abba tökéletes állapotába, ahogy még az egyetemen valamelyik régi kommunista megtanította nekik a bevezetés liberalizmusba órán. Valamiért ez az egész választósdi nem fekszik az ellenzéknek. Ahelyett, hogy ígéretük szerint itthon tolnák az utcai politizálást, ragasztanák a plakátot, gyűjtenék a szavazókat és szavazatokat, door to door győzködnék az embereket, legismertebb alakjai nagyvonalúan kivesznek egy kis szabit az önkormányzati ellenfülkeforradalom kellős közepén. A hivatalos ellenzék mindenkori utolsó reménysége, a Bajnaigordon lelépett franciába melózni, a nem hivatalos, de valódi ellenzék (copyright: TGM) pedig kétségbeesetten kunbélázgat Brüsszelben.

Bajnaira nem érdemes túl sok karaktert vesztegetni. Ő az országos politika Falusferije. Képes a legnyugodtabb, legunalmasabb időkben is úgy lejáratni önmagát, hogy mire valódi választásra kerül a sor, már rég nincs semmi esélye. Mint mikor a bejelentette, hogy jövőre már ő lesz a miniszterelnök, aki máshogyan gondolja az hülye látensorbánista. Még miniszterelnök-jelölt se lett…

A pártonkívüli, igaziellenzéki igazicivilek sem szaroznak olyan formális-intézményes ostobaságokkal, mint pl. hogy választások útján illenék hatalomra jutni. Előbb lövetnék a Téli Palotát részeg matrózokkal, mint hogy beleálljanak egy demokratikus versengésbe. Értik ugye, élcsapat nem kapdos legyek szavazók után. Inkább kiszaladnak egy meghallgatásra Brüsszelbe, ahol délelőtt a 7. cikkelyre hivatkozva kérik a büntit hazájukra, délután meg emigráns kormányt alakítanak a sarki kávézóban mind a hárman.

Lehetne unottan továbbot inteni, mint Robbennél a tizenhatoson belül, elvégre mennyi sansza van egy Mong Attilának vagy egy Kapronczay Stefániának nemzetközi segítséggel puccsot szerveznie. Nyilván nulla, pláne hogy az EP liberálisait találták meg maguknak nemzetközi szövetségesnek, a liberális frakciónak meg mégis hány hadosztálya van…

Viszont nem lehet elmenni amellett, hogy azért egy héten belül ez a sokadik jelzés arra, hogy feladták a hazai versenyt és tényleg nemzetközi segítséggel próbálják meg (ismét) megpuccsolni a kormányt. Az első jelzés magától Gyuriferitől jött (ki mástól?), aki kerekperec kijelentette, hogy nem várható ellenzéki áttörés az őszi önkormányzati választáson. Aztán jöttek sorba a többi. A már csak nyomokban létező Együtt-PM hivatalos sajtója, a 444 hosszú cikkben taglalta a NER bukásának menetrendjét. Röviden programadó tanulmány lényege annyi, hogy ha elzárják a külső pénzcsapokat (nemzetközi tőkebefektetések, EU-támogatások), akkor megbukik a „rezsim”, hisz legitimációját a lakosság közé vetett mogyinak köszönheti. Nem balliberális olvasatban ez egyébként a közjót jelenti, de ez csak lényegtelen hangsúlybeli különbség…

Ezután jöttek az igazellenzéki civilek a kunbélázással. Az egészen egyértelmű, hogy ezekkel az újramelegített vádakkal nem fognak megint teljes ülésnapokat eltölteni az európai képviselők, mivel már nekik is a könyökükön jön ki a „magyarügy”. Csak annyit tudnak elérni, hogy újra felhúzzák a magyariköpködésben már egészen nagy rutint szerzett unióatyákat, hátha ki tudnak préselni egy kis akadékoskodást a Bizottságtól vagy a bürökráciától a lehívások lassítása, időleges befagyasztása érdekében. Így sikerülne megbillenteni néha-néha a magyar költségvetést.

Emellett persze a legfontosabb megint a negatív országmarketing. Írjanak csak minél többet erről a szarmagyarországról, a putyinizmusról, államosításokról, diktatúráról, civilkergetésről, hátha legalább a felére visszaesik a tőkeberuházások szintje. És akkor jöhet a 444 forgatókönyve.

Bár valószínűbb, hogy egyszer orron találja ütni valaki őket... egy békemenettel...

Tovább..