Szálasi tanácsai a Jobbik-testvéreknek

Köszönhetnék nektek azzal a puhány levente köszöntéssel, de ha így csináljátok tovább a dolgokat, nem hogy szebb jövőtök nem lesz, de a kitartás se fog segíteni. Mivel már én is röhögő görcsöt kapok itt a Pokolban a halványrózsaszín nemzeti radikális álruhátoktól, gondoltam írok nektek pár sort, hogy ne Vona-kodjatok kimutatni tisztességes nemzetiszocialista lelketeket! Tessék már végre férfiként viselkedni, ha már mind úgy néztek ki, mint a tornából felmentett hülyegyerekek!

Értem én, hogy könnyebb hazudozni ártatlan arccal, de valahogy az őszinteség azon az infós honlapotokon jobban megy, mint az életben. Az életben mindig olyan bamba, értetlen arcot vágtok, ha azt mondják rátok, hogy nácik vagytok. Hát legyetek már rá büszkék végre, az Isten megáldjon benneteket, én is mindig az voltam! Állandóan azzal jöttök, hogy nemzeti radikálisok vagytok. Egy nagy túrost vagytok azok. Az a szerencsétlen félnótás Bajcsy-Zsilinszky az az volt, de annak még a hülye komcsik is szobrot emeltek. A radikális gyerek elfordult tőlünk, hungaristáktól, elfordult a náciktól, pisztollyal várta a gestapósokat. Nem volt elég nacionalista hozzánk képest, és egyáltalán nem volt szocialista. 

Megmondtam régen is: nem fogok sohasem kibékülni az olyan nacionalizmussal, amely a szocializmus ellensége, és nem fogok sohasem kibékülni az olyan szocializmussal, amely a nacionalizmus ellensége. Ti igazi szocialisták vagytok származásotok és megnyilvánulásaitok kapcsán. Néha sikerül úgy fellépnetek, úgy beszélnetek, mint igazi nacionalistáknak. Szemlátomást utáljátok ezt a sok burzsuj, zsidóbérenc barmot a hazában, helyes. Mi is mindig azt írtuk a nyilas lapjainkban, hogy a Horthy egy zsidóbérenc, ti is ezt mondjátok az Orbánra. Erre mondom én, hogy kitartás gyerekek, éljek én, így tovább!!!

Azt a gárda dolgot is jól kitaláltátok, persze csak Adolf és én utánam, mert ez is régi nemzetiszocialista megoldás, bár nálatok a csapat leginkább fogyókúrás feketemellényesek hétvégi néptánc-találkozóját juttatta az eszembe. Tőlünk még féltek az emberek, ha a menetünk elindult! Öntsetek tiszta vizet mindenki pofájába, de a sajátotokba is! Hagyjatok fel végleg ezzel a nemzeti radikális titulussal! Nézem Európa nemzeti radikális erőit és homlokegyenest az ellenkezőjét mondják, mint ti. Azok nem zsidóznak, hanem araboznak. Én szeretem, ha zsidóztok, szerencsére van részem tőletek ebben a nemes örömben bőven, de a turáni hungarista lelkem azt várja, hogy az emberek előtt is mindig úgy beszéljetek, mint egymás között, vagy a kurucos honlapotokon! Mutassátok végre mindig, ne csak hébe-hóba az igazi hungarista, nyilas, Szálasi-rajongó arcotokat a népetek elé és megkapjátok, amit úgy szeretnétek!

Horthyt meg ne ajnározzátok, tőle Csillag börtönt kaptatok volna, mint én, a Tiszák meg még le is köptek volna titeket. Nem szeretem, amikor az urak közül kerestek példaképeket, azok mindig is az ellenségeitek lesznek. Előbb lesz egy komcsiból nyilas vagy jobbikos, ha úgy tetszik, mint ezekből a konzervatívokból, arisztokratákból. A Bethlen gróf is ilyen volt, emlékszem, amikor azt mondta nekem, még egy lépést teszek a politikában a jobboldal felé és a szélső baloldalon találom magam. Máig nem értem, hogy mit akart ezzel ez a megjátszós úri fiú. No mindegy, most rólatok van szó. Mert azért jó páran a turáni napkelet gyermekei közül tudjuk, hogy igazi hungaristák vagytok, csak egy kicsit még szégyenlősök, mint az egyszeri gyerek, aki sokat maszturbál. A gyűlölet már meg van bennetek jobbikos testvéreim, már csak azt kell megtanulnotok, hogyan tomboljon ez a gyűlölet az ellenségeitek kárára. Remélem, értitek, hogy mit próbálok megértetni veletek. Remélem, értitek, hogy sosem lesz ennél már szebb jövőtök, csak sokkal rondább! Ezért tartsatok ki, legyetek igazi nyilas testvéreim! Éljek Én!!

Nemzettestvéri üdvözlettel:

Szálasi Ferenc

Tovább..

Mese a négy éhes kismadárról

Nehéz megmondani, pontosan hogyan kezdődött. A Barátok közt szerelmi sokszöge ehhez képest egyszerű, mint Török Zsolt. Szóval, röviden összefoglalva: A nyolcvanas évek végén járunk. Ferenc és Gordon rögtön az egyetem után összebarátkoznak, fizetik egymás sörét, később munkatársak, még később a privatizáció nyertesei lesznek. Gordon és János évekkel később barátkoznak össze, még ezt megelőzően Gordon András munkatársaként működik. A kétezres évek közepe felé protekcióval és korábbi főnöke megpuccsolásával magas állásba került Ferenc megkéri Gordont, hogy dolgozzanak együtt, de Gordon maga helyett akkor még Jánost ajánlja. Ferenc és János közösen intézik a cégügyeket, a nagy cégnél, melynek részvényesei János szerint hazánk állampolgárai. Kisebb gáz van, amikor a részvényesek a hamisított után a cégvezetés valódi beszámolóját is hallhatják, de ekkor már 4 évre újabb mandátumot kapott a csapat.

Közben, még mindig a kétezres évek közepén János cége és Gordon együtt üzletelnek, a biznisz végén vevőként ciprusi offshore cégek állnak. Később Gordon Ferenc egy másik ajánlatára igent mond, és ő, János meg Ferenc együtt dolgoznak. Aztán Ferenc egy harmadik ajánlatára Gordon barátja András főpénzügyes lesz, András helyére a multinál Péter kerül. Andrásról a kétezres évek végére kiderül, hogy offshore vagyona ugyanazon a szigeten volt elhelyezve, ahol a János és Gordon biznisze által érintett cégek üzleteltek. Péter, aki Andrást váltotta a multinál, adóoptimalizálási tanácsokat ad. Tudjátok még követni?

Telnek az évek. Ferenc rosszul vezeti a céget, távozása után munkáját az a Gordon végzi el, akit Ferenc protekciójával vesznek fel. Gordonnak András ajánlja Pétert a cégbe kispénzügyesnek, akit Gordon fel is kér. Utóbbinak meló közben furcsa mondatai vannak, a cég részvényeseit lebetegezi , ráadásul még korábban magát szanitécnek nevezi. Egy barátja szerint az a fixa ideája, hogy neki meg kell mentenie a céget. Gordon a vállalati vezetés megbízatásának végén nem megy el állásinterjúra, mikor a munkahelye megtartásához erre lenne szükség. Attila, aki új fiú, elmegy helyette az állásinterjúra, de csúfosan leszerepel, pedig Ferenc egy korábbi munkatársa, a szintén álláspályázat nélkül döntéshozói szintre került Viktor segíti. Viktor az Attilának való segítség előtt és után is Gordonnal dolgozik.

Gordon kezdettől fúrja hivatali utódját Péterrel egyetemben, közös munkájuk dicséretére emlékkiállítást hoznak létre, a szerénység jegyében zajló próbálkozást Viktor segíti. András közben ott tesz keresztbe Gordon utódjának, ahol tud, és bár munkáját elvileg a baráti kör befolyása nélkül kellene végeznie, felveszi segítségül Róbertet, aki korábban Ferenccel dolgozott. Robi közben Attila csapatába is belép, emiatt úgy tűnik, hogy sérül András vállalatának imázsa, de András úgy nyilatkozik, hogy nem tudott Robi párhuzamos kapcsolatáról. Robi felmond, de Attila cégénél legalább biztos a helye. Péter cége közben pénzt ad János és Ferenc cégének. Ja, ööö. bocsika, mert közben, bár korábban egy munkaügyön összezörrentek, Ferencés János azért újra együtt fialtatja a lóvét .

Ferenc a kétezres évek második felére kanyarodva előbb Robival különbözött össze, majd Viktorral váltak szét útjaik, később talán kicsit Gordonnal is, de az emlékek miatt kicsit sem bántják a másikat. András állítólag korábban le akarta mondatni Ferencet a cégvezetésről. Andrásnak jóval később aztán lejár határozott idejű munkaviszonya, ekkor Robi már felmondott, de András így is Ferenc módszereivel dolgozik. Kábé itt tartunk most.

Napjainkban pedig a távozó Simor András nyilatkozik az Inforádiónak. Egyszerű a technika, nagyjából annyi, hogy a menthetetlen teljesítményről beszélve annyit elismer: nem volt hibátlan. Egyszerű veszteségminimalizálás folyik. Egyetlen hibáról beszél, a devizahitelekről, hogy ők mint jegybank nem szóltak elég hangosan. Majd magát dicséri, mert ő legalább bevallja a hibát. Bezzeg az a gonosz elit.

Idézet: „Még akkor is mondom ezt ha, a Nemzeti Bankon kívül sok mindenki nem szólalt meg a devizahitelezés ellen a válság előtt. Se a mostani kormányoldal, se a mostani ellenzék nem szólalt meg. Se más fogyasztóvédelmi szervezetek, se kutatók, se elemzők kellő eréllyel, de ez nem ment fel bennünket.” Rendben, akkor nézzük a figyelmeztetéseket, csak a Fidesz honlapján van vagy harminc (2006-os, vagy azelőtti):

„A kormány a lakáshitelek kamatait megemelve, illetve adókedvezményeit drasztikusan csökkentve szétverte elődje, a polgári kormány otthonteremtési programját. Az emberek így vagy nem tudnak lakást vásárolni, vagy a sokkal kockázatosabb devizahitelekkel próbálnak otthonhoz jutni.” (Mádi László 2006. 01. 25.)

„A költségvetés összeomlásával párhuzamosan gyengülő forint a devizahitelek törlesztő-részleteinek jelentős emelkedését idézi elő.” (Fidesz gazdasági kabinet 2006. 04. 13.)

Ha az MNB nem a kormány hitelességét, hanem az inflációt szeretné leépíteni, azonnal gátat vetne a devizahitelek további növekedésének. Előírná a megfelelő méretű banki tartalékokat, aminek következtében a forint- és a devizahitel közötti kamatkülönbözet eltűnne, az infláció lassulna, az MNB szépen csökkenthetné az alapkamatot, és a költségvetés föllélegezhetne. De hát mint tudjuk, az MNB független, ami a magyar gyakorlatban azt jelenti, hogy azt tesz velünk, amit akar. (Róna Péter, Népszabadság 2008. 05. 21.)

Bonyolult dolog ez az internet, a jegybankelnöknek lehet, hogy 5 percbe is beletelt volna utánanézni, hogy voltak-e ellenzéki figyelmeztetések. 

Simor semmivel sem különb Gyurcsánynál. Hogy is volt? Gyurcsány lebukott az őszödi beszéddel. Első reakció: ő 16 év bűneiről beszélt, ő csak az elit bűneit mondta ki, de ő legalább végre kimondta. Mind emlékszünk a felelősség szétkenésére. Ócska elitellenességre játszott, amely súlyosan ártott a magyar demokrácia hitelének. Most Simornál ugyanezt láthatjuk pepitában.

De hát miért is várunk mást? Láttuk fent, ez egy csapat, egy vállalatvezetői kör, egy mentalitás, egy ajánlás. És valahol ott a legelején az első haveri sör. Aztán Együtt ’89, Együtt ’94, Együtt ’04, Együtt ’06, Együtt ’08, és aztán Együtt ’14. Egészségünkre!

Tovább..

Orbán a széket is ellopja a suliból

2013 a programalkotás éve lesz, az MSZP megújul, egy új baloldal épül – ígérte tavaly Mesterházy. Aztán jött Ron Werber... És vele együtt visszatért a jó öreg bolsevik-módszer, a szociális demagógia, a gyűlöletkeltés és a hazudozás. Éppen most a politikai alternatíva helyett a „Magyarország MA” elnevezésű ellenkampány. Amiből ma már jól érthető a szocialista üzenet lényege: Magyarországon ma minden szar. És hogy minden Orbán miatt szar. Erről szól az MSZP honlapjáról hódító útjára induló, az elmúlt évtized legdemagógabb filmje is. A werber-i életmű csúcsa. 

Ha hányni akartok a Goebbels-módszer alapján készült filmtől, tessék:

A Michael Jackson imitátorként leszerepelt Mesterházy Attila (ne feledjük, olyan szép volt:

nos Mesterházy maga sem gondolhatta komolyan, hogy pusztán programírással tömegeket nyerhet vissza, miután pártja nyolc év alatt tönkre vágta az országot. Ráadásul a nyakán lihegett Bajnai is. Szüksége volt hát a titkok tudójára. A gyűlöletkufár Ron Werberre, aki még jól emlékszik, miként lehet pusztán negatív kampánnyal megverni a Fideszt. Hogy lehet Orbán Viktort démonizálni, a Fideszt a szélsőjobbal összemosni, minden tenni vágyó embert elbizonytalanítani. Ha kell, akkor hazugsággal; ha kell, akkor szociális demagógiával. 

„Indulhat hát a ron werberi gőzhenger!” – adta ki a parancsot az ifjú pártelnök, miután megérezte, hogy Bajnai már nem jelent veszélyt az MSZP-re. „Jöhet Orbán! Jöhet a gyűlöletkampány!” És kikerültek az Orbánt fikázó óriásplakátok, majd elkészült ez a film.

Az MSZP honlapjáról, Paul Lendvait megszégyenítő módon tudhatjuk meg, hogy Orbán és a Magyar Gárda azonos. A film minden gátlás nélkül összemossa a Fideszt a szélsőjobbal. Egy kép Orbánról, egy kép a Gárdáról, majd egy fröcsögő jobbikos-náci-állat szájából hallhatjuk, hogy „Magyarországon a gárda az úr”. És persze egy csinoska, szőke, piercinges picsa sírdogál, hogy Magyarországon „divat a rasszizmus” és hogy neki ebből elege van. De leginkább a hatalomba beleőrült Orbánból van elege. Szegény kis szőke picsa, lehet, hogy nyugatra kell mennie?

Aztán jön a Békemenet lejáratása. A film készítői szerint a civil mozgalom miatt „csak csata van, nem párbeszéd.” Most, amikor a HaHa hidat foglal és a rendőrség hagyja, hogy ha törvénytelen módon is, de a liberálisok éljenek a szabadságjogaikkal, akkor az MSZP szerint beszüntetik a demokráciát? A film arról bezzeg nem szól, hogy Gyurcsány fele ennyiért, 2006-ban lovasrohamot, gumigolyó-sörtüzet rendelt el...

Miközben halljuk a vélt, vagy valós gazdasági adatokat, a filmben koldusokat és hajléktalanokat látunk. Aztán jön az „éhségmenet”. Az igencsak hiteles, dúsgazdag, szocialista képviselőkkel az élen... Persze az éhségmenetről is Orbán tehet. És „minden kilátástalan” – teszi hozzá egy majdnem sírdogáló házaspár férfi tagja, hiteles pulóverében, semmibe révedő üveges szemekkel. Goebbels mind a tíz ujját megnyalná... 

Aztán végre megtudjuk, hogy ki tehet mindenről. Orbán Viktor. Maga az ördög. Akinek fejébe szállt a hatalom, aki elvesztette a realitásérzékét. Ezért le kell őt váltani. Mert ha nem, akkor az idős emberek tovább éheznek, egyesek megfagynak, a szegényebbek pedig egyre szegényebbek lesznek. Ha Orbán marad, akkor nem lesz szakorvos, aki elvégezze a műtétet; nem lesz nyugdíj és az iskolából a kormány elviszi a széket is. Nem vicc, benne van. Ráadásul tízszer akkora tandíjat vezetnek be, mint Bokros; a felsőoktatásból kivont pénzt pedig a fociba fektetik. És ez komolyan elhangzik az MSZP kampányfilmjében. Nem mondom, jó nagy hülyének néznek minket!

Ezek után gratulálunk Ron Werbernek! Kijár a Sánta Kutya Díj!

Végső megállapításként, a szőke, piercinges, buta picsa szerint a Fidesz legnagyobb bűne az, hogy „2014-ben újra nyerni akarnak”.

Hát, Kisanyám! Ne mondod...

Tovább..

Ponta meghívása werberi provokáció?

Ne szépítsük, elég bénán alakult a jövő szombatra, azaz március 9-re a Mesterházy-Ponta násztánc helyszínére és idejére szervezett "székely zászlós" civil nagygyűlés sorsa. Azt gondoltuk volna, hogy az ilyen homályos sztorik, amikor ugye a titkosszolgálat figyelmeztet valakiket arról, hogy provokáció, robbantás, medvetámadás, stb. lesz a tervezett politikai demonstráción, ezért kéretik azt elhalasztani, a rókaképű Szilvásy György és haverjai távozásával lekerültek a menza étlapjáról. Nem is kell magyarázni: az a probléma az ilyen titkos izékkel, hogy soha senki nem tudhatja meg, mi a here történt valójában? Mert akit jóindulatúan figyelmeztettek a ballonkabátos urak, annak ugyebár szigorúan magában kell tartania a hűdetitkos értesülést. Az egyszerű pórnép meg állhat hülyén, mint borjú az évek óta elkészült, de soha meg nem nyíló Duna-parti CET-központ üvegkapuja előtt. Az ilyen eset okot ad a gyanakvásra, hiszi a piszi, tessék kitenni az asztalra kinek mije van!

Ráadásul a provokáció tervéről hírt adó Magyar Nemzet még egy kis bakit is vétett (azon a kellemetlenségen túl, hogy csütörtökön még a Békemenet és a Civil Összefogás Fórum nevében öles betűkkel mindenkit zászlólengetésre invitált). Hiszen a lap pénteki címlapos cikkének bevezetőjében az áll, hogy információik szerint provokáció tervéről szereztek tudomást a titkosszolgálatok. Néhány sorral lejjebb viszont már azt állították, hogy a provokáció híréről "Fricz Tamás, a CÖF társalapítója tájékoztatta a Magyar Nemzetet". Most akkor a tyúk, vagy a tojás volt előbb, vagy a Magyar Nemzet és Fricz Tamás ugyanaz? Netán a titkosszolgálatok és a Magyar Nemzet ugyanaz? Vagy a harmadik verzió.. :) Mindenesetre ha az ember a ködös Albionban jár, illik a szokásosnál is pontosabban fogalmaznia - a fölösleges félreértések elkerülése végett.

A fenti szemantikai kákáncsomótkeresés és a lasagne-ba kevert lóhús mellett az a gondolat is keserű szájízt okozott a Tutiblog székházának alagsori menzáján elköltött ebédünk után, hogy akkor mire a mi hamiskás mosolyú, de annál nagyobb tekintélyű Pintér "Schwarzi" Sándorunk? És mire az ő pénzparipával és cyber-csupafüllel felszerelt  TEK-je, amely még Luke Skywalkert is képes 4 perc 20 másodper alatt előállítani? Mire az a sok dalia kommandós, meg a megtisztult, megerősödött Alkotmányvédelmi Hivatal és annak összes szerve, ha a Victor "Tepes" Ponta orra alá törvényes jogukkal élve székely zászlót dörgölő tüntetőket nem tudják megvédeni az állítólagos provokátoroktól? Miféle galaxison túli rettenetes provokátorok ezek, akik miatt egy ilyen őszinte és zsigerből jövő tiltakozó akciót le kell fújni?

De (és itt következik a narancssárga farok) meg lehet érteni a szervezőket is. Meg lehet érteni, mert ez az az ország, ahol nem is olyan régen még a politika legfelsőbb körei, jelesül a Gyurcsány-Szilvásy duó és a titkosszolgálatok élére tett emberük, azaz Laborc Sándor Fehéroroszországban is gyomorforgatónak számító provokációs eszközökkel keltettek nyugtalanságot és békétlenséget éveken át. Bár Pintér Sándor és a parlament illetékes politikusai egy ideig még nyűglődnek azon, hogy nyilvánosságra lehet-e hozni annak a bizonyos Liszt Ferenc téri Menza étteremben folyt beszélgetésnek a lehallgatott és rögzített hangfelvételét, de a kocka már el van vetve.

A parlament nemzetbiztonsági bizottságának mindenféle pártból való tagjai már hallhatták a felvételt és a sajtó már meg is írta, hogy mi van azon. Így nem kell tövestől kicsavarni az államtitok nevű lófaszfát ahhoz, hogy kijelentsük: Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója és Portik Tamás, a kilencvenes évek nagy bérgyilkosságainak megrendelésével meggyanúsított alvilági figura bűnös viszonyba keveredett. És e bűnös viszony gyümölcsei pont olyasféle akciók lehettek, mint amitől most a Békemenet és a CÖF szervezői tartanak. Megfigyelés, szarkeverés, félelemkeltés és egyéb klasszikus csekista módszerek. A mai titkosszolgálati ügyekben (mint látjuk) felettébb jól értesült Magyar Nemzet a Laborc-Portik-ügyről már azt is tudni véli, hogy Portik bandájának a tévészékház 2006-os felgyújtásában és a Gyurcsány-ellenes tüntetések más erőszakos jeleneteiben is kulcsszerepe lehetett. Ne feledjük, számos szemtanú mondta el például, hogy a tévészékházat nem a tüntetők főként radikális szurkolókból álló kemény magja gyújtotta fel, hanem a már a székház elfoglalása után a térre érkező, látszólag senkihez sem tartozó, "gagyi kínai csuklyás pulcsis" öltözéket viselő társaság. Vajon ki küldte őket? Ezzel a témával már foglalkozott a Tutiblog egy korábbi bejegyzésben, aki kételkedik, nézze csak meg a belinkelt hivatkozásokat!

Egyszóval túlságosan kézenfekvő magyarázat volt, hogy az Mesterházy Attila és az MSZP annyira lelketlen és annyira érzéketlen a határon túli magyarokkal szemben, hogy épp a Székelyföldet feldarabolni próbáló, a székely zászlót betiltani akaró pállott szájú neo-vasgárdistát, Victor Pontát hívta meg az évértékelőjére. Ennyire ostobák talán mégse lehetnek! Nagyon is elképzelhető, hogy Ron Werbernek, vagy éppen a korábban Gyurcsányt, most Bajnait felkészítő Szigetvári "Richelieu" Viktornak valami sokkal agyafúrtabb és ördögibb terve van-volt a Ponta-látogatással. Ha már ész érvekkel, tiszta eszközökkel a történetük során egyetlen egyszer sem tudtak választást nyerni...

Tovább..

Tessék csak menni. És hazajönni!

Manapság az egyik leglátványosabb társadalmi jelenség, hogy rengeteg fiatal hagyja el az országot, hogy szerencsét próbáljon külföldön. Persze egyesek mindjárt lecsaptak a témára. Szerintük ez is Orbán Viktor diktatúrája miatt van ez. Nem ártana azért a dolgok mögé nézni!

Az egész már jóval korábban kezdődött. 2004-ben csatlakoztunk az EU-hoz, ami korábban sosem látott lehetőségeket nyitott meg számunkra. Ordító hülyeség volt anno bécsi cukrászdával kampányolni, de keveseknek akár még ez a negyvenmillió forintos opció is benne lehet a pakliban. Ám rengetegen indultak el, nem negyvenmillió forinttal, hanem legfeljebb az útiköltséggel és az első havi albérlet árával a zsebükben. 2006 után, a permanens gyurcsányi válság világában („El lehet innen menni”) egyre vonzóbb alternatíva lett a Nyugat. Tény, az utóbbi időben ez a folyamat felgyorsult, de ez nem a kormánynak, hanem sokkal inkább annak köszönhető, hogy az összes tagállam (így talán a legvonzóbb Németország és Ausztria) munkaerőpiaca is megnyílt előttünk.

Ha a folyamat jövőbeli hatásait nézzük, akkor mindjárt jobb kedvvel tekinthetünk erre a jelenségre. Tény, hogy ma a magyar gazdaság nincs jó passzban. 2010-ben a görögökhöz hasonló helyzetben voltunk, s onnan csak keserves úton, apró lépésekkel tudunk visszakapaszkodni  - köszönet Gyurcsány Ferencnek és Bajnai Gordonnak. Kár vitatni, ma százezreket nem képes kellő színvonalon, kellő bérért foglalkoztatni ez az ország. Így azok, akiknek lehetőségük van rá (vagy éppen nincs más lehetőségük) fogják a sátorfájukat és szerencsét próbálnak. Így volt ez mindig is, szorult helyzetben a bátrabbak kockázatot vállaltak. Szerencsékre az én korosztályom nem vár és nem várja a sült galambot, hanem keresi, hol tehetné jobbá a sorsát. S hogy ennek milyen hatása lesz az ország egészére?

Nos kérem, az csak tőlünk függ. A kint dolgozó magyar tömeg lehet egy hatalmas erőforrás is. Képzeljük el, ha beindul a gazdaság, annak milyen löketet adhat, ha hazajön ez a munkaerő. Külföldi tapasztalatok, kinti jövedelem bevonása a magyar gazdaságba, kiváló kapcsolatrendszer, satöbbi. A lényeg, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahova érdemes hazajönni!

Nem a Marson jár, aki Írország példáját citálja ide. Amelynek lakossága durván 4,5 millió fő, viszont tízszer ennyien élnek külföldön. Az ő kapcsolati hálójuk, szakértelmük hatalmas erőt adott a kelta tigris csodájához, egészen addig, amíg az elvándorlási folyamat látványosan megfordult! Az elmúlt években (a válság miatt romló külföldi lehetőségek okán) tömegek kezdtek hazavándorolni. Még Észak-Amerikából és Ausztráliából is százezrével tértek haza az írek.

Miért ne csinálhatnánk valami hasonlót mi is, magyar módra? Miért ne élhetnénk mi is a lehetőségeinkkel?

Csak merjünk nagyok lenni!

Tovább..

Miért bukott meg a Bajnai-projekt?

A visszacsorgatott Közgép-milliárdokból épített zöldövezeti szerkesztőségünkben élénk vita bontakozott ki - Birnbaum és Finkelstein útmutatását kivételesen nélkülözvén - hogy Bajnai vajon az MSZP tudatosan felépített sidekickje vagy egy önálló tudattal bíró entitás. Az A-variánst már részletesebben kitárgyaltuk, mint egy magyar-szlovák vízügyi vegyesbizottság, így most nekiveselkedünk a B-nek. Kisebbségi vélemény, a Tutiblog Együttműködés Rendszerén (TER) kívül eső gondolatok, az egyharmad következik!

A szocialistáknak, hogy 2002-ben és 2006-ban is képesek legyenek lenyomni a gonosz Kaijut, kívülről kellett kompetenciákat vásárolni. Bajai elvtárs, az akkori MSZP akkori pártigazgatója, megértve az  idők szavát, ráébredt arra, hogy a párt modernizációja nem merülhet ki a művirág és a pogácsa ásványvízre cserélésében a kongresszuson, új arcokra (és némi értelemre) is szükség lehet. Így került az élcsapat mellé a kiváló szónok cukin ostoba Medgyessy, az árnyékék szerepében Gyurcsány és a baloldal Richeliu bíborosává nemesült Szigetvári. Könnyen adná magát az a magyarázat, miszerint a törzsfejlődés következő lépcsőfokára lépő M. Szocialista Párt már nemcsak vásárolja a szükséges kompetenciákat, hanem megfelelő időben outsourcingeli és az SZDSZ megüresedett helyére is brandel egy brandet. Branden kívül. Bonyolult? Igen, szerintem is! Ez pedig kizárja a tudatosságot. Az MSZP története során még egyszer sem adta tanúbizonyságát annak, hogy két lépésnél tovább látna, így csak a mindenben összeesküvéseket és háttérhatalmakat kereső félkegyelmű jobber kollégáim fejében  létezhet ez a forgatókönyv.

A valóság ezzel szemben messze triviálisabb. Az MSZP egy buta robothadsereg, akinek elméletben szüksége van egy SZDSZ Együtt 2014-re, hogy agyközpontként funkcionáljon, mint a Power kapitány és a jövő katonáiban a főgeci. A főgecinek meg szüksége van robothadseregre, amelynek az élére állva, azt vezetve, végre lenyomhatja a gaz lázadókat, az ellenprogresszíveket. Ez egy win-win játékelméleti szituáció – öklözne boldogan a levegőbe Hankiss Elemér.

A probléma ott kezdődik, hogy az E14 nem agyközpont és a legyőzhetetlen szocialista robothadsereg is a múlté. Így Bajnai és Mesterházy csapatai közötti tárgyalások inkább hasonlítottak két vadnyugati hamiskártyás endgame-ére, ahol a cinkelt lapok mellett még keményen blöffölnek is.

Bajnait annak a reményében hívták vissza az eke szarvától Amerikából, hogy ha sikerülne hamarjában megbuktatni a Kaijut, akkor kéznél legyen egy minden szempontból IMF-kompatibilis végrehajtó. Egyszer már volt beugró és hellyel-közzel jól eljátszotta a szerepét. Kicsit sokat pislogott a színpadon, de a szöveget nagyobb hiba nélkül felmondta, valamint az Internacionálét is egészen jól elmotyogta.  Az addig lopakodva építgetett-szépítgetett Bajnai-mítoszt tehát idő előtt burokrepesztették a bábák és világra hozták a tökéletes miniszterelnök-jelöltet  (torzító, terpeszállás, szélgép). Rögtön össze is hívták a rokonságot, hogy a gyermek szuverén fogadhassa hódolatukat, de nem jöttek. Akik jöttek azok sem szívesen, így áthívták a szomszédokat. Bajnai tehát kilépett a rivaldafényre a lehallgatásmentes titokszobák egymást feltétel nélkül tizező világából és abban a pillanatban megszűnt támadhatatlan imázsfigurának lenni.  A szemtelen politikai ellenfelei nem átallották rögtön lekaraktergyilkolni, nevetségessé tenni, alapjaiban megkérdőjelezni autoritását, saját hívei pedig (még) nem voltak. Azokat a szocialistáktól kapta csak kölcsön. Azoktól a szocialistáktól, akik a kivárásra játszottak. Bekkeltek és vártak az agresszív támadófocit nyomó Kaijuék hibáira. A szocialista talpasok pedig szívesen ugrottak át eközben némi előszezonban szokásos átmozgató tréningre egy-egy Bajnai happeningre unalmukban.

Az addig hibátlanul irányító Szigetvári (és társai) ekkor követte el első nagy hibáját. A valóság felmérése, megismerése helyett a wishful thinking eszközéhez nyúlt. Szent (khmm) meggyőződésévé vált, hogy Bajnaira nemcsak az országnak, hanem az ellenzéknek is elemi szüksége van. Nincs más, aki képes lenne összefogni, irányt mutatni, önbizalmat adni a szétaprózódott Kaiju-ellenes erőknek. Egyfajta mágnes-szerepet szánt neki, egy amolyan különleges anyagból gyúrt mágnes szerepét, amely a legkülönbözőbb, sokszor ellentétes polaritású csoportokat is képes magához vonzani.

A Véleményvezér/HVG/Galamus háromszögének kínosan didaktikus világa; az MSZP látszólagos teszetoszasága, tetszhalott állapota; a megfelelő irányt permanensen kereső, önmagával állandóan vitázó LMP és a formálódó, de vezér nélküli kis ellenzéki tűzfészkek alkotta percepcióba dobták be Bajnait, aki rögtön felkapaszkodott az uborkafára és maga alá hívta a seregeket. De a seregek nem jöttek. Az LMP tovább kereste önmagát, az MSZP pedig egy kedves félmosoly kíséretében elegánsan átlépte az együttdübörgést követelő kisegeret. Maradtak a „civilek", egy kétségbeesetten kivásárolt fél LMP-frakció és az öntudatára ébredt Bajnet teljes csődje. 

A két egymással versengő elmélet közül egyik sem állta ki a valóság próbáját. Bajnai nem az MSZP sidekickje, hanem egy öntudatára ébred, saját fontosságáról, megváltói mivoltáról meggyőz(őd)ött rögeszme. Az MSZP-nek pedig (már) nincs szüksége agyközpontra. A jobbról-balról egyaránt semmibe vett Mesterházy olyan politikai teljesítményt tett le az asztalra, amilyet eddig egyetlenegy agyonsztárolt szoci vezetőnek sem sikerült. Domesztikálta a Pártot. Évek óta nem hallani veszekedő platformokról, egymást kibeszélő, kigyilkoló szocikról. És eközben a támogatottságukat stabilan megőrizték, még ha már nem is az az minden településen háztömbbizalmival rendelkező legyőzhetetlen robothadsereg, mint amilyenek Horn Gyula idejében voltak.

A Bajnai-projekt tehát születésének pillanatában megbukott.

Tovább..