Übercivil ungabunga Szárszón

A „happening” szó eredetileg egy nyitott, sokszínű, művészeti eseményre utal, ahol mindig valamilyen meglepetés történik. Nos, Szárszón a meglepetés elmaradt, de igen tarka-barka kortárs művészeti esemény zajlott le. Politikai happening volt a javából! Volt humoros jelenet, kabaré, voltak Orbánt gyalázó montázsok és voltak furcsa képzőművészeti performance-ok is. De leginkább szembetűnő volt a szómágia. Hisz a saját magukat civil és független közéleti szereplőként, tudósként, íróként aposztrofáló személyek tolták az ellenzéki összefogás igencsak lassú szekerét.

Az idős és elkoptatott szoci és szadesz politikusok zsíros helyekre alkudoztak. Akadt néhány fiatalabb is, akiknek a megújulásra tett kísérletük – Gyurcsány, Bajnai és persze Lendvai, vagy Kovács László árnyékában – eleve kudarcra ítéltetett. De ez őket csöppet sem zavarja. Csak fontoskodni és pénzt keresni szeretnének. Jöttek aztán a politikával korrumpálódott művészek. Akiket mindig is kapcsolataik dobtak a kultúra kétes csúcsaira. Maga a főszervező, Farkasházy Tivadar méltón szimbolizálja ezt a szarrágó típust. Mert kérdem én: hogy lehet képernyőn egy humorista, akinek egyetlen jó vicce sincs? Akinek már megjelenése is kellemetlen? Ráadásul beszédhibás. Nem a játék kedvéért, hanem mert tényleg ilyen ócska és szánalmas ripacs. (Egyes pletykák szerint sokat csúfolták és verték osztálytársai – ezért lett csúnyasága mellett gonosz is)

És jöttek a szolgalelkűen éljenző értelmiségiek. Kik közül sokan érték-, vagy pártsemlegesek. Függetlenek. Legalábbis így jellemzik önmagukat. Most még nem nagyon tudják eldönteni, hogy Mesterházynak, vagy Bajnainak tapsoljanak. Egyben viszont biztosan egyetértenek: Gyurcsánynak soha többé. Eléget nyalták a fenekét őszöd és a 2006-os rendőrterror után. Az ex-miniszterelnök ma már vállalhatatlan. Ráadásul semmit sem hoz a konyhára. Függetlenség ide, pártsemlegesség oda: ciki lett őt követni. Esetleg még egy a kulisszák mögötti agresszív és vulgáris viselkedése miatt mindenből kihagyott Vágó István... Ennyi maradt. Mindkettőjüknek. Ásó, kapa!

Akadt azért idealista költő, autonóm író, vagy pártokat megvető színész, akik biztosították a nagyérdeműt, hogy Szárszón bizony az okos civilek és tettre kész politikusok találkoztak. Mert az egész happening céljai közt – a hatalom szétosztásán kívül – ez is benne volt.

Na de volt annak is egy csöppnyi, semmiképpen sem diszkrét bája, mikor az autonómiájukra oly büszkén ügyelő politológusaink is feltűntek a Farkasházy által összekolompolt szárszói gittrágáson. Ahol a fő témák közt az ellenzéki összefogást, az Orbán-kormány legyőzésének stratégiáját és a leendő kormányzati helyek elosztását találhatjuk. Ha a 2014-es választási győzelem esélye egyelőre igen kicsi is. Mert elment Szárszóra, hisz hívták, a 2012-ben visszatérő Somogyi Zoltán. Aki, miután 2010-ben stratégiai tanácsadója volt a Bokros Lajossal kistafírungozott egykor szebb napokat látott MDF-nek, a történelmi bukás után visszavonult. Mekkora égés volt ez neki! Most pedig két éve szidja az Orbán-kormányt, mint politikai elemző. Helyesbítek, mielőtt beperel Somogyi: „pártsemleges elemző”. De jelen volt Ágh Attila is, aki a Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskola vezető professzora. Akinek úgy jó tíz évvel ezelőtt volt szerencsém (?) egy „díszelőadását” meghallgatni a rendszerváltásról. Ahol olyan szakmaiatlan dicshimnuszt hallhattam a rendszerváltásban hősként szereplő Kádár-rendszer reformkommunistáiról, hogy aznap este szódabikarbónára volt szükségem – hányinger ellen. Aztán inkább leittam magam és kerestem egy... Ez talán már nem ide tartozik!

A makulátlan civilek (például a Bajnaiékhoz áááásemmiköze székházfoglaló HaHa-civil Misetics Bálint) a baloldali társadalmi elit, sokkal őszintébben tennék, ha megvallanák kötődésüket. Ha nem burkolóznának a függetlenség takarójába, amikor szocialista és liberális politikusokkal ungabungáznak a Balatonnál. Talán több tiszteletet is kaphatnának a jövőben.

Bár lehet, hogy ez a hajó már rég elment. Valahol a balatoni naplementében.

Tovább..

A vörösingesek Horn utcát akarnak

Nincs mit tenni, Horn Gyuláról utcát kell elnevezni. Legalábbis ezt mantrázza mindannyiunk kedves Fletója, aki újabban megint képzi magát ideológiailag, ezt láthatta bárki a Nagy Imre évfordulón előadott szabadon választott gyakorlatából. A DK szerelmes levelét megírta Tarlós főpolgármesternek, hogy kell nekik az a névtábla, mint a sör az egyszeri munkásőrnek. Indokolták is a kérelmüket, hiszen azért a DK sem kapkodna annyira, ugyanakkor: „elvileg nem értett egyet annak rendelkezésnek az eltörlésével, hogy bárkiről csak huszonöt évvel a halála után lehessen utcát elnevezni. Ha viszont már eltörölték, akkor Horn Gyulánál kevesen méltóbbak arra, hogy nevüket közterület viselje a fővárosban”, így gagyog s ragyog. A vörösingeseknek úgy hiányzott egy kihűlt Horn Gyula, mint a jobboldalnak egy jó író a szimpatizánsok közé. 

Íme, a mi példaképünk, gondolták a lányok és fiúk, így szinte biztosan a Farkasházy-féle vörösbulin is utcákat kerestek a nagyúrnak a fröccsök és a mozgalmi dalok mellett.  A prolik Teddyje szépen odaselypítette Marx Károly mellé a könyvespolcra Gyula bácsi alapkönyvét, a Cölöpöket, miközben a Fel vörösök című dalt zümmögte az orra alatt. Érezte, hogy megvan, akit kerestek, Károlyi gróf utódja, a magyar baloldal nagyura Horn Gyula lesz. Könnyes szemmel kereste elő a régi képeket, néha felkiáltott: jé, itt józan! A fotóknál, amikor a nagyúr drótkerítést vág az osztrák-magyar határon, vagy MZ/X fejpántban rendőrökkel jattol, elmosolyodott, tudván, hogy ez kell a népnek. Még hogy Nagy Imre, hagyjuk ezt elvtársak, amikor itt van a mi Gyulánk. 

Már csak egy jó utca kéne. Gyula bácsi angyalföldi proligyereknek írja le magát, lehetne Hornföld a neve, a Nyugati tér lehetne a Horn-fok, az egykori Lenin körút pedig lehetne Horn Gyula körút. A vattával bélelt, orosz típusú téli felsőruházati viselet is használhatná az ellenszenves pufajka név helyett Gyula bácsi nevét. A Margitsziget is felvehetné a Gyula bá nevét és egészen jó ötletnek tűnik, hogy valamelyik olcsóbb pálinkánkat Hornitalnak kereszteljük. 

Egy biztos: filmet kéne forgatni az életéről, hiszen olyan küzdelmes és példaerejű volt. Belső vívódásairól szóló drámánkat az Alföldi rendezhetné, a Stohl pedig mindenképp adott hozzá. Felépítjük újra magunknak a nagy kirakatembert, ez utoljára az ötvenes években ment olyan jól. Az Utcát Gyula Bácsinak mozgalom pedig utat mutathat, nem csak nekünk, hanem gyerekeinknek, unokáinknak is. 

Tovább..

Jól alszik Viktor!

Viktor jól alszik. Sőt, Szárszó után, ahol teljes seregszemlét tartott a honi baloldal, egészen kitűnően. Mert hiába fújta össze a szemetet a szél jött össze egy teambuildingre a demokrata hazafiak krémje, egyetlen értelmes momentumot nem lehetett feljegyezni a jegyzetfüzetbe a Miért kerüljenek ezek hatalomra? kérdés alá. Nem azért, mert a válaszaikat nem tartanám elég meggyőzőnek. Nem! Azért, mert ilyen kérdés fel sem merült. 

Eltelt 10 év az utolsó szárszói találkozó után, de ugyanaz az a kádárizmussal impregnált, savanyú hónaljszag kering, amelyik magát a Modern Magyarország képviselőjeként akarja meghatározni, de csak a pisaszagú városligeti majálisok megidézésig jut mindig. Majdnem ugyanaz a társaság, csak öregebbek és fáradtabbak lettek 10 évvel. Majdnem, hisz voltak "fiatalok", bár inkább ne lettek volna! Árok, Kónya és a Milla farvizén odacivillkedett néhány újgenerációs szoci a szociknál is szocibb lett. Annyi frissességet hoztak ők, mint a délnyugati szél az erdőszéli dögkútról. Pozíciók, stallumok osztása gondolatban (vö.: gondolatban baszni), az intimpistáskodás, és a hosszan szorongatott kezek, távolról odakiáltott szevaszok világa ez. Európai és modern. Aha. 

A várva várt Bajnai-Mesterházy összecsapás is elmaradt. A szárszói egyetlen valódi kérdése, amire a megjelentek szerettek volna választ kapni, az a baller fővezér neve. A nagyívű, valaha Magyarország, de minimum a baloldal jövőjével foglalkozó tanácskozásokból a jelenre primitív kortesbeszédek lettek, a 400 meghatározó baloldali politikusból, értelmiségiből, újságíróból pedig szurkoló vagy egyszerű házalóügynök, aki a Mesterházy vagy a Bajnai márkajelű terméket akarta a mellette állóra rátukmálni. Szánalmas. 

Gondolat nincs, kampány van és Viktor jól alszik!

Tovább..

Beszarás: Vona a filozófuskirály!

Pénteken söröztem néhány jobbikos és néhány nem-jobbikos barátommal. Pár korsó után megindult a bennfentes duma: „Vona Gábor megörült!” „Király akar lenni” „Buddhista vonalon mozog” „Belehülyítették az ezotériába.” „Küldetéstudata van” „Bárkivel összefog a hatalomért.” Na mondom: ennyi barmot egy helyen! Mindenki olyan „jólinformált”, hogy az már gyanús! Szokványos kocsmapolitikai műfaj ez. Nem is csodálkoztam, inkább szürcsöltem tovább a sörömet. „Akkor miét dolgoztok neki?” – szegezte a bennfenteseknek a kérdést egy nem annyira jobbikos fiú. A válasz, az esti részegség homályában elmaradt...

Másnap, másnaposan, bármilyen bizarr is: levettem a polcomról Vona legújabb könyvét. Fekete bárány, fehér holló. (2900 forintért, dedikálva, postán...) Már két hete, hogy olvastam, de nem sok maradt meg belőle. Sok-sok összedobált közhely, régi és új írások, pici zsidózás, pici ősmagyarkodás és öntömjénezés. Interjúk, beszédek – benne a szokásos jobbik tartalom: „Gyurcsány Orbán egy kutya”. Ezenkívül személyes vallomások és félelmek. A csernobili katasztrófa idején előjött kiütésektől, a portás munkája során fenyegető maffiától, vagy a tévében szereplő Tamás Gáspár Miklóstól. Küldetéstudat és hataloméhség. Az esti részegség zavaros gondolataiból azonban valami más is szöget ütött a fejembe. „Ezotéria!”. És lásd és olvasd: valóban! Eddig elsiklottam felette. De vajon honnan ered ez az álfilozófiai ezoterikus okoskodás, ami végigkíséri az egész könyvet?

Vona kedvenc filozófusai: Julius Evola és René Guénon. Mindketten a metafizikai tradicionalitás létszemléletének legismertebb gondolkodói. Minden értékes elméletük mellett, az előbbi, a Rudolf Steiner által alapított, ezoterikus-jellegű, lélekvándorlást hirdető antropozófia követője. Az utóbbi pedig egy iszlámra áttért katolikus filozófus, aki később Egyiptomba költözött, ahol haláláig a szufi misztika mestere volt. Mellékesen két szabadkőműves páholy tagjaként a katolikus egyház kérlelhetetlen kritikusa is volt.

A fennevezett filozófusok jelenkori fordítója Baranyi Tibor Imre, aki véletlenül Vona Gábor személyes tanácsadója.  Na így már tisztulni kezdett a másnaposságtól homályos kép! Baranyi Tibor Imre egyébként annak a László Andrásnak a tanítványa, aki valóban „buddhista vonalon mozog”, mint filozófus. Aki nem mellesleg egy náci pártot alapított 1993-ban, Pannon Liga néven, amely igen hamar összeomlott az ideológiai viták súlya alatt. Aztán egyház alapítással is próbálkozott Pantholokatholikus Tradicionalista Egyház néven. És ezekben az okkultizmust követő és náci szervezetekben követője volt Baranyi Tibor Imre, Vona Gábor tanácsadója, vagyis udvari-filozófusa.

Vona könyvéből egyébként tényleg süt a küldetéstudat, amely mindezek fényében igencsak ijesztőnek tűnik. Ezt írja: "Fehér holló vagyok, nyugodt és titokzatos; és fekete bárány, bátor és céltudatos. Így együtt elég veszélyes elegy. Nagyon nehéz dolguk lesz velem, mert a szellemet megidéztem, én már másodlagos vagyok”. Vona (született Zázrivecz) Gábor annyiban tényleg „fehér holló”, hogy miközben a keresztény erkölcsiségről papol, egyházellenes filozófusokat idézget; illetve miközben nemzeti értekeket követel, májusban Leonyid Ivanovics Kalasnyikovval tárgyalt, aki az orosz Kommunista Párt nemzetközi- és gazdasági kapcsolatokért felelős titkára. Nem mellesleg a Munkás Újság főszerkesztője. Hogy is van ez? Vajon miről beszélgethetett a Jobbik elnöke az orosz kommunista párt egyik vezetőjével Moszkvában?

Az öntömjénező Vona által létrehozott új facebook profil: a már címével is sok kacagást sejtető „Vona Gábor idézetek” tovább erősíti a filozófus-pártvezető képet. Mintha egy bölcs vallási vezetőtől olvashatnák klasszikusnak számító mondatokat. Az ezoterikus filozófiával átitatott Vona könyvnek egyébként szép reklámot csinálnak ezen az oldalon is. Na meg a kuruc.infón is, amihez persze a Jobbiknak az ég világon seeeeemmmi köze...

Így – annak ellenére, hogy sok már megjelent írás van a kötetben – szépen fogy. Pedig az egyik legdurvább mondatait csupán azután lapoztam fel, hogy a facebook-on megláttam, klasszikus idézetként. „A magyar államforma kérdésében a királyság melletti állásfoglalást kell egyértelműsíteni. El kell kezdeni a köztársaságnak és a hozzá kapcsolódó liberális demokráciának, mint megkérdőjelezhetetlen tekintélynek, szisztematikus eszmei lebontását, tudományos és ismeretterjesztő kritikáját, valamint a királyság gyakorlati megvalósításának társadalmi vitáját.”

Azt hittem az előző esti ivászat delíriumában szenvedek. De nem! Ez tényleg így áll a könyvben. Fehéren-feketén. Beszarás: Vona tényleg király akar lenni!


UPDATE:  Mint olvasónk felhívta rá a figyelmet, a posztban említett facebook-oldal nem Vona Gáboré, hanem egy random rajongói oldal. Olyan, mint a Coelho-idézetes és legalább annyira tartalmas.

Tovább..

A nagy Jobbik-LMP földblöff

Ángyán József az új földtörvény elfogadásával egy időben otthagyta a Fideszt. Kár érte. Ő volt az, aki 2006-ban a végtelenségig elkeseredett és kisemmizett gazdák élére állva farkasszemet nézett Demszky Gábor ostoba traktoros tábláival, és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyként szólalt fel újra és újra a Kossuth téren. Ő volt az, aki elmagyarázta mindannyiunknak, hogy mit veszít az egész ország, ha a szocialista-liberális akaratnak megfelelően hatalmas agrár-monopóliumok alakulnak ki. A földből élő százezrek pedig vehetik a sátorfájukat, és nincstelenként beköltözhetnek valamelyik városba, vagy kvázi agrárrabszolgaként, zsellérként, megalázó fizetésért művelik az (Ángyán kedvenc szavával élve) hatalmas latifundiumokat. Elmagyarázta, hogy ha ez megtörténik, nem lesz többé gazdája a tájnak, egy évezredes kultúra tűnik el visszavonhatatlanul a magyar vidékről. És Ángyán volt az, aki Budai Gyulával 2009-ben  hatalmas botrányt kavart, amikor a szocialisták - a biztos bukásra készülve - gátlástalanul és fillérekért le akarták nyúlni a nemzeti földvagyon még megmaradt sok tízezer hektárját. Sikerrel, hiszen az MSZP-s kormány - tartva a retorzióktól - végül visszalépett.

A mai szakításhoz hosszú út vezetett. A Fidesz-KDNP-kabinetben államtitkárként debütáló idealista professzort felőrölte az államigazgatás, és talán személyes konfliktusok és sértődések egész sora fogja most a Jobbik, vagy az LMP, netán a bajnaista Párbeszéd Magyarországért karjába lökni. Még egyszer, nagy kár érte.

Csakhogy Ángyán szelleme ettől még ott van az új földtörvényben. Ahogyan Piréz írta az előbb a fészen: "Pesti gyerek vagyok, tehát a földtörvényről annyi fogalmam van, mint a Poincaré-sejtésről. Az viszont kiütötte a szememet, hogy az egyetlen valóban gazdálkodással foglalkozó spanomnak tetszik, a mezőgazdasági gépeket csak az autópályán elsuhanva megfigyelő ismerőseim pedig hőbörögnek miatta". 

Lehet, hogy az új földtörvény nem tesz végső igazságot a "kicsik és a nagyok háborújában", nem daraboltatja fel az összes nagybirtokot, és nem feszítteti keresztre az ország mezőgazdasági nagyvállalkozóit, viszont ténykérdés: minden téren helyzetbe hozza a magyart a külföldivel, a helyit a jöttment felvásárlóval, és a kis-, illetve családi gazdálkodót, ökológiai gazdaságot, az agrárcsászárokkal, zöldbárókkal szemben. Magyarul bár nem veri szét a agrár-GDP jelentős részét adó mezőgazdasági nagyvállalatokat, de a velük folytatott versengésben esélyt ad a gazdáknak. Miközben a zsebszerződésekkel meggondolatlanul, hektáronként sokszor néhány tízezer forintért külföldiek kezére játszott termőföldet a törvény és a hatóság teljes szigorával visszaadja az eredeti tulajdonosoknak, ezáltal is csökkentve Magyarország főleg nyugati részén nagyon is jellemző földéhséget. 

"Földrablás helyett földosztást" - lobogtatja ma a parlamentben  a transzparensen Szél Bernadett közgazdász és Osztolykán Ágnes bölcsész az LMP-ből. Lengyel Szilvia (aki legalább agrármérnök) pedig azt üvölti a megafonba, hogy „adják vissza a gazdáknak, ami igazság szerint az övék! Adják vissza a földjeiket, mert föld tartja el őket és családjukat." Közben a kormány három év alatt (a Nemzeti Földalapkezelő adatai szerint) 2900-ról 7100-ra növelte az állami földeken gazdálkodók számát és közel kétezer új haszonbérleti szerződést kötött. Hogy a gazdák, vagy az agrárcsászárok pártjára állt-e a kabinet, jól mutatja az a szám is, hogy három év alatt az átlagos kilencven hektárról huszonnyolc hektárra csökkentették az állami haszonbérletek átlagos méretét. Ráadásul a Földet a gazdáknak! program csak most kezd dübörögni: olyan pofátlan, a szocialista kormányok idején pályáztatás nélkül kiprivatizált állami gazdaságok hatalmas birtokait osztják most ki a fiatal- és családi gazdálkodók között, mint a Hód-Mezőgazda Zrt. (itt négyezer hektárt adnak a helyi gazdálkodóknak), a Mezőhegyesi Gazdaság (innen háromezer hektár kerül a kicsikhez) és a Komáromi Agrárgazdaság (ahonnan négyezer hektárt pályáztatnak újra). Összesen 106 ezer hektárt (!) vesznek vissza a "zöldbáróktól" és adják át a kisgazdáknak. Mi ez, ha nem földosztás, kedves flaszterparaszt, a magyar agrárium gondjait a közösségi tetőkertészkedés elvei mentén megoldani próbáló LMP?
.

"Hazaárulás, hoppon maradt helyiek, külföldiek szabad rablása" - mondja a Jobbik, amelynek botrányhős képviselői lassan csúnyább hisztériákat adnak elő, mint az átlag HaHás, ha nem Marxot húzza a szigorlaton. Csak válaszolnák már meg a Novák Elődék, hogy akkor hogyan kell értelmezni az új törvény következő sorait:  "A vevő vagy az elővásárlási jogosult mostantól kizárólag akkor köthet földtulajdonszerzésre irányuló szerződést, ha megszerzi a bizottság támogató nyilatkozatát. E támogató nyilatkozat hiányában a hatóságnak kötelező elutasítani a földszerzési kérelmet. Az új testület településenként 3-9 főt számlál majd, és a helyi gazdálkodók maguk közül választják majd a tagokat." Talán a kormánynak köszönhetően mégsem fognak rabolni a külföldek, és mégsem maradnak hoppon a helybeliek?

Tovább..

Tutihírek a nagyvilágból

A Tutkóblog írása közben egy halom olyan történéssel találkozunk, melyek rendkívül mulatságosak, de önálló posztot nem érnek vagy nincs kedvünk írni róla. Ezentúl az ilyesmit Tutihírek a nagyvilágból taggel kinyomjuk egy bejegyzésben.

TutiNews Újabb turisztikai rajzfilm készült azoknak, akik mindig is szerettek volna diktatúrát látni, de Észak-Koreához rövid a pénztárcájuk. Ebből kiderül, hogy a mi Kaijunk a harmadik leggonoszabb ember a Földön, Rupert Murdoch és Silvio Berlusconi mellett ő a legnagyobb médiaelnyomó. Most az, hogy Murdochnak és Berlusconinak saját médiája van, nem pedig elnyomja azt, az lényegtelen. Reméljük a következő részben a világ legveszélyesebb munkahelyeit birtokló kapitalista kizsákmányolók között Alma főnöke, a Muskátli presszó tulajdonosa is dobogós helyet kap!

TutiNews Állítólag szar a Superman, de mi ezt nem hisszük el.

TutiNews A KDNP közleményben szólította fel Gyurcsány Ferencet, hogy vonuljon ki a közéletből. Mi ezt nem szeretnénk és nem értjük miért akarja a honi katter-kurzus politikai pártja folyamatosan eltüntetni, betiltani a legmulatságosabb jelenségeket. Több Ferenc, több nevetés!

TutiNews Reding cáfolta a Billerbeck csoport éves közgyűlésén és csapatépítő tréningjén állítólag elhangzott, neki tulajdonított mondatokat. Szerinte gonosz módon olyasmivel vádolják, amit nem követett el. Szar ügy, velünk kb. két éve ezt csinálja.

TutiNews Az esztergomi fidesz frakció tévesen nyomott gombot egy szavazáskor. Ez marha vicces, ilyen még nem történt soha. Majdnem. A valóságban ez mindennapos, a demokráciák meg a következőképpen működnek: a frakciók előre eldöntik,  hogy bizonyos kérdésekben miként szavaznak és a szavazásokat levezénylő frakciópódiummester pedig a megfelelő időben mutatja a feladatot. Néha meg elkúrják. Jellemző: a progressziót hátramenetelként bemutató honi baloldal simán képes letagadni a parlamentalizmus egyik legalapvetőbb mozzanatát is, ha jópofa, a Fideszt cinkelő cikkeket lehet írni. Az viszont tényleg gusztustalan a történetben, hogy a nyilvánvaló bénázás ellenére Esztergom polgármestere nem volt hajlandó ismételten szavazásra bocsátani a kérdést. Ezt pedig a nemzetközi összehasonlító demokratológiában antidemokratikus tempónak nevezik. Nem meglepő módon a hazai demokraták ujjonganak Tétényi Éva tettén. Nagy jövője van neki a baloldalon!

Tovább..