A Magyar Narancs és a mélyvilág

Nyár van, uborkaszezon, nem történik semmi. Mi is csak farmolunk, ikszpére megyünk, ezért Tóta W. után most ráfikázunk a balliberális kultúrfölény másik velünk élő szobrára, Sárgabajszú Kálmány Gyurira, a nem olvasom-nem érdekel, de írok róla- féle minőségi publicisztika feltalálójára, a magyar ugar felettérzett dragon keserűségét Magyar Narancsba fojtó himihumi értelmiségire. Stílusparódia következik.

A Magyar Narancs a kulturálatlan, agresszív és gondolkodás-ellenes mai magyar valóság része. Nem kell tehát csodálkozni.

Egy kedves ismerősöm mulatságos és szomorú életképet közölt a Facebookon baloldali pártelnökökről szólt, akik folyton veszekszenek, és közben árad tőlük a nagyon ócska zene, mindig ugyanaz a pár szám. A szocibbik lompos, elhanyagolt, egész nap otthon iszik; az európéer meg nyiszlett, affektáló, rosszul fizetett bölcsész. Egyetlen tevékenységük (szórakozásuk?), hogy marják egymást, és közben üvölt mindig ugyanaz a pár alternatív fos – melegszerelemről, Afrikáról, szexről, drogról meg ilyesmikről.

Rettenetes, elkeserítő és vicces.

Az elmúlt évtizedekben sok nagyszerű magyar író tárta fel ezt a mélyvilágot – nem, a „feltárta” nem is jó szó, inkább azt mondanám: fel-felvillantották, kisebb-nagyobb ízelítőt adtak a reménytelenség, kulturálatlanság, sivárság, szomorúság magyar valóságából. Elég Csurka Istvánra, Döbrentei Kornélra, Pozsonyi Ádámra gondolni, meg még számtalan nagyszerű íróra, novellistára, akik a Magyar Naplóban és egyéb fórumokon publikálnak. Valamennyi más, és mégis valamennyi olyan ismerős: kietlen, elkeserítő világ, amelyen azért jót nevetünk is olykor – rossz lelkiismerettel, és talán inkább a ráismerés öröme miatt. A legtöbbször a szegény emberekkel, az anyagi javaktól megfosztottakkal, a műveltség és az előremenetel esélyét is elveszítettekkel fonódnak össze ezek a képek: kavarog bennünk a szánalom és a düh, a kétségbeesés és a megvetés, az idegenkedés és a félelem.

Tudatosítsuk, hogy hasonló érzések kerítenek hatalmukba akkor is, amikor ilyesfajta kép jön velünk szembe az interneten:

Nemcsak az a baj, hogy a „liberális” „baloldal” médiájának „zászlóshajója” előáll ezzel az ízléstelen idiotikus képpel– kell a kattintás és aztán a nyomtatott szám utáni bevétel. (Két vélemény a sajtókampányról itt meg itt.) - Béla, hogy lejárja a reggeli fingatós vegan-fasírtot meg a licsiturmixot, sortot ránt, és elballag a kioszkba, mit írnak ezekről a nácikról, megint valami demokráciás ügy, ezek akarják korlátozni a normális emberek szabadságát, vazze? A Magyar Narancs megírja az igazságot, jóravaló liberális gyerekek, a tököm tele van a fasisztáskodással, még ebéd előtt pár gé cucc, közben átfutom, ha még agyamnál vagyok – Hanem az a baj, hogy ugyanaz a képlet, mint a homáros, tini pop-rock aláfestésével civakodó baloldali pártelnökök esetében: mélységes kulturálatlanság, kilátástalan butaság, a gyűlölködés mint a szórakozás netovábbja.

Hogy csak a megalázottak és megszomorítottak világa volna ez? Á, dehogy. A középosztály, amely (még) megengedheti magának, hogy egy hetilapot (olykor) megvegyen, vagy van internet-kapcsolata, betol egy (talán valamivel jobb) zenét a megfelelő lejátszóba, és őrjöng egy jót azon, amit a képébe tolnak. Semmit nem ért abból, ami körülötte és vele történik, a felszabadult nácizás (fasisztázás, trappolóbakancsozás, orbánozás, bármi) karbantartja a lelki háztartást, ennyi elég is. Elfelejtjük az élet értelmetlenségét, az üres napokat és estéket, a művelődés, a tudás és a szépség esélytelenségét, az emberi kapcsolatok hiányát.

Van ok az elkeseredésre!

Na hogy tetszik Kálmán C. György? Nekem nagyon…

x

Tovább..

Körütizálás Orbanisztánban

Bajnai Gordon, ez a bús spániel ma osztálykirándulást szervezett Fejér megye észak-keleti csücskébe. Ahogyan a buszon a kizárólag a baráti sajtó munkatársaiból összeállított hallgatósága előtt megfogalmazta: "körütizálást Orbanisztánba". Útelágöozázázódáshoz végül nem érkeztek. A körütizáció azonban egyre inkább kezdett hasonlítani a Balmoral cirkáló settenkedésére, élén Piszkos Freddel. Most hagyjuk a szójátékot a bal morállal és a cirkáló legénységével, de tény: hiába szívta fel magát Gordon szárnysegédjével, Szigátvári Viktorral annyira, a nagy odamondásból végül csak az lett, hogy jól szórakozott Felcsút lakossága. Meg az Ibusz-körútra kiválogatott haveri sajtó is - magában -, amikor a NOL Tv felvétele szerint Gordi az M1-esen tartott felszopó előadásában elmondta: "Ópusztaszerről, Magyarország történeti központjából átköltözött a központ Felcsútra". Ami akkora baromság, hogy még itt, a Tutiblog-székház rekreációs lakosztályában, a délutános narancsnővérkék kellemes heremasszázsa közepette sem tudunk másra gondolni, minthogy ez a marcipánkirályfi (amilyeneknek a fejét hajnalonta gyakran leharapják a Muzicuki nevű kiskörúti söntésben) egyszerűen rosszul magolta be a szöveget. Vagy ha nem, akkor tessék bevallani: ha Gordon győz, Ópusztaszer lesz Magyarország fővárosa. Pont. Eddig egyébként azt hittük, hogy ez a vonal nem jön be a liberólandban, de hát mindenki változhat. Honfoglalás Kónya Péterrel (Franco Nero), Szabó Tímeával (Monica Belucci) és Juhász Péterrel (Johnny Deep), rendőrlovakon...

Gordon és az E14 legújabb mindenese, Karácsony-Brutus-Dzsedzsi először megmutatta a bicskei focipályát, ami ugye mennyivel kisebb, mint Orbanisztán épülő stadionja és még a kapufélfa is rozsdás. Bár itt a téblognál számos szórakoztatóbb és kényelmesebb dolgot el tudunk képzelni, mint egy bőrcafat után rohangálni a tűző napon, de azt még mi is tudjuk, hogy van különbség egy az utánpótlást is nagy elánnal képző NBI-es klub és egy falusi focicsapat között, de mindegy, Bajnaiék, ha nyernek, valószínűleg vörösiszappal hintik majd be Puskás Akadémia helyét.

Aztán bekeményített Gordon, mint amikor a 12. szülinap után már mindenképpen muszáj belekötni a BKV-ellenőrbe, vagy legalább a takeszba a suli folyosóján, és a községhatáron túl, egy német multicég szeméttelepének szélén, egy magán-dűlőút bejáratánál, Arnold Schwarzi és Stallone összes bátorságát magába szívva kérdőre vont egy biztonsági őrt. Pont ott, ahova Gordon való: a multik szeméttdombjánál. Végül fel-alá settenkedtek Felcsúton, egy kis Challenge Dayt szervezve a libákat dedikálásra kínáló helyi lakosságnak. Itt-ott feltűnt a buszuk, kiszállni azonban nem mertek. 

Kánikulai nap volt: Gordon pittgörljei reggel kitiltották a jobber sajtót a csapatból, a többiek pedig egész délelőtt szorgalmasan jegyzetelhették a polbeat parkett császárának agyömlését, miszerint: "termőföld, trafik, takarékszövetkezet (...) zsoldossereg (...) Orbán-rezsim (...) Simicska Lajos (...) fejétől bűzlik a hal (...) minden rászoruló gyermeket meleg étellel lehetne ellátni." 

Hát fiúk, így nehéz lesz az a 2014-es akadályugrás. Lehet, hogy mégis Dopemant kellett volna indítanotok...

Tovább..

A tízmillió nagykövet országa

Orbán Viktor eligazítást tartott a nagykövetek számára azon a napon, amikor Bajnai és Mesterházy megegyeztek arról, hogy újraalapítják a régi MSZP-t. A két beszéd, bejelentés közötti égbekiáltó különbséget oldalaktól függetlenül a vak is látta. Az egyik oldalon stratégiákról, történelmi folyamatokról és az azokban betöltött szerepünkről beszélt Vitya, a másik oldalon meg gurítottak egyet a szaron. Viktor ezúttal, ha lehet ilyent mondani, mellőzte a kampányelemeket. A rezsicsökkentés/ mondatrész arány is meglepően alacsony volt. Természetesen volt „rossz tendencia versus jó tendencia” szembeállítás, de nem érezte azt az ember, hogy az egész ne szólna másról, minthogy az újraválasztásáért küzdő kormány vezetője magyarázkodik. Ha az ellenzéki propagandának igaza lenne, Viktor biztos azon próbálna teperni, hogy valahogy az általa külföldre delegált nagykövetek szájába adja, miért van demokrácia ott, ahol nincs demokrácia. 

Ehelyett laza volt, viccelődött, és elmondott pár nagyon elgondolkoztató dolgot, főleg olyanokat, amiket sejtettünk, de nem tudtunk megfogalmazni ilyen élesen, egyértelműen. Mert sejtettük mi, hogy az európai integrációnak van egy iránya, ami sokkal inkább az, hogy a történelmi „németek” vagy „császárság” vagy „Róma” kezd formálódni, és csak idő kérdése, hogy az áhíttott egység élén megjelenjen egy Europalpatine. Kurucnak lenni jó érzés, de amikor tegnap megkaptuk a Fülkekossuth szájából, hogy bizony szabadságharc helyett erős érdekvédelemről beszélhetünk, néztünk nagyot. Mert valóban, a szubszidiaritás mint kifejezés mintha keveset szerepelne az európai megmondó emberkék beszédeinek szókészletében. Hasonlóan kopott ki ez az egyébként a rendszerváltás táján népszerű kifejezés, mint a szuverenitás, az önállóság, a függetlenség, és hasonlók, pedig úgy tudtuk, ezek mind egytől egyig liberális értékek. A demokrácia, a demokratikusságosság ilyen későbrezsnyevista dolog volt a szolidaritással meg ezekkel együtt. 

Éreztük, sejtettük, de nem mertük kimondani azt, amihez Viktor tegnap muníciót adott: ott tartunk, hogy azt a szót „szelektív” ki se lehet mondani, ezért kénytelenek vagyunk „célzottat” használni. Pedig a szelektív megoldások ország és mikroszinten is természetesek. Nincs két egyenlő ember, vannak jó fejek és rossz fejek, szegények és gazdagok, épp így vannak eltérő országok eltérő gazdaságokkal. Nincs olyan vízfej, legyen Moszkvában, Brüsszelben, Rómában aki anélkül tudna igazgatni egy tőle távol eső országot, hogy megszállná. A hatalmas egyenlősdi onnan nézve is baromság, hogy liberáliséknál is van jó meg rossz demokrácia, jó meg rossz gazdasági növekedés, és sorolhatnánk a kettős mérce számtalan példáját Tavarestől Redingig, tehát nekik csak az fáj, ha nem az ő szájuk íze szerint rendszerezi valaki a Valóságot.

Jó volt hallani, hogy bizony itt a sablonok és egyéni megoldások feszülnek egymásnak, egy szerveződő birodalom, és az európai közösségen belül meglévő jogaink védelme egy lopakodó központosítással szemben. Ami egy olyan dolog, amit a magyar baloldal szerintem fel se ismer. Nekünk is igazából nehéz volt összerakni, hogy miért kell a Fidesznek minden létező fórumon konfliktusba keveredni, és miért nem lehet picit megkushadni, vagy teszem azt benyalni a németeknek, hogy ne pattogjunk már addig, amíg fel nem zúgnak a Messerschmittek hazánk ege fölött. Bevallom nem értettem mi folyik, és kicsit meg is vagyok sértődve, hogy eddig kellett várni a magyarázattal, és a jobboldali elit, és kollégáim a Trafik felhőkarcolóban nem vették a fáradtságot arra, hogy elmondják miért kell nekem folyton azért égnem, hogy „lám a Fidesz mindenütt kihúzza a gyufát Európában.”Mert most értem, sőt először hosszú ideje megmozdult bennem a hajráviktor érzés, amit maga alá temetett a Fidesz-élet mindennapi szürkesége, azok az ügyek, amiken oly kéjesen rugózik a baloldal. 

A tegnapi nap másik eseménye az volt, hogy Mesterházy és Bajnai megegyeztek arról, hogy meg fognak egyezni arról, hogy megegyeznek majd arról, hogy meg fognak egyezni. Mindehhez 6 órán át meséltek egymásnak gyerekkori úttörősztorikat, zánkai emlékeket, meg első napjukat az Úttörővasúton. Kólázgatva a nagy melegben arról dumcsiztak, milyen jó is volt mindenkinek a Ferinél barbekjúzni, és mennyivel jobb lenne most is, ha nem az lenne épp eladva a sajtóban, hogy Feri szar arc, mi meg európai jófejek vagyunk. Kicsit még nosztalgiáztak arról, milyen jó kis bukakke partikat toltak a Demisz meg az ÚJ Nemzedék partikon, majd felálltak, és kimentek lendületesen elmondani a sajtónak, hogy egyre jobban szeretik egymást, és finom volt a pogi. 

Mert a baloldalnak azzal szemben, amit tegnap Viktor felmutatott a nagykövetek előtt konkrétan semmije sincs. A baloldal fő üzenete szemben azzal, hogy hol van a helyünk Európában, hogyan rázzuk fel a gazdaságot, hogyan pozicionáljuk magunkat egy történelmi sorsforduló közepén, annyi, hogy összefognak-e vagy sem és mikor. Konkrétan azzal a távlattal, elképzeléssel egyikük sem rendelkezik, ami akár vita tárgyát képezhetné azokoknak a kérdéseknek, amiket tegnap Orbán felvetett egy laza kis eligazítás közepette. A két tudósítást elnézve egyértelművé vált, hogy ez a baloldal mérföldekkel kullog a jelenlegi miniszterelnök mögött, és ha a Fidesz kormány megbukik, az annak lesz köszönhető, hogy Viktor úgy elhúzott, hogy már az övéi sem értik. 

Mert tegnap valóban egy olyan embert hallottunk „Miniszterelnök” táblával a neve alatt, akinek nem csak Magyarország, hanem az egész közép-európai térség, és Európa számára volt mondanivalója. Ezzel szemben a baloldalnak a kezében semmi sincs. Ezekhez a témákhoz konkrétan nem tud hozzászólni, mert nem szerepelnek azokon az öt oldalas demokrácia- használati utasításokon, melyekből végtelenül provinciális módon próbálják összerakni a Demokrácia nevű játékot, ami valahogy folyton szétesik a kezeik között. Bénán forgatják az alkatrészeket, és egymástól elkapkodva azokat próbálnak összehozni valamit, miközben Viktor már javában pörög a sajátjával. A tegnapi hírek mérlege tehát az volt, hogy míg a jobboldalon még mindig van egy Viktor, a baloldalnak nemhogy Viktorja, de már Horn Gyulája sincs.

Tovább..

A Nagy Liberális Tanterem

Őszintén megvallom: azért valahol kedvelem ezt a Tóta W. Árpádot. Ha nem lenne, akkor ki kellene találni, elő kellene állítani valami laborban. Mert ő az a baloldali (?) liberális (?), akire tényleg ujjal lehet mutogatni immáron tízegynéhány éve: Nézd, bázki, ez mennyire hülye! Te, csak ekkora idióták vannak túloldalon? Ráadásul milyen szarul néz ki, egy sört nem innék meg vele!. Tóta tulajdonképpen nem más, mint Kerényi és Semjén szerelemgyereke, akire rányomtak a Photoshopban egy Ctrl+I-t (negatív) és a jobboldalon fellelhető összes szélsőséges és idióta gondolatnak pont az ellenpólusára kapaszkodva óbégatja bele a világba a legeszementebb baromságokat. Ő az a balliberális haszonállat, aki miatt nem kell szégyenkeznünk, aki miatt nem kell naponta háromszor megkövetnünk a "társadalmat" és elnézést kérni mindenkitől a „saját oldalunk” vállalhatatlan hülyeségeiért. Elég csak odamutatni: Hát nálatok még nagyobb faszok vannak, haver!

Szolomayer Balázs a Kerdem blogon hellyel-közzel mindent megírt, amire egy racionális vita keretében "érdemes volt" reflektálni Tóta W. legújabb agymenése kapcsán. De ki a fene akar racionális vitát folytatni egy Tóta W. Árpáddal? Ennyire senki nem ér rá, én meg pláne. (Rengeteg a meló itt az Aknamunkáért és Bosszúért Felelős Államtitkárságon) Nameg' egyik kedvenc tanárom bon motját megidézve: amiről racionális vitát lehet folytatni, arról nem is érdemes beszélgetni. És valóban! Tóta W. egyetlen egy állítása sem állná ki egy racionális vita során lezajló valóságpróbát, mert hantázik. Hantázik, mint a félműveltségből erényt kovácsoló baloldali félértelmiségi általában, tehát tök felesleges leállni vele beszélgetni, vitázni. Nem egy "minőségi intelligencia", hogy kedvenc Csepelijének egyik értelmetlen formuláját is idedobjam... Hagyni kell, elvégre ő csak egy hivatkozási pont. A másik oldal idiótája.

De vajon mi tesz valakit, 2013 közepén, Tóta W. Árpáddá? Mert nincs egyedül. Meglehetősen sok Tóta W. tenyészik az ádör szájdon, meglehetősen sokan gondolják úgy a balliberális értelmiségi körökben szektában, hogy ideje lenne ezt az egész politikai versenyt zárójelbe tenni és a Nagy Liberális Tanteremben szépen kioktatni a horngyulai értelemben vett lakosságot a helyes politikai gondolkodásról és irányt mutatni az abból következő politikai cselekvésnek. Mert az ország egy bazi nagy tanterem, ahol a már kellően (meg)fegyelmezett zemberek leülnek, előveszik a vonalas füzetet a Hellokittys táskából, és szép, rendezett betűkkel bemásolják Tóta W. főorvos úr és kollégái szavait, majd hazamennek és bemagolják. Ez volna a "felvilágosítás, a demokrácia megtanítása, a kellően önkritikus történelemoktatás mellett", amiről Tóta W. ábrándozik, amelynek eredményeként a politikailag már kellően képzett elvtársak állampolgárok hiba nélkül szavazzák be a parlamentbe 99,9 százalékkal a Hazafias Népfront demokratikus ellenzék közös jelöltjeit.

Ez volna a vágyott jövő, ez volna az ideális társadalom, amihez folyamatosan méricskélni szokták a valóságot? A vonatkozó írásában ugyanis Tóta W. pofátlanul nyíltan arról értekezik, hogy az állam erőforrásait egy politikai izmus szolgálatába kell állítani. Nem etikát, pláne nem vallásos izéket, hanem baloldali liberalizmust kell oktatni a középiskolákban, arra kell (át)nevelni a zembereket. Kiképezni őket olyan bonyolált összefüggések megértésére, mint amikor egyszerre képes csökkenni a bankok jövedelmezősége (1) az orbáni unortodoxia miatt és ugyanezen unortodoxia terhei (+1) képesek közben egyazegyben áthárulni a lakosságra is. 1+1=1. Az ilyenhez valóban nem árt némi képzés.... (A főorvos úr és kollégái kedvéért: most vagy áthárultak a terhek és a bankok nyereségében ez nem okozott változást vagy nem hárultak át és emiatt csökkent a bankok nyeresége. Vagy-vagy szituésön, a kettő együtt matematikai képtelenség.) Ám ha végre képesek lesznek ezt és az ehhez hasonló a bonyolált összefüggéseket megérteni a zemberek (azaz, lejönni az orbáni mákonyról), akkor végre minden szép és jó lesz, az Együtt 2014 váltja kormányon az MSZP-ét, a nyúl meg együtt szalad a rókával.

De szerencsére még csak a felismerésig (és elméletkészítésig) jutottak. A zemberek hülyék! - állapítja meg Tóta W. főorvos úr és néhány kollégája rendkívül éles szemmel hetente, mikor szembesülnek a világ diverzitásával, ahol a szavazónak nevezett entitások képesek eltérően vélekedni a politikáról. Tóta W. hülye - állapítják meg ilyenkor a zemberek, és túl is vagyunk az első kapcsolatfelvételen. Megint jót beszélgettünk. 

Tovább..

Charles Gati: a magyarok lusták

Azért jó vastag bőr feszül Gati professzor pofáján! Bajnai Gordon barátja és támogatója átlagban havonta mondja meg a tutit Magyarországról és az Orbán-kormányról. Habár az állandóan visszatérő érvelése szerint ő bizony nem a magyarokat szidja, hanem a szerinte diktátorrá váló Orbánt. Sőt, voltaképp a magyar nemzetet szeretné megvédeni Orbántól és csatlósaitól. (Akár Rui Tavares az unióból, úgy Charles Gati Amerikából.) A Johns Hopkins egyetem professzora azonban ahogy öregszik, úgy egyre kevésbé figyel oda a szavaira, hisz legutóbbi, rólunk szóló interjújában is elszólta magát. Azt találta ugyanis mondani, hogy a magyarok lusták és nem szeretik a kemény munkát.

„And above all, I think, it is against the imperative of working hard that capitalism imposes on you. So there’s an element of laziness, an element of nostalgia for the welfare state...” - nyilatkozta Charles Gati John Feffernek, aki a magyarokat lejárató amerikai blogján füstölög hosszasan az interjú apropóján. Gati szerint a „lustaság” és a Kádárizmus „jóléti állama” iránt táplált „nosztalgia” az, ami miatt Orbán képes az emberek támogatását megnyerni, miközben „lebontja a demokráciát”. Amely egyébként a kapitalizmusra épül, ahol „keményen kell dolgozni”, de erre a magyarok, a lustaságuk miatt nem képesek.

Gati egyébként annak a Johns Hopkins Egyetemnek a professzora, ahol 2011-ben Bajnai Gordon is előadásokat tartott, mielőtt hazajött ellenzéki összefogást szervezni Orbán ellen. Annak az embernek a szellemi és baráti támogatásával, aki szerint a magyar ember lusta. Madarat tolláról, Bajnait barátjáról...

Az interjú jó alapot ad készítőjének is, a magyar gyűlölő John Feffernek (aki az Orbán-kormány megalakulása óta szapulja elemezi a „magyar helyzetet” a Huffington Post oldalain) hogy ismét elgondolkodjon Orbán politikusi sikereiről. Feffer írása és Gati interjúja szerint Orbán úgy viselkedik, „mint Horthy Miklós, aki fehér lovon bevonul és leépíti a demokráciát”. Gati és Feffer ugyanakkor nagy egyetértésben arról is beszél, hogy Orbán sikere abban keresendő, hogy a magyarok, a szocializmusban megszokták azt, hogy nem kell dolgozniuk, illetve létezik egy nosztalgia a kádárizmus iránt. Összefoglalva tehát: Orbán sikerének az a titka, hogy a magyarok lusták, szeretik a kádárizmus jóléti államát, amit a Horthy szerepeben tetszelgő Orbán épít újjá. Értik, ugye?!

Charles Gati azonban nem hülye. Inkább aljas. Igen jól tudja, hogy milyen toposzokkal lehet gyengíteni Orbán pozícióját. Horthy és Kádár személye, mind nyugaton, mind Magyarországon megosztó párhuzam. Habár érvelése logikátlan, de mindenki számára lehetőség ad arra, hogy saját interpretációjában üsse Orbánt. Ki-ki ízlése és világképe szerint gyanakodjon.

Charles Gati egyébként az elmúlt években többször beszélt arról, hogy milyen módon váltható, vagy éppen „mozdítható el” az Orbán-kormány. „Vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt elmozdítsák” - írta még 2012-ben. Ez pedig egy demokrácia-féltő politológus professzor részéről igen pikáns gondolat. Nos, ezért, illetve a kádárizmus és a Horthy-korszak összemosásáért, nemcsak Magyarországon, de minden más normális országban visszavennék Charles Gati professzori címét, de még valószínűleg politológusi diplomáját is.

Tovább..

A cukrászok megmenthetik a magyar demokráciát…

- avagy az unortodox ius murmurandi

A hazaárulásból éppen hazatérő 5 baloldali demokratánk kiszáll a repülőből. Szépek. Bajszosak. Valami még sincs velük rendben. Csalódottak. Nem azért, mert a gépen felejtették az esernyőt. Már eleve nem is vittek magukkal. Csalódottak, mint a gyerek, aki azért töri össze a vázát, hogy valaki végre figyeljen rá. De már előre tudták, hogy idehaza senki sem várja őket úgy, ahogy kiérdemelték. Az orbáno-nacionalista mákony beszivárgott a magyar ember tudatába, kiölt belőle minden demokráciát. De hiszen ezért is voltak ők az europarlamentbe’. Hogy szóljanak. Editke, aki titkon még reménykedett, csalódottan visszagyömöszöli a bukósisakot a szatyrába és felsóhajt: - Hol vannak már azok a tojásdobálós szép napok…

Magyarország aluszik, már nem dobálkózik'. A Gaudi-Nagy Tamás is annyira betépett a fideszesek antidemokratikus halandzsagandzsájától, hogy egészen ellágyult az arca. A zsebnácinak annyi saját véleményt sikerült kipréselnie magából a reggeli Frei-kávé serkentő hatása alatt, hogy "a Bokrosék nyugodtan nevezhetőek hazaárulónak". Arra sem vette a fáradságot, hogy felálljon a Parlamentben és annyit mondjon: - Bokros Lajos, te egy hazaáruló szarházi vagy! Mondja valaki más, de csak, ha nyugodtan mondja. Helyette kitalálta a bizottságosdi nevű játékot, amit most az európai politikusok is játszanak. Azt javasolja, hogy a külügyi, az alkotmányügyi és az európai ügyekért felelős bizottságoknak meg kellene hallgatni azt az öt magyar európai parlamenti képviselőt, akik igennel szavaztak a Tavares-jelentés vitájában. Erre a fél parlament elmegy majd bizottságozni, jót beszélgetnek, kétóránként lezúznak pogiért és szódavízért a büfébe, aztán lesznek hírek, nyilatkozatok, ellennyilatkozatok stb. Ezzel ellesznek augusztus végéig. Ilyen renyhe már a magyar szélsőjobb is. Ha már mondani is másnak kell, hogy:  -Göncz Kinga, neked nem csak az öltözködésed kritikán aluli, de alávaló gané is vagy! Vagy hogy: -  Herczog Edit, téged még párizsit sem engednének szeletelni a közértben, hogy veszed a bátorságot egyáltalán elhagyni az országot és lejáratni minket. Egyáltalán hogy nézel ki?!!… Nem csoda, hogy a párt szavazótábora is renyhe. El vannak tunyolódva. A kuruczinfón még mindig arról szólnak a viták, hogy szabad e tojást dobálni, vagy nem. A melegek frontátvonulása emiatt tökéletesen unalmasan zajlott. Hát mi van ezzel az országgal? Egyszerű. Antidemokratikus.

Egy demokráciában a jó fideszesek termelői paradicsommal, és extranagy sárgájú, kapirgálós tyúktojással készülnének Edike, Kinguci és Lalibohóc hazaérkezésére. A Marcsinak külön műsora lenne a HírTV-n, ahol ő dobálna vidéki helyszíneken. A jobbikosok meg sámándobbal serkentenék nagyobb tojáshozamra a turulcsirkét. A baloldal persze akkor sem dobálna, még ha oka lenne rá, akkor se. A liberálisok azért, mert az afrikai gyerekek éheznek, a szocik meg lélegeztetőgépet vennének a tojáspénzből. De máskülönben ott is fölmerülne a narancsos bukta dobálásának gondolata… Manapság azonban nem él senki az élelmiszer-hajigálás évszázados európai hagyományával.

Látszik a tanácstalanság az európai zöldliberálszocialistákon is. A simifejű Gordon épp most csődíti őket jelentést ünnepelni a Velencei-tó partjára. Hát bazdmeg – mondta szelíden német állatkedvelő barátai körében – ha ezen nem borulnak ki odahaza, akkor ez a Orbán tényleg kimosta az emberek agyát. Ki fog így minket megbüntizni? Engem akkor se dobált meg senki, mikor tönkrevágtam a Hajdubétet. Néhányan helyettem a saját életükre törtek, engem meg megválasztottak miniszterelnöknek. Illetve nem választottak, de valahogy ez lett a vége. Nem igazán erre számítottam. Jól mondta azt Kertész Náci bácsi, ezek a magyarok tényleg genetikusan alávalók...

De azért ne csüggedjünk! Demszky is kapott eleget annak idején a tojásfehérjéből, ami annyira passzol lelki habitusához. Bár ő hosszú évekig irritálta a budapesti lakosság idegrendszerét. Parázslik még a láng, csak a magyarok még nem tudják, hogyan lehet unortodox módon dobálkozni'. És itt jönnek a képbe a cukrászok. Augusztus 20-án megérkezik az új Magyarország Tortája, amely először válthatja be az országtorták történelmi rendeltetését. A torta internacionális, demokratikus és jól hajítható. Medgyessy Péter 2007-ben még hiába várta a Madártej tortát, Bajnai a Pándi meggyet, vagy Gyuriferi a Kecskeméti barackos kölestortát… 2013-ban azonban valami diós készül. Kínáljuk meg vele a Tavares Fesztre érkező európai demokrata barátainkat…

Tovább..