További szoborötletek

Nagy ravaszdi ez a Mesterházy Atti… Az október 23-ai összefogós hepaj előtt stikában felavatott még egy Horn Gyula szobrot a pártszékházban 12-én. Szakasztott olyat, mint amilyet Marcaliban avatott ötödikén. Élünk a gyanúperrel, hogy az MSZP székházban lapulhat még jó néhány Gyula-fej, Kínából tucatjával olcsóbb is az ilyet rendelni az elvtársaktól. Ati majd a Húsvéti Nyuszival demokratikus összefogásban, mintegy koalícióban, teletojja nekünk ezt a szép országot gyuszibuksikkal. Alig várjuk, hogy november 11-e környékén, az 56-os forradalom vérbefojtásának emléknapja táján ismételten avatgat egyet nekünk ez az érzékeny lelkű Attifiú valahol.

Nem kívánván kegyeletsértést elkövetni, tisztázni szeretnénk azonban, hogy ezek a Horn Gyula szobrok mit is jelképeznek a számunkra. Horn személyisége és magatartása ugyanis tökéletesen megfeleltethető a Fritz Tamás által megfogalmazott Következmények Nélküli Ország metaforájának. Horn Gyula mindörökre NaésGyula marad az emlékezetünkben, ezért is szeretnénk az alábbi posztban néhány ötletet adni, a bronzkobakok felhasználásához baloldali értelmiségi polgártársainknak.

1. NaésGyula – Életem

Mindazok számára, akik rángó szemizmokkal figyelték, hogyan koszorúz Gyula 56-osokat; hogyan erőltette követendő politikai és közéleti gyakorlattá, valamint erkölcsi magatartássá elhíresült mondatát ránk a baloldal; hogyan nyilatkozott édes leánya a forradalom náci csürhéjéről; és akiket idegesít, hogy kommunista besúgók és ügynökök elszámoltatás helyett állami nyugdíjban részesülnek, mint az öreg Biszku Béci bácsi, álljon itt első kompozíciónk…

2. Labamba

Naésgyula sokak szemében a Kádárjános szépreményű utódja volt, aki személyében, alkatában és beszédmódjában egyaránt példásan idézte a csak kevesek számára gulyásos kommunizmust jelentő időszakot, és az átszüremlést az újba. Gyula volt a határsávokat kettévágó baloldai Mózes, aki kivezette népét a szociálizmusból. Gyula volt az új MSZP a régi MSZMP helyett, a Zanusszi hűtő a Szaratov után, ő volt nekünk a Kék útlevél, a csillagból átváltoztatott vörös szegfű. Gyula volt a rendszerváltás baloldali arca. Emlékezzünk hát rá e szavakkal: Labamba Elvtársak!

3. Szabaccság!

Harmadik kompozíciónk kifejezetten azok számára készült, akik hittek vagy még mindig hisznek abban, hogy a vasfüggöny átvágása a magyari baloldal fickós hadüzenete volt a szocialista rendszernek. Bár szerkesztőségünk él a gyanuperrel, hogy Gyulánkat egyszerűen csak behívták egy füstös, barna műbőr-ajtós szobába, ahol sok elvtárs ült egy asztal körül, de neki állva kellet maradni, majd kezébe nyomtak egy drótvágót, hogy a többit majd elmondják neked a helyszínen Gyuszikám… Naésgyula a szocialista szabaccság hérosza, álljon tehát itt, kezében égnek emelt NSZK-s trabantkipufogóval, hogy mindörökre emlékezhessünk…

4. Hornminátor

Alábbi szobortervünk kifejezetten Doktor Dániel Péternek készült. Dániel Péter szeretné, ha a jövőben a más értékrendű, más véleményt megformáló magyar embereket lelőnék. Dániel Péter szeretne addig is pisztolyt hordani magánál, hogy bárkit lelőhessen. Mivel vagy soha, vagy a Dániel Péter által vizionált, szerintünk meglehetősen távoli jövőben lesz csak erre lehetőség, úgy képzeljük, Gyuszikirályfi vöröscsillagösvényen tér majd vissza az övéihez, mint Hornminátor. Legközelebb… Valahogy így…

 

5. Nagy Imre – kis gyula

Legutolsó szoborképünk Horn Gyula történelmi jelentőségének valódi súlya, és a magyar futball közötti összefüggést hivatott érzékeltetni.

A Tutiblogtól ennyire futotta, de várjuk olvasóink további ötleteit is. Amennyiben pedig indokolatlan Horn Gyula szobrot fedeznek föl lakókörnyezetükben, értesítsék a legközelebbi vastelep beszállítóit.

Tovább..

Láthatósági mellény fémvázon

Ha úgy forgatnád a lézerkardot, ahogy a nyelvedet, akkor te lennél Yoda mester – állapította meg a szocialista vezérkar és kirendelték Mesterházy mellé Kovács bácsit, aki az utolsó olyan elnökük volt, aki képes volt mindig a napszaknak megfelelően köszönni, de legfőképpen udvariasan félreállni, ha egy nála esélyesebb jelöltmacit sikerült lőni a zsibvásár céllövöldéjében. A bajai fiaskó után ismét új időszámítás kezdődött a szocialistáknál. Szembesültek a saját hülyeségükkel és ismét megújultak. Jelen esetben Kovács Lászlóval és Lendvai Ildikóval, akik a megújulás előző verziójából valamiért kimaradtak.

Megalakítja a Vének Tanácsát az MSZP vagy gyámság alá került Mesterházy. Ízlés kérdése milyen címet adunk a hírnek, az üzenete ugyanaz. Az eddig meglehetősen nagy szabadságot kapó, a pártot saját ízlésére formáló Mesterházy elveszítette a frakció bizalmát. A fiatalos, lendületes szocialisták megkapó ábrándja helyett ismét az arcél és karakter nélküli kétdimenziós papírmasé csinovnyikfigurákban reménykednek. Elvégre egyszer már beváltak. Ők komfortosak, fényesre polírozottak, de legfőképpen mindent és mindennek az ellenkezőjét is képesek hitelesen, imponáló magabiztossággal képviselni. Ők a tökéletes szocialisták. Láthatósági mellény fémvázon.

Mentve a menthetőt Mesterházy élből kibővítette a mellé kinevezett tanácsadó testületet. Megnyerte helpdesk teambe Tóth Károlyt, a cigifüstös bizalmaskodás alaptípusát, Podolák Györgyöt, aki annyira kiváló gazdasági szakember, hogy még egy kettős gyilkosságba is belekeveredett, Jánosi Györgyöt, aki a főállású lelkiismerete volt az MSZP-nek, valamint Katona Bélát, akiről hirtelen nem tudom kicsoda. Azért nem kicsit emlékeztet ez arra, ahogy az elkötelezett Tesco dolgozók átcímkézik a lejárt löncshúst és kirakják a friss, akciós áruk ládába. „Jó lesz még ez, ki ne dobjuk. Kicsit büdös, kicsit barna, de majd fölé rakunk egy rózsaszín spotlámpát, a paraszt meg úgyse hozza vissza.”

A politikai kommunikáció nevű erősen túlértékelt blöfftudomány legfontosabb törvénye, a „Vedd át a kezdeményezést, legyél proaktív!” parancs. Ennek a sajátos, magyarszocialista’ változata, a „Mi majd megcsináljuk nagyobba’, jobba’, szebbe’…”. (Elég ránézni a Fidesz kezdeményezéseire érkező szoci kritikákra. Ha a kormány kedvezményes hitelt ad a vállalkozásoknak, akkor a szocik mindenkinek és többet adnának. Ha a kormány megemeli a tanárok fizetését, akkor a szocik mindenkinek és többet adnának. És így tovább. Fenemód fantáziadús, engem is majdnem meggyőznek mindig.) Mesterházy a tanácsadó testület okozta tanácstalanságában csak elővette a klasszikus szocialista receptet és megcsinálja nagyobba’. Ha az elnökség ki akar mellé nevezni egy Kovács Lászlót gardedámnak, nehogy pirosban átmenjen a zebrán, akkor ő felállít egy egész testületet. Pogácsát mindenkinek, én fizetem! - kiáltotta.

Lendvai és Kovács előkerülésére, és Mesterházyra ragasztása nem véletlen. Nem csak megrendült a frakció és az elnökség bizalma, hanem úgy néz ki rebootolják a szocialista pártot, ezen belül a szövetségkötési politikát is. Ugyanis Lendvai képviselte korábban a korlátlan összefogást a pártban, a PM-es tárgyalások alatt végig Gyurcsány és a Demokratikus Koalíció beemelését szorgalmazta, Kovács pedig - mint arra a bevezetőben utaltam - az elegáns félreállás nagymestere. Ha nagyon szeretünk kombinálni, akkor elkezdhetünk gondolkodni, hogy ki is állt a hamisítás mögött, ami az egészet elindította…

És lehet megtenni a téteket, hogy melyik elképzelés kerekedik felül a szocialistáknál. Én azért még nem írnám le teljesen Mesterházyt, a Lendvai-Kovács kettős kibővítése, felhígítása akár még be is válhat, elvégre olyan nevek kerültek be, melyek inkább kacajt, mint tiszteletet váltanak ki. Mindenesetre korán hirdettünk győztest. 

Tovább..

Horthy: szobor az embernek, aki ott se volt

A Jobbik szobrot állított Horthy Miklósnak a Szabadság téren. Magánterületen tette mindezt, pontosabban a Református Egyház területén, hogy konkrétak legyünk. A Hegedűs család által einstandolt Hazatérés templomának lépcsője lesz immár az, ahol Dániel Péter ügyvéd és a pesti ballik-brigád szokásos performanszát elő fogja tudni adni. Gratulálunk.

Arról polemizálni igazán, hogy Horthy érdemel-e szobrot, vagy sem, tulajdonképpen lényegtelen. Szerintünk inkább nem, mindjárt ki is fejtjük, miért. A jobbikosok szerint azonban igen, ami a Ballik szerint viszont ez világbotrány. (A ballik egy új, fiktív formáció, az akcióbaloldal, ami manapság gázrezsóra égett seggű bajnaisták és a begőzölt DK-sok baráti körét jelenti, akik napi szinten balhézzák szét a várost mindenki nagy örömére.) Teli torokból holokausztoznak, fehérterroroznak, sipítoznak, szörnyülködnek.  Szerintünk alapvetően egy plurális demokráciában, ha megdöglik a kutyám, akit nagyon szerettem, akár akkora síremléket tolhatok fel neki, amekkorát a világ nem látott. Más kérdés, hogy a szomszéd, akinek folyton a lábtörlőjére szart, mit tart az én édes kis Fifikém arany szökőkútjáról, de kit érdekel a szomszéd véleménye? Senkit. Ha őket ez ennyire felcseszi, az őket minősíti elsősorban. Minket az se izgatott épp ezért fel annyira az se, amikor ők és barátaik az MSZP székház folyosóján Naés Gyula államférfiúi méltatása közepette gyorsan odatoltak egy bronz büsztöt. Ízlések és pofonok. Kinek az ávós, kinek a tengerész.

Nem is az a kérdés, hogy szabad-e szobrot állítani, hanem hogy megérdemli-e.

Vona Gábor úgy gondolta, hogy Horthy Miklós akkora nagy ember volt, hogy azonnal szobrot kell állítson neki. Méltatta államférfiúilag, mint Mesterházy Horn Gyulát, és avatta is a fémet ezerrel, csak úgy suhant a lepedő. Furcsa logika: általában pont úgy méltatják a jobbikosok Horthy-t, mint a Ballikosok Kádárt: az ember, aki a szörnyű külpolitikai helyzetben képes volt meglépni a legkisebb rossz lépését. Ezen túl azonban általában az avatott és avató között vágyott szimbolikus kapcsolat is van: az avató szeretne azonosulni az avatottal. Az, hogy Mesterházy a zéró IQ-jával egy hasonlóan fejlett agyú karhatalmista munkásőr alkesszal talál közös hangot, azon ne csodálkozzunk. Similis similem gaudet. De mivel könnyes szemű Horthy ódákat már „rendes” fideszes-nemzeti háztartásokban is hallottunk, ideje a szobor kapcsán saját házunk körül is sepregetni.  Nézzük meg kivel is azonosul a Jobbik Gabija, és ki az, akit úgymond „védeni kell” mostanában a baloldali kommunista pribékek mocskos ármánya ellen. Mert ami alapján legtöbben viszonyulnak  Horthyhoz, az igazából annyi, hogy tökös csávó, aki rühellte a komcsikat. Már 1919-ben is fehér lovon alázta Kun Bélát, tehát olyan rossz fej nem lehet: el a kezekkel Horthytól, éljen Horthy. Ez az alap jobbos körökben, és ilyen alapokon nem nehéz a balleroknak sem trollkodni. Csak hát ez épp az a szint, mintha Horn Gyulát tartanám azért „nagyformátumú politikusnak” mert félrészegen a kezébe akadt egy drótvágó. Nemár.

Valószínűleg, ha kicsit más fénytörésben nézzük, Horthy sem lesz egyenlő azzal, akivel legtöbben – főleg a Jobbik-brigád - szeretnék, hogy egyenlő legyen, lévén Horthy Miklós egy olyan személyiség volt, akinek az életpályájából igazából tökre az derül ki, hogy senki számára sem példa. Térjünk vissza a legelejére: adott egy tökös, nemzeti érzelmű, református, sármos-izmos katonatiszt kivarrt vállal, cserzett arcéllel, aki igazából egy „hadivagány”. Pár csatában jeleskedik, ezért felviszi egész magasra. Tökös csávó, ez tagadhatatlan. Lehetett volna ő háborús hős, akihez Kenderes szülöttei koszorút visznek az I. Világháborúra emlékezve, de a Történelem mást vár tőle. A Monarchia összeomlása kell ahhoz, hogy hirtelen az ölébe hulljon az ellentengernagyi, flottaparancsnoki kinevezés. Igazából Dönitz admirális 1945-ös államelnökségéhez lehetne ezt a helyzetet hasonlítani, amikor a hatalmas fejetlenségben egyszerre csak egy tökéletesen alkalmatlan, és „rossz időben rossz helyen” lévő, ám épp valamiféle szétoszló hierarchiában „soron következő” figura ölébe pottyan a hatalom. Megjegyeznénk: Dönitz fényévekkel jobb tengerész volt Horthynál, és kategóriákkal nagyobb náci is.

A történelem ugyanis elég furcsa helyzeteket szül. Kun Béla ámokfutása után, a szétomlott, szétoszlott, kifosztott országban nincs semmiféle legitim hatalom, amely tovább vihetné az ügyeket. Totális a káosz, és Horthy vállán nem is felelősség van, hanem egyfajta determináció. Az antant nem akar Habsburgokat, nem akar bolsevikokat, nem akarja a balos héroszt, Károlyit sem, viszont kell találni egy gerinctelen férget, akinek az aktuális rezsimjét elismerve, végre valaki aláírja a trianoni diktátumot. Megjegyezhetnénk, hogy a törökök és Kemal pasa ezen a ponton köpi pofán a francokat, és hozza össze a modern Törökországot, igaz: görög és örmény népirtás árán. De lengyel testvéreink is elbulizgatnak még pár évig, mert nem akarnak belenyugodni a Curzon vonalba. Nálunk azonban ekkor ő az aktuális balek, aki vállalja ezt az árulást, persze azzal a hablaty propagandával, hogy „revíziót követel”. Na persze.

Ezt követően – leszámítva a numerus clausus sokat emlegetett epizódját – kb. 1933-ig a „jófej Horthy” időszaka jön el. (Apropó numerus clausus: erre a törvényre hivatkozva utasítja vissza Hitler próbálkozásait a Holokausztban való részvételre egészen a német megszállásig, tehát igazából konkrét életeket ment később ezzel a sokat anyázott törvénnyel, ahogy egyetlen valóban jó döntésével, a zsidó deportálások leállításával is.) Megpróbál tehát megfelelni egy szerepnek, amit nem rá szabtak. Túlélve saját, epizódszerűre szabott történelmi szerepét próbál erején és képességén felül egy királyságot vezetni. Mondjuk már „regnálása” terhelt az ellentmondásoktól: érdekes úgy egy királyságot kormányozni, hogy közben megpuccsolta a legitim uralkodót. Meg is teremti a maga „látszat-királyságát” s vizuálisan, gesztusaiban képes is lesz megteremteni egyfajta arisztokratikus atmoszférát. De ettől ő még egy kivarrt tengerész. Nem király, és valljuk be: nem is ő a jófej már ekkor sem. Önálló politikai karaktere ugyanis az ambíciók, a kiállás, a propaganda és a széles körű társadalmi támogatás ellenére sincs. Szerencsére a Bethlen István körül ekkor (újra)szerveződő egykori úri réteg egy jóféle államfőfigurát kreál belőle, hogy saját hatalmát stabilizálja, hogy a káosz évei után végre legitim, erős vezetése legyen az országnak. Úgymond egymásra találnak. Horthynak bejön Bethlen, felnéz rá, Bethlennek meg kell Horthy, hisz stabil hátteret biztosít széleskörű államszervező munkája végrehajtásához. Ez az a csodás korszak, amihez amúgy a Fidesz, és minden jóérzésű jobboldali szeret is igazodni. A történelmi helyzethez kényszerűen igazodva, de nagyon okos emberek nagyon jó dolgokat csinálnak ekkor. Konkrétan kihozzák a szarból az országot, amit a kommunisták szétvertek (minő párhuzam). Megerősítik a Pengőt unorthodox módszerekkel (jé, még egy) aztán rendbe rakják az oktatást (Klebelsberg Központ… Nahát) és sorolhatnánk a többi, hasonlóan menő dolgot: mezőgazdaság rendbetétele, folyószabályozás, építkezések, közmunkaprogram, iparosítás, etc. (hoppá, még egy). Ezt azonban főleg a magas, kefebajszos erdélyi arisztokratának, Bethlennek és hozzá hasonlóan a Monarchia apparátusának krémjéből jövő csapatának köszönhettük. És nem Horthynak, Horthy csak aláírt, megjelent, felavatott, tisztelgett tovább.  Ahogy egy államfőnek egy ilyen rendszerben kell. Reprezentált.

És a bajok Horthyval épp akkor kezdődtek, amikor feléledt a gólem. Állítólag Bethlen is azért állt fel székéből, mert úgy gondolta, nem tud együttműködni egy ilyen pöccsel, mint Horthy. Amikor ez az alapvetően csajozásra, nagy ivászatokra, urizálásra és haptákban tisztelgésre termett katona elkezdte elhinni magáról, hogy ő bizony egy nagyformátumú politikus, aki tényleg kihúzta a bolsevik szarból az országot. Hogy ő dinasztiát fog alapítani, és a Horthy család lesz az új Árpád-ház. Na innen jöttek a bajok, és legalábbis számunkra, itt jönnek elő a jobbikos párhuzamok is. Ugyanis ekkor úgy gondolta, hogy a „liberális konzervatív” Bethlen helyett inkább a „tökös nemzeti” Gömbös Gyulát kezdi el favorizálni. Gömbös azonban egy igazi barom volt. Nagyon jól meg is értették egymást Horthyval. Gömbös sokkal inkább az ő nyelvét beszélte. És - milyen érdekes - ahogy megváltozik Horthy mellett az erős ember, megváltozik Horthy karaktere is. Hát ennyire volt ő nagy jellem, államférfi, bármi. Egy gyík volt, egy alkalmazkodó, ostoba, bunkó reprezentátor. Miután Bethlen, a „konzervatív liberális” lelép, jön helyette a fehérterrorban edződött, keménycsávó, az igazi radikális, a jobboldali faszacsávó: Gömbös Vona Gábor… akarom mondani Gyula. Felturbózódik a zászlóarány, egyre több a masírozás, a jelkép, a tulipán, a népinemzeti, a külsőség, és az ájulás bele a fasiszta Nyugat karjaiba. 1936-ban, a Hitlert elsőként meglátogató Gömbös már azzal dicsekedett Göringnek, hogy el is pucolja nem soká a vén szivar Horthy-t és két éven belül egy igazi fullos fasiszta államot fog vezetni, amiben ő a góré. Horthy ehhez mit szólt? Semmit. Mert már ekkor se érdekelte túlzottan a dolog, hisz nem akart ő nemzetet vezetni soha, csak így esett a dolog. A gondviselés azonban közbeszólt és Gömböst elragadta a halál.

Ez lehetett volna az idő, amikor majd két évtized után ez a nagyszerű ember, Horthy, előlép az árnyékból, és hazánk vezérlő csillagává lesz. Francokat: a tökvakaró, maga mellett erős embereket megkívánó, és azok árnyékában reprezentáló, feladatához felnőni képtelen figura lassú, de biztos lecsúszása kezdetét veszi. A háború elején, egy rövid időre még felcsillan a remény: igazi erős emberek híján egy utolsó, erkölcsös ember, Teleki Pál próbálkozik menteni a menthetőt. Végül ő is feladja, és innen kezdve hazánk sodródik: együtt vezetőjével, aki igazából sosem vezette. Csak úgy tűnt, mintha vezetné, és ami a legrosszabb: ezt egy idő után nem csak a propaganda által az ország, de ő maga is elhitte magáról. Megjelenítette a Trianonban szétszaggatott, és felálló nemzetet épp úgy, ahogy később a revízió farvizein a Tengely öleibe omló hazánk történelmének egyre sötétebb korszakát. Vannak, akiknek Horthy ez előbbit, másoknak ez utóbbit jeleníti meg 2013-ban. Ami az egészben a vicc: a saját elképzeléseik szerint még igazuk is van. Tényleg megjelenítette ezeket, de semmit sem tett se a neki tulajdonított sikerek többségéért, se a ráolvasott bűnök nagy részéért. Azt tette, hogy nem tett semmit, amit kellett volna, és csak azt tette, amit muszáj volt. Pusztán csak volt. Őt okolni a Holokausztért, lefasisztázni, lenácizni, legyilkosozni épp akkora barom blődség, mint őt méltatni azért, mert ez az ország képes volt talpra állni a trianoni traumából, és magára találni, és bebizonyítani, hogy képes megmaradni. És, hogy van helye az európai nemzetek között, nem szükséges felosztani a kisantant rablóbandái között, mint ahogy azt ők megálmodták két sztrapacska között. De Horthy egész regnálása alatt igazából 2-3 olyan döntés volt, amit ténylegesen ő hozott, ezek többségét a háború alatt, és ezeket szinte egytől egyig el is kúrta. Nem kicsit, nagyon. De ne legyünk igazságtalanok: nem volt ő már békeidőben sem alkalmas a feladatához, hagyjuk már békén. Mert nem volt ő több egy szimpla tengerésznél egy sárkánytetkóval a vállán, akinek az élete 1918 után egy hullámvasút volt. Ő az ember, aki ott se volt: mindenki azt hitte róla, és úgy is tett, hogy ő tud valamit, miközben fingja nem volt a dolgokról alaphangon.

Horthy ma is ilyen. A propaganda vakította emberkék bal és jobboldalon egyaránt még mindig képesek elhinni, hogy Horthy egy valódi államférfiú karakterrel rendelkező „valaki” volt, és úgy viselkednek, mint akinek felelőssége, döntései, történelemformáló szerepe volt. Holott ő igazából ennek ellenkezőjéről 1944 októberében tett végleg tanúbizonyságot. Miután a szokásos töketlenkedései miatt a kiugrási kísérlet elbukott, Horthy előtt ott állt a lehetőség: vagy kitart a végsőkig, és lekaszaboltatja magát (és valószínűleg a családját is) a Gestapoval, vagy feladja: bedobja a kulcsot, és az országot tokkal-vonóval egy olyan embernek adja, akit ő maga tartott pszichopatológiai esetnek. És odadobja Szálasinak, aki mögött ott áll a Reich, ő meg menti a menthetőt: saját irháját és a családját. Felmerül a kérdés: ki NEM a családját mentené? A válasz egyszerű: a hős, aki szobrot érdemel. Horthy ugyanakkor, ahogy a kisszerű ember tenné, a családját választotta. Nem akart hős lenni. Más kérdés: soha nem is volt az. Szobrot azonban a hősöknek állítunk, nem a kisszerű, bukott embereknek.  Visszatérve tehát: kinek állít szobrot az, aki Horthynak állít szobrot? Ha valami posztmodern művész, akkor a Hiánynak, amit hazánk a „király nélküli királyság”-ban megélt, miután a „tenger nélküli tengerész” „hősiesség nélküli hősi tetteivel” apránként véget vetett az ezer éves magyar államnak: aláírta Trianont, és odadobta a Szent Koronát egy elmebeteg markaiba. Saját önsorsrontásunkba vetett ájult imádatunkat formálja meg. Ha Vonáék okosak, akkor nagyon gonoszak. Sokkal inkább azonban pont olyan hülyék, mint azok, akik rájuk hergelik magukat a baloldalon. Vélhetően Vona Gábor inkább egy új Gömbös Gyula, és őt már a saját szobra izgatja, a saját kis uralma, amihez hamarosan el is söpörné ezt a töketlen vén szivart az útból. Ezt mindenki döntse el maga, hisz a szimbólumokon túl a lényeg, hogy a szobor avatója azonosulni is akar a felavatott személyével. Mi ne akarjunk azonosulni se Horthyval, se a rendszerével. Ne akarjunk Horthy szobrot. Örüljünk a Bethlen szobornak, és akarhatunk még egy Teleki Pál szobrot is a későbbiekben, ezzel teljes is lenne a jobboldali Pantheon. Horthy azonban nincs benne. Az ő szobrát már életében megemelte, és le is rombolta. Most meg már nyugodjék békében. Örökre.

Tovább..

Vadai Ágnes – a magyar Jeanne d’Arc

Az orléans-i szűz szellemi örököse ő. Habár nem szent, még csak nem is katolikus és a szüzességét is rég elvesztette már – de mégis! Az amazon és a modern nő megtestesítője egy testben. (megjegyzem nem kis testben) Szembeszáll a „despota Orbánnal”, a nőverő Fideszes képviselőkkel, a „masírozó gárdistákkal”. Kérlelhetetlenül harcol az antiszemitizmus, a rasszizmus és persze a nácik ellen. Keményen kiáll a női emancipációért, küzd a homoszexuálisok egyenjogúságáért.  Okos, két diplomát is szerzett, beszél vagy hat nyelven.  Válófélben van és még nincs 40! Talpra hát magyar férfiak! Itt áll előttünk a szexi Vadai Ági! Az év partija.  

A vagyonnyilatkozata szerint van egy 138 négyzetméteres kecója a 13. kerületben. Habár van rajta egy kis hitel, de egyedül él benne. Elkelne egy férfi még abban a lakásban. Ugyan saját bevallása szerint nincs autója, meglepő módon viszont vagyonnyilatkozatában precízen kitér egy West End Parkolókártyára, amit viszont ajándékba kapott. A fizetése pedig elég jó. Szumma szummárum: anyagilag is jó parti Ági!  

Habár pletykálják, hogy összeszűrte a levet Ferenccel, a főnökével; és tény, hogy tényleg összenőttek mostanság – de a felek tagadják a románcot. A valóság az, hogy igazából Ági hetven éves férje lépett le. Az ura, József, egyébként régi kádér. Az MSZMP egyik megyei vezetője volt a rendszerváltás előtt. Ő csinált Ágiból politikusasszonyt az MSZP-ben. Most meg egy huszonéves DK-s lányért dobta a bombázó feleségét.  Elnézve Ági idomait: ki érti ezt? Így viszont szeptember végén Vadai már elvált fiatalasszony lesz. Gyurcsány Feri pedig csak barát. Jó barát ebben a „k.va orszgában”! Tehát a lefogyóban lévő Vadai Ági tényleg szingli. Szabad a pálya, lehet hajtani. (A szerelmes leveleket pedig a agnes.vadai@parlament.hu e-mail címre várja.)

Egy gond akad csupán a lánnyal. Nem, nem sánta! Nem is büdös, fürdik rendesen. És még csak púpja sincs. A probléma az, hogy politizál. Keveset főz, nem nagyon takarít – inkább pofázik a parlamentben. Ráadásul sokat van távol otthonától, mert építi Gyurcsány pártját, a Demokratikus Koalíciót. Meg alkudozni is jár az MSZP székházába. (De az egy másik sztori.) Szóval van gond is bőven a lelkemmel. De hát kell meztelenül is látni a menyasszonyt, mielőtt gyűrűt ragadnánk – tartja bölcsen a néphit.

Legutóbb is, amikor a reggeli sminkelés kicsit hosszabbra sikeredett – csak a parlamenti balhé járt a fejében. Amúgy a tényleg nem odavaló, most már független képviselő, Balogh József (Ezek a Józsik! Ági férje is az – szerk. megjegyzése) ellen tüntetett az országházban. Hajnalban kellett kelnie, hogy egy monoklit fessen az arcára, amivel a verekedő képviselő és úgy általában a nőket ért erőszak ellen tiltakozott. Rá is ment egy pár órája a mázolásra. Habár Balogh tényleg eltakarodhatna a közéletből, Ági ennek az ügynek is élharcosa akar lenni. Mert Jeanne d’Arc örököse ő. Tehát megint csak keveset törődik a háztartással. Még bevásárolni sem volt aznap ideje.

De az őszi filmforgatás is sok időt elvett a szexi amazon életéből. Ráadásul csúnyán is kellett beszélnie. A Demokratikus Koalíció készített egy reklámfilmet, amely Gyurcsány őszödi beszédére épült. Persze „igazságbeszédnek” értelmezve. Az általában sportos, vagy rockos stílust kedvelő Ági ezúttal magas sarkúban tipegett a kamera elé. Még kicsit kopogott is a cipellő. Kár, hogy a lábbeli eleganciája ellentétben volt a bőrkabáttal és mocskolódó beszéddel. De hát mit tegyünk, ha egyszer szeret pofázni a kedves. Néha sajnos azonban ront az összképen, hogy trágáran, káromkodva teszi.

A kampányfilmben, kicsit rekedtes hangon, Ági a következőképpen jellemzi önmagát: „Egy nő, aki nem retten meg sem Orbántól, sem pribékjeitől, sem az utcán grasszáló náciktól.” Nem értek az ilyesmihez, de ez talán nem a legvonzóbb bemutatkozás volt. Áginak semmiképpen sem ajánljuk, hogy ezzel a szöveggel jelentkezzen valamelyik társkeresőoldalon. (Egyébként ugyanezt ajánljuk Kakuk György újságírónak is, aki kicsit túlkorosként, kissé röhejes ruhában ül meg egy sportmotort ugyanebben a kampányfilmben és mestere szófordulatát idézve „megcsináltuk a hétszázát”, meg hogy „újra kollégiumok épültek ebben a nyüves országban” – mondogatja fennhangon.)

A Demokratikus Koalíció kampányfilmje egyébként túllépi a politikai ingerküszöböt. Háromszor hangzik el a „k.rva” szó, kétszer a „k.va ország” szövegkörnyezetben. És hát a főnök, Gyurcsány Feri is elég csúnyán beszél mostanában. Kár, hogy Ági ilyen bunkó férfiak közé keveredett… Felmerül a kérdés: nem a tahó férfiak ellen harcol ő voltaképp? Vagy létezik a Demokratikus Koalícióban olyan kategória, miszerint a „mi tahónk – az jó tahó”?

Vadai Ági így fejezi be önmaga (és társai) jellemzését: „Mi hiszünk őszöd igazságában és erről meg fogunk győzni másokat is.” Ajaj! Szóval megint jönnek a kampánykörutak. Ági még kevesebbet lesz otthon. Ráadásul – ahogy elnézzük a céljait – még több munkája lesz. Mert erről tömegeket meggyőzni… Nos, nem lesz egyszerű. Stílusosan mondhatnánk: „k.rva nehéz lesz ez Ágicám!”

Mindezek fényében azt tanácsoljuk az Ági kezeire pályázó több tízezres férfitömegnek, hogy várjon talán a választásokig. Akkor úgyis ki fog esni az egész banda, Gyurcsányostul, mindenestül a parlamentből – és Áginak ismét lesz ideje a háztartásra. Munkanélküliként a főzésre és a takarításra is. És még akkor sem lesz 40…

Bár elnézve Ági folyamatos akcióit – talán neki még a választások előtt szüksége lenne egy férfira. Meg másfajta akciókra…

Tovább..

Kishantos rekontra

Korábbiírásomban nem akartam belefolyni Kishantos tartozásának részleteire, mert erről sokat lehet olvasni a neten. IronMémem „olvasói vendégposztja” bebizonyította, hogy két cikket sikerült is elolvasnia az említett témában, aminek végtelenül örülök. Ahhoz a lényegi kérdéshez mégsem jutott azonban közelebb, amire én eredetileg utalni kívántam (leegyszerüsítve lásd a bekeretezett részben), azaz kell –e nekünk, jó –e nekünk egy ilyen mintagazdaság. Egyes esetekben ugyanis néhány kulcsszó (pl. Ángyán) a gondolat és az értelmezés szabad áramlásának képes olyan gátat emelni az egyes elmékben, ami miatt a végső megértés áradata nem terülhet szét a tudatban…

Számomra a konzervatív, keresztény értékrend azt jelenti, hogy megpróbálom annak szűrőjén keresztül különválasztani az értékeset az értéktelentől. Kishantos kapcsán, e gondolkodás mentén haladva, írtam a kezdeményezőkész, álmokat álmodni merő magyar kisvállalkozókról, kistermelőkről, családi gazdálkodókról, akiknek teremtő munkálkodásán a jövő Magyarországa nyugszik. Kishantos 20 évvel ezelőtt ezekért az emberekért jött létre. Azért, hogy legyen hol tapasztalatot cserélniük, tanulniuk, naprakész információkat szerezniük a boldoguláshoz. Az elképzelés a jobboldal gazdálkodókról vallott elképzeléseitől sem áll távol, ezért is tartom Kishantost megmentésre érdemes, értékes kezdeményezésnek, és ezért szólaltam fel a védelmében.

A kezdeményezőkészséggel ellenben szemben áll egyfajta beszűkült, politikai beállítottságtól függetlenül létező kisszerű gondolkodás, ami a begyöpösödött, fantáziátlan, de agyonfizetett bürokráciában csúcsosodik ki. Ennek a típusú gondolkodásnak a jobboldali megfelelője az az ember, aki napjait olyan problémák megfejtésével tölti, hogy tetszett neki a Gyűrűk Ura, de akkor még nem tudta, hogy a Göncz fordította le, meg kell -e gyónni. Vagy egy jobbikosnak a Radnóti „Nem tudhatom…” című versének értelmezése. És most újabban Kishantos, amiről nem szabad jót gondolni, mert a MagyarNemzet is megírta, hogy Ángyán kommunista, a nevét hozzáláncolta Kishantoshoz, ezért aztán mehet a Duna fenekire. Én viszont őszintén leszarom, hogy az Ángyán József kommunistabérenc -e, vagy sem, van -e delfinje, vagy szeret -e rágózni. Kishantos egész egyszerűen másról, többről szól ennél…

A Kishantosi polémia iskolapéldája az említett kisszerű gondolkodásnak, és annak, miféle károkat tud okozni az állami hanyagság egy alapvetően jól működő intézménynek. IronMémem tudásszomját kielégítendő, idézzük fel tehát a kishantosi tyúkper előzményeit, feltéve, ha el tudunk szakadni Ángyán rémképétől, nomeg attól, hogy ha valaki igaz jobboldali, akkor feltétlenül gyűlölni kell a Kishantost. Az említett 27 milliós tartozás története Kishantos indulásának idejéből származik. A mintagazdaság megindulása három ország összefogásával (Német, Dán Magyar (!!!)) indult. A magyar állam akkor nem tudott pénzt belerakni a fejlesztésbe, ezért kedvezményes földbérleti konstrukciót ajánlott fel. Értsd: Magyarországnak két másik ország épített egy mintafalut, és az akkori magyar vezetés támogatásnak merte nevezni azt, hogy kedvezményes bérleti díjjal adja mellé a földet. A magyar állam ráadásul azt is kikötötte, hogy a továbbiakban mennyi pénzzel kell a külföldi partnereknek támogatni Kishantost, különben a nagyvonalú kedvezményes földbérleti szerződést felmondja. Logikus nem? Ennek analógiájára létrehozhattak volna olyan kórházat, amihez mi kedvezményes bérleti díjjal adtuk volna az épületet, azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban is fönntartják azt nekünk a külföldiek. Ha nem lesz pénz, mehetnek a betegek, amerre akarnak… A kishantosiak érezték a pofátlanság elrettentő erejét, és miközben próbálták ezt valahogy lekommunikálni a külföldi partnerek felé, kérték a magyar államot akkor képviselő APV Rt.-t, hogy törölje a kötelezően megszabott mértékű külföldi támogatásról szóló kitételt a szerződésükből. Ígéretet kaptak, de a módosított szerződést a bürokraták nem készítették el időre. És amikor nem érkezett a szerződésben megszabott mennyiségű külföldi támogatás, az ÁPV Rt. a teljes bérleti díjat kiszámlázta büntetésként a kishantosiaknak. Tehát a magyar állam megbüntette azt a magyar mintagazdaságot, amire mások adtak neki pénzt, mindezt azért, mert a külföldiek nem adtak további, a magyar állam által nekik megszabott forrást. A bünti akkor 9 mill. HUF volt. A kishantosiak persze perre mentek, én is ezt tettem volna, ha így szopatnak. 10 év (SIC!) elteltével végül a bíróság kimondta, hogy nincs igazság, de mivel az ÁPV Rt. helyét időközben átvevő NFA az erősebb kutya, annak van igaza. Addigra lett a 9 millióból 27, a kamatokkal együtt… Kemény, nem? 27 milka büntiből… Amit különben a mintagazdaság azóta rendezett. Tehát NINCS TARTOZÁSA!

Ez tehát a történet… Most, hogy mindenki okosabb lett, még egyszer fölteszem a kérdést: Valóban ez a lényeg, vagy az, amit Kishantos szimbolizál? Ha valaki meg kíván ragadni az értelmetlen ángyánozós szájkaraténál, javaslom követelje továbbá azt is, hogy a rendőröktől vegyék el a lovakat szántani, a Balatont ültessék be rizsával és azt is osszák szét, valamint hogy azon városokban, ahol Ángyán járt, tegyék a földdel egyenlővé, és szórják be sóval. Akkor lesz igazság…

Én maradok azon az állásponton, hogy Kishantos az összefogás és a kezdeményezőképesség, az egymás segítésének és az élhető, fejlődő, zöld Magyarországnak az egyik jelképe. Ha viszont bezárják, akkor a gyökér magyar bürokráciának és a kisszerűségnek lesz intő példája, és akkor várhatjuk, hogy támogatást adjanak valamire, amit szeretnénk, de nem lenne rá pénzünk.

Eközben persze a szegény keszegekről végképp teljesen megfeledkeztünk…

Tovább..

A Ku Klux Koalíció

A Tutiblog egyszemélyes konteo-osztaga (Boogieman már napok óta tanácstalanul, cigiről cigire gyújtva, a Toronyházbéli Válságszobába zárva próbálta megfejteni a Kampány Nagy Talányát, a „bajai-balhét. Végre sikerült.

A kiindulópont egy már bizonyítottan hamis felvétel, amiben 5 darab roma honfitárs egy szobában arról dumál, hogy mennyiért is kell a Fideszre szavazni. A felvétel eljut az MSZP székházba, ott valami sutyerák átveszi, és reflexből küldi is át a mérhetetlen elfogulatlanságáról, és évtizedes professzionális szakmaiságáról híres médiumhoz, a HVG-hez, ahol az európai értelemben is mérvadó újságírók rögtön le is hozzák. Azonban nem „oktatófilmként”, ahogy tette bájos játékával a Bajnai-brigád, ahol szintén roma honfitársakat kellett elkísérni a szavazófülkébe Fideszre szavazni, hanem „égető bizonyítékként” tálalják. Belebuknak, lemondanak, stb. 

Nos, az mondjuk úgy tény, hogy a HVG kínjában már csak épp a gyerekpornó műfajába nem merítkezett bele ezidáig. A baloldalon kiveszett a szó szakmai értelmében vett „újságírás”. Az összes jó öreg liberálzsurnaliszta elment nyugdíjba, és már az ATV-n rágja a szemüveg szárát, átnyergelve a véleményműfajba. Maradt tehát szegény HVG-nél egy csomó megfizetetlen gyakornok, meg pár begőzölt újságíró, akik, mikor látják az eladási adatokat, meg azt, hogy a neten nem csak az Index, meg a 444, de már a vizesélet.hu is megelőzi őket, rögtön akarnak valami„saját ügyet”. Botrányt, fiaskót, Hannah Montana cicibimbóját. És akkor jön ez a videó az 5 roma honfitárssal, akik azt mondják, hogy a Fidesz csal. És lehozzák. Mert igen, valószínűleg sejtik, hogy kamu, de lesz ami lesz, mert legalább akkor 2 hétig megy az, hogy HVG. Az elsődleges felelősség a HVG című lecsúszott brigádé. Ez ugyanis tipikusan az a szitu, amikor hátrébb kellett volna lépni is kimondani: bár igencsak szívesen rúgnék acélbetétes bakanccsal a földön kucorgó Orbán oldalába egy nagyot, de nem teszek ilyent, mert én egy demokrata vagyok. Van egy szakmai színvonalam, és abba ez nem fér bele. Ez egy olyan felvétel, ami már csak a benne fellelhető enyhe rasszista felhangok miatt is instant kuka.

Azonban nézzük ezt a dolgot picit más szemszögből is: mi van akkor, ha ez az egész balhé úgy volt megtervezve, hogy igazából vaktöltény volt, aminek a zajára gyúrtak? Arról van szó ugyanis, hogy itt a valódi meszidzs' az, hogy „cigányokkal szavaztat a Fidesz”. Nos, ez azt jelenti, hogy bizony a kipolírozott Jobbiktól akarják a ballerek visszacsábítani az elvesztett rasszista szavazóikat. Ugye „demokratikusan” nem lehet cigányozni, de a jól bevált suttogó propaganda révén, a „mind tudjuk miről van szó, de hát ugye érted?” félmondattal megtoldva igenis az van, hogy teli torokból elkezdtek cigányozni. Persze demokratikus módon, nem úgy, mint a Jobbikosok. Emlékszünk még „cigányorbánra?” Bizony, az is a suttogó propaganda része volt 2002-ben, és most itt van a „cigányokat visznek busszal lefizetve csalni el a választást” című dolog, amire persze nyíltan csakis az „én aztán nem mondtam ilyent” felháborodott válaszát lehet adni. A kampányban beáldoznak pár gyalogot, de a célt elérték: a nép agyának mélyére el lett rejtve az Üzenet: cigányorbán csalja cigányokat etetve és buszoztatva a választásokat el.

A baloldal konkrétan a Jobbik választóközönségének kommunikál, ahol igazából még nem dőlt el, hogy az X a Jobbik, vagy az MSZP mellé kerül-e. Merthogy – főleg vidéken – ez egy valós dilemma, és elég fájó sebe a baloldalnak. A Jobbik nem a Fidesztől nyúlta le a radikálisokat, hanem tőle, az MSZP-től az „egyszerű embereket”: az iparvidékek munkásait, az állami nagybirtokok mezőgazdasági alkalmazottait. Nekik meg cigányorbán kell meg csalócigány. Meg cigányokkal csaló cigányorbán. És hát ezt beledobni a köztudatba bizony nem megy hivatalos, országos nyilatkozattevős módon, ez csak úgy megy, mint a 23 millió román. Szotyogtatva, és terjesztve a piacon a kofák közt, hogy közben magunk is letagadjuk. Lehozza hát egyik nap Bajnai a rasszista játékot, lebukik, és tagad mindent. Fel is háborodik a rasszizmus vádjának említésén is! Lehozzák a hamis videót az MSZP és a HVG összjátékával, másnap hevesen tagadják, hogy közük lenne a vírus terjesztéséhez, egyben le is mondatják a gyalogokat, és a dolog el van sikálva. A vírus pedig terjed tovább vidáman, hisz ez volt a dolga.

Boogieman mindenkit felszólít arra, hogy ne üljenek fel a baloldal létező rasszizmusának, és ha egy mód van rá „figyelmeztessék rá utastársaikat is.” Mivel főleg a jobbközépen lévő, nemzeti liberális és konzervatív szavazókat szokták a rasszizmus vádjával megbélyegezni, de immár nyilvánvaló, hogy ezek egyben azok, akik a legalpáribb, legbalkánibb, legócskább rasszizmus eszközével próbálnak szavazatokat szerezni. Ők, immár hamis videókkal, internetes játékokkal bizonyíthatóan a valódi rasszisták. Mert valóban létezik választóvonal a rasszisták és a nem-rasszisták között Magyarországon: a valódi rasszisták manipulatívan kihasználják emberek ösztöneit, és rájátszanak erre, míg mások nem. De ott ülnek a baloldal soraiban, és számító módon használják ki ezt a maguk javára. A valódi nem-rasszisták azok, akiket folyamatosan ezzel vádolnak. Azok, akiknél az Emberi Erőforrások Minisztériumát egy olyan lelkész vezeti, aki évtizedeken át foglalkozott roma integrációval. Amelyik párt az első romát juttatta el az Európa Parlamentbe. Ahol stratégiai partner a Roma Önkormányzat. Azaz a jobbközép: amit „a cigányorbán vezet, aki levessel fizeti le a cigányjait, hogy elcsalják a választásokat.” Eljutottunk ide 2013-ban. Javasoljuk tehát ezúton, hogy a leendő baloldali összefogás neve ne legyen más, mint Ku Klux Koalíció 2014.

Tovább..