Tüntetést szervezünk az Újságíróklub megszűnése miatt

Nem tűrhetjük tovább! Ki kell állnunk a magyar köztársaságért, a demokráciáért, a fékekért és az egyensúlyokért, no meg a sajtószabadságért! Demonstrálnunk kell az ATV Újságíróklub elnémítása miatt! Az utcára kell vonulnunk, mert nem nézhetjük tétlenül azt, ami ebben a félfasiszta diktatúrában történik. Elég volt Orbán Viktorból! Elég volt a kétharmadból!

Ezúton szeretnénk bejelenteni, hogy június 31-én, kiskedden, (de lehet, hogy borjúnyúzó pénteken) szimpátiatüntetést szervezünk az Újságíróklub demokratikusan elkötelezett és többszörösen kitüntetett szakértő szereplőiért, az ATV székháza elé. (Budapest, X. kerület, Kőrösi Csoma Sándor u. 31.)

A demonstráción kiállunk a június végétől betiltott Újságíróklubért és a sajtószabadságért. (már csak két műsor lesz!) Tiltakozunk a szabad véleménynyilvánítás eltiprása és az „utolsó előtti” demokratikus hangok elnémítása miatt. A rendezvényen felszólalnak a júniustól „kényszernyugdíjazott” újságírók: Bolgár György, Avar János, Mészáros Tamás és Németh Péter. A zenei aláfestésről DopeMan papa gondoskodik. A rendezvény narrátora Kulka János színművész lesz. Továbbá tárgyalásokat kezdtünk Nagy-Navarro Balázzsal, aki vállalta, hogy június 31-én éhségsztrájkba kezd az ATV épülete előtt, amit addig folytat, míg az Újságíróklub vissza nem kerül a képernyőre.

A rendezvényre várjuk a következő szervezetek szimpatizánsait: Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla), Társaság a szabadságjogokért (TASZ), Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) és a Hallgatói Hálózat (HaHa). Külön kérésre felszólalási lehetőséget biztosítunk mindenkinek.

Kérjük, hogy a demokratikus politikai pártok ezúttal ne hivatalosan és zászlókkal jelenjenek meg, a rendezvény civil jellege miatt. A szervezetek vezetőit, kifejezetten Schiffer Andrást, Szabó Rebekát és a sajtószabadságért 1990 óta mindig kiálló Lendvai Ildikót (aki a rendszerváltás előtt cenzorként dolgozva nagyon sok tapasztalatot szerezett a demokratikus sajtó működésének természetétéről) külön kérjük, hogy ezúttal ne használják fel a rendezvényt az aktuálpolitikai céljaikra.

Kérjük továbbá, hogy a Magyarországon még utolsók közt szabadon működő, az Orbán-kormánynak még nem behódoló szerkesztőségek, az Index.hu, a 444.hu, a cink.hu, a Klubrádió, az Átlátszó és az Origó megmaradt tagjai is csatlakozzanak a kezdeményezésünkhöz!

Legyünk ott nagyon sokan, tiltakozzunk minél többen a sajtószabadság elnyomása miatt! Tüntessünk a magyar köztársaságért, a demokráciáért! Fejezzük ki szolidaritásunkat az ATV-ből „kényszernyugdíjazott” újságírókért! Mert miénk és nem Orbán Viktoré és a Fidesz csatlósaié az ország!

Szeretnénk jelezni továbbá, hogy a héten, hivatalos levélben kerestük meg Szanyi Kapitányt Tibort és Újhelyi Istvánt, a szocialista párt európai parlamenti képviselőit, hogy kezdeményezzenek „magyar napot” a brüsszeli parlament plenáris ülésén, ahol megvitatnák a sajtószabadság helyzetét. Kezdeményezzük továbbá, hogy a legutóbbi választások után munka nélkül maradt portugál politikus, Tavares úr és a nyugdíjba vonuló (Brazíliába készülő) Daniel Cohn-Bendit látogassanak hazánkba, hogy egy független szakértő csoport vezetőiként kivizsgálják az ATV döntésének hátterét.

És végül, gondolkodunk azon, hogy tiltakozzunk -e egyúttal a „fékek és egyensúlyok” eltörlése miatt is. Ha már sokan ott vagyunk. Ebben a kérdésben még várjuk Kim Lane Scheppele professzorasszony mértékadó véleményét.

A Tutiblog szerkesztőségének nevében Boris Vian, a rendezvény főszervezője     

Tovább..

A tizedes, meg a többiek…

"Hogyha valaki a magyar kormányt netán bírálja, az egyáltalán nem hazaáruló és nemzetvesztő. Következésképpen teljesen természetes egy demokratikus közvélemény szemszögéből nézve, hogy valaki adott esetben a szóban forgó kormány megdöntésére törekszik, akár nemzetközi segédlettel."

Ezt sikerült nyilatkoznia Bajszos Magyar Lajosnak a minap mindenki kedvenc atévéjének. Bajszos Magyar Lajos tehát jogosnak tartja a Rákosi Mátyás-féle tankos, szovjetes közbeavatkozást is 1956-ban. De hogy a libnyafnak is fájjon e kijelentés, ilyen akkor a Szálasi is. Ilyen jogos közbeavatkozó nyugati demokrata. Bajszos Magyar Lajos szerint, ha valakinek más a véleménye, de az nem kellően érvényesül idehaza, akkor el lehet menni külföldre munícióért. Már akkor inkább atomért is küldhette volna a Gordit Ámerikába, mert akkor egy csapásra el lehetne intézni a szar magyarokat, aztán majd a Gordi benépesíti az ő magjával a magyari pusztát okosabb emberekkel.

Manapság különösen nagy figyelmet kapnak ezek a jóakaró közbeavatkozók. Nem is értem a világpolgárság felháborodását, amikor vitatják a magyari kormány nemtetszését, amiért egy másik állam (Norvégia) alapítványi pénzek (Norvég Alap) segítségével akarja tematizálni egy másik állam (Magyarország) közbeszédét (ettől még Lézerjaniról megvan a véleményünk...). Ugyan hogyan is nézne ki, ha Magyarország egy vélt Magyar Nemzeti Orbánviktor Alapból finanszírozna olyan romániai közmédiumokat, amelyek mondjuk Románia kisebbségpolitikáját, vagy Szlovákia történelmét firtatják. Vagy az osztrák szakállas nők tehetségét. Vagy Norvégia nagyszerű toleranciáját, miközben egyesek faji alapon gyilkolásznak arrafelé. De mindegy, mert a tőlünk nyugatabbra esőknek mindenben igaza van, és sokkal jobban tudják. Igaz, hogy korábban a tőlünk keletebbre esőknek volt mindenben igaza. Erről persze az exemeszpés Bajszos Magyar Lajos is tud, mármint arról, hogy itthon senkinek nem lehet soha igaza, csak azoknak, akik külföldről hoznak hozzá támogatást.

Egy a lényeg, ezt a magyarországi hepciáskodást el kell fojtani végre, és Gordit ki is okosították a Bildenburgok, meg a bankárok pezsizés közben. Még azt is elnézték neki, hogy a Gordi merőkanállal lapátolja a kaviárt a zakózsebébe, amikor azt hitte, hogy nem látja senki. Meg azt is, hogy Gordon von Bajnaként mutatkozott be az előkelő társaságban. Mert az idők során von Bajna jelentős segédcsapatot gyűjtött maga köré az államiság visszaállítása érdekében. Vezérlő tábornokaként Mr. Laslo Pityingert nevezte meg, és bemutatta a képeket, hogyan késelik meg az ő hű katonái az Orbán gerneralisszimusz szobrát.

– Ez már igen, von Gordon! – lapogatták meg a Gordi hátát a Bildenburgok, kínosan ügyelve a kaviárt tartalmazó mellényzsebre.

Gordi azóta idehaza szövögeti polgárháborús terveit, és ha erkölcsi aggályai támadnak, ír egy sms-t a Bokros Magyar Lajosnak. Meg arról is ír, hogy lehetne a Gyuriferi tábori lelkész. Annyit bérmálkozott már. A Szanyi meg kapitány. A Fodor Gábor meg az ünneplő tömeg, és galambokat eregetne. A Kókától meg elkérnék a piros helikopter a bevonulásra. Hát valahogy így lenne a felszabadító polgárháború.

Mindeközben a magyari polgár mit sem sejtve a készülő szabadságharcról élni próbál. Azt képzeli, hogy demokráciában él, és hogyha döntött arról, hogy ki vezesse a saját országát négy évig, akkor azt nem kérdőjelezi meg senki. Különösen nem egy másik demokratikus ország. Egy másik nemdemokratikus ország megkérdőjelezheti ugyan, de elvileg most nem azokat az időket éljük.

Most elvileg azokat az időket éljük, ahol ha valaki egy demokratikusan megválasztott kormány megdöntésére törekszik egy másik ország, vagy nemzet segítségével, az hazaáruló. 

Tovább..

Mégsem tiltakozunk a reklámtörvény ellen

Ha félig-meddig csak trollkodásból, de tegnap mi is csatlakoztunk a Nagy Magyar Médiaösszefogáshoz, és tiltakoztunk egyet a nemrég benyújtott reklámadó szóló törvénytervezet miatt. Pedig az igazság az, hogy alapvetően egyetértünk vele. No, nem azért, ami a törvény eredeti, nevesített célja, hanem az úgynevezett nem szándékolt következménye miatt.

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a törvény elsősorban a két nagy kereskedelmi TV kizárólagosságát hivatott megtörni. A kisebb médiumok, a nyomtatott és elektronikus sajtó csak félreértett szakmai hiúságból szolidaritásból tiltakozik, mivel az adó progresszív mivolta miatt őket nem érintené kifejezetten érzékenyen. Valamint azért, mert félnek. Félnek, hogy a reklámozni akaró cégek mindenképpen ragaszkodnak a két nagy kertévéhez, és akkor a reklámokra szánt pénzekből leeső kis morzsákat sem szedegethetik fel ezentúl.

Ebben még lehet is valami, habár a hirdetők olyanok, mint a sáskák: minden felületet ellepnek.

A törvény nevesített célja az igazságos közteherviselés. Itt azért felszisszentünk egyet a Toronyházban, kicsit úgy érezzük most magunkat, mint az egyszeri kommunistával a Kispipacs pultjánál, akinek hétről-hétre el kell magyarázni az igazságos és a méltányos fogalmak közti különbséget. Ez az új adónem legjobb esetben is csak méltányos lehet, de igazságos nem. Zárójel bezárva.

A két nagy kereskedelmi csatorna kivonulásával ugyanakkor lehetőség lenne a torta tisztességes újraszeletelésére. Régen volt, talán igaz se volt, de a Horn kormány alatti frekvencia-kiosztások nem férnek oda az újkori magyar kapitalizmustörténet legsikeresebb epizódjai közé. Gyakorlatilag mi voltunk az üveggyöngyért saját magunkat eladó ostoba bennszülöttek maxweberi ideáltípusai. Persze, azóta sok minden történt, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar kereskedelmi televíziózás bűnben fogant.

A nem nevesített célja a törvény életbe léptetésének, a királyi televízió megerősítésének a szándéka lehet. Ez minden szempontból örvendetes volna. Tévét még néző olvasóknak talán nem kell bemutatnom, hogy milyen is a folyamatos anyagi függésben lévő kormányzati televíziózás. Nálunk egy hét belföldi nyaralás komoly, olyan helyen, ahol folyamatosan ment az M1, az egy sörök százait igénylő traumát okozott…

Ha a kereskedelmi televízióknál jelentősen drágul a reklámozás, akkor a piac átrendeződése előidézhet egy olyan helyzetet, amikor a csökkent függőség normális köztelevízióban bontakozik ki. Legalábbis a Toronyház Mórickája szerint…

Viszont van egy másik lehetséges kimenetele is a törvénynek, ugyanis benne felejtett elhelyezett benne a tv. alkotó egy remek kiskaput. „Az adó alanya az olyan médiaszolgáltató, aki műsoridejének legalább felében magyar nyelvű médiatartalmat tesz Magyarország területén elérhetővé.” Végigfutva a kereskedelmi tévék kínálatán, nem lenne nekik olyan nehéz felerészben idegen nyelven sugározni.

És ha ez bekövetkezik, akkor ebből az elbaszottnak tűnő törvénytervezetből egy egészen frankó dolog születhet. Mert tűnhet az egész finghámozásnak vagy sima multi-nevelésnek, ami azért nem áll annyira távol a Fidesz-kormánytól, de ha végre elkezdenek az országos kertévék idegen nyelven sugározni, akkor megérte verekedni a törvényért.

Elismerem, jelenleg egy jelentéktelen minoritást képviselünk mi, akik egyszerűen nem vagyunk hajlandóak szinkronos filmet, sorozatot nézni. A szinkron legtöbb esetben kilátástalanul szar minőségétől függetlenül. Ha egy filmet indonéz nyelven, indonéz színészekkel forgattak (pl. Raid), akkor mi indonéz nyelven akarjuk hallani. Ennyi.

De még számtalan egyéb okot is fel lehetne sorolni. Közhely, hogy milyen kevesen beszélnek nyelveket Magyarországon, de nagyobb probléma, hogy a társadalom (csak leírtam ezt a szót, a fenébe) jelentős része képtelen olyan sebességgel olvasni, ahogyan beszélnek. Ez egy olyan súlyos, gazdasági, szociális, kutyafasza következményeket is maga után vonó probléma, amivel már rég kellett volna kezdeni valamit. Ezt nevezik a szocimókusok felnőttkori funkcionális analfabetizmusnak. És akkor szürcsölhetjük le az Uniótól a máshol sokkal jobban is hasznosítható milliárdokat mindenféle teljesen felesleges, céltalan, de legfőképpen eredménytelen felnőttképzésre, miközben egy hülye törvénnyel simán rá lehet venni mindenkit, hogy akkor legyen szíves elkezdeni olvasni. Mert ha utoljára az Egri Csillagokat vette a kezébe, és hagyta félbe, mert túl sok volt a betű, akkor sose fog olvasni önszántából. Viszont a tévé nagy úr. Az kell, ha olvasni kell érte, akkor olvasni fog. Feliratot. Megszokja.

És rögtön egy olyan képesség birtokába kerül, amivel már nem csak közmunkát lehet végezni.

Tovább..

Lézerkard, ha lecsap

Nos, úgy tűnik a „kit nyomásgyakoltassunk ki a toronyházból” verseny győztese én lettem. Talán azért adta kezembe a Főstrandmester a rövidebb fogpiszkálót, mert az utóbbi időben az a figura is én voltam, aki az összes létező választás alkalmával hergelte a szavazástól távol maradni szándékozó téolvasókat, így hát némileg feljogosítva érzem magam arra, hogy ebben a kínos helyzetben ujjat ragadjak, hogy most akkor mi van? A Lézarjani egy pöcs akkor, vagy szeressük, vagy mi van?

Szögezzük le egyrészről tehát az elején: ha lenne egy túszhelyzet, amiben a békemenetes mamikat és fidelitaszos csajokat túszul ejtő DK-s Joker Lázár Jani fejét követelné váltságdíjul, akkor nem sokat gondolkodnánk. De ezzel le is zárul a történet, mert ami most folyik, az nem Lázár János személyéről, vagy a T-com vezérigazgatójával kötött  titkos paktumokról szól. Ugyanis nincs ilyen paktum. Sokkal inkább arról van szó, hogy a korábban a rezsicsökkentő és különadókivető Orbánra kilövési engedélyt adó német anyacég-vezetők hirtelen elkezdték megszeretni a Lázár János felügyelete alatt megvalósítandó, majd’ 300 milliárdos üzletet. Jobban szeretnék a tyúkólba is bevezetni a netet a hódmezővásárhelyi tanyavilágban, mint tovább botozni a magyar kormányt.

Ennek mi is örülünk, több netet az embereknek, több Tutiblogot a háztartásokba!

Emellett még annyi történt, hogy a németek kicsit túlkompenzáltak a Fidesz erős embere felé, miszerint „Jajj, hát Janikám, igaz, hogy gyomroztunk négy évig, és toltuk a bajnaizmust, de spongyát rá, látod, kirúgjuk ezt az izgága ballert, és kapsz majd tőlünk jó kis pártatlan tájékoztatást, pláne, ha meghekkeled a reklámadót. Na mit szólsz?” Szögezzük le tehát, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem volt telefon, nem volt olyan, hogy Orbán Viktor leszólt az Origónak, nem volt itt kormányzati beavatkozás. Egyszerűen a Dajcse Telekom sörpocakos bajorjai kicsit beszartak a második kétharmadtól, és maguk elé képzelték a sötét jövőt, amikor a sok ellenségeskedésnek az a vége, hogy Mészáros Lőrinc telekommunikációs vállalkozást alapít. Tehát ez üzlet. Semmi több. Mocskos kapitalista üzlet. (ugyeugye)

De mi az igazi tanulsága akkor? Egyáltalán nem az, amit a ballib média most duzzasztani akar! (Függetlenül attól, hogy a Toronyház brigádja egy esetleges Lázár-kormány támogatása terén már koránt sem lenne felhőtlenül vidám, mint most a Viktoránus kor delén!) Lázár Jani ugyanis akármennyire is nem szimpi, de egyáltalán nem tett semmi olyant, amit most rá akarnak kenni. Tehát nem igaz, hogy kisminiszterelnökként, fideszes Berijaként mászkál szerkikbe, és hagyja a levágott lófejeket a német befektetők ágyikójában. Lehet, hogy Jani kissé bárdolatlan, de azént nem csinál ilyet. A nyalakodó nagytőke, amelyik eddig jellemtelenül támadta és öklözte a kormányt, most megijedve annak erejétől viszont simán csinál. És hasonló jellemtelenséggel távolítja el azt az embert, aki – és most jön a vallomás – társainál fényévvel komolyabb szakmaisággal és korrektséggel végezte a dolgát, és gyomrozta a kormányt, ahogyan azt egy ellenzéki újságírónak kell.

Az a furcsa helyzet áll fenn, hogy – miután Piréz révén képviseltettük is magunkat a Sáling-párti tüntin – egyszerre szolidárunk Sáling Gergővel, mint tisztességes kollégával, és Lézer Janival, akit úgy kevertek bele ebbe a buliba, hogy ott se volt.

És továbbra is azt gondoljuk a T-Comról, hogy egy retkes, jellemtelen mocsok multi, és politikacsinálás/nyaldosás helyett inkább el kéne adnia az Origót!

Tovább..

Casting újratöltve, avagy Sebaj Tóbiás az élre tör

Halihó! Valaki számolja még? Ha a 2002-es Kovács-Medgyessy-Németh versenyfutást nem vesszük, akkor is legalább négy főszereplő-válogatást láthattunk a baloldalon, az elmúlt évtizedben. Megdöbbentő? Szánalmas? Döntse el mindenki a saját világképe szerint! Mindenesetre kész röhej, hogy mekkora kuplerájjá vált az utódpárt.

Mert először ugye ott volt az ún. „Gyurcsány miniszterelnököt keres” című projekt. Amikor naponta röpködtek úgy a nevek, mintha csak a takarítónői állás üresedett volna meg a miniszterelnöki hivatalban. Bokros, Gráf, Surján, meg ki emlékszik már, hogy kinek a neve merült fel akkoriban. Végül – mivel minden normális ember ódzkodott a gyurcsányi romok eltakarításától – végül jött a balek Bajnai és bevállalta. Hamar kiderült azonban, hogy a miniszterelnöki állás munkaköri leírásban valóban benne foglaltatik a takarítás. Gordon végül hülyét csinált magából és kínjában benyalt, majd könyöradományért kuncsorgott az IMF-nél.

A második emlékezetes eset az volt, amikor az ellenzéki összeborulás tavaly ősszel kormányfő-jelöltet keresett. Az előzővel szemben, mikor senki sem akarta vállalni, ebben a castingben már egymást letaposva tülekedtek a jelöltek. Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy – három önjelölt vezető küzdött meg az „első számú kihívó” címéért. Aztán végül az utóbbi nyert, hisz látszólag mögötte volt a legerősebb párt és a legnagyobb társadalmi támogatottság. Utóbbi illúzió, az EP választások után elillant, Mesterházy meg pofára esett. Most meg bánhatja, akár a kutya, amely hetet kölykedzett, hogy annyira tepert az állásért…

Aztán, habár még semmiféle aktualitása sem volt, beindult a közös budapesti főpolgármester-jelölt keresése is. Ideje korán, tavasszal. A szocik Horváth Csabát akarták, Bajnai nem. Az Együtt, vagy inkább a PM, Kulkát és Alföldit (nem tévedés, a politizáló színészekről van szó!) kereste meg, míg Gyurcsány okosan kivárt. Aztán patthelyzet alakult ki, s ma is olyan merevek az álláspontok, akár a Horn Gyula által levert baloldali „cölöpök”.

A negyedik, az éppen aktuális castingban is a szocialista párt a producer. Most éppen pártvezetőt keresnek, aki majd, hitük szerint újjáépíti a pártot és valódi alternatívát mutat a szavazópolgároknak.

Mesterházy lemondása után egymás után jelentkeztek be az „alkalmasabbnál-alkalmasabb” jelöltek. Elsőként Újhelyi, Botka és Hiller Pityu nevei merültek fel. Közben Kovács Lászlónak is volt egy „fából vaskarika” javaslata, miszerint egy régi pártelnökökből álló kollektíva vezesse a pártot. Igazából értelmezhetetlen volt az egész ötlet, de annyi kiderült belőle, hogy Kovács szerint mindegy ki, csak ne Mesterházy és köre adja az új elnököt. Neki pedig ismét vezető szerepe legyen.

Aztán Újhelyi bejelentette, hogy köszöni szépen, de nem kér az elnöki székből. Inkább megy a kétszemélyes szoci különítmény tagjaként Brüsszelbe. Az egyszerűbb munka, ráadásul jobban is fizet.

Majd Hiller is hümmögött valami érthetetlen választ, amiből semmi sem derült ki – de ennek akkor már semmiféle tétje nem volt. Hisz ismét színre lépett a már jó rég óta első számú jelölt, Botka László, akinek már Mesterházy lemondása előtt is felmerült a neve, mint a jövő embere. Botka egyébként most választmányi elnök, illetve Szeged polgármestere és jó kapcsolata van Gyurcsányékkal, illetve nem is csinál belőle titkot, hogy hisz az összefogásban.

Tehát néhány napig, egész hétfőig, a legtöbben úgy is gondolták, hogy ő lesz a befutó. De aztán megjelent a 168 óra című szennylapban Botka nyilatkozta. Ebben pedig egyértelművé tette, hogy átengedi Tóbiás Józsefnek az elnöki pozíció lehetőségét. Mert ő pártépítésben tapasztalatlan, illetve Szegedre szeretne koncentrálni. Így fogalmazott:  „ha az MSZP úgy dönt, és most ez a többségi álláspont, hogy először vissza kell térni a gyökerekhez, le kell bontani a lojalitásra épülő rendszert, nyitottá kell tenni a pártot, a legkisebb településeken is meg kell kezdeni a pártépítést, akkor erre a munkára Tóbiás József alkalmasabb nálam.” Majd hozzátette: „Szegedi erősségünk titka, hogy közös értékekről, álmokról, ideákról beszélünk. Én ebben vagyok jó…”

Egyértelmű válasz. Bár az utóbbi mondatot csak annyiban cáfolhatjuk, hogy nem azért nyert Botka Szegeden, mert olyan „jó” lett volna, hanem mert a Fidesz helyi szervezete, a belső küzdelmekben, olyan hülye volt, hogy padlóra küldte önmagát…

Tóbiás jelöléséhez pedig csak egy-két dolgot fűznénk most hozzá! Ha fontos, hogy az szociknak vissza kell térniük a „gyökerekhez” , akkor miért Sebaj Tóbiás a legalkalmasabb személy? Akkor már legyen Kovács Laci, vagy Lendvai Ildi. De van még számos humoros ötletünk. Hisz elég sok „gyökér” van még a szociknál. Ott van például a legfőbb: Szanyi Kapitány!

Másrészről pedig egyáltalán nem biztos, hogy pont Sebaj Tóbiás lenne a legalkalmasabb személy arra, hogy hiteles baloldali politikát hirdessen. Hisz celeb feleségével, Rába Tímeával, számos Playboy partin villogott a milliárdosok között az elmúlt években; hisz kőgazdag, Audival jár és abban a több tízmilliós érdi palotában lakik, amelyet Hagyó Miklós haverjától vásárolt meg…

Sebaj Tóbiás ráadásul ötször indult parlamenti választásokon és ötször verték meg egyéniben. Bár listán mindig bejutott. (Kezdetben többször Nagykőrösön, legutóbb pedig Érden kapott ki.) Tehát a társadalmi támogatottsága igencsak megkérdőjelezhető.

Mindamellett rendőrségi körökben is sutyorogna róla. A Privátkopó című újság februárban a következő kérdéseket tette fel Sebaj Tóbiásnak: „1. Ismeri-e Ön személyesen Keleti Györgyit? 2. Volt-e Önnek szexuális kapcsolata Keleti Györgyivel? 3. Igénybe vette-e Ön prostituáltak szexuális szolgáltatásait? 4. Fogyasztott-e korábban kábítószert?”

A kérdések egyáltalán azért merültek fel, mert az újság oknyomozó riportere szerint, Keleti Györgyinek „A leghíresebb magyar madame” című könyvében van egy utalás, egy családos, ellenzéki politikusra, aki rendszeresen drogot fogyasztott és prostituáltak szolgáltatását vette igénybe – és a leírás véletlenül illik Sebaj Tóbiásra.

Mindenestre lenne egy biztosabb javaslatunk. Ha Tóbiás sem vállalja el a posztot, akkor hívjanak egy felszámolóbiztost! Mert őszre szükség lesz a munkájára…

Tovább..

Kerényi eteti a trollokat

Azt hiszem megfejtettem, mire jó a Kerényi ennek az országnak. Hát először is van a buzilobbi. Vagy nincs. De a szóval magával mindenesetre a Kerényi szembesítette az országot. Kerényi ezzel a trollkodással egyáltalán nem lóg ki a sorból, sajnos. Mármint mondott itt már mindenki mindenféle különöset, sőt tett is, mindenféle különösebb következmény nélkül. Sajnos. De az, ahogy a Kerényi csinálja, az valami egészen új jelenség a jobboldalon, viszont balfelől már régtől ismerős. Sok liberális (Cohnbendit pl.) a meglehetősen furcsa viselkedését, kijelentéseit védi azzal utólag, hogy csak így lehet a savanyú kispolgári berögződésekből kirobbantani a népeket, csak így lehet a szemléletet formálni. Ez ugye az úgynevezett polgárpukkasztás. És itt jön a Kerényi-csavar, mert amit meg ő csinál, az a liberopukkasztás.

Be is indult a médiagépezet, Para-Kovács is módot talált végre Kerényiből kiindulva a keresztények alázására az Amerikai Népszava hasábjain. És lőn nagy szörnyülködés, és kocsmákban egymás vállának zákányos csapdosása, hogy nem érted, te hülye buzi, hogy úgy nem lehet buzizni, ahogy a Kerényi buzizik. Az ő pozíciójában. Ott nem lehet. Hiszen ő a Nemzeti Izébiszbasz Maxipotentát. Pedig amúgy buzizni mindenki buzizik. A fél ország buzizik otthon megszokásból. Még a buzik is buziznak. Para-Kovács is buzizik. Nem is pusztán a buzizáson van itt tehát a hangsúly, hanem a buzilobbizáson.

Könnyű kitalálni ilyen fél, negyed vagy annál is kisebb igazságtartalmú szavakat, amelyek aztán alkalmat adnak egy kis gyűlölségre, mint a cigánybűnözés szó is például. Csak nem megyünk ezekkel semmire. Nem segítenek egy probléma megoldásában, megértésében, csak kiváltanak valami idegrohamot, meg szinten tartják az agygőzt. A Kerényi buzilobbizása is elég erős volt ahhoz, hogy fölkeltse a közvélemény érdeklődését, valamint felélesztette és tápanyaggal látta el a kókadozó liberális sajtófikuszt. Most mindannyian azt várnánk, hogy Nemzeti Biszbaszpotentáthoz méltó módon legyen a dolog végigcsinálva. Hogy kiderüljön, hogy most akkor van -e buzilobbi, vagy nincs. Létezik –e szexuális szokásai miatt (értsd itt heteroszexuális) embereket, művészeket diszkrimináló, háttérbe szorító, másokat pedig kihasználó magatartás. Tessék kinyomozni, bebizonyítani, mert ha van ilyen, az csúnya dolog. De a troll Kerényi megállt a szavaknál. Valami üzenetféle volt ez pusztán a részéről, vagy még annyi sem. Valami liberopukkantás. Manna az éhező libnyaf sajtónak itthon és külföldön. Újabb lábjegyzet Seppele néni tanulmányában. Éljen.

Ugyancsak nemes szándéktól vezérelt elv volna azt mondani Nemzeti Biszbaszpotentátként, hogy szálljunk szembe azokkal, akik hatalmukat kihasználva más embereket kényszerítenek kisded játékaikba, vagy lehetetlenítenek el, ha nem kezesek. Mert a média birodalmából kiszivárgó pletykák szerint ez bizony előfordul, és a heterolobbi is előszeretettel jeleskedik az ilyesmiben. Meghát tulajdonképpen ilyen minden területe a munka világának, ahol valaki olyan hatalomhoz juthat, amellyel képes mások sorsát befolyásolni, és ezt ki is használja. Milyen egy nemes küzdelem, igazságmozgalom volna ez, új erkölcsvédő testület felállításával, meg új ombudsmannal, esetleg gonoszlobbi-vadászó drónok alkalmazásával. Végre védené valami az egyszeri dolgozó embert, a nőket, a tehetségeseket, az ártatlanokat. Ez mondjuk méltó volna egy

„a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott”

-hoz.

Viszont, amikor a Kerényi a kamerák kereszttüzében a köldökig legombolt inge alól előkandikáló nemzeti biszbaszpotentát-mellszőrzetét lobogtatja, akkor én bizony kiraknám a tizennyolcas karikát.

Nálam mondjuk már itt kezdődnek a bajok Kerényivel…

Tovább..