Lengyel, magyar két jó barát, együtt...

Be kell vallanunk itt a Toronyházban, a lengyel belpolitika történéseire enyhe irigységgel néztünk mindeddig. Olyan ugyanis a felállás, hogy miközben a posztkomcsik kb. egy úttörő-hagyományőrző klub szintjén vegetálnak évek óta, addig két jobboldali párt osztja meg az egykori német birodalmi határ mentén a lengyel földet. Mostanáig így volt.

Hogy értsük a felállást, a lengyel Wprost magazin lehozott egy kisebb Watergate-re (lengyelül tán Woda-Wrota?) elegendő titkos beszélgetést Bartlomiej Sienkiewicz lengyel belügyminiszter és Marek Belka jegybankelnök részvételével, melyben a lengyel-amerikai kapcsolatokat és alapvetően Lengyelország jelenlegi helyzetét taglalják olyan stílusban, ahogy Piréz szokott értekezni, ha kifogy a buborék a jakuzzijából a Toronyház penthouse lakosztályában, vagy ahogy Mongúz anyázott akkor, amikor az EU el akarta venni a színarany pálinkafőző üstjét.

Azoknak, akik minimálisan is belátnak a lengyel belpolitika kulisszái mögé azonban világos, hogy nem ma vette kezdetét a magyar és a lengyel „polgári oldal” eltávolodása, melyre ha úgy tetszik az ukrán helyzet körüli értetlenkedés, majd végül Paks tette fel a pontot. Ez a folyamat tetőzött most annyira, hogy már Hernádi Zsolt és az igazságszolgáltatás dinamikus viszonyáról értekezik egy kapcsolódó felvételen Jacek Krawiec, a lengyel állami olajtársaság vezetője és Paweł Graś lengyel kormányszóvivő, hogy aztán Orbán Viktor és Vladimir Putyin kapcsolatát elemezzék egy gayporn-metafora keretében.

Ha feltesszük a kérdést, hogy mégis hova tűntek a lengyel komcsik, vissza kell repülnünk az időben egy évtizedet, amikor Adam Michnik titkos találkozón vette fel beszélgetését Lew Rywin producerrel, amiben – számunkra is ismerős módon – osztogatták a csókosok egymásnak a kilincset és a dollárokat. Az első lényegi különbség tehát, hogy abban a történelmi pillanatban, amikor hazánkban „nemzeti közép” címszóval 8 évre káoszba tolta magát és az országot a baloldal, lengyel barátainknál bekövetkezett „2010”, a korábbi psztkomcsi baloldali kormánypárt 10% alá esett tartósan (jelenleg 8.2%-on állnak) és a lengyel politikai palettán jobboldali pártok kezdtek versengeni egymással.

Tusk „polgári platformja” a nyugatos irányvonal képviselője. Egyes támogatói és ellenzői egyaránt már-már baloldalinak tekintik összehasonlítva ellenzékével a Kaczynski testvérpár által a keleti pusztákon és a kőkonzervativizmus bástyájaként ismert Krakkóban erős PIS-szel.

Sokat elárul a tény, hogy manapság Orbán Viktor személyének pozitív megítélése sokkal inkább a lengyel ellenzéki PIS köreiben egyértelmű, és a Békemeneteket támogató lengyel tüntetők többsége is Krakkóból érkezik, valamint a PIS-t, Orbán Viktor szövetségesének legnagyobb politikai ellenfelét támogatja. Mindeközben Tusk a baloldal helyén támadt űr betöltése érdekében, és a PIS erős térnyerése miatt is úgymond „lenyúlni volt kénytelen” a lengyel baloldal európai, nyugatos, liberális, középpárti elemeit, tehát tartós szövetségre lépett a nálunk leginkább az LMP-Bajnai féle baloldalra emlékeztető sziléziai és varsói értelmiséggel.

Itt jegyeznénk meg, hogy a Putyin faszát szopja szöveg Tuskkal kapcsolatban hangzott el először, amikor azzal vádolták, hogy nem nyomozgat eléggé elszántan Lech Kaczynski smolenszki tragédiájával kapcsolatban, sőt, tulajdonképpen a gyilkos orosz titkosszolgálatot fedezi.

Ennek fényében már érthető, hogy amikor itthon beindult a Paks-hiszti, a PO és Tusk köreiben voltak páran, akiknél megértő talajra hullhatott a Hungaroputyin-mítosz (amit mi már egy korábbi mémben próbáltunk kifigurázni még tavaly.) Ezért amikor a Népszabadság és a hazai balmédia kajánul hozza le a bazmegelő-faszozó lengyel atyafiak Orbán-bashingjét, tulajdonképpen nem tesz mást, minthogy felnagyítja azok hangját, akik a lengyel kormánypárton belül az ő nézeteiket képviselik. Ami annál is inkább érdekes, lévén a botrányt kirobbantó Wprost kb. a lengyel HVG és a Heti Válasz sajátos kombinációjának tekinthető, de alapvetően abban érdekelt, hogy a PO-t még inkább balra húzva-tolva lehetőleg a párt balszárnyát hozza helyzetbe, és a jobbszárnyat gyengítse.

Így a mostani botrány elsődleges célpontja az, hogy Tuskot lehetőleg végleg leszakítsa Orbánról, a Fideszről, valamint a többi, hozzá hasonló visegrádi jobboldali szövetségesekről, és a gazdasági-növekedési programok orbánitól eltérő csomagját fogadják el. Erről szól ugyanis a botrány érdemi, a lengyel politikai életet valóban meghatározó része. Orbán Putyinét..., az amcsi kapcsolatok szart se érnek, a MOL vezér az asszonnyal intézi el a perét témák csak helykitöltést szolgálnak, miközben főleg arról volt szó, hogy a pénzügyminiszter leváltásáért cserébe a központi bank támogatná a kormány intézkedéseit, titokban állampapírt venne, hogy stabilizálja a piacot, lesimítsa a kilengéseket, kiherélve ezzel a k-k-európai térségre játszó spekulációt. A gond az, hogy a lengyel jegybanknak tilos saját állampapírt vásárolni, és emiatt áll a bál. Gyakorlatilag a PO balszárnyának helyzetbe hozásáért, a jobbszárnyhoz köthető pénzügyminiszter beáldozásáért cserébe a lengyel központi bank tiltott állampapír-tranzakciókat ajánlott.

Mondhatnánk ezen a ponton, hogy szegény Donald most kapja meg a maga brüsszeli köreit, ahol miután szövetségi rendszerében nincs meg a Békemenethez hasonló „népi” jobboldali háttér, lévén azt a legkeményebb ellenfele építette fel orbáni mintára, maradtak neki a kamarilla-politizálás mocsarába tévedt szövetségesek a háta mögött, akik immár többet ártanak neki, mint használnak.

Mindeközben a komcsik már a „harmadik erő” szerepét sem tudják ellátni, egyre növekszik a „lengyel jobbik”, Korwin-Mikke viccpártja, mely a legújabb felmérés szerint már a 3. helyen áll. Egyébként a pártot vezető Korwin-Mikke úr szerint a zsidók elleni pogromok a lengyel gazdasági érdekek sajátos érvényesítése volt. Úgy nyilatkozott egyszer, hogy inkább bízná a saját lánya szexuális felvilágosítását egy udvarias pedofilra, mintsem az iskolai felvilágosító órán hallottakra, merthogy az "megöli az erotikát". Korwin-Mikke úr mellett meg ott sündörög a fiatalok körében az ex-PO tag Palikot, aki épp a másik oldalról közelítve antiklerikális szélsőbaloldali pártot igyekszik gründolni magának a szélsőjobb és bal határvidékén, amihez – ismerve a lengyel vallásosság-statisztikákat – külön gratulálunk.

Szóval összegezve: 10 évvel ezelőtt még lehet, hogy irigykedve néztünk a lengyel politikai palettára, de nagyon valószínű, hogy 2015-ben a beomló PO helyén meginduló folyamatok következtében már lengyel barátaink fognak irigykedve tekinteni hazánkra, mert egy olyan új politikai térkép körvonalazódik azon a pályaudvaron, ahonnan eddig rendre Budapestre futottak be a varsói gyorsok, hogy inkább most retúrjegyet vásárolnának.

Tovább..

Magyarok vizeitől…

„Miközben a Föld lakossága rohamos ütemben nő, édesvíz készleteink egyre kevésbé tudják

kielégíteni a növekvő igényeket. De mi a helyzet a magyar vizekkel?”

 Magyarország - ezer víz országa konferencia

- Hát kérem, arról ugye senki nem tehet, hogy szombatra virradóra megromlott a Balaton. – nyilatkozta az ormányszóvivő a 21-én Balatonfüreden rendezett sporteseménnyel kapcsolatban. A Népegészségügyi Szakizgatási Szerv részéről az előzetes ellenőrzést lefolytató Kovácsné Marika védőnő állítása szerint a hőmérő egyik esetben sem jelezte, hogy a Balatonnak láza lett volna. Mint az köztudott, a rendezvényt követően több sportoló betegedett meg, többek között az EB-aranyérmes Gyurta Gergely és Risztov Éva olimpiai bajnok.

Egy név nélkül nyilatkozó kormányzati forrás megerősítette, hogy jelenleg nem folyik vizsgálat a felelősök megnevezése érdekében. A megbetegedett sportolók eddigi eredményei különben sem indokolnák kellően, hogy az állami apparátusból bárkit is feleslegesen pellengérre állítsanak. Példaként említette, hogy a 2012-es VB-n Gyurta csak bronzérmes lett, valamint, hogy Risztov Éva a 2002-es EB-n három ezüstöt hozott, három arany helyett. Forrásunk hozzátette, hogy az állam nem vállalhat felelősséget a résztvevők szakszerűtlen magatartásáért, és különben is úszni mentek oda, nem vedelni.

Egyelőre nem hozott megnyugtató eredményt Közlekedésrendészeti Főosztály vizsgálat sem, amely az úgynevezett - különben a vadlibák számára is kötelezővé tett, és az alkotmányban is rögzített - V-vonulási út betartásának esetleges baleset-biztonsági hiányosságait tárná föl. Megkezdődtek azonban azok a személyes elbeszélgetések, amelyeknek célja kideríteni, hogy a nevezett sportesemény ideje alatt ki és milyen mértékben vizelt úszás közben a Balaton vizébe, illetve, hogy okozhatott e ez tömeges megbetegedést.

Szakértők vizsgálják a Balaton, mint önálló jogi személy felelősségre vonásának kérdését. A megfelelő törvényi háttér ugyanis lehetőséget biztosítana arra, hogy a környezetvédelmi előírások betartásával egy köztisztviselőkből álló szakmai különítmény megverje a vizet. A szombat hajnalig kimúlt halakat pedig, akik felelőtlen viselkedésükkel ellehetetlenítették a sporthoz és az egészséges életmódhoz való alapvető állampolgári jog gyakorlását nem hantolják el, oszladozzanak csak szégyenszemre a víz tetején.

Az Idegenforgalmi Hivatalnak az ügyben kiadott nyilatkozata ezzel szemben sikeresnek nevezte a Balaton idei alkalmassági tesztjét, és jelezte, hogy jövőre is igénybe kívánják venni a sportolók segítségét a vízminőség meghatározásában, és a Balaton úgynevezett beúszásában. A nyilatkozat ezenkívül hangsúlyozza, hogy az 1000 víz országa idén is nagy szeretettel várja vizeihez a pihenni, megtisztulni vágyó külföldi vendégeinket, majd felidézi a 2014-es Balatoni Nyár szlogenjét:

„Fűben, fában, földben, vízben van az orvosság. Ami az egyik embernek orvosság, az a másiknak méreg.”

Tenkes Kapitány

Tovább..

Tasnádi vermut

Emlékszünk még milyen volt kiváló szocializmusunk csemegetermékének, az Éva vermutnak az íze? Keserédes. Az, hogy Schiffer András LMP-s politikus kardoskodik csupán évek óta érdemben az ügynöktörvény megszületéséért, hát az is ilyen jellegzetes, keserédes szocialista időket idéző ízt hagy az ember szájában. Mert ha egy zöldpárti képviselő küzd a polgári (antikommunista) értékrendhez szigorúan hozzákapcsolódó ügynökkérdés tisztázásáért a Tisztelt Házban, akkor ugyan mit csinál a polgári jobboldal?

A baloldalnak a kérdéshez való viszonyával teljesen tisztában vagyunk Naésgyula, Medgyessy Péter, vagy az ifjabb Gyuriferi politikai magatartásának tükrében. Emiatt is figyeljük örömmel a megtisztulásra, szembenézésre és megújulásra képtelen baloldal, és holdudvara szétzilálódását, erkölcsi megsemmisülését. De miközben abban reménykedünk, hogy a régi baloldali megmondóemberek eltűnésével egyetemben végre befejződhet a rendszerváltozás, feltűnik a jobboldalon, egy államtitkárság várományosaként, Tasnádi László III/2-es besorolású ügynök.

Bár korábban elegendő volt egy ügynök-felmenő kikutatása egy jobboldali politikus háttérbevonulásához Pokorni Zoltán esetében például, a naésgyulás vállvonogatás időközben átragadt egyes jobboldali képviselőkre is. Semjén Zsolt is láthatóan hamar túljutott PHD-s plágiumbotrányán, a közgondolkodás azonban számon tartja az efféle megingásokat. Teljesen természetes, ha a szavazók elvárnak egyfajta erkölcsi minőség képviselését a az általuk megválasztott politikusoktól. (Kivéve természetesen a baloldali szavazókat…) Ezért is felesleges a meghasonulásig gyötörni az agyakat Tasnádi László államtitkárrá választásának kérdésében. Ez az ügy egyszerűen világvalag. Olyan, mint a régi Köki tisztaságügyileg. Menthetetlen.

Az ügynökök személyéről keveset tudunk, tudhatunk. Tevékenységükkel azonban fokozatosan tisztába kerültünk, éppen ezért is lehet a rendszerváltozás egyik szimbóluma az ügynökkérdés tisztázása. A besúgás, a megfigyelés, a beszervezés a legalantasabb emberi tevékenység, amelyben egy egész állami apparátus tevékenykedett. A nyilvánosság elől eltitkoltan, védett irodák füstöt sötétjében más emberek ellehetetlenítésén dolgozó pszichológusok, spiclik, ügynökök szőtték a rendszer ellenségeit ellehetetlenítő, azokat emberi méltóságukban megalázó terveiket. Ezek a névtelenek tökéletesen ismerték gyengeségeinket, és föl is használták azokat üzelmeikhez. Családokat, emberi életeket tettek tönkre. Voltak, akiket erőszakkal, megvesztegetéssel cinkosaikká tettek, míg egy egész közösség jellemvonásává tették a másik megfigyelését és beárulását. Ezáltal mentették föl magukat az erkölcsi felelősség alól. Ezek a névtelenek még ma is köztünk vannak, egyesek már vígan élvezik a magas állami nyugdíj előnyeit, mások a rendszerváltást követően, kapcsolataik révén meggazdagodtak. Békés és biztonságos életet élnek.

Nekünk, akik maximum elszenvedői lehettünk az ügyködésüknek, pusztán néhány dokumentumfilm segíthet igazán a maga súlyosságában megismerni névtelen polgártársaink tevékenységét. Még csak módunkban sem áll őket elítélni, mert nincsenek meg a szükséges, és – hangsúlyozom – igazságos törvényi feltételek. Kénytelenek vagyunk viszont elviselni az örökséget, azt a mélyen gyökerező bizalmatlanságot, amelytől szenved ez az ország. Annyi lehetőségünk maradt csupán, hogy ismeretlenül is nemet mondjunk rájuk.  

Tasnádi Péter személyének, ügynöki tevékenységének megítélése, állami kinevezése pontosan azért problematikus, mert egyelőre nem létezik olyan szűrő, amelyen keresztül a köz felmérhetné Tasnádi László korábbi tevékenységét. Természetesen elképzelhető, hogy Tasnádi Péter fontos, és valóban feddhetetlen szakmai munkát végzett, de ezt csak az ügynöktörvény által meghatározott módon lefolytatott átvilágítás után állíthatnánk biztonsággal. Csak ezáltal állítható vissza az erkölcsi hitelesség. És nem egy meglehetősen kioktató hangnemű kormányszóvivői vélemény alapján, amely szerint illik tudomásul venni Pintér Sándor döntését. Hát nem kérem, ez nem hit kérdése.

És az ügynökkérdést illik komolyan venni.

Ezúton köszönöm meg Schiffer András LMP-s képviselőnek, hogy a Parlamentben a polgári oldal szavazóit képviseli az ügynöktörvény kérdésében. És köszönöm, hogy emlékeztet az Éva vermut keserédes ízére…

Tovább..

Lehet, hogy a jogvédőkre is ráférne egy kis verés?

Úgy látszik, Tolvajkergetők nem csak itthon léteznek (akik egyébként minden lábszagúságuk ellenére társadalmilag hasznosabb tevékenységet végeznek, mint 3 tucatnyi norvégalapos - a szerk.), hanem a boldogabb nyugaton is, bár a nemzetközi, bevándorláspárti baloldal nagy örömére inkább a suttyó vidéken, a homály árnyékában élő parasztok között. Kedden egy betörés miatt tucatnyi ember meglincselt egy romániai roma fiút Párizs közelében, egy lakótelepen, az áldozat kómába esett.

A 16 éves fiú a családjával és más romákkal élt együtt Pierrefitte-sur-Seine egyik kiürített házában. Michel Fourcade, a kisváros szocialista polgármestere szerint a roma fiút június eleje óta többször is előállították lopás gyanúja miatt. A polgármester azt is elmondta, hogy a városban az elmúlt hetekben több olyan gépkocsifeltörés és betörés történt, amelyekről a helyiek azt gyanítják, hogy romák követték el.

A romák jogait védő egyesületek szerint a cigányokkal szembeni erőszak növekedő tendenciát mutat. A dél-franciaországi Marseille-ben 2012 októberében helyiek felgyújtottak egy romatelepet, hogy elűzzék a cigányokat, 2013 májusában pedig az északi Hellemmes-ben rátámadtak egy útszéli pihenőhelyen tábort vert romaközösségre.

A verés után egy nappal Marseille-ben újabb illegális cigánytelepet számolt fel szerdán a rendőrség. A roma családok már a rendőrök érkezése előtt maguktól elhagyták a város 12. kerületében található üres telket, ahol két éven át éltek. A prefektúra tájékoztatása szerint annak a 18 családnak, amely részt vesz az „állampolgársági és szakmai beilleszkedési programban”, átmeneti szállást biztosítottak a hatóságok.

Állampolgársági és szakmai beilleszkedési program – igen rendes a francia államtól, hogy ilyesmire ad ki pénzt. Ez gyakorlatilag egy megkésett kisegítő osztály. A mi kedves nemzetközi baloldalunk azonban úgy látszik, még mindig össze-vissza fordítgatja Hegelt, feje tetejéről a talpára, majd vissza, legalábbis ez tűnik ki abból, hogy láthatóan egyetlen egy okot képesek feltételezni illegálisan bevándorolt, rendszerint a helyiek ellen bűncselekményeket elkövető, akármilyen nemzetiségű és bőrszínű emberek elleni kirohanásokban, megverésükben: rasszizmust.

Édes istenkém. Valahogy ha ugyanezt történne egy őshonos franciával, akit egy bevándorló-negyedben megvernek a sok lopásért, senkinek nem jutna eszébe a rasszizmus. Végtelenül beszűkült és korlátolt gondolkozás ez: a tolerancia jegyében bizonyára el kéne fogadnia a tisztelt franciáknak, hogy időnként jönnek illegális bevándorlók, akik a településük szélén letelepszenek bádogházakban, majd rendszerint meglopják őket. Pluralizmus, sokféleség, tolerancia, multikulti. Tisztelni kell a másságot, de a másoknak nem kell tisztelnie, amitől eltérnek? Vagy mi van? Vagy a francia államnak kötelessége lenne minden oda érkezőt kioktatni, lakást és munkát adni neki ingyér’, amennyiben hajlandó részt venni egy ilyen programban? Na ne már!

Ráadásul a tisztelt jogvédők elsősorban nem a legális bevándorlókra vannak rápattanva, hanem azokra, akik ugyebár papírok, bejelentés, egyebek nélkül, törvénytelen módon érkeztek az országba. Bizonyára elősegíti a morált, ha ezt csak úgy elnézik nekik. Elvégre a törvényeknek nem kellene mindenkire egyformán vonatkozniuk, vagy ilyenkor a jogállami papírformák bajnokai képesek felülemelkedni a legalapvetőbb jogállami normán, mert a francia államnak kötelessége az egész világ baját a vállára venni? Ha esetleg franciák lopnának meg romákat Romániában vagy nálunk, majd ezért megvernék őket, akkor is nyilvánvalóan a franciák lennének a rasszisták?

Mert olyan nincs, hogy ne a többségi fehérek legyenek a rasszisták és gyűlölködők. Hogy esetleg az érkezőknek kell alkalmazkodni, mint vendégek, vagy hogy egy országnak joga van megmondani, hogy kit enged be és kit nem, arra nem gondolnak.

Lehet, hogy a jogvédőkre is ráférne egy kis verés?

Tovább..

Az RTL visszavág

Méltó bosszúhadjáratnak lehetünk szemtanúi, hiszen az RTL Klub éppen véres szablyáját hordozza körbe a média virtuális világában, jelezvén, hogy fölveszi a kesztyűt a Kormánnyal szemben! Majd ők megtorolják a reklámadót, meg az elnyomást, meg azt a faszit akit kirúgtak az Origótól, de már másnap a 444-nél dolgozott. Valami Sanyit… Külön is érdekes, hogy a baloldali trollsajtó milyen nyálcsorgatva szemlézi az RTL Klub híradóit, azaz ők mostanság nézik, vagy nézni kényszerülnek azt a műsort. HÁHÁHHHÁ!!!

Bármennyire is tiszteljük az RTL Klub eddigi kitűnő munkásságát, mégsem hiszünk ennek az igazsághadjáratnak a sikerességében. Az csatorna ugyanis eddig is nagyjából azt volt csak képes érzékelni a magyari valóságból, ha valaki, lehetőleg egy vicces nevű faluban, ittasan megerőszakolta a kutyák által szétmarcangolt anyját. Vagy, ha egy néni saját készítésű süteményt árul, hogy etetni tudja a katonai kísérletektől megmentett csonka orrú delfinjét, akit befőttesüvegben tart. Vagy, ha Győzike pukizott. Ha a csatorna a hírei közt meg is kísérel politikai témájú leleplezésekre, egész egyszerűen nem veszik komolyan a nézők. Az RTL Klub nyilvánvalóan nem a valóságban élő emberek adója. Műsorán csak szappanoperák, vámpíros-tankos sorozatok, meg életmód-tanácsadás szerepelnek. Egész napokat lehet ebben a rózsaszínű, eperszagú gennyben eltapicskolni. A híradó is csak azért van, hogy a nézőknek újból és újból bebizonyítsa, hogy ez a világ, ez az ország, meg a szomszéd is rossz és gonosz, és az életedre tör. Jobb, ha a tévé előtt ülsz bezárkózva, mert az sokkal biztonságosabb.

Ha az ebbe a létbe hipnotizált fogyasztóit érdekeltté akarja tenni a csatorna a reklámadó és a gonosz Kormány ármánykodása ellenében, akkor nem válogathat (saját) eszközei közt. Szépen lassan átpolitizálódnak majd a műsorok. A reggeli híradóban éhező és szomjazó szomáliai gyerekeket mutatnak, majd Orbán Viktort, amint épp tojásrántottát eszik reggelire, teával. Az Astro Showban Szegfű Tündérke összefogás-áldást oszt, majd 40 könyörgő kisnyugdíjas unokájáról veszi le a fideszcóreszt. A déli Fókuszban éhező és szomjazó etiópiai gyerekeket mutatnak, majd Orbán Viktort, aki ebédre rántott húst eszik kovászos uborkával, hideg vízzel. A Mentalista feltöri az Orbán Ráchel lagziján ellopott két telefon titkos kódjait, és megtalálja a Halálcsillag tervrajzát. Az Éjjel-Nappal Budapest következő részében Lázár János költözik a Pirike melletti szobába, de kiderül, hogy büdös a lába. A Heti Hetesben Gálvölgyi János letolja a nadrágját, és megmutatja Teddynek az Orbán Viktort ábrázoló tetoválást a hátsóján, majd mond egy viccet, amin még a tapsgép sem nevet. Végül az éjféli híradóban éhező és szomjazó szomáliai gyerekeket mutatnak, majd Orbán Viktort, amint lekváros kenyeret vacsorázik, tejjel.

És ezzel teljes a bosszú!

Az RTL Klub magatartása leginkább méltatlan egy magára valamit is adó csatornához. Orbán Ráchel esküvőjét ismételten elővenni meg egyenesen szánalmas. Csak hát úgy tűnik ennyi telik a szellemi munícióból. Ahhoz, hogy a kereskedelmi média szereplői képesek legyenek a mindennapok valóságához igazodni, ahhoz valódi, tényfeltáró anyagokat kellene készíteni, jelen lenni, kérdezni, érvelni. Viszont ez bonyolult. Egyszerűbb, ha kitalálunk egy országot, kitaláljuk az embereket, és kitaláljuk, milyen kitalált igényei is vannak a kitalált embereknek. Közben pedig szépen megélünk a reklámokból, amiket szintén kitalált embereknek készítenek. Ha ez ilyen egyszerű, akkor tényleg minek erőlködni.

Bezzeg, ha a kormány beleköp ebbe az állóvízbe, az más.

Akkor bosszút kell állni! Bárcsak menne még az újságírás…

Tovább..

AI - A mesterkélt intelligencia

Az Amnesty International Magyarország szerint a magyar kormány megpróbálja elhallgattatni civil szervezetek egy részét, amivel korlátozza a sajtó és egyesülési szabadság jogát. A szervezet a Norvég Alap körüli vita kapcsán felszólította a kormányt, hogy hagyjon fel a civilek célkeresztbe állításával.

Nos, a Norvég Alap irgalmatlan mennyiségű, több milliárd forintnyi pénzére első körben tényleg azt mondaná az ember, hogy mit szól bele a kormány, hogy hova költik, hiszen örüljünk, hogy jön a zsozsó, az olajos norvégok ideáldozzák a felesleges pénzüket. Miért nem örülünk ennek? Hisz egyrészt ingyér’ van a pénz, másrészt úgyis állandóan azon jajongunk, hogy gyenge a civil szféra Magyarországon, és erősíteni kell.

A magyar „civil szféra” leghangosabbjai valamiért mindig is a baloldali, progresszív, emberijogi ügyekért harcoló egyesületek voltak – nincs jobb, rövidebb, velősebb reklámszöveg, mint az egyenlőség, az elnyomás elleni küzdelem, a felzárkóztatás, az esélyegyenlőség, a szegénységen való szomorkodás és hasonlók.  Eközben például csendben működik a sokkal többeket megmozgató cserkészet, vagy a karitász, meg a máltaiak és az egyéb, hasonló kezdeményezések. Nos, ezek a hangos balos, egyenlőségmaximalizálásra szakosodott szervezetek rendszerint jajgatnak, ha kevesebb állami pénzt kapnak, mint korábban.

A magyar civil szféra állami pénzen akar erősödni folyamatost, miközben fenntartja a jogot az állam és a kormány szidására. Akkor hogy is van ez a függetlenség? Az ember a mecénását békén szokta hagyni.  A Lázár János-ellenes tüntetésekre járó  Gulyás Márton egyesülete, a Krétakör például idén 130 millió forintos egyedi támogatást kapott Balog Zoltán miniszter jóváhagyásával.

A Heti Válasz nemrég írta meg, hogy a közelmúltban nyolcszázmillió forintos pénzeső hullott azon civil szervezetekre, akik a leghangosabban támadják a magyar kormányt.

A Norvég Alap most látogatási akciót szervezett június 23 - 29 közé, amikor a támogatott szervezetekkel lehet megismerkedni. Az akció a függetlenséget és ártatlanságot hivatott bizonyítani, így a következőkkel ismerkedhetünk meg: Ágacska Alapítvány az Örökbefogadásért és a Családokért (Budapest); Igazgyöngy Alapítvány (Told);  Zöld Akció Egyesület (Kazincbarcika); – Szúcs Községért Egyesület (Szúcs); Sajóvölgyi Tájszépítő Egyesület (Hét); Zöld Pók Alapítvány és a Van Esély (Budapest).

Nos, nagyszerű, hogy ők is kaptak pénzt a Norvég Alaptól. Azonban pár másik egyesület kimaradt, így például a Liberális Fiatalok Egyesülete, a Labrisz Leszbikus Egyesület vagy épp a” családon belüli erőszak ellen küzdő” Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE); Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség; Patriarchátust Ellenzők Társasága (Patent).

Nos, a Norvég Alap támogatási politikájának fő csapásirányát utóbbi szervezetek adják, mint az kiderül az alap küldetésnyilatkozatából. Eszerint az alap kiemelt támogatási témái: „társadalmi igazságosság, demokrácia és fenntartható fejlődés, az emberi és kisebbségi jogok (etnikai, nyelvi, vallási, szexuális orientáció alapján), a jó kormányzás és átláthatóság, a rasszizmus és idegengyűlölet elleni harc, a nemek közti egyenlőség (beleértve a nemi és a családon belüli erőszakot), a megkülönböztetés és a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a kirekesztés elleni fellépés”.

Nos, a szépen hangzó jelszavak nagy része masszív progresszív (baloldali-liberális) támogatási politikát jelent. A küldetése szerint a családon belüli erőszakért küzdő NANE a gyakorlatban egy megsavanyodott nőkből álló, férfiellenes gittegylet, a Patent pedig egy már-már nevetségesen családellenes, szélsőségesen abortuszpárti jogászegylet, amely felháborodik azon, ha valaki „élő személyként állítják be a magzatot”, valamint hogy „nem alternatívája az abortusznak az örökbefogadás, hiszen a terhesség egészségügyi kockázatokkal, testi változássokkal jár, és ezeket a nőnek joga van elkerülni. Ráadásul sok nő a már megszületett gyerekéhez oly módon kötődik, ami érzelmileg teszi lehetetlenné számára az örökbeadást.” Hát komolyan, felháborító!

Mint a Heti Válasz  írta, a Norvég Alap gyakorlatilag Soros-lerakat. Nem látjuk az alap pénzei közt a határon túli magyarokkal foglalkozó magyarországi szervezeteknek juttatott pénzeket, Böjte Csaba szervezeteinek támogatását, a cigányokkal foglalkozó egyházi egyesületeket sem.

Ugyanez a helyzet a most hangosan tiltakozó Amnesty International ügypolitikájával is. A nemzetközi AI még ki-kiáll olyan ügyek mellett, mint a Szudánban vallása halálraítélt, fiatal keresztény, terhes nő esete. Bár az kissé abszurd volt, amikor az európai muzulmánok jogait féltette a szervezet. A hazai AI még ennél is egyoldalúbb, csak az „elnyomott”-nak vélt társadalmi csoportok férnek bele a portfóliójába. A fő csapásirány egyértelmű.

Nos, ilyenkor itt a toronyban eszünkbe jut, hogy vajon az úgynevezett „civil szféra” nem inkább akkor erősödne, ha az állam meg a támogatási alapok magára hagynák, és saját lábon kellene megállnia?

S vajon miért mindig ugyanazok a szervezetek a leghangosabbak, míg a többiek csendben munkálkodnak, esetleg sokkal többet?

Tovább..