Szigetváriviki, a hivatásos feljelentő

Az elmúlt három hét alatt az Együtt-PM társelnökének – a jó öreg „magyar igazság” számait követve – háromszor sikerült a brüsszeli óvónénihez szaladnia, mert szerinte elvették tőle a demokratikus lapátot, amivel építené itt nekünk a Nyugat-Európát. Most meg nincs mivel.

Szigetvári „spicli” Viktor, aki csupán Bajnai gyáva megfutamodásának köszönheti a karrierjének csúcsát jelentő Együtt-PM társelnöki pozícióját, gyorsan kijelölte törpepártjának csapásirányát. Bármi történjen is Magyarországon, rögtön előszedjük az unijós kézikönyvet és keresünk benne egy intézményt, ahová levelet írhatunk. Az se baj, ha közük nincs a felmerült hisztihez, csak postacím legyen a lap alján. Aztán, ha megvan, akkor jól bemószeroljuk a magyar kormányt, sőt elegánsan rögtön egész Magyarországot, elvégre annyira felvilágosulatlan emberek élnek itten, hogy kétharmados támogatást kaphatott „Putyin legkedvesebb tanítványa”, élén az illiberális államépítővel, a tusnádfürdői rémmel.

Igen belevaló fiú ez a Szigetváriviki. Legközelebb hátulról összerúgja egy fideszes plakátragasztó bokáját, aztán elszalad....

Csak az elmúlt három hetet nézve, a következő politikai teljesítményt produkálta az Együtt-PM és a kezecskéivel most leveleket fogalmazó vezetője, a Szigetváriviki:

2014. július 11-én Szigetvári párttársával, Karácsony Gergellyel az Európai Bizottsághoz fordult, mert megítélésük szerint „a reklámadó ellentétes az Európai Unió adóra vonatkozó szabályaival”, ugyanis „a Fideszhez köthető oligarchák kedvezményezetti státuszt kapnak”. Hogy éppen ezekkel az oligarchiákkal pofozkodik a kormány, az most mindegy...

2014. július 28-án, ugyanez a duó, szintén az Európai Bizottsághoz fordult Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn mondott beszéde miatt. A levélben segítséget kértek továbbá a „független civil szervezetek üldöztetése”, s „Magyarország putyinizálódása miatt”.

José Manuel Barroso meg kissé elgondolkozva, lassan felvette a telefont, s kérte a titkárnőjét, hogy tárcsázza már neki Bajnai Gordont. Majd mikor egy megtört ember szólt bele a vonal túlsó végén – Barroso kissé elbizonytalanodott, hogy tényleg az évekig pénzzel teletömött ex-miniszterelnököt hívta-e, vagy a titkárnő félrenyomott esetleg egy gombot. Mikor azonban megbizonyosodott, hogy tényleg az IMF által Magyarország élére megálmodott, de kétszer is elbukott politikust hallja – gyorsan és szigorúan számon is kérte: „Ki ez a kretén Szigetvári? Mit írogat ez folyton nekünk? Rakjál már rendet a pártodban, Gordon! Nincs nekünk időnk minden héten hosszú panaszleveleket olvasgatni piszlicsáré marhaságok miatt! Kaptatok egy csomó pénzt, tőlünk meg egy lejárató kampányt Orbán ellen, mit akartok még? He?”

De lehet, hogy nem így történt. Lehet, hogy a „he” kérdőszó nem hangzott el.

Mindenesetre Szigetvárivikinek szólt valaki, hogy máshová is írjon, mert olyan hülyének fogják nézni, mint azt a szomszéd öregasszonyt, aki még ma is a „Tanácsnak” címzi az „önkormányzatnak” szánt panaszleveleit a fiatalok utcában folyó előfordulása ügyében, illetve még mindig ugyanazokat a neveket biggyeszti be a sorokba, pedig már egy-két generáció felnőtt a környéken.

Így lett, hogy Szigetvári „spicli” Viktor, kénytelen-kelletlen rálelt az Európai Korrupcióellenes Hivatalra. S az ATV Egyenes Beszéd című műsorában bejelentette, hogy a „fejlesztési miniszter ügyei” miatt ismét az Unijóhoz fordulnak, de ezúttal nem a Bizottsághoz, hanem az előbbi hosszú nevű hivatalhoz, amelytől szerinte „mindenki fél”.

A szorgalmas szpemmelés mindenesetre meghozta a gyümölcsét, az Együtt-PM leheletnyi erősödni is tudott. A hétvégén megjelent közvélemény-kutatások, köztük a TÁRKI szerint a biztos pártválasztóknál 4-ről 6 százalékra, míg a teljes népesség körében 2-ről 4-re ugrott. A feljelentésekre és besúgásokra mindig izgatottan odafigyelő régi szoci házmesterkommandó ebben a hónapban cserébe rájuk tette a mi lenne ha "Kire szavaznál, ha lenne szavazás?" - kérdésnél az ikszet. Ebben a táborban még lehetne azzal is erősíteni egy csöppet, ha Biszku Bélát jelölik főpolgármesternek, legalábbis itt a Toronyház elemzőkutató intézetében a harmadikon így gondoljuk, és akkor visszaelőzhetnék a DK-t.

Azért halkan szólunk: az oviban az ilyen árulkodó srácok orrát hamar beütötték, a DK-s papák meg különösen veszélyesek.

Tovább..

Akinek közpénz van a fején, ne menjen a napra!

Idén megint elmarad az uborkaszezon. Hiába a strandidő, a választási cikluselő és a baloldal dögunalomba fulladt harakirije, a kormánypárti véleményelit tesz róla, hogy a Népszabadság ne csak a tükörponty elcsomagolására legyen való. Az elmúlt hetekben egészen brutális ökölharc bontakozott ki a Fidesz-holdudvar körei között, aminek a legfrissebb fejleménye, hogy a Magyar Nemzet lemondásra szólította fel Seszták Miklós fejlesztési minisztert, mert köze lehet egy off-shore gyanús ciprusi céghez, továbbá mert kisvárdai osztálytársa uniós támogatást kapott, amit nála költött el.

Még egyszer: a Magyar Nemzet kéri számon Seszták Miklóson a tisztességes adózást és a közpénzeket... Az a Magyar Nemzet, amely Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozik. Azért vagyunk kénytelenek ilyen ködösen fogalmazni, mert Simicska Lajos, miközben közpénzmilliárdokat keres évről évre, felettébb mód szeret különféle off-shore gyanús és miegyéb gyanús külföldi cégek mögé rejtőzni. Arról nem is beszélve, hogy Simicska a fenti értelemben maga a nagybetűs Osztálytárs, aki az elmúlt két és fél évtizedben vastagon élt is az osztálytársi pozíció adta előnyökkel. 

Tényleg csak néhány morzsa, hogy a poszt ne haladja meg a strandon pötyögtetve megemészthető hosszúságot. EBBŐL a cikkből például az derül ki, hogy éveken át magának a Magyar Nemzetnek is off-shore háttere volt. EBBŐL pedig az, hogy a kolontári vörösiszapos kármentesítésen milliárdokat kereső Simicska-Nyerges duó furcsa svájci cégháló mögé bújva üzletelt. EZ A KIS CSEMEGE meg arról szól, hogy Lajosék úgy kaszáltak milliárdokat a tragédián, hogy közben a katasztrófát okozó fullkomcsi duóval is összeálltak. EZ, meg EZ a kis pörköltszaft a földügyekre tér ki, Lajosunkat ugyanis igen mélyrehatóan érinti az 1200 hektárnál nagyobb birtokokon gazdálkodó agrárcsászárok megszorongatásáról szóló (magyar kezdeményezésre meghozott) uniós döntés.

Bár ténykérdés, hogy szemben a baloldal nagy hatalmú üzletembereivel és üzletemberből lett politikusaival, a mi Lajosunk legalább megcsinálja a rá bízott állami fejlesztéseket és nem svájci, vagy dél-koreai bankokig rohan a forró közforintokkal, mint tette azt Gyurcsánytól Bajnaiig, Verestől Kókáig mindenki, de azért a két fideszes kormányzás idején minden adott volt a mesés vagyon összegyűjtögetéséhez. Egészen mostanáig, amikor Orbán Viktor (régi jó szokásához híven) beengedett néhány kemény fiút az arénába az egészségtelenül eltorzult erőviszonyok helyrebillentése érdekében.

És ez így van jól. A Simicska strómanjaként emlegetett Laci néni lebucskázott a fejlesztési tárca éléről, a fejlesztési pénzek és általában a kormányzati kinevezések pedig a miniszterelnök manapság legkedvesebb erős emberének, Lázár Jánosnak a felügyelete alá kerültek. Laci néni utódja, Seszták Miklós pedig azt a fő feladatot kapta, hogy rendet tegyen az állami vagyon igazgatása körül, mielőtt túlságosan sokan próbálnák dézsmálgatni a közöst. Mindez pedig - mint láthatjuk - a mi Lajosunknak egyáltalán nem tetszik. Mint ahogy nem tetszik az sem, hogy nyilván a miniszterelnöki akaratnak megfelelően egy sor olyan intézkedés született, ami tovább apasztja Simicska Lajos és egy sor más, kisgömböcként elhatalmasodott nagyvállalkozó vagyonát.

A Magyar Nemzet pikáns vezércikkének szerzője a kisebb vélt bűnlajstrom után Seszták Miklósra utalva azt írja: "Ki ez a miniszter? Kóka János? Nem, bár a múltjától lehetne." Csakhogy a felsoroltak alapján nemcsak Kóka, hanem egyenesen Lajos is lehetne. Akkor meg honnan a bátorság a bírálathoz? Oknyomozni, bírálni, beszólni persze mindig kell, de akinek közpénz van a fején, az ugye jobb, ha nem megy ki a napra...

Tovább..

Einstand blog

„Egy vezető szocialista politikus írásban kért árajánlatot a blog átadására, majd az ajánlatra nem reagálva, feltételezhetően egy külsős szerzőt felhasználva megkaparintotta a technikai ellenőrzést a blog felett” 

– írja közleményében Németh Gábor, az Egyenlítő blog alapítója. Az Egyenlítő előszeretettel leplezte le annak idején a „fideszes” Hír TV és mások szörnyűséges gaztetteit, az utóbbi hetekben-hónapokban posztmodern módra dekonstruált független értelmiségi blog szerepében tetszelegve. A függetlenség itt elméletileg pártfüggetlenséget jelentett, tekintve hogy a független értelmiségi bloggerek vállaltan baloldaliak voltak.

A vállaltan baloldali független értelmiségi „oknyomozók”, akik a nemfüggetlen, Orbántól percenként közvetlen utasításokat kapó jobboldali-fideszes oknyomozókat leplezték le, azt már nem vállalták fel kifelé, hogy őket az MSZP szerkeszti. Jó, ha nem is szerkeszti, de ugye érkeztek – ahogy anno Piréz fogalmazott – „tájékoztatások Török Zsolt részéről, amelyeket félreértés esetén, ami gyakran adódott, utasításként értelmeztek.

Kettős frusztrációval van itten dolgunk nekünk: Az Egyenlítő a nagy egyenlítésben, független értelmiségiek gyülekezeteként önként, nyomásgyakorlás nélkül, független módon magától értelmezte félre utasításként a dolgokat. Eközben a Törökzsoltiban már gyűlt a méreg a „körúton belüli értelmiség ellen”, akiknek a háza táján működő sejtjét egyre agresszívabban és félreérthetően „tájékoztatta”.

A kibeszélő terápia elmaradt, így végül az amúgy állítólag egyrészt munkaerőként alkalmazott (MSZP-s meglátás), másrészt pártfüggetlen, tájékoztatásokat el nem fogadó, hobbiból gyártott (Egyenlítő blogos vélemény) felület összerúgta a port. A világnézeti pluralizmus jegyében annyira különféleképpen látják a dolgokat, hogy a párt szerint a pártot zsarolták az egyenlítők, az Egyenlítő szerint árajánlatot kaptak, de aztán inkább lenyúlták őket.

Einstand, mondta valaki az MSZP-ben, ha nem adjátok pénzért, elvesszük ingyen, majd „feltételezhetően egy külsős szerzőt felhasználva megkaparintotta a technikai ellenőrzést a blog felett”, magyarán odaült a gép elé egy haverjánál, akit korábban megkértek, hogy legyen szerző, s aki két sörért odaadta neki a szükséges belépőkódokat, és azóta abból a székből szerkesztik a blogot.

Szép, ha egy külsősnek nem pusztán szerzői, de szerkesztői hozzáférése is van egy bloghoz, de ez már csak egy bennfentes szakmai megjegyzés.

Az alapító szerint az Egyenlítő „már nem az én blogom, hanem az MSZP lopott háziblogja”. Nos, az egész akció vége, mellékhatásként, a szürke zóna fehéredése, spontán módon, a Transparency tíz ujját megnyalná: az MSZP rejtett háziblogjából az MSZP nyilvánvaló háziblogja lett. Sok hűhó kevésért, mert a megrendelő nem csak a zenekart fizeti, de viszi a hangszereket is, ha ő vásárolta nekik.

Tovább..

Neelie Kroes a Népszabadság külsős munkatársa?

Továbbra is veszélyben van a média szabadsága Magyarországon címmel jelent meg a még mindig csinos Neelie Kroesnak, az Európai Bizottság digitális területért felelős alelnökének írása a saját blogján. Angolul, július 28-án, reggel. És láss csodát! Az aznapi Népszabi is hozta ugyanezt az írást, Veszélyben a sajtószabadság címmel. Jól követhető, magyarosított és érthető fordítással.

„A szabad és sokszínű média a szabad társadalom alapja, a demokratikus hagyomány biztosítéka. A magyarországi »reklámadó« azt mutatja, hogy továbbra is nagy veszélyben van” – írja Neelie, kinek szigorú tekintetéről mindig az alsó tagozatos tancsim, Nelli néni jut az eszembe. Aztán imigyen folytatja: „A következtetés nyilvánvaló. Az RTL egyike annak a kevés csatornának, ami nem a Fidesz-párti álláspontot hirdeti, nehéz azt gondolni, hogy bármi más lehetne a cél, mint kiűzni őket Magyarországról.”

Tehát aktuális belpolitikai kérdéseket feszeget. És persze lobbizik az RTL Klubért is egy kicsit.

Ejnye-bejnye Nelli néni! Hát szabad egy európai uniós biztosnak aktuálpolitikai kérdésekben véleményt nyilvánítania? Szabad egy elkötelezett balliberális ellenzéki lapban megrendelésre publikálnia (vagy csak egy itthon elkészített írást aláírnia)? Hisz a biztosok pártpolitika felett állnak, nem?

A publicisztika, illetve a blog bejegyzés megjelenésének gyanús időbeni egybeeséséből pedig arra kell következtetnünk, hogy itt bizony nemcsak a politikai hatáskör túllépésének hibája, hanem a bértollnokság bűne is megesett. Ugyanis lehetetlen, hogy a poszt és publicisztika megjelenésének időbeni egybeesése véletlen lenne; és hogy nem beszélték volna meg ezt az egészet előre. Mivel a Népszabi lapzártája vasárnap este 21-22 felé lehetett, illetve az írást még le is kellet fordítani, és ha tényleg Nelli néni is írta volna magától ezt a cikket, akkor is minimum egy-két nappal hamarabb el kellet volna küldenie a szerkesztőségnek, majd egyeztetni a megjelenésről.

Tehát vagy előzetes egyeztetés volt, vagy bértollnokság. Vagy mindkettő egyszerre. Egy biztos: nem úgy történt semmi sem, ahogy azt a Népszabi láttatni szeretné.

A kérdés csupán az (bár valószínűleg ezt sose tudjuk meg – hacsak az egyik szerkesztő kolléga részegen el nem pofázza valamelyik talponállóban), hogy először a blog született-e meg és fordították le magyarra, majd megbeszélték mindent előre; vagy minden fordítva történt. Azaz valaki megírta a magyar szöveget, aztán lefordította és elküldte Nelli néninek, mellékelve egy levelet, miszerint volna egy jó kis „médiaszabadságos” írás, csak alá kellene írni. Mert ha csak egy népszabis kolléga jegyzi ezt a cikket – akkor az nagyon keveseket hat meg minálunk; de ha a nagy befolyással rendelkező Nelli néni teszi meg – no, az már döfi!

Egyébként a Bilderberg-csoport találkozóinak gyakori vendéként is fel-felbukkanó politikusasszony nem először szúrt oda Magyarországnak. (Összeesküvés-elmélet, vigyázz, kész, rajt!) Számomra viszont már az is fura, hogy egy unijós biztos politikai blogot vezessen, de szíve-joga hozzá; az viszont mindenképpen gyanúra adhat okot, hogy a Nelli néni színtiszta politikai célzatú állásfoglalása igencsak rímel a hazai, hivatásos demokrácia-huhogók mondataira.

A blog (és a publicisztika) megjelenésének napján Nelli néni sajtósa, Ryan Heath azt mondta, hogy az írás semmilyen módon nem befolyásolja, hogy a bizottság tesz-e valamilyen lépést a reklámadóval összefüggésben. Mert Nelli néni célja csak annyi volt, hogy szerette volna bemutatni, hogy mi folyik Magyarországon. De ezen ők (azaz a bizottság) egyébként hivatalosan nem akarnak változtatni.

Akkor viszont mi ez az egész? Mi ez, ha nem egy tisztán politikai állásfoglalás, amelyet egyetlen biztos sem engedhetne meg valójában magának?

Tovább..

Schiffer és a cinizmus

Nos, a Schiffer-bashing nem szokott a Toronyház szerkesztőségének napi szinten űzött sportjai közé tartozni, hisz amíg Fletó, Bajnai és a Maszop a magyar közélet részét képezik, az ember fia nem fog azzal a politikai erővel foglalkozni, amelyiknek a vezetője összességében egy dologgal nem vádolható, és az a következetlenség. Schifferék egész jól tolják, és Schiffer tusványosi megnyilatkozásával, miszerint nem épp ildomos olyan rezsimekkel „boltolni” a-la Paks, amelyek polgárháborúkat finanszíroznak, és etnikai tisztogatnak, egész korrekt meglátások. Főleg, ha ennek nyomatékot az ad, hogy EU képviselőjük, Meszerics Tamás épp a napokban szólította fel a francia vezetést, hogy legyen már olyan drága leállítani a fegyverszállításokat az oroszoknak, mert mégis csak gáz, hogy még le se ázott az árcédula a helikopter-szállítókról, lehet már javában lövik vele a szövetséges erőket Ukrajna területén. Mert miközben a franciák lazán fegyvereket árulnak az oroszoknak, az amerikai héják szorgalmazzák Ukrajna nem NATO szövetségesként való elismerését. Kettő meg kettő az négy, az Etiópia és Eritrea közti háborúban is lőtte egymást néhány ezer „katonai tanácsadó”…

Aztán, talán kötelességből, talán buzgalomból az LMP is beszállt az Orbánozásba. Másik posztban már kiveséztük, hogy miket is mondott Orbán, tehát azzal sok baja neki sem lehet, nincs is, de terelésként rögvest a cinizmust hozta fel, holott Orbán beszéde mindennek volt tekinthető, csak annak nem. Ezután a Facebookon azon élcelődik, hogy Orbán megjegyezte: ha az „impeachment” intézménye létezne Magyarországon, Orbán valószínűleg a hatalomtúllépés miatti visszahívás révén napok alatt lenne eltávolítható, és ez milyen jó is lenne.

Hát, erre mondják azt, hogy tűzzel tüzet oltani nem épp bölcs dolog. Lévén ez maga az egyik legcinikusabb megjegyzés tudva, hogy Magyarország válságát épp az okozná, ha a jelenlegi közállapotok mellett lehetetlenné válna az ország kormányzása. Mert áhítani az impeachmentet kb. azt jelentené, hogy bármilyen ellenzéki összeborulás vagy bármi végre kiköhögne magából egy Orbánt leváltani képes egyedet, a napjai azonnal meg lennének számlálva, hisz arra se lenne kb. ideje, hogy összeállítsa a kormányát, és máris a válságból válságba bukdácsoló, pótcselekvő káoszba zuhanna megint az ország, ahol ötpercenként visszahívják az épp aktuális miniszterelnököt, amikor valami belső probléma adódik.

Nem beszélve arról, hogy az „impeachment”, amivel most a Republikánusok Amerikában próbálkoznak épp az általa az előadásában ostorozott „liberális állam” egyik hatalmas vívmánya, ami szemmel láthatóan úgy betonozza be Amerikát saját, szuverén válságába, hogy az egyébiránt a szociális fordulat mellett elég elkötelezett Demokrata vezetés sem képes végigvinni az akaratát, hisz folyton Demoklész kardja alatt kell ügyködniük. Demoklész kardját kívánni a mindenkori magyar kormány feje fölé, meg kimeríti hatványozott cinizmus fogalmát. Schiffer Bandi tehát addig képvisel értéket, amíg stílusában és habitusában ott van kontrasztnak Fletó és az agyhergelő bandája, meg az agonizáló MSZP és a Bajnai-idióták. Amíg a „baloldalt” ez az Összefosás Koalíció képviseli bármilyen felállásban, addig Schiffer Bandi mindig jófejnek fog tűnni, holott mondandójának és viselkedésének jelei már most látszanak. Hisz valójában nem mond ő se mást, mint a többi baloldali párt, s ha megnézzük, valahol a lelke mélyén már neki is bimbódzik ama bizonyos kettős mérce, miszerint ha Orbán mond valamit az cinizmus, ha meg ő cinikus, az maga az Igazság.

És aztán eljő a nap, amikor ez a kis Kettős Mérce-csíra szép terebélyesre nő, és már az LMP is csak azt fogja bizonyítani, hogy nem lehet más a baloldali politika. Ha azonban Bandi tényleg mást akar lényegileg is, mint amit a többi baloldal olyan bénán tol, akkor ideje lenne leállni a kétszínű dumával, és a félrebeszéléssel.

Ja, és a cinizmussal meg pláne…

Tovább..

Mennyiségből mennyiség lesz

„Péntek és szombat éjjel is fokozott rendőrségi ellenőrzés lesz Újpesten, írja a Police.hu. A razziák miatt igazoltatásokra kell számítani, illetve arra, hogy a rendőrök átvizsgálják a gyanús elemek ruháját, autóját” - írta pénteken rendőrségi közleményre hivatkozva az Index.

Faszagányos, a gyanús elemeket valóban jó dolog kiszűrni, meg a hétköznapi állampolgár biztonságérzetét – mink is azok vagyunk, tudjuk – növeli, ha látja, hogy az ő életét megkeserítő pitizőket cseszteti a rendőr – az persze már nem tetszik neki – tudjuk, mink is hétköznapi állampolgárok vagyunk – ha az ő maszekolása felől érdeklődnek a közegek.

Lehet, hogy jobb lenne, ha a hétköznapi állampolgár nem feltétlen a biztos uraktól várná a piti eladók, fű alatt csencselők és hamis árut eladók lekapcsolását, hanem megtanulná kiszűrni saját maga ezeket, valamint megértené, hogy az olcsó és a minőségi az két olyan dolog, ami nem találkozik – soha. Az olcsó fogás szar fogás. Nem kell megvenni.

Emellett tiszteletre méltó rendőri erőfeszítések ide vagy oda, meg kell állapítanunk, hogy felénk az orbáni kommunistátlanítás, bírói nyugdíjazások, brüsszeli csörték, médiagründolások ide vagy oda, még nem mindig nem járt teljes sikerrel. Pintér Sándor sem tudta - ezt a felettébb kedvünkre való programot - átverni a tisztelt rendészeti testületen, legalábbis ami a mentalitást illeti, biztos nem. Nem mintha a rendőrnek jópofizni kellene az állampolgárokkal, nem.

Kiképezzük a sok rendőrt, hogy az utolsó, cigánysoros faluban is két hét alatt rendet tudjon tenni, van neki harcművészeti képzettsége, hogy ha százan jönnek ellene is, Batman legyen. Meg jogi paragrafustár a fejében, hogy a jogait emlegető állampolgárnak válaszolni tudjon, meg még sok minden más, oszt a sok közrendőr szellemi tudása ott hever a parlagon, azon a parlagon, amire a szellemi favágásban kidőlő fák borulnak rája. A szellemi favágás keretében ugyanis körülbelül azt kell csinálnia, hogy értelmes bűnüldözési meló helyett teljesítenie kell a napi kvótát, például az országúton le kell kapcsolnia napi tíz autót.

A sokat emlegetett boldog napnyugaton akkor kapcsolnak le egy autót, ha kacsázik. Vagy ha kétszer annyival megy, mint a sebességhatár, és nincs rajta sziréna. Esetleg ha még száz méterrel utána is érezhető a nemrég elfogyasztott, tetemes mennyiségű rövidital illata. Itthon meg találomra intik le a kocsitulaj úrvezető állampolgárokat, hogy kilegyen a napi kvóta, a napi ötven fokban is. A valódi meló meg várhat. Nos, hát ezt éppen rendőrművészeti főiskolásokkal is elvégeztethetnék nyári gyakorlat keretében, nem nehéz megtanulni. Vagy önkéntes házmesterekkel, hogy visszajöjjön valami konkrét is a múltból…

Körülbelül ezzel egyenértékű az, amikor valami munkásőrfajzat feljelenti a pincében vagy a szomszédban, esetleg a két hegycsúccsal odébb mulató, rendetlen fiatalságot, merthogy csendháborítás ténye forog fenn, s ilyenkor rendőri intézkedést kell foganatosítani. Ez persze legalább annyira a munkásőr-mentalitású feljelentősdit játszó illetők bűne is, mivelhogy ha egyszer már felvették a telefont, a közeg kénytelen eszközölni és foganatosítani, habár itt is vannak problémák, de erről majd másik alkalommal.

Mindenesetre a mennyiségre-találomra igazoltatós megoldás igazi komenista megoldás, amolyan „mennyiségből lesz a minőség” alapon, hátha véletlen le sikerül akasztani pár szabálytalant, oszt meggazdagszunk azokon, amúgy testületileg.

Kissé időigényes és bizonytalan, mit ne mondjak, más megoldás után kellene nézni.

Tovább..