Hitler jött mindig, ott járkált a táborba azzal a nagy csizmájával

A Toronyház szerkesztősége egyik népcsoport kollektív jogát sem vitatja, hogy saját holokauszttal, pontosabban népirtással gazdagítsa önnön történelmét, ugyanakkor mintegy peremfeltételként nem árt, ha némi igazság is van benne.

A Holokausztnak voltak cigány áldozatai, viszont magyari roma holokauszt nem volt. Ezt nem mint a Yad Vashem Intézetre jellemző exkluzivista történelmi iskola hívei mondjuk, hanem mint tényekhez rigorózusan ragaszkodó köcsögök. Mint minden bűncselekménynél, a népirtásoknál is kell a szándék a tényállás megállapításához, a cigányokat érintő akciók pedig sosem irányultak a cigányságnak, mint népcsoportnak a teljes fizikai megsemmisítésére. Ez vitathatatlan, noha van szándék ilyen-olyan birodalmi vagy belügyminiszteri parancsok kreatív értelmezése után ezt máshogyan láttatni, de a mainstream történetírásba ez azonban – szerencsére - még nem szivárgott le.

A saját magukat örökös cigányszakértőnek tekintő másodvonalas, megélhetési értelmisik, élükön a Roma Sajtóközpont megszervező Bernáth Gáborral és Bársony Jánossal, erről nyilván máshogyan vélekednek, de ennek pusztán egyetlen oka van, a pénz. Ha sikerül elérniük, hogy elfogadott, közismert tényé, oktatási anyaggá szelidüljenek a magyar „cigány holokauszt” javarészt kitalált történetei, akkor jöhet a kollektív kárpótlás (belőle nekik le a jutalék), az életük végéig szóló kurátori megbízás az emlékmúzeumban, előadások, a tankönyvek társzerzői díjazásai. A megszokott habzsidőzsi, amit eddig a különböző EU-s, pántlikázott pénzekből szívtak le, melyekből megvalósulást vizsgáló hatástanulmányok szerint 5-7 százalék jutott el a célcsoporthoz, a többi el lett szakértve.

Mennyire meglepő, hogy ezekből az álszakértőkből szinte egy se cigány? És mennyire meglepő, hogy ilyen-olyan módon szinte mindenki rokona a másiknak?

„A Hitler jött mindig, ott járkált a táborba azzal a nagy csizmájával. Nagy, magas ember volt, a Himmler meg olyan alacsonyabb volt. Minden este jöttek, és nézték, hogy még hányan voltunk ott. Majdnem minden éjszaka ott jártak, nézték,hogy mennyien vagyunk még. A tábor körül jártak. Az asszonyok felismerték, és mondták, hogy ők azok.”

(részlet a Roma Sajtóközpont által összeállított „visszaemlékezésekből”)

Hogy mennyire jól végzik a munkájukat ezek a szakértők, azt kiválóan mutatja, hogy az integrációra jutó, szinte végtelen uniós pénz ellenére a folyamatosan szélesedik a szakadék a cigányság és a magyarság között, nemhogy felzárkózást, inkább a lemaradást segítették elő a rendszerváltozás óta eltelt 24 évben. Kineveltek egy őket igazoló, őket istenítő cigány értelmiségi generációt élükön a Bernáth-ex Mohácsi Viktóriával és a Bársony-feleség Daróczi Ágnessel, közben évről évre gyártották a színes-szagos integrációs modulokat mindenféle pedagógiai és társadalomtudományos ismeret nélkül, és ennyi.

És most megint ők mondják meg merre hány méter. Hogy miről mit szabad gondolni és mondani. Az ő tanulmányukra hivatkozva jelenti fel a DK Balog Zoltánt, mert azt merte mondani, hogy Magyarországról nem hurcoltak el cigányokat megsemmisítő táborokba. Tényleg nem, habár azért Ausztriába se véletlenül kerültek…

"Másnap állítólag Hitler kapott egy táviratot, hogy amennyiben a Komáromi bunkerokból nem távoztatja el a cigányokat, porrá verik egész Németországot."

(részlet a Roma Sajtóközpont által összeállított „visszaemlékezésekből”)

Magyarországon a második világháborút megelőzően egyáltalán nem létezett cigány-gyűlölet. Az állam, a hatalom meg konkrétan leszarta őket. A cigánysággal szembeni, a többségi magyar társadalomban manapság intenzíven jelen lévő averzióknak egyszerűen nincs a világháború vagy az azt megelőző időkre datálható előzménye. Sőt, integrálni se nagyon kellett volna őket egy organikus és nem forradalmi (kommunista-iparosító) társadalomfejlődés esetén, mivel a vidéki cigányságnak fontos szerepe volt a falvak életében.

A rendszerváltozás után eszmélő, a cigányságtól karriert és megélhetést váró értelmiség tudatlanságból vagy számításból egyszerűen párhuzamba állította a cigányság és a zsidóság „nem szeretik őket a magyarik” élményét, és kitalálták nekik az örökös üldöztetés paradigmáját, amire hivatkozva aztán megkíséreltek néhány csekket beváltani az osztrákoknál és a németeknél. 10 megyében, több száz vádlottal zárult ez a kísérlet, de ennek ellenére, az igénylésekhez tucatszámra készített, hamis tanúvallomásokat mai napig mintegy oral historyként keringetik a közéletben. Most éppen Balog Zoltánnak ajánlottak egy gyűjteményt belőle, hátha okosabb lesz tőle.

A világháború alatt a cigányságot ugyanúgy besorozták a hadseregbe, mint bárki mást, a nyilas hatalomátvételig gyakorlatilag egyetlen egy adminisztratív intézkedés nem sújtotta őket. Persze, a nagy csendőrrazziák során, ahol elsősorban katonaszökevényekre vadásztak, néha horogra került egy-egy papírokkal nem rendelkező cigány, de őket sem a származásuk, hanem a korban divatos totális államfelfogásba nem illeszkedő szabados életvitelük miatt internálták. Mert ugye egy totális államban milyen dolog bejelentés és ispáni engedély nélkül átmenni kést élezni egy szomszéd megyébe…

A nyilas hatalomátvétel, de inkább a front megjelenése jelentett éles cezúrát a magyar cigányság életébe, 44 második felétől, a Székesfehérvár bevétele-visszavétele során néhány cigány muszkavezetés gyanújába került. Őket a helyszínen agyon is lőtték, és onnantól a legszegényebb, a társadalom peremén élő cigányok megbízhatatlan elemeknek számítottak, és nekikezdtek a frontvonal mögötti kitelepítésüknek. A Dunántúli megyékre volt ez csak érvényes, hiszen a világháború utolsó szakaszában már csak itt létezett nyomokban magyar közigazgatás. Innen vitték először a komáromi gyűjtőtáborba, majd onnan a munkaképeseket kényszermunkára Ausztriába a „keleti fal” erődítményrendszerének kiépítésére.

Mivel a magyar állam szíveskedett ezeket a cigány munkaszázadokat kölcsönadni Németországnak, így Balog Zoltán valóban jogosan mondta, hogy hát tőlünk nem deportáltak senkit, csak hát kényszermunkára kölcsönadni sem kifejezetten elegáns dolog százakat, ezreket. A sorsukról innentől nem lehet sokat tudni, de ismerve a munkaszázadok történetét, tőlük a sérültek, a szökni próbálók, vagy akiknek hülyén állt a füle a német tiszt szerint, azok simán kerülhettek megsemmisítő táborokba, ugyanakkor semmiképpen nem lehet ezt tervszerű népirtásnak nevezni.

Egyéni tragikus sorsok, nem véletlenül nem ad a német állam kollektív kárpótlást a „roma holokauszt” áldozatainak, csak egyéni kártérítést.

Karsai László, aki a téma egyetlen olyan szakértője, aki a történelemkutatás formai követelményeit betartva tesz megállapításokat, ezer körülire teszi a Holokauszt roma áldozatainak számát, a többi számháborúzó ennél jóval többre, viszont semmiféle tényanyaggal nem támasztják ezt alá. Ezer halott is pont ezerrel több, mint amennyi megengedhető lenne, viszont frontkatonaként jóval több cigány vesztette életét hazája, Magyarország védelmében.

Nekik kellene inkább szobrot állítani és emléknapot szervezni.

Tovább..

Staudtgabi back to Budapest

A Jobbik feladta a fővárost? Netán megakadt a tű a bakelitlemezen? Mert ismét Staudt Gábornak hívják a főpolgármester-jelöltet és ismét a 2010-es programmal kampányolnak. Azt mondják, hogy az is megteszi, hisz semmi sem valósult meg belőle. (Akárcsak a jelölt karrierjéből…) Vajon előkerülnek a régi, megsárgult óriásplakátok is?

Staudtgabi, miután bejelentették a jelölését, gyorsan világossá is tette, hogy a jobbik puha-pöcsűek platformjához (három p!) tartozik ő maga is. Első közleményében azt követelte, hogy a hármas metrót ne hitelből újítsák fel, ahogy azt Tarlós megszervezte, hanem unijós lóvéból.

Értik? Mert mi nem. A Jobbik népszavazásra bocsátaná az unijós tagság kérdését; illetve minden gazdasági, külpolitikai megnyilvánulásuk unijó-ellenes; továbbá Novák Előd még a csillagos zászlót is kidobja az ablakon – de a Fidesz támogatta független Tarlóst azért kritizálja Staudt, mert szerinte nem használja fel hatékonyan az unijó adta lehetőségeket...

Nagy pofon a nemzeti radikalizmusnak, kis pofon a jobbikosoknak!

Szólhattak is neki, hogy ez így nagyon gyengus lesz. Staudt másnap este be is szaladt az ATV-be, s meghirdette a Budapest Őrség felállítását. Ami így elsőre elég nehezen értelmezhető hatóság lenne, mindenesetre a rendpárti vonalat hívatott erősíteni. És hogy Kálmán Olga öröme teljes legyen aznapra, a fasiszta elszólások kiprovokálása után sikerült kimondatni Staudtgabival a lényeget: a Jobbik elszámoltatná Tarlóst is.

A jobbikos jelölt még igen fiatal srác ugyan (harmincegy), de a budapesti-politikában már régóta otthonosan mozog. 2002-től ugyanis a 22. kerületi önkormányzat munkájában vett részt. Pontosabban német kisebbségi képviselőként egészítette ki tizenkilenc éves korától a menő ügyvéd apukától kapott zsebpénzét. Éppen a Jobbik (leginkább Novák Előd) által támadott „etnobiznisz” egyik haszonélvezője volt tehát a mi kis Staudtunk négy éven keresztül.

De a huszonéves „megélhetési politikusnak” (copyright Novák Előd) ez nem volt elég. Családi álláshalmozásba kezdett. Arról mindenki tud, hogy Novák Előd felesége, Dúró Dóra micsoda csoda villámkarriert futott be a férje „farvizén” evezve; illetve közismert az is, hogy Előd még saját sógorát (Dúró Józsefet) is bevette a politikai bizniszbe, mikor a Barikád (Jobbik közpénzből finanszírozott hetilapja) szerkesztőségébe talált neki állást; de azt a történetet már kevesebben ismerik, hogy Staudt sem röstellte a tesóját pozícióhoz juttatni.  Staudt Máté ugyanis már húszéves kora óta felügyelőbizottsági tagságtól felügyelőbizottsági tagságig szaladt a fővárosban, majd 2010-től kezdve, és jelenleg is az egyetlen jobbikos képviselő a 22. kerületi testületben.

De azt biztos nem fogják kitalálni, hogy a 2000-2002 között, a  Kempelen Farkas Gimnázium Diákönkormányzat elnöki posztját betöltő Staudt Gábort ki követte ebbéli pozíciójában? Igen, talált: Staudt Máté. Az öcskös… Aki azóta is szépen lépked a bátyus nyomdokain.

Staudtgabi jelölése több okból kifolyólag is meglepő. Egyrészről azért, mert egyszer már megméretette magát – és igen kínos eredményt ért el (7,27%-al az utolsó lett). Másrészről Szilágyi György, a Jobbik budapesti elnöke fogalmazott úgy, hogy „hosszú időt töltött a jelölt kiválasztásával, s Staudt Gábor személyében a legalkalmasabbat sikerült megtalálnia”, ami azért is érthetetlen, mert legutóbb is Staudt volt a jelölt. És végül, azért is meglepő a sztori, mert Staudt egyszer már lemondott a budapesti elnökségről, nem sokkal a főpolgármesteri választásokon való bukása után.

Tavasszal pedig nagyon úgy tűnt, hogy az unijóba készül lelépni. Negyedik volt a listán, ami matematikailag, illetve a parlamenti voksokat elnézve nem volt esélytelen.

Egyébként a tavaszi választási eredményeket, illetve a fővárosi voksokat elnézve nem sok babér fog teremni Budapesten a Jobbiknak.  Így nem valószínű, hogy Staudtgabi főpolgármester lesz. (Ő maga is maximum 10 százalékra számít) Inkább sanszos Brüsszel. Mert ha KGBélát lecsukják kémkedés miatt az ősszel, akkor a budapesti bukás után tárt karokkal várják Staudtgabit (és a tesóját is) Brüsszelben.

No, akkor majd kiharcolhatja, hogy a hármas metrót unijós pénzből újítsuk fel!

  

Tovább..

Falus Ferenc, főpolgármester-jelölt, orosz lobbista és ipari kém

Nehéz eldönteni, hogy most akkor valaki a Lendvay utca földalatti irányítótermében simán very easy fokozatra állította a fővárosi önkormányzati választást vagy az újra megbitólászlósított, értelmiségi pásztorai által ismét az összefogásba terelgetett ellenzék tesztelgeti ennyire ráérősen, két hónappal az önkormányzati választások előtt a lehetséges jelölteket, egyúttal a választókat és persze egymást. Jelen esetben Falus Ferencet, akit a szocialisták nem véletlenül fogadtak – hiába a régire visszanyúló elvtársi viszony és a párttagság – kissé fintorogva, és csak húzogatták a vállukat, miközben mindenki más már az izgalomtól remegő lábbakkal jelentette be az ideális jelölt megtalálását. Mert ők ismerik...

Hivatalosan a pénteki küldöttgyűléstől várják a beleegyezést a volt országos tisztifőorvos főpolgármester-jelölti státuszba emeléséhez, de nagyobb sansz van rá – tekintettel a szocik kamarillapolitikában meglévő jártasságára - hogy inkább várnak pár napot arra, hogy ezalatt a sajtó és/vagy az ellenzék egyszerűen kicsinálja Falus Ferencet. Mert ha Falus Ferenc eltűnik, azzal egyúttal az Együtt-PM jelölési kártyája is elveszik, elvégre volt lehetőségük, de szarul választottak, így aztán vissza a start mezőre, ismét szocik dobnak...

Az ellenzék visszatérő problémája ez a kényszeredett civilkedés. Mintha politikusaik elutasítottsága a hivatásos politizálásból következne, nem pedig a politizálásuk minőségéből. Így fából vaskarika alapon a politikában még kevésbé jártas, ahhoz még kevésbé értő jelöltektől várják a megoldást. Ez tulajdonképpen lehetne a privát hasfájásuk, amit majd megbeszélnek a háziorvosukkal és gyógyszerészükkel, csak éppen abban a pillanatban válik az egész társadalom, jelen esetben a főváros problémájára, amikor ilyen Falus Ferenc -féle arcokat kukáznak ki a méltán felejtés szelektív hulladékgyűjtőjéből.

Falus Ferenc – első benyomásra – impozáns pályával büszkélkedhet. Egészségpolitikus, aki viszonylag ritkán járatta le magát teljesen hülye közéleti megnyilvánulásokkal (vagy csak nem kapott sajtót ezidáig), mint például köztéri szobrok kefirrel dobálása. A Nyírő Gyula kórházat igazgatta évekig, majd a Gyuriferi-Bajnaigordi kormányok alatt országos tisztifőorvosként építette a demokráciát funkcionált.

Csak éppen Falus Ferenc pályafutása nem merült ki ennyiben.

2010 után Falus Ferencnek nem csak H1N1 vakcina körüli a szervezési, hitelességi és pénzügyi problémák miatt sűrűsödhettek a redők a homlokán, hanem egyik gyanúsítottja lett az oroszok kezére játszott magyar know-how ügynek, a Diagon-botránynak, ahol volt KGB-és ügynökök, Dr. Kern cégéből ipari kémnek beszervezett középvezetők, és a Gyurcsány-kormányok vezető tisztségviselői segítették a magyar tudás „putyinizációját”, azaz ellopását. A vád szerint Falus Ferenc barátai 4,1 milliárdos kárt okoztak az orvosi laborokban használatos diagnosztikai reagenseket gyártó Diagon Kft.-nek azzal, hogy teljes gyártási dokumentációt, ügyféllistát, oltalom alatt lévő receptúrákat játszottak át a cég orosz konkurenciájának. Azóta ítélet is született, habár másodfokon egy kifli ellopásáért kiszabható szintre csökkentették a büntetést, hiába maradt a tényállás az eredeti.

Hogy került ebbe a szövevényes ipari kémkedésbe Falus Ferenc?

Erre kettő, egymást nem kizáró választ adhatunk. Az első magától értetődően a - sajnos - soha el nem rohadó szocialista kapcsolati háló, amikor a régi elvtársaknak előnyökért, segítségért csak elég volt kinézniük maguknak a megfelelő telefonszámot a „hatásköri listából” és a vonal másik végén ott hallózott rögtön a mindenre kapható, megbízható illetékes elvtárs. Nómenklatúra elit nem vész el, de még át sem alakul…

A második, az elsőt kiegészítő, elmélyítő választ Falus Ferenc életrajzában találjuk. Hiszen tanulmányai első két évét Moszkvában végezte – és noha ezzel kapcsolatban még várjuk a szellőt, ami befúj néhány dokumentet az ablakon – az efféle baráti támogatást a rendszerváltás előtt (és után) nagyon is meg kellett hálálni. Másként fogalmazva: aligha lehet véletlen, hogy Falus az elmúlt húsz évben szinte kizárólag KGB-pozitív figurákkal, orosz lobbistákkal barátkozott, üzletelt. Ebben nincs is semmi meglepő, hisz ebben az időben a moszkvai tanulmányok fő célja az volt, hogy megbízhatóságuk alapján gondosan leválogatott ifjúkommunisták aztán a Nagy Szovjetunióhoz legyenek hűségesek a (ki)képzés után, ne a gyarmatországhoz.

A 444! portál nemrégiben címlapsztorinak szánva, de csak halkan elpukkanva hozta le, hogy francia lapok szerint az orosz titkosszolgálat is rádolgozott a paksi szerződésre. A Roszatom francia konkurenséről és az ő ajánlatukról - amely egyébként egy titkosnak szánt, de szocialista ügyességgel megszervezett Mesterházy-Areva találkozón is elhangozhatott – minden releváns információt megszereztek, és így a soron következő Orbán-Putyin találkozón könnyedén aláígérhettek a franciáknak és vihették szerződést. Ez a történet - szemben azzal, amit a 444 sugallni akart - kizárólag arra mutat rá, hogy gazdasági kémkedéssel (nem elhárítással) állami szinten nem csak az Egyesült Államok foglalkozik, hanem bizony a Nagy Barna Maci is tőlünk keletre, egyelőre (és remélhetőleg) még egy országgal odébb...

És ha egy francia cég nem nyilvános ajánlatáról ilyen könnyen és ennyire pontos információkat tudtak szerezni, akkor mennyire lehet nehéz dolguk a ex-gyarmat Magyarországon? Nyilván semennyire, köszönhetően a rengeteg Moszkvában tanult, ott beszervezett, itthon a mai napig vezető tisztségben lévő vagy oda pályázó ügynökeiknek, mint a Jobbik KáGéBélája, az összellenzék Falus Ference vagy BajnaiGordi Kónyapetije. A jobboldalon meg ott van a Szovjet-Magyar Orosz-Magyar Megbonthatatlan Barátságot ápolgató nemzetes Stier Gábor, akire propagandavonalon lehet számítani bármikor…

Hogy ez "kisebb" sötét folt Falus Ferenc - egyébként impozáns - önéletrajzán milyen hatással lesz a pénteki szocialista köldökgyűlésre küldöttgyűlésre, az könnyen megjósolható: Falus Ferenc nem lesz főpolgármester-jelölt. Az egyébként napi szinten putyinizálódástól rettegő és növekvő orosz befolyással rettegtető MSZP&Co. egyszerűen nem vállalhatja fel egy orosz lobbista, egy ipari kém indítását a főpolgi választáson, mivel egyrészt van elég saját fejlesztésű baja is, másrészt a maradék hitelességük is odavész abban a pillanatban. Habár a szerelmetes Totó kutya után eddig is nehéz volt eladni önmagukat oroszellenesnek...

Ha meg az ellenzék tényleg olyan ostoba és konok, mint amilyennek egyébként gondoljuk őket, és mindezek ellenére Falus Ferencet nevezik meg közös főpolgármester-jelöltnek, akkor a választópolgárok feladata lesz a magyar cégek tudását aprópénzért kiárusító, idegen érdekeket képviselő orosz lobbisták és ipari kémek távol tartása bármilyen döntéshozó pozíciótól.

***

(a kiemelés tőlünk)

A teljesen idióta Index természetesen idejekorán megpróbálta tisztára fésülni Falus Ferenc életében a zavaros szálakat, de amellett, hogy szerintük a H1N1 vírust a Diagon Kft. gyártotta, csak annyi a nóvum, hogy megpróbálták a tettenérés idején már hónapok óta figyelt levelezés megszületésének időpontját a tettenérés utánra tenni.

Roppant cseles...

Tovább..

Gáza és a mainstream média

Ezek a zsidók meg arabok folyton ölik egymást, ahelyett, hogy jó keresztényként leülnének, és megbeszélnék a dolgaikat. – szól a régi vicc. Ha azonban a mainstream médiát nézzük, azaz a baller média jelentéseit, a „dőljünk hátra, és nézzük ahogy hasra esnek saját cipőfűzőikben.” típusú élvezetek egész sora várhat ránk. Főleg igaz ez, ha az amerikai megmondók bölcs kommentárjait vetjük össze egymással és a valósággal.

Első körben az Amerikában liberálisnak, hazánkban ballernak nevezett média munkásai már ott az elején egész érdekes aránytévesztésbe keverednek, amikor a The New York Times számára az ukrán polgárháború idején, Szerbia gazdasági összeomlásának közepén egy erdélyi szabadegyetemi beszéd kapcsán nyomatják immáron teljes hangerővel az international orban-bashinget. Ez nem meglepő, a The New York Times az utóbbi időben eléggé csúszik le a lejtőn, főszerkesztőváltás, anyagi gondok, és ilyen esetben – ahogy amúgy hazánkban is – hisztizős pubikkal szokták pótolni a drága és költséges újságírást. De ha épp nem a demokráciát féltik attól, hogy egy EU tagállam miniszterelnöke provokatíve bedobta az - egyéb iránt elvtársaik által kitalált - „illiberális” kifejezést a köztudatba, akkor jön a lassan kétévente, menetrend szerint érkező előkerülő nemzetközi hiszti.

És ez a nemzetközi hiszti a gázai konfliktus. Mert hát gyakorlatilag a nyarunk a gázai konfliktusról szól, és úgy potyognak a jó kis liberal logic 2.0 baromságok, és a kettős mércék, mint a hullócsillagok így augusztusban.

Az egyik ilyen érdekesség, hogy „ki támogatja Izraelt?”. A randa, putyinista Orbán például elég jó kapcsolatokat ápol izraeli testvérpártjával, a Likuddal, ami eleve ellentmondás, hisz a konfliktus arab résztvevői meg orosz fegyverekkel lődöznek az IDF-es katonákra. Tehát a nemzetközi felállás – beleértve a másik közel keleti konfliktus-gócot, Szíriát – egyaránt arról szól, hogy az oroszok mindenhol Izrael ellenségeit támogatják. Elolvasgatva a The New York Times beszámolóit, ezek alapján leginkább ők tűnnek hard core Putyinistának, hisz konzekvensen az oroszok szövetségesei mellett állnak ki.

Amúgy jellemzően Amerikában is mély hallgatás van arról, hogy a Hamasz (Izrael nem győzi hangsúlyozni, hogy ez a hadjárat ellenük megy) előszeretettel használja élő pajzsnak a civil lakosságot. Épp azért, mert az ún. „liberális médiával” egy ideje úgy vannak, hogy szinte bármi is történik, rögvest sokkoló képek tömegei reppennek tova, halott csecsemők, szétlőtt kislányok, porig rombolt imaházak, kórházak. Persze nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy azok a gyermekek nem áldozatok, és hogy Izrael nem lő túl kőkeményen a célon, hanem azt, hogy az igazsággal nem törődő, bombasztikus sztorikat hajtó katasztrófaturista-média felelős azért, hogy a Hamasz taktikájának részét képezi a nyugati média által gerjesztett Izrael-ellenes hangulat, ami a tárgyalási pozícióit – hiányzó katonai sikerek híján – alapvetően meghatározza. A halott csecsemő tehát olyan a Hamasznak, mint egy falat kenyér, ha végcélját el akarja érni, ezért bármilyen abszurdul hangzik, tényleg arról van szó sok esetben, hogy nem átallják a civileket nekitolni a tüzérségnek, mint a South Parkban a feketéket, hogy lehetőleg minél több civil áldozat jelenhessen meg a hírekben. Így működik a XXI. század, ez meg valami kollektív-gyilkos-öngyilkos-merénylet-szerű furcsa dolog.

Ami meg az IDF-et illeti, őket sem kell félteni. Nem két jó keresztény vitatkozik, hanem két közel keleti nép, ahol a „megbocsátás” intézménye nem képezi részét a kultúrának. Az izraeliek egész biztos nem fognak engedni a Hamasznak, sőt! Izrael mindig egy eléggé illiberális, militarista állam, hisz több háború is bizonyította, hogy az arab világ hosszú távon úgy tekinti Izraelre, mint anno a keresztes államokra: minden megegyezés időleges lehet csak, a cél, a zsidó állam végleges megszüntetése. És ennyi. Az arabok hol erősebben, hol gyengébben, hol időleges előnyök miatt békülékenyebben, hol komoly háborús fenyegetést jelentve nem szándékoznak együtt élni egy zsidó állammal, ami az ő szent városukra telepedve, a Levantei-régióba ékelődve van jelen.

Szóval a Hamasz épp azt a vonalat képviseli az arab világ képviselői közt, akik Izrael megszüntetésének radikális, azonnali megoldásait javasolják, s a többi állam is maximum abban mérsékelt, hogy ez miként, mennyi idő alatt, és hogyan legyen megoldva. De az, hogy Izrael ne legyen, mondható egyfajta hallgatólagos konszenzusnak arab részről. Talán épp ezért történik meg az is, hogy Izrael a nemzetközi (baller) totális figyelmen kívül hagyásával számolja fel a Hamasz állásait, pláne, hogy annak leghűségesebb támogatói, az oroszok épp Ukrajnában vannak lekötve, és az általuk támogatott, és a Hamaszt pénzelő rezsim, Assadé meg épp polgárháborúban leledzik.

Ha innen nézzük, akkor Izrael tudja mit jelent a „putyinizáció”, mert ott nem atomerőművek építése, és nyári tábori beszédek kapcsán dobálóznak a nagy szavakkal, hanem konkrétan a ruszkik puskákat és adott esetben katonai szakértőket visznek a térségbe. Ahogy teszik Ukrajnában is.

A magyar kormány ebben a kérdésben is a népszerűtlen álláspontot képviseli, bár halkan, mintegy közvetve, hisz egyébiránt a palesztin civilek szenvedése, az ENSZ iskolák szétlövése, a kórházak bombázása semmiképp sem kerülheti el egy normálisan kifejlődött igazságérzettel rendelkező ember figyelmét. Izrael állam létének hosszútávú megkérdőjelezése azonban nem tartozik a mérsékelt jobber vérvonalhoz (az a szittya Jobbik idejétmúlt, zavaros és nevetséges programpontja), nem beszélve azokról, az egyéb iránt kettős állampolgár magyar zsidókról, akik így vagy úgy, de kötődnek Izrael államhoz, és a magyar nemzet részét is képezik. És miután az izraeli „magyar kisebbség” számarányában megközelíti a kárpátaljait, így egy százezres magyar ajkú, magyar állampolgár közösséget akkor sem fog ellökni magáról, ha – a széljobb legendárium szerint – charter járatokkal jönnek ide négyévente az SZDSZ-re szavazni. Mert a mostani egy nemzeti kormány, amelyik felelősséggel tartozik az állampolgárai, nemzettársai iránt, és Izraelben vannak ilyenek, Gázában meg nincsenek.

Mindenesetre ezek a meggondolások fényévnyire elkerülik a baller média érdeklődési köreit, ők leakadtak a sasos-buzis emlékműnél, meg hogy az milyen antiszemita. Pörögnek a magyar kormány és a MAZSIHISZ nevű gittegylet cicaharcán, és naponta rettegnek a putyini rémvilágtól, amit Orbán itt illiberálisan felbootol. A The New York  Times-nak sincs jobb dolga, minthogy Népszabis információk alapján követelje az EU-tól, hogy verjék el a fenekét egy EU tagállam szabadon választott miniszterelnökének, de legalábbis szívassák meg jól ezt az országot, ha már másodszorra felkétharmadolta a Gonoszt.

Végezetül: minden áldozat áldozat. Minden kioltott élet sok. De a körvonalazódó nagy civilizációs összecsapás hajnalán nem árt tudni ki kinek az oldalán áll, mielőtt a véleményünket a látványos képek, a kereskedelmi híradók, és a különböző okoskodó blogok alapján alkotnánk meg.

Tovább..

Szigetváriviki, a hivatásos feljelentő

Az elmúlt három hét alatt az Együtt-PM társelnökének – a jó öreg „magyar igazság” számait követve – háromszor sikerült a brüsszeli óvónénihez szaladnia, mert szerinte elvették tőle a demokratikus lapátot, amivel építené itt nekünk a Nyugat-Európát. Most meg nincs mivel.

Szigetvári „spicli” Viktor, aki csupán Bajnai gyáva megfutamodásának köszönheti a karrierjének csúcsát jelentő Együtt-PM társelnöki pozícióját, gyorsan kijelölte törpepártjának csapásirányát. Bármi történjen is Magyarországon, rögtön előszedjük az unijós kézikönyvet és keresünk benne egy intézményt, ahová levelet írhatunk. Az se baj, ha közük nincs a felmerült hisztihez, csak postacím legyen a lap alján. Aztán, ha megvan, akkor jól bemószeroljuk a magyar kormányt, sőt elegánsan rögtön egész Magyarországot, elvégre annyira felvilágosulatlan emberek élnek itten, hogy kétharmados támogatást kaphatott „Putyin legkedvesebb tanítványa”, élén az illiberális államépítővel, a tusnádfürdői rémmel.

Igen belevaló fiú ez a Szigetváriviki. Legközelebb hátulról összerúgja egy fideszes plakátragasztó bokáját, aztán elszalad....

Csak az elmúlt három hetet nézve, a következő politikai teljesítményt produkálta az Együtt-PM és a kezecskéivel most leveleket fogalmazó vezetője, a Szigetváriviki:

2014. július 11-én Szigetvári párttársával, Karácsony Gergellyel az Európai Bizottsághoz fordult, mert megítélésük szerint „a reklámadó ellentétes az Európai Unió adóra vonatkozó szabályaival”, ugyanis „a Fideszhez köthető oligarchák kedvezményezetti státuszt kapnak”. Hogy éppen ezekkel az oligarchiákkal pofozkodik a kormány, az most mindegy...

2014. július 28-án, ugyanez a duó, szintén az Európai Bizottsághoz fordult Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn mondott beszéde miatt. A levélben segítséget kértek továbbá a „független civil szervezetek üldöztetése”, s „Magyarország putyinizálódása miatt”.

José Manuel Barroso meg kissé elgondolkozva, lassan felvette a telefont, s kérte a titkárnőjét, hogy tárcsázza már neki Bajnai Gordont. Majd mikor egy megtört ember szólt bele a vonal túlsó végén – Barroso kissé elbizonytalanodott, hogy tényleg az évekig pénzzel teletömött ex-miniszterelnököt hívta-e, vagy a titkárnő félrenyomott esetleg egy gombot. Mikor azonban megbizonyosodott, hogy tényleg az IMF által Magyarország élére megálmodott, de kétszer is elbukott politikust hallja – gyorsan és szigorúan számon is kérte: „Ki ez a kretén Szigetvári? Mit írogat ez folyton nekünk? Rakjál már rendet a pártodban, Gordon! Nincs nekünk időnk minden héten hosszú panaszleveleket olvasgatni piszlicsáré marhaságok miatt! Kaptatok egy csomó pénzt, tőlünk meg egy lejárató kampányt Orbán ellen, mit akartok még? He?”

De lehet, hogy nem így történt. Lehet, hogy a „he” kérdőszó nem hangzott el.

Mindenesetre Szigetvárivikinek szólt valaki, hogy máshová is írjon, mert olyan hülyének fogják nézni, mint azt a szomszéd öregasszonyt, aki még ma is a „Tanácsnak” címzi az „önkormányzatnak” szánt panaszleveleit a fiatalok utcában folyó előfordulása ügyében, illetve még mindig ugyanazokat a neveket biggyeszti be a sorokba, pedig már egy-két generáció felnőtt a környéken.

Így lett, hogy Szigetvári „spicli” Viktor, kénytelen-kelletlen rálelt az Európai Korrupcióellenes Hivatalra. S az ATV Egyenes Beszéd című műsorában bejelentette, hogy a „fejlesztési miniszter ügyei” miatt ismét az Unijóhoz fordulnak, de ezúttal nem a Bizottsághoz, hanem az előbbi hosszú nevű hivatalhoz, amelytől szerinte „mindenki fél”.

A szorgalmas szpemmelés mindenesetre meghozta a gyümölcsét, az Együtt-PM leheletnyi erősödni is tudott. A hétvégén megjelent közvélemény-kutatások, köztük a TÁRKI szerint a biztos pártválasztóknál 4-ről 6 százalékra, míg a teljes népesség körében 2-ről 4-re ugrott. A feljelentésekre és besúgásokra mindig izgatottan odafigyelő régi szoci házmesterkommandó ebben a hónapban cserébe rájuk tette a mi lenne ha "Kire szavaznál, ha lenne szavazás?" - kérdésnél az ikszet. Ebben a táborban még lehetne azzal is erősíteni egy csöppet, ha Biszku Bélát jelölik főpolgármesternek, legalábbis itt a Toronyház elemzőkutató intézetében a harmadikon így gondoljuk, és akkor visszaelőzhetnék a DK-t.

Azért halkan szólunk: az oviban az ilyen árulkodó srácok orrát hamar beütötték, a DK-s papák meg különösen veszélyesek.

Tovább..

Akinek közpénz van a fején, ne menjen a napra!

Idén megint elmarad az uborkaszezon. Hiába a strandidő, a választási cikluselő és a baloldal dögunalomba fulladt harakirije, a kormánypárti véleményelit tesz róla, hogy a Népszabadság ne csak a tükörponty elcsomagolására legyen való. Az elmúlt hetekben egészen brutális ökölharc bontakozott ki a Fidesz-holdudvar körei között, aminek a legfrissebb fejleménye, hogy a Magyar Nemzet lemondásra szólította fel Seszták Miklós fejlesztési minisztert, mert köze lehet egy off-shore gyanús ciprusi céghez, továbbá mert kisvárdai osztálytársa uniós támogatást kapott, amit nála költött el.

Még egyszer: a Magyar Nemzet kéri számon Seszták Miklóson a tisztességes adózást és a közpénzeket... Az a Magyar Nemzet, amely Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozik. Azért vagyunk kénytelenek ilyen ködösen fogalmazni, mert Simicska Lajos, miközben közpénzmilliárdokat keres évről évre, felettébb mód szeret különféle off-shore gyanús és miegyéb gyanús külföldi cégek mögé rejtőzni. Arról nem is beszélve, hogy Simicska a fenti értelemben maga a nagybetűs Osztálytárs, aki az elmúlt két és fél évtizedben vastagon élt is az osztálytársi pozíció adta előnyökkel. 

Tényleg csak néhány morzsa, hogy a poszt ne haladja meg a strandon pötyögtetve megemészthető hosszúságot. EBBŐL a cikkből például az derül ki, hogy éveken át magának a Magyar Nemzetnek is off-shore háttere volt. EBBŐL pedig az, hogy a kolontári vörösiszapos kármentesítésen milliárdokat kereső Simicska-Nyerges duó furcsa svájci cégháló mögé bújva üzletelt. EZ A KIS CSEMEGE meg arról szól, hogy Lajosék úgy kaszáltak milliárdokat a tragédián, hogy közben a katasztrófát okozó fullkomcsi duóval is összeálltak. EZ, meg EZ a kis pörköltszaft a földügyekre tér ki, Lajosunkat ugyanis igen mélyrehatóan érinti az 1200 hektárnál nagyobb birtokokon gazdálkodó agrárcsászárok megszorongatásáról szóló (magyar kezdeményezésre meghozott) uniós döntés.

Bár ténykérdés, hogy szemben a baloldal nagy hatalmú üzletembereivel és üzletemberből lett politikusaival, a mi Lajosunk legalább megcsinálja a rá bízott állami fejlesztéseket és nem svájci, vagy dél-koreai bankokig rohan a forró közforintokkal, mint tette azt Gyurcsánytól Bajnaiig, Verestől Kókáig mindenki, de azért a két fideszes kormányzás idején minden adott volt a mesés vagyon összegyűjtögetéséhez. Egészen mostanáig, amikor Orbán Viktor (régi jó szokásához híven) beengedett néhány kemény fiút az arénába az egészségtelenül eltorzult erőviszonyok helyrebillentése érdekében.

És ez így van jól. A Simicska strómanjaként emlegetett Laci néni lebucskázott a fejlesztési tárca éléről, a fejlesztési pénzek és általában a kormányzati kinevezések pedig a miniszterelnök manapság legkedvesebb erős emberének, Lázár Jánosnak a felügyelete alá kerültek. Laci néni utódja, Seszták Miklós pedig azt a fő feladatot kapta, hogy rendet tegyen az állami vagyon igazgatása körül, mielőtt túlságosan sokan próbálnák dézsmálgatni a közöst. Mindez pedig - mint láthatjuk - a mi Lajosunknak egyáltalán nem tetszik. Mint ahogy nem tetszik az sem, hogy nyilván a miniszterelnöki akaratnak megfelelően egy sor olyan intézkedés született, ami tovább apasztja Simicska Lajos és egy sor más, kisgömböcként elhatalmasodott nagyvállalkozó vagyonát.

A Magyar Nemzet pikáns vezércikkének szerzője a kisebb vélt bűnlajstrom után Seszták Miklósra utalva azt írja: "Ki ez a miniszter? Kóka János? Nem, bár a múltjától lehetne." Csakhogy a felsoroltak alapján nemcsak Kóka, hanem egyenesen Lajos is lehetne. Akkor meg honnan a bátorság a bírálathoz? Oknyomozni, bírálni, beszólni persze mindig kell, de akinek közpénz van a fején, az ugye jobb, ha nem megy ki a napra...

Tovább..