Miért van kánikula?

A Viktor miatt van ilyen kurva meleg. Nem véletlen, hogy az IMF-hitel visszafizetésére sem a forint reagál pozitívan, hanem a hőmérséklet. Az Orbán Viktor miatt. Enyhülést csak a dinnye hozhat, és a jóérzésű szoci nyugdíjas a cekkerében hazacsempész még egy kis derűt is hazafelé a teszkóbúl, anyukának, mert igen, látta a Feri új pártjának a új plakátját. Mert szép csöndesen elkezdődött a kampány, és a DéKá már el is helyezte legújabb árucikke, a Gyurcsány Fresh plakátjait, ügyesen a teszkók mellé. A DéKá ugyanis Gyuriferi új pártja, az övé egyedül, ebbe nincs demokrácia, nincs beleszólás. És a Feri jól tudja azt is, hogy működni fog az ő szlogenje az ő új pártjáról, ami őróla és őérte van, és az övé, mert ismeri jól a magyart, nagyon jól tudja mi marad még ki a Tavares jelentéséből. Az, hogy a magyar az felejtős. És, hogy szépen lassan lehet újra adagolni a baloldal minden logikát nélkülöző, demagóg mondatocskáit, amiből egyszer csak összeáll majd a Gyurcsányi látomás. Magyarország – Gyurcsány Ferenc Országa.

A dezinformálás szövedékét ügyesen csomózgató, a fényre csak a csatornavízzel együtt feljutni képes árnyékmunkások munkához láttak. Városi legendák keringenek olcsó színházi jegyekről, amelyeket rászorulóknak, előadásokra éhezőknek ajánlanak fel a kultúrát és politikát egyszerre szervező csoportok. Az olcsóság fejében csak végig kell hallgatni egy baloldali politikus néhány gondolatát. Tisztára, ahogy a termékbemutató ebédeken, csak ezt most így színházban, rizibizi nélkül. De tisztában vagyunk persze azzal is, hogy a választások közeledtével, ahogy a nyomás erősödik, a baloldali jelleg magába az előadásba is beszüremkedik majd. Talán pont a buzulós részek helyébe. Viszont lesz rizibizi, vagy vegyesköret is, de lejárt konzerv és tészta mindenképpen. És alacsonyabb diákhitelkamat, meg nemgázáremelés. Gondolatban alanyi jogú ökörsütés mindenkinek.

Az előadásokon végre mindenki megérti majd, hogy mit és miért tesz és tett ez a régi-új baloldal. A díszlet egy lángoló város, előterében Fletusz császár fáklyával a kezében, másikban benzines kannával, és könnyező szemmel azt üvölti: - Szeretlek, te kurvaváros! - majd egy morgolódó kisebbségnek odavetve: - Ha nem tetszik, el lehet menni! A városban közben tovább pusztítanak a lángok, emberek érkeznek vödrökkel, oltják a tüzet. Ferenc izzó tekintettel rájuk ordít: - Polgártársak! Demokraták! Elkúrtam! Azért kellett elkúrnom, hogy ne legyen a város az antidemokratáké! De figyelmezzetek jól a szavamra. Bal kézbe fogjátok azt a vödröt, és jobb kézzel öntsétek a vizet. Most nem segíthetek, el kell hagynom benneteket, vidékre megyek bérmálkozni. De majd visszatérek az új pártom élén, és akkor majd megmutatom hogyan is kell tüzet oltani. Akkor majd szavazzatok újra rám, mert igazából minden a  Viktóriusz miatt van, aki ott elöl jobb kézzel tartja azt a vödröt. A kicsi csacsi. Különben is, ő kúrta el. Igazából ő gyújtotta fel a várost, én meg már új vagyok. Olyan új vagyok, mint a Bajnai és a Mesterházy. Hárman együtt a legújabbak vagyunk. Polgártársak, melyikőtök lakásába költözhetnék be néhány napra vidéki körutam alatt. Remekül el lehet velem beszélgetni.... A kávét meg két cukorral iszom...

És akkor a jó magyar polgártárs hazamegy és elgondolkodik a tanulságon. Hogy a vödröt bal kézbe kell fogni, aki jobb kézbe fogja, az meg antidemokratikus. És a Viktor tehet mindenről. Ő kúrta el. Ő tehet erről a kurva melegről is...  Ráadásul Ferenc, aki új, tapasztalatnak sincs híján. És barátoknak sem nemzetközileg. Az IMF vezetője prostihálozatot működtetett, miközben Gyuriferi a Kurvaország irányításában jeleskedett. Talán véletlen egybeesés? Anyukám, hol van az a dinnye?

Tovább..

Így nem fogtok választást nyerni

A magyar baloldal Baldrickjainak időről-időre van egy remek terve az örök jobboldali hitbizományok meghódítására. Néha ezért elutaznak Erdélybe turistáskodni, rácsodálkozni, ahogy román létükre zemberek beszélni magyart, máskor Szűz Mária országának nevezik a Köztársaságot, udvarolgatva egy picit a katteroknak, hátha végre egyszerre lép majd Hegyvidék a Váci úttal és a Vörös Csepelre a Budagyöngye felel neki. Havonta egyszer bejelentik a paradigmaváltást (nekik paradigmáik vannak), miszerint mostantól néppárt vagyunk és azt is képviseljük, akik a hátuk közepére nem kívánnak minket. Harmadik út meg miegymás, ha Angliát képes két cikluson keresztül megszopatni ezzel Blair, akkor nekünk is menni fog. Aztán ennyiben maradnak. Sőt! Mintha mostanában a hagyományosan baloldali értékvilágú csoportokat (rétegeket?, osztályokat?, mittomén) is igyekeznének elidegeníteni maguktól, mint a proletariátust a terméktől a marxizmusban. Vagy valami ilyesmi. 

Kampány van és a legjobbat akkor lehet kampányolni, ha nem csak pozitív üzeneted (több pénct a zembereknek) van, hanem ellenségképed is. Okos emberek szerint a Fidesz legnagyobb találmánya, hogy a kuruckodásra mindig hajlamos magyaroknak ellenségképet kreált a nemzetközi intézmények személyében, hogy kiélhessék protestszavazói kényszereiket (oké, ez szerintem is vicces elmélet, de hipotézisnek elfogadom), így hát fel kell mutatni valami versenyképes gyűlölnivalót.

- Na, várjál! Ki a fenét lehet gyűlölni? Négerek alig vannak, én speciel egy darabot nem ismerek, meg őket amúgy sem szabad! Legalábbis nemzetközileg nem javasolt. Ötlet? - dobta fel a kérdést miután nagy nehezen lenyelte a száraz pogácsát és kihajolt a művirág takarásából az ideáltípusos szocialista. - Valaki mondjon már valamit! 

- Van egy remek tervem! - suttogta a bal vállán ülő eszdéeszes kisördög, aki rendszerint csupa olyanra veszi rá, amit nem is tenne magától. - Basztassuk a bunkó focistákat és a mocsok devizahiteleseket! Aki pénzt költ a focira az szar ember, mert miattuk éheznek a gyerekek, a devizahiteles meg a saját hülyeségét fizetteti meg másokkal. Egyszerű mint a szög! Még a hülyék is megértik!

- Na, várjál má'! Nem arról volt szó, hogy nincs ingyenebéd? A focistás dolog rendbe' van, mert azok annyit lengetik a válogatott meccseken a nemzeti trikolórt, hogy legszívesebben közibük hajítanék egy Cohn-Benditet a családi szektorba, ahol gyerekek is vannak, de ezt a éhezéses dolgot nem tudom összerakni. - fogalmazott meg egy tőle szokatlanul hosszú gondolatot az ideáltípusos szocialista. 

- Pedig egyszerű. Gyerekkel és kutyával még mosóport is el lehet adni, a szocialista pártot is sikerülni fog. Pláne éhező gyerekkel. Ez nem ingyenebéd, hanem választási kampány. Ráadásul ellenzékből, amikor fejben költjük csak a pénzt. Érezned kellene a különbséget! A szerencsétlen hülye Lendvai Ildi, ha emlékszel még rá, a lélegeztetőgéppel jött mindig. Azzal számolt. Szerinted hogy nézne ki Bajnai vagy Mesterházy egy halom lélegeztetőgép között? Hülyén, igaz? Képzeld el ugyanezt gyerekekkel, pláne éhező gyerekekkel és úgy, hogy Cohn-Benditet kitakarja egy villanyoszlop. Ugyehogy. Ebből már lehet plakát! A Live Aidekre is mennyi pénzt összekalapoznak mindig idősödő popsztárok, hogy vehessenek fegyvereket belőle a fekete-afrikai diktátorok. Csak mutatnak egy csontsovány etióp fiút egy légyrajzás közepette ebédidőben és máris nyílnak a bankszámlák.  - válaszolta a bal vállon ülő kis eszdéeszes. - Ráadásul kevesen is vannak, mármint a focisták, tehát nyugodtan lehet őket sértegetni. Számold ki. A pályán vannak huszonketten és a cserepad plusz szakmai stábbal együtt sincsenek ötvenen. A közönséget meg hagyjuk, mégis ki megy ki ebben a negyven fokban? (Piréz is otthon sírdogált tegnap a Kispest - Pápa meccs alatt - a szerk.)

- Hahóó, de ne feledkezz meg az otthon, a tévé előtt ülőkről vagy a Nemzeti Sportot vásárló futballszerető prolikról se. Azok szeretik a focit, akkor is, ha elégedetlenek a minőséggel. És az, ha a laza orbánozás, felcsútozás, stadionozás átmegy a "minden focista bunkó"-zásba, akkor az kontraproduktív. Ugye, ismered ezt a szót? Veszélyes terep! - szólt bele a beszélgetésbe ekkor a másik bal vállon eddig csendben figyelő, Brezsnyev szemöldökű, NKVD egyenruhás kommunista kisördög, aki mindig váltogatja a kinézetét, csak a szemöldököt nem.  - A legjobb az lenne, ha a fociellenes fröcsögést meghagynánk az E14 fizetett hirdetéseket közlő Index, 444!4, HVGonline triásznak és a Cinknek, aki mindent átvesz tőlük. Azokat úgysem olvassák a prolik és mi a devizahitelesekre koncentrálnánk inkább. Az volt a másik ötlet, nem?

- Jogos felvetés! - szomorodott a bal vállon ülő kis eszdéeszes, aki nem váltogatja a kinézetét, csak mindig más vállakra ül.  - Foglalkozzunk a devizahitelesekkel! Őket te sem szereted, igaz? - fordult a másik bal váll irányába.

- Nem hát! Ők a kelet-európai burzsoázia megtestesítői! Hitelt felvevő gyanús elemek. Sztrájktörők és sötétben bujkálók. Olyanok, mint a szatócs, akitől rendes kapitalista híján el kellett venni a boltját! - borzolta össze a szemöldökét a másik bal vállon ülő kis kommunista, aki most teljesen érthetetlenül testhez simuló búvárruhára váltott és szamurájkontyot tett a fejére a tányéros sapka helyett. 

- Nem lesz egy így jó, mégsem! - szólt ismét közbe az ideáltípusos szocialista meglepően intelligensen. - Mi nem mondhatjuk, hogy mindenki egye meg a saját főztjét és menjenek inkább aludni a híd alá vagy az erdőbe! Nem maradna szavazónk. A mi álláspontunk, hogy egy ember nem tehet semmiről, kizárólag csak a körülmények, illetve a társadalmi determinációk lehetnek hibásak, amelyek orbánviktor gyűjtőnéven találhatóak meg a szakszótárban. 

- Csak látszólag antagonisztikus ellentét - csempészte vissza a nyugalmat és a marxizmust a beszélgetésbe a Brezsnyev szemöldökű kisördög, aki ezúttal megdöbbentő módon Gandalf fehér, de valamiért flitterekkel is gazdagon díszített köntösében pipázott a másik bal vállon olcsó dohányillattal árasztva el szobát. - Mint mindig, most is a társadalmi munkamegosztáson van a hangsúly. Emlékszel rá, igaz? Az E14 fizetett hirdetéseit közlő Index, 444, HVGonline nyugodtan sajáthibázzon' és tanuljanaklegközelebbpénzügyezzen', mi meg közben megvádoljuk a kormányt, hogy nem akar segíteni a zembereken. Matolcsy úgy őrzi a malacperselyt, mintha bármit is számítana néhány tízmilliárd. Többet is vertünk el völgyhídra és síkságba fúrt alagutakra! 

- Hmmm. Kicsit bizonytalan vagyok. - gondolkodott el ma már harmadszor az ideáltípusos szocialista. - Az indulatokat fel tudjuk korbácsolni, de mi lesz, ha kiderül: tulajdonképpen egyetlen formációra kell szavazni, amely mégsem képes egyszerre hitelesen képviselni mind a két álláspontot? Pláne, mert kizárják egymást. Nehéz dolog a duplagondol, nem mindenki kapta meg a szükséges képesítést a pártiskolában. 

- A rohadt életbe! - toppantott mérgesen egyszerre mind a két kisördög. - Miért nem lehet szavazók nélkül működtetni ezt a kurva demokráciát?!!44!! És mi még Erdélybe akartunk menni kampányolni! A saját szavazóinkat sem fogjuk tudni megtartani! Hát tényleg ennyire ostobák lennék, mi összefogott baloldaliak, haladók és demokraták?

Tovább..

IMF go to hell

A függetlenségükért küzdők, a világ bármely pontján, ha valakit el akarnak zavarni a hazájukból, általában a „go home” kifejezést használják – amit mindenki megért. (Kivétel talán azokat, akiket éppen elküldenek a fenébe.) A transzparensekre manapság az „USA” és a „French” szavak kerülnek a leggyakrabban, de a top 5-ben találjuk az IMF-t is. Kiknek valójában pontosabb, ha azt üzenjük: a pokolba veletek! Mert az IMF-nek nincs hazája. Se istene, se hazája...

Nálunk már pakol az IMF. Augusztus folyamán elköltöznek Budapestről. Hogy Matolcsy kitessékelő levelének, vagy az éppen lejáró mandátumnak köszönhetően – nehezen eldönthető. Talán mindkettőnek szerepe van benne. A lényeg, hogy a kormány addig játszotta a csiki-csukit, hogy okafogyottá vált a Nemzetközi Valutaalap jelenléte. A felvett hitel kifutóban van (még az is lehet, hogy Magyarország hamarabb törleszt), új pénzügyi csomag nem lesz – így szépen szedi a sátorfáját az IMF. Megy a budapesti helytartó, a pimasz ukrán luvnya, a ballib magyar sajtó szupersztár-vészmadara, Irina Ivascsenko is (a mémen ottan ül kérem középen!) Mi pedig vágjuk a centit!

Mivel általában rövid távú a politikai emlékezet, így nem árt felidézni, hogy a legutóbbi IMF hitelt Gyurcsány kérelmezte és a Bajnai-kormány költötte el. Nem fejlesztésre, nem beruházásra kellett, hanem az elkúrt politika okozta csőd elkerülése volt a cél. Az akkori morális viszonyokra jellemző, hogy a hitelt adó Valutalap vezetője a kurvapecér Dominique Strauss-Kahn (DSK), a kérelmezők pedig a hazudozós öszödi-rém és a költségvetést meghamisító Veres János pénzügyminiszter voltak. Aktuális hír, hogy DSK-nak ismét bíróság elé kell állnia „csoportosan elkövetett üzletszerűkéjelgés” vádjával, ami egyébként több kurvával való kefélést jelent.

A gyanú szerint ráadásul olyan nagy európai multicégek fizették a cechet, amelyeket az IMF támogatott a különböző privatizációk során. No persze, most mondja valaki, hogy ez nem korrupció. Hogy az IMF fő célja az ENSZ által megfogalmazott globális pénzügyi stabilitás és a gazdasági fejlődés elősegítése...

Ha kurvázás miatt is, de örömmel vettük a hitelező intézmény egykori vezetőjének vád alá helyezését, de továbbra is várjuk a hitelt kérők elszámoltatását is.

Az akkori hitelért (20 milliárd euró) cserébe nagyon sokat kért az IMF, amit Bajnai Gordon készséggel meg is adott. A megszorító csomag része volt többek közt, hogy két évre befagyasztották a közszféra bruttó bértömegét, illetve megszüntették a 13. havi illetményt; csökkentették az önkormányzati támogatásokat, ami rövid távú eladósodáshoz vezetett; előre hozták a nyugdíjkorhatár felemelését és nem fizették ki a nyugdíjkorrekciót; 10 százalékkal csökkentették a táppénzt és két évre befagyasztották a családi pótlék összegét. A gyes és gyed együttesen három helyett csak két évig járt Bajnainak köszönhetően; továbbá felfüggesztették a szocpolt; kivezették a gázár- és távhőkompenzációt. De csökkentették az agrártámogatások nemzeti kiegészítését is és 20-ról 25 százalékra nőtt az áfa. Ezt nevezi egyébként ma az ellenzéki miniszterelnök-jelölt „szakértői” politikának.

Ha minden jól megy, akkor még a nyáron repül az IMF. Ha nem, akkor is az év végén. De nem mindenki ilyen szerencsés a régióban. Romániában ugyanis már a második szerződésére készülnek. A mostani IMF elnök, az egyébként még francia pénzügyminiszterként hivatali visszaéléssel gyanúba keveredett ChristineLagarde asszony szerint nagy szüksége van Romániának a hitelre. Bukarestben, a román energiapiac liberalizálásáról, a hatékonyabban működő állami vállalatokról, a pénzügyi egyensúly megőrzéséről beszélt. Továbbá az egészségügyi szektor hatékonyságát kritizálta, mert szerinte az elmúlt évtizedben sok pénzt „öltek” bele. És még mielőtt elfelejtenénk: kiemelte, hogy fontos lenne a bankokösztönzése a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelezés növelésében. 

Szegény románok nem ismerik még pontosan az IMF nyelvezetét? Nem értik, hogy mit jelentenek a Valutalap szerint ezek a mondatok?

Nos, akkor álljon itt egy rövid szótár, amit a magyarországi tapasztalatokból merítettünk. A „szerkezeti reform” gyakorlatilag „megszorítást”, a lakosságot sújtó szociális intézkedéseket jelent. Az „állami vállalatok hatékonyabb működése” „privatizációt”, amelyben majd az IMF csókosai kerülnek előnybe. A „bankok ösztönzése a hitelezésben” az IMF nyelvről lefordítva annyit tesz, hogy a pénz jelentős részét a bankoknak kell odaadni. Az „energiapiac liberalizálása” viszont nem szorul további magyarázatra. Legalább ebben az egyben őszinte volt Lagarde asszony. Ahogy Magyarországon is történt – zömében francia, német és más nyugat-európai cégeknek játszották át az energiaszektrot és a közműcégeket. Szegény románok és erdélyi magyarok...

Tovább..

Módszertani hiányosságok egy genderológiai csúsztatás tükrében

Herr Kelecsényi és Herr Raffai elkövették az egyik főbűnt. Abortusz/demográfia témában számolgattak párat anélkül, hogy előtte férfiak levágott péniszét bemutatták volna Dzsendersztádíz istennő oltárán valamint tüntetést szerveztek volna egy hagyományos családmodellt hirdető faliújság elé. De szerencsére Gregor Anikó főpapnő (Vagy ez most hímsovinista genderelnyomásos grammatikai eszköz? Van a főpap/nő-re nemileg semleges kifejezés?) női egyenjogúság felett éberen őrködő tekintetét nem sikerült elkerülni. A Zuckerberg-galaxisban megjelent jegyzete legalábbis erről tanúskodik. Darabszámra sok minden nem hagyja nyugodni szegény szerzőnőt, de minden problémafelvetése felfűzhető egy sémára: Igazolnom kell, hogy van értelme a gender tudományoknak. (Amúgy szerintünk nincs.) Közös pont még a problémafelvetés-orkánban, hogy egy módszertani kifogása sincs a tanulmánnyal szemben. Ami cseppet sem meglepő. Ugyanis nem árt némi (valódi) tudás is, ha modellszámítási kérdésekben akar két fizikussal leállni vitatkozni, olyasmivel pedig a liberális indoktrináció fellegvárává lett ELTE Társadalomtudományi Karán nem rendelkeznek az érthetetlen (és az igaziakat sértő) módon szociológusnak nevezett kocsmafilozófusok. 

Anikó két oldalról támadja a tanulmányt. Egyrészt a miért pont ez érdekel titeket, biztos mert el akarjátok nyomni a nőket, másrészt a miért pont ez érdekel titeket, biztos nemzethalálvízionáló-diskurzustmagyarságmegtartásirányba elvivő bőgatyások vagytok. Utóbbit gyorsan lerendezhetjük annyival, hogy megkérem Gregor Anikót, írjon egy olyan nagy hatású, minőségű és terjedelmű tanulmányt a francia család- és születéstámogatási rendszerről (amely megdöbbentő módon valóban a születéseket támogatja és nem rejtett segélyezés a láblógatók irányába) hivatkozásokkal és lábjegyzetekkel, ami minimum egy Cohn-Banditet sipítozásra szólásra bír az Európa parlamentben, és amely tanulmány kapcsán legalább 100 progresszív hátramenetes értelmiségi petícióban fordul Barrosohoz és a Velencei Bizottsághoz a nőellenes francia gyakorlat megszüntetése érdekében. Akkor elhisszük, hogy nem csak a magyarok Kárpát-medencei jelenléte zavarja.

A másik része sem sokkal bonyolultabb, viszont annál egyértelműbben rámutat értékválasztásra. Anikó próbálja arra kihegyezni a témát, hogy bármiféle véleménynyilvánítás abortusz-ügyben egyben véleménynyilvánítás nő/gender-ügyben is, illetve hogy e területen gender studies képesítés (muhaha) nélkül nem szabad tanulmányt írni. Szerinte mind a kérdésfelvetés (alul definiált „súlyos válsághelyzet” kiterjesztésének igénye, a tanulmány célja, hogy megalapozza, „hogy a jövőben Magyarországon a nők alapvető önrendelkezési jogát akár törvényi eszközökkel is csorbítsák, továbbá hogy a nőkből ismételten a népességfogyásért felelős bűnbakokat képezzenek”, stb.) abba az irányba mutat, szerinte Kelecsényi és Raffai visszaminősítené a magyar nőket mosó/mosogató/szülőgéppé. Akkor most felnyitjuk kedves szemedet, drága Anikó. Ez nem nőjogi kérdés, még ha azt is próbálsz farigcsálni belőle. Ez maximum pro-life vs. pro-choice kérdés. Ugyanis a még pro-life gondolat sem azt vitatja, hogy a NŐ dönthet-e egy emberéletről, hanem hogy dönthet-e egy EMBER. Akkor csinálj nőjogi kérdést az ügyből, ha a férfi dönt az abortuszról. De jelenleg ez nem így van. De a tanulmány nem foglalt állást a kérdésben, csak kiszámolták, hogy ha érvényben maradnak a Ratkó-féle abortusztörvények, akkor hányan élnének most ma Magyarországon. Ez matematikai kérdés főként. Az meg rendkívül gonosz tudomány, mert ész is kell a műveléséhez, nem elég az elkötelezettség és a hit.

Egyébként semmi baj nem lenne a pro-choice szemlélettel, ha nem azt az álláspontot védené, hogy egy nő bármikor dönthet egy élete első néhány hetében/hónapjában lévő ember létezéséről, hanem ha a döntés arról szólna, hogy egy ember akar-e gyereket szülni vagy egyedül kíván megsavanyodni. Az utóbbi valóban mindenkinek a saját döntése. De olyan pro-choice felhívást még nem láttam, ami felelősségteljes szexuális kapcsolatról vagy a védekezésről szólt volna. Ezek után ki merem jelenteni, nem is a női egyenjogúságért és döntési szabadságért küzdenek ezek a mozgalmak, egyszerűen szeretnek gyilkolni és minden kikapart magzat az ő sikerük is egyúttal.

Tovább..

A lány esküvője…

Pártunk és Kormányunk bölcs Vezére úgy döntött, a boldog hírt a Blikk újságírói révén osztja meg a Néppel. Mi, a Bosszúért és Aknamunkáért Felelős Minisztérium ügynökei a Tutiblog felhőkarcolójában csalódottan vettük tudomásul, hogy bár propagandában egymás sarkára taposva szolgáljuk a Pártot, mégsem minket méltatott arra Gazdánk, hogy közhírré tegyük Orbán Ráhel házasságának örömhírét, hanem a Blikk számára adott exkluzív lehetőséget, hogy belépjen a felcsúti kolbászfüstölőben berendezett kommunikációs szobába és  tájékoztassa a Népet a lagzi részleteiről.

Hiába, be kell vallani (talán a csalódottság keserűmanduláját morzsolgatva) hogy a kétharmados Fidesznek az egyik hátulütője lett, hogy az egykori diákvezérből népvezér lett, s ezért beindult az ehhez kapcsolódó kommunikációs gesztusok tömeges áradása is. Pózolás a Bestnek, nyilatkozás a Blikknek, hogy megmutassuk mennyire emberközeli is a Miniszterelnök. Nem mintha hasonló demagógiát bármely oldal miniszterelnöke ne követett volna el, emlékszünk mi Totó kutyára meg az elveszett kislányra is, aminél fogtuk a fejünket, hogy micsoda bulvárkodás már ez. A tömegdemokrácia egy ilyen popszakma.

A balmédia azonban újra kimutatta a foga fehérjét, mert nem hagyja szegény Ráhelt élni. A Blikk beszámolóját követően sorra fejezik ki „örömüket” a nász iránt, és hozakodnak elő undorítóbbnál undorítóbb dolgokkal. Kezdjük ott, hogy a hajadonként valószínűleg egy utolsó jót bulizó Ráhelt jól lekapták amint volt pofája nem karót nyelve vigyázzban ülni a Balaton Soundon, hanem mórikálni magát és táncolni. Szítsuk fel a jó kis „micsoda szégyentelen ez a lány, pedig vőlegénye van” érzéseket a komcsi mari nénikben, és a „sunáznám” faktort a sárgafogú szakmunkástanoncokban, mert jó is az. De ez nem gáz, csakhogy a HVG és a „mérvadó” tényfeltárás tényfeltárta, hogy bizony itt a Fidesz-maffia beltenyészete történik, „úgy házasodnak ezek egymás közt, mint valami maffia vagy királyság vagy ilyen”. Mert kiderül: felcsúti a vejkó, Orbánék barátjának a fia. Megkérdezném alaphangon: ha mondjuk valaki házasodik, nem full normális, hogy baráti családok gyerekei „nőnek össze” szerelemben? Törvényszerű lenne, hogy vadidegenekkel kell összeállni? Csak kérdem, mert pláne egy konzervatívabb életvitelű nagycsaládban ez a szokványos, és az utóbbi pedig a nem szokványos. Tehát a sztori mondhatni átlag, pláne, hogy kb. későkamaszkoruk óta „járnak” is. Nade a tényfeltárás azon túl, hogy jól bemutatják mennyire hogyan „barátok” Orbánék és Tiborczék között?

Megismerjük Tiborczékat a HVG kedves kis írásából. Az egyébiránt orvos örömapa két bekezdésen belül lesz kulák, helyi kiskirály, természetkárosító, és energiaguru, valamint alles zusammen Közgépes maffiózó. Csodálatos. Már látjuk is lelki szemeink előtt, ahogy az elsötétített szobában cicát simizve ül a reluxánál Viktor, előtte az elburjánzott csollányos történetét meséli Tiborcz papa, hogy aztán Viktor intsen a sötétben várakozó Illés Zoltánnak, s „elintézze” a természetvédelmi terület fáinak kivágását. A háttérben szól a cigányzene (megtudtuk, hogy Viktor ehhez ragaszkodott.) illetve valahol a végtelen Tiborcz hacienda hátsó pajátájban szendvicstáncolnak az Orbán lányok. Természetesen szanaszét Fideszes kötődik mindenki mindenkivel, a Közgépes meg dolomitbányász „middleman”-ek meg kétpofára tömik magukba a zserbót.

A HVG elképzelése szerint ugyanis úgy lenne illő, ha Orbán és az ő lánya az alapvető szocializáció, a normális élet szabályait felrúgva valamiféle reprezentáló biorobot funkcióban élnék életüket. Két dimenziós papírmasé lényekként, akik nem buliznak, nem házasodnak, nem élnek, nem mozdulnak, csak vannak, de inkább az sem. Ne fideszes vállalkozók vagy emberkék udvaroljanak, amin azért – megjegyzem - marhára csodálkoznék, ha nem így lenne, lévén Orbán Viktor lányának valószínűleg nem Bajnai Gordon vagy Gyurcsány Feri valamelyik gyermeke fogja a szelet csapni (Habár micsoda Romeó és Júlia történetet faraghatna belőle a Blikk - természetesen exclusive...). De szemmel láthatóan a HVG-nek tökmindegy, hogy ki is Tiborcz István, kis Orbán Ráhel. Nekik nem szent senki magánélete, senki boldogsága. Megszégyenítés, lejáratás, maffiázás a lényeg. Elgondolkodtató amit a HVG és a baloldali lapok Orbán Ráhel kapcsán művelnek. Pár napja még a „megerőszakolt 15 éves részeg lány” kapcsán nyomták a „slut shaming” bélyegét mindenkire, aki nem velük értett egyet az ügy kapcsán. Egy héttel később egy teljesen normális, és valójában tök átlagos huszonéves lányt szégyenítenek meg országos fórumokon, tolnak róla cikinek magyarázott videókat, maffiózózzák le a szerelmét, akihez hozzámenni készül csupán azért, mert a vezetékneve Orbán. Szerintem ez gusztustalan. Sőt. Undorító. De mindegy… Nem ért túl nagy meglepetés.

Ennek ellenére, és amellett, hogy drukkolunk, sőt – ha olyanok vagyunk – imádkozhatunk  is házasságának sikeréért, azt is szeretnénk megjegyezni innen a távolból, hogy nem lennénk Ráhel helyében. Valószínű, hogy Orbán Ráhelnek lenni nehezebb dolog lehet, mint Orbán Viktornak. Mert Orbán Viktor akarattal, önszántából választotta azt az utat, hogy a nap 24 órájában, a hét 7 napján osszák neki az ívet. Ezúttal tényleg azokra a mocsok ballerokra gondolunk, mint pl. a 444, a HVG, vagy Szanyi Tibor. Mert Orbán Ráhel, pontosabban a húga  „ellve” volt, ha Szanyi kapitány híres blogbejegyzésével kezdjük a sort. Ő, mármint Ráhel és tesóinak bármelyike nem ember. Damien jobb nála, pedig ő az Omenben nem volt épp pozitív hős. Aztán, ha Ráhel sorsára gondolunk, gyerekként ő volt leginkább az, aki kapta Apuval együtt a szörnyűségeket. Iskolába nem mehetett, bulizni nem bulizhatott, szörnyű élete lehetett, mindehhez volt egy olyan apja, aki mivel épp az országgal, és igen, valahol mélyen velünk is törődött, csinált nekünk Kossuth teret, meg irányított minket, kb. 2 milliónyinkat, így rá, Ráhelre nem biztos, hogy jutott elég idő. Cikizték a neve miatt is biztos, lezsidózták párszor csak a rend kedvéért, és emellett kaphatta mindazt, amit a hozzá hasonló szemüveges megszeppent lányok szoktak. Mintervertigheistgefühl...

Aztán jött a kamaszkor, amikor Apa épp maga volt Hitler reinkarnációja. Nem tudott úgy kimenni az utcára, hogy ne Apa legyen a téma. Komolyan: hogy randizzon így az ember lánya? Honnan tudhatja, hogy kiben bízhat, ki az akinek valóban Ő kell, és nem „az Orbán lánya”? Az Orbán lánya, hogy megalázhassa, vagy az Orbán lánya, hogy beférkőzzön Apa legbelső köreibe? Aztán, túl mindezen a tortúrán végre jön ez a Tiborcz gyerek. Helyes is, jó fej is, meg is lehet benne bízni, és azt mondja, szeret. Hozzámegyek – gondolja Ráhel. És akkor majd ő megvéd engem, és leszarjuk ezt az egészet végre és élünk boldogan, mert már ránk fér. Erre jön a HVG, és rögvest lemaffiózózza szerencsétlen srácot, Ráhelről meg tolja a paparazzi-szarságokat. Tehát nincs vége… Folytatódik az egész. Az esküvő előtt még feltolnak egy balatoni videót, nem volt elég a szakdolis baromság.

Szóval Ráhel, nem ismerünk, de itt a Tutiblog szerkesztőségében konkrétan mind veled vagyunk. Értjük, vagy legalábbis érteni véljük min mész most át, és min kell átmenned évek óta. Azt is tudjuk, hogy Apát is nehéz lehet elviselni, mert biztos „mindig mindent jobban tud” meg „főnökösködik”, ráadásul kolbászszaga is van, meg ki akar cipelni a Puskás Ak.. (Piréz megtiltotta névbitorlás megerősítését - a szerk.) a Felcsút meccsekre. De hidd el: van, hogy valaki sok mindent jobban tud, mint mi, pl. nekünk beismerni, hogy Apa okosabb nálunk kifejezetten szarul esik. De az, ő ilyen. És tudjuk, hogy főnökösködik, de akkor is ő az egyik legjobb főnök. Tényleg. Mindenki más szarabb nála, de szerintem ezt te is tudod. Most itt van Isti, és – már amit a képen látni – egész jófejnek tűnik. Sok boldogságot.

Tovább..

Exmenek Budapest felett

Konrád György, Per Nyhlom, és Tomás Sedlacek arca megereszkedett az elmúlt napokban. Nem ment nekik a fogalmazás. Amit késő éjjelig virrasztva összeraktak, reggelre kelve merő zagyvasággá változott. Hát hogy lesz ebből Európai Charta? Ráadásul álmatlanságban is szenvedtek. Per Nylom péládul arról panaszkodott, hogy álmában megjelent az Orbán Viktor, és kiharapdálta a demokratikus mondatokat a szövegből. A Konrád is a Viktorral álmodott, csak ő azt látta, hogy az ország burkoltan faszista miniszterelnök szalonnát szeletel az okiraton és összezsírozza azt. A Szedlacsek meg álmában egy méhecske volt, de aztán jött az Orbán az összegöngyölt kartával, és le akarta őt csapni. Ennek a fele sem volt tréfa… Nincs még veszve minden, csapott a homlokára Per, és majdnem magára öntötte a kávét. Szólítsuk Európa szuperhőseit, az Exmeneket!

José Manuel Barroso épp rendes évi szabadságát töltötte. Ilyenkor hazautazott Liszabonba az anyukájához, és Mao Ce Tung műveit olvasgatta. Ám hirtelen a mellkasára tetovált vörös csillag bizseregni kezdett. Azonnal tudta, mit kell tennie, hisz ő csak a hétköznapokban volt az Európai Bizottság elnöke, valójában ő volt Anarchoid 1.0 Béta, az EXMEN. Mikor anyukája belépett a szobába, hogy Józsikám, készen van a buritó, már csak hűlt helyét találta.

Daniel-Cohn Bendit épp Berlin egyik parkjában üldögélt, galambokat etetett, és vágyakozva figyelte a játszadozó gyermekeket. Váratlanul furcsa, szorító érzés tört rá alhasi tájékon, ami csak egyet jelenthetett. Ő ugyanis csak a szürke hétköznapokban volt az Európai Szabad Szövetség társelnöke. Valójában azonban ő volt Greenpower Man (a barátainak csak Spanky Boy), az EXMEN, és Európának szüksége volt rá. Gyorsan keresett egy kindergartent, ahol átöltözhetett…

Viviane Reding el volt keseredve, mert a hétvégén elmaradt a titkos találkozó a Bildberg-fiúkkal, és feleslegesen púderezte ki magát. Már majdnem felsóhajtott - megint minek vettem szexi fehérneműt, ha senki nem tépi le rólam - de akkor megcsörrent a metszőfogába épített jeladó, és háromszor egymás után leadta a Family Frost szignálját. Vivi ugyanis csak a hétköznapokban volt a Jogérvényesülés, Alapvető jogok és Uniós Polgárság Bizottság alelnöke. Mert valójában ő volt Frau Supa-Euro, az EXMEN.

A három jóbarát már a három Napnyugati Fogalmazó előtt állt, akik afféle irányítótestület szerepet töltenek be az Exmeneknél, gondolatokkal látják el őket, mikor megérkezett a csoport negyedik tagja, a titokzatos barát, aki egy idegen kontinensről érkezett. Ő volt IMF-Men. Valódi arca még Redingék előtt is ismeretlen.

Szabad Piac! – köszöntötte őket Szedlacsek. Fékek és Ellensúlyok! – zengték kórusban a szuperhősök. Küldetésünk van a számotokra! Orbán Viktor országa veszélyezteti a kartát! Cselekednetek kell! Volna néhány jó tanácsom… - kezdte volna Konrád, de gyorsan leintették, mert a hangja olyan megint olyan álmosító volt, mint amikor saját felolvasásában elhangzó önéletrajzi hangoskönyve több tömegbalesetet okozott.

A négy szuperjóbarát elrepült hát a Magyarországra, ahol a pusztán találkoztak egy gémeskút mellett álldogáló magyar hülyeparaszttal. – Szabad Piac! – zengte Anarchoid – Jól hallottuk, hogy maguknál nincsen demokrácia? – Há’ nállam momentán nincs egy darab se – nyúlt a zsebébe az ostoba magyarparaszt – talán a nemzeti dohánybótba tessék megkérdezni, ahol ni, a szürkemarha mögött, a mangalicáktól egy kicsit még idébb. – Mondta a műveletlen magyar bukóparaszt.  Spanky Boy már a 18-as karikán megbotránkozott, de amikor meglátta a boltot belülről, így kiáltott – Barátaim! Itt csak három euró egy doboz cigi, a burzsoá édes anyjukat ezeknek a magyaroknak… Ne szívd mellre, adok rá kölcsön! – mondta IMF-Men hazafelé menet, de Spanky Boyhoz nem lehetett szólni.

- Valóban szörnyű a helyzet - mondták a bölcsek - de van rá megoldás. El kell árasztani Orbanisztánt demokráciával. Végre bevethetjük titkos fegyverünket, az Instant Demokrácia Port! Mi hárman itt beszélni fogunk, kántálni, szónoklatokat intézni a növényekhez és az erre kószáló őshonos állatokhoz. A demokráciáról. Illetve, mivel nagyon szeretnünk beszélni, mindenféléről, de érinteni fogjuk a demokráciát is. És, amikor már habzani látjátok a szánkat, fogjátok föl a nyálat, amelynek buborékjain ott csillog majd a szivárvány, és abból elkészíthetitek a Demokrácia Instant Porát! – mondták. És így is lett! - Csak egy kicsit káposztaízű - mondta Anarchoid - és hirtelen úgy megkívántam a zsírszegény, gluténmentes német kamamber lájtot. Mégsem lesz ez így jó… Frau Supa-Euro – vonták kérdőre a szupernőt - maga porította! Nem kevert még bele valamit…? Ezerszer Megmondtam már, hogy szupa-ojro, nem EURO - ordította Frau - ezt ez az egész rohadt ojrópa képtelen helyesen kiejteni. És fogadja el Anarchoid, hogy enélkül a káposztaíz nélkül a mi Ojrópánknak lőttek…

Tanakodtak egy sort, és fölosztották a feladatokat, hogy mindenkinek megérje. Az egyik ország legyártotta, a másik csomagolta és raktározta, a harmadik meg a saját üzletláncaiban árulni kezdte. IMF-Men meg adott rá kölcsön. Így jutottak el Európa termékei Orbanisztánba, telis-tele a liberális nyálból készült instant demokráciával. Volt ott Demokrácia-Kolbász Németországból, és Demokrácia-Lightmargarin Németországból, és Demorkácia-Ömlesztett sajt Németországból, és Demokráciadinnye Portugáliából. Sőt volt még Együtt2014 párosvirsli is egy idegen kontinensről, importárú felirattal. Húst nem tartalmazott.

A négy szuperjóbarát pedig boldogan körözött a demokratizált Orbanisztán fölött, sőt a már cseppet sem durcás Spanky Boy még néhány Európa alakú jóságpor-felhőt is púzott az égre. A Három Napnyugati Bölcs azonban még azóta is a Karta megírásának gondjától szenved. Mert amit késő éjjelig virrasztva összeraknak, reggelre kelve merő zagyvasággá változik.

Tovább..