Na akkor kinek is a halálos ítélete?

Remélem a hvg.hu hathatósan cáfolni fogja Bayer Zsolt vádjait! - írja a Facebook-falán Hirschler Richard, a HVG alapítója, az online korábbi főszerkesztője a HVG-t tőle is lenyúló ifnyú titánoknak (Czeglédi, Hont, Tóta W. és tsai.). És tényleg, hogyan lehetne minősíteni a magyar újságírás és közélet legújabb mélységét? Amikor gyakorlatilag egy third hand celluloid turkálóból előkapart brazil tévésorozat hitelességével próbálják valakik elhinteni, hogy a Fidesz két marékkal szórja a húszezreseket a roma szavazatok felvásárlására, és közben már a látszat látszatára sem adnak. 

Olyan ugye már volt, hogy néhány hónappal a rendszerváltás után a leghangosabb demokraták az állampárttal szövetkezve hátba támadták a megválasztott kormányt (vö.: taxisblokád). Olyan is volt, hogy egy ifjú szocialista puccsista a határon túli magyarok lelkébe gázolva, a nemzet szétszaggatásával akarta megerősíteni a párton belüli pozícióját (2004. december 5.). Olyan is volt, amikor ugyanez a felhevült ifjútörök (látva, hogy minden kötél szakad) a kerek évfordulón újrajátszatta az 56-os sortüzeket, igaz legyünk hálásak, csak gumi- és nem éles lövedékkel. Meg olyan is volt, hogy ez a 65 éve vitézkedő, áporodott leheletű konglomerátum hazavitte az államkincstárat, majd cinikusan átengedte a kormányzást néhány évre (2010). Meg az is, amikor ugyanez a társaság és az ő sleppje kiment a Clark Ádám térre és egy emberevő törzs állatiasságával megvuduzta és agyonszurkálta Orbán Viktor hungarocell szobrát. Az aljasságnak tehát nincs alsó határa. Náluk.

Szerintük bizonyíték, pedig csak a legszarabb agitprop

Mégis muszáj dokumentálni, hogy ez a mi áldott ballib oldalunk miként küzdi le magát Mugabe zimbabwei elnök erkölcsi nívójára. Most ott tartunk, hogy a mára az E14 kampánybrosúrájává vedlett HVG azzal a címmel, hogy "Itt a bizonyíték a csalásra: pénzért és tűzifáért szavaztak Baján" próbálta meg átvágni olvasóit a palánkon. (A Tutiblogon meg "Itt a bizonyíték, hogy a HVG-t a Szigetvári Viktorral és Ron Werberrel kurvára etikátlan módon összejátszó kis aljadék propagandisták készítik!") Szóval a bizonyíték egy olyan videó, amelyben nem is Baján lakó roma férfiak komoly arccal HUPIKÉK TÖRPIKÉS dominókat dobálva a nagy műgonddal elhelyezett kólásüvegek közé fogadják a bajai Fidesz "képviselőjét", akinek rohadtul nem tűnik fel, hogy tőle két méterre valaki mindent rögzít a mobiljával, és még vadul zoomol is, hanem odadob 200 ezer forintot a helyes szavazásért. Majd ígér még némi tűzifát a választás kedvező kimenetele esetére. 

Másnap a Magyar Hírlap oknyomozó cikkéből (és a hozzá fűzött bayeri dörgedelemből) kiderül, hogy a lefizetett cigók lakása valójában az állítólagos fideszküldönc, jelesül Gilián Róbert lakása, akinek a Facebook-fotóiból ki is derült mindez. Meg az is, hogy a lefizetett romák kislánya valójában Gilián kislánya. Tehát valami gagyi és pancser banda készítette az egész megrendezett szarságot, s mivel a rajta látható amatőr színészek meglehetősen földszintes figurák, reméljük a nyomozók előbb-utóbb kitapossák belőlük a pontos részleteket. Leginkább a becses megbízó kilétét. (Ne felejtsük el, Baján járunk, ahol Bajnai Gordon apucikája volt húsz éven át a kiskirály, ott tehát GORDON NEM BUKHAT VÁLASZTÁST, ugye. Aztán mégis... :))

Persze amióta vitán felül álló módon lelepleződött ez az egész rohadt hamisítás, a HVG és az ellenzék is hallgat, mint a Népszabadságba tekert tükörponty. Pedig pénteken még olyanokat mondtak, hogy

Mesterházy Attila, MASZOP: "Ez egyértelmű bizonyíték a szavazatvásárlásra. Az MSZP feljelentést tesz és a választási eredmény megsemmisítését kéri."

Jávor Benedek, Együtt-PM: "Ha a videó valós, akkor a botrány Zsigó Róberten keresztül a Fidesz legmagasabb köréig ér, és ebben az esetben Orbán Viktor politikai halálos ítélete”.

Gréczy Zsolt, Demokratikus Koalíció: "Feljelentést teszünk és a legfőbb ügyészhez fordulunk. A Demokratikus Koalíció álláspontja szerint a videofelvétel a bajai időközi választás kapcsán egyértelműen fideszes csalásra, bűncselekményre utal".

Namármost, ha a feltevés valós, hogy a ballibberek a görcsös győzni akarásukban olyan mélyre ásták magukat a szennyvíziszapban, hogy immár tényleg BÁRMIRE, azaz BÁRMIRE képesek, akkor ez végső soron kiknek lesz a "POLITIKAI HALÁLOS ÍTÉLETE" Benikém?

UPDATE: A rendőrség már ki is derítette, hogy a felvétel hamisítvány, a megbízó még nincs meg, Karácsony Dzsedzsi továbbra sem hisz a szemének. Részletek ITT.

UPDATE2: "A Blikk szerint a videó egyik készítője, a solti roma kisebbségi önkormányzat képviselője, K. G. vallomást tett a rendőrségen. Elismerte, hogy a bajai választás két fordulója között ő és két társa a budapesti MSZP-székházban a bajai időközi választás két fordulója között a szocialista párt sporttagozatának egyik tagjával találkozott. A megrendelő egy olyan OKTATÓFILMET kért tőlük, ami azt mutatná meg, hogy a Fidesz HOGYAN VÁSÁROLNA SZAVAZATOKAT. A Blikk szerint K. G. azt vallotta a rendőröknek, hogy az elkészült felvétel átadásakor egy MSZP-s országgyűlési képviselő is jelen volt. Török Zsolt, az MSZP szóvivője a Blikknek csak annyit mondott, hogy „ez teljes badarság, ráadásul aki mindezt kitalálta, annak nincs sok logikai érzéke. Az Index kérdésére ezt úgy magyarázta, hogy pont az MSZP volt az első és az egyetlen, aki a videó napavilágra kerülésekor azonnal feljelentést tett." Forrás: Index.hu. Mit is kéne ehhez hozzátenni? MUHHAHHHHHA HHHÚÚÚÚHÁÁÁÁ HÍÍÍÍÍÍÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

UPDATE3: Gavra Gábor, az ÚJ (értsd: kommer agitprop) HVG online főszerkesztője elnézést kért, mert súlyos szakmai hibát vétettek azzal, hogy "ilyen címmel hozták le a videót", de más címmel ma is lehozná...

UPDATE4: Már a rendőrség is azt mondja, hogy az MSZP székházába vitték a kamuvideót, tehát onnan kerülhetett a "HVG"-hez. Török Zsolt, az MSZP szóvivője a 444.hu-nak azt állítja, hogy "ők nem rendeltek ilyen felvételt, de valóban eljutott hozzájuk a videó". Felfoghatjuk parajelenségként is.... Külön érdekesség, hogy a Bajnaihoz közelebb álló 444.hu most élvezettel ekézi a HVG-t. Ennek az oka alighanem az lehet, hogy a bajai hamisvideó "szoci ügy", és nem az amúgy eddig a táboron belül szétcikizett E14-é.  A háttérben folytatódik tehát a ballib cicaharc.

A következő, állambiztonsági ügynököknek szóló oktatófilmmel Török Zsótit szeretnénk segíteni a további sikeres munkában:

Tovább..

Bajai krumplileves

Én azt hiszem, hogy most már értem a Gyuriferit. A bajai szavazás óta egyre jobban értem én a Gyuriferit. A Bajára kiszálló megerősített választási - és médiahadtest vonulása, nomeg' a HVG élő közvetítése láttán az átlagember azon gondolkodott, hogy tényleg ennyi időtök van, bazze? Akkor már inkább foglalkozzatok a magyar focival, vagy a halakkal. Feri ellenben kivonta magát a harcvonalból, mert ő most alkot.

Gyurcsány Ferenc ugyanis szakácskönyvet ír. Karácsonyra. Nekünk. Olcsó alapanyagokból, egyszerűen elkészíthetőt. Kép is van róla, ahogy állnak a Kunczéval a konyhában, kevergetik a demokratikus lecsót, kóstolgatják a koalíciós pacalt, Feri meg időnként előkapja a telót a farzsebből, és ráküld egy sms-t a Mesterházyra meg a Bajnaira, hogy össze kellene már fogni gyerekek, aztán összeröhögnek. Feri a felestől már nem is bírva magán, folytatja: "Ezt figyeld Gabikám... Ha nem vagytok elég tökösek, üljetek föl a gázrezsóra… ez jó, mí?, hehe, gázrezsó, ezt még mondom valahol…" Aztán stikában megcsörgeti később Gordit, de amikor az felveszi, akkor Gyuriferi kinyomja. Ilyen jó tréfákat tud ő.

Ennek az eljövendő szakácskönyvnek, mint szinte mindennek a gyurcsányferenci életben, szimbolikus jelentése van, innen lehet ugyanis kiolvasni a megújult baloldali reformkonyha legújabb receptjeit. Meg lehet tanulni a klasszikus szocialista üzemi konyha praktikus fogásait, hogyan lesz a frissensültből rántott hús, abból pörkölt, abból a fasírt, és végül a bolognai… A korábbi baloldali fejadag beltartalmát tekintve meglehetős egysíkúságot mutatott, híven igazodva a legendás krumplileveshez, amiben a Kádárjános volt az egy szem krumpli. Rajk lett volna az izgalmas babérlevél, de belőle csak egy kollégiumot hagytak az elvtársak. Az internacionalista manna azonban idővel megbüdösödött, emiatt a baloldal annak a feladatnak a megoldásával küzd, hogyan tegye újrafelhasználhatóvá a megkeseredett kosztot, de úgy, hogy nyomokban azért felismerhető legyen benne az a klasszikus íz és illatvilág, ami oly jellemzően belengi a panelházak lépcsőfordulóit. A megoldás abban látszik gyökerezni, hogy a liberális maszlaggal leöntött egytálételt most felváltották a kisadagok. A zónák. Mindegyikben van valami, ami a másikban nincs, mégis mindegyik olyan jellegzetes, mint a globuskonzerv egyízű készételei.

A menü tehát a következő:

1. Van először is az MSZP kreációja, a valamikor nedves hájredőket a tarkóra hizlaló zsíros, hidegvirslis-melegsörös étek soványított, demokratizált változata, amit a Szanyikapitány fokhagymás-murcis öntetével szolgálnak föl.
2. Aztán ugye van a DK, és az ő Gyurcsány-féle felfújtja, sóval.
3. Aztán van a PM korszakváltó menüje, amelyben sikerrel harmonizál Gordon nagymamájának lekvárja Dopeman furcsa kis kolbászkáival, meg a Kónya Péter rizsájával.
4. Aztán van a Magyarországi Szociáldemokraták kólás, svédcseppes rántott zsírja, és a Szociális Únió pudding,
5. Nem szabad ezen kívül elfeledkeznünk a zöldségekről, különösen az LPM hamisgulyásáról.
6. Legvégül jön desszertnek a Fodor Gabi liberális habcsókja.

A menü az önleszalámizás tipikus esete, a hárításé, hátha a másik fogásba kerül a nemszeretem falat. A fejadagokhoz is némi megértéssel kell közelednünk, hogy fogyaszthatóak legyenek. A Bajnai-menünek kicsit el kell nézni a libázást, az MSZP-nek a Gyuriferit, a Szilinek az MSZP-s kötődést, Fodornak az SZDSZ-t, Bokrosnak meg mindent. A felelősségmegosztás étlapjának a lényege, hogy nem kell azt választanod, amit nem szeretsz, de a végén mégis lesz benne egy kicsi répa. Megválasztás esetén meg lehet elhatárolódni, hogy ugye én nem ilyet akartam főzni, csak ugye az összefogás beleköpött a levesbe.

A lényeg, hogy az egyszeri választó most is csak ugyanazt a szoci konzervkrumplilevest kapja, csak most sok pici külön adagnak hazudva. 

Tovább..

Ezeknek papírjuk van arról, hogy tökhülyék

Másodszorra is elmeszelte a békéscsabai időközire nekifeszült egyesült ellenzéki jelöltet a területileg illetékes választási bizottság. Az indoklás egyszerű: ha valaki hiányos, vagy rosszul kitöltött papírokkal indulna neki a választásnak, akkor nem indulhat. Ez a törvény, a törvény meg állítólag mindenkire vonatkozik, még Karácsony Gergelyékre is. Ráadásul egy korábbi Országgyűlésnél tessenek panaszkodni, ugyanis ez a szabályozás '97-es. Egy politikai szakértőnek pont 16 éve volt bemagolni.

Nem túl bonyolult. A NAV kukacoskodó aktakukacai úgy elmeszelik az egyszerű adózót egy formai hiba miatt, hogy csak pislog a pemzli alatt. Ugyanígy papírmunka a cégbírósági cuccok rendben tartása, a számviteli fegyelem megőrzése, az ingatlan adásvétel, csere-bere. Vagyis mindig mindenre figyelni kell, egy-egy elírás százezrekbe kerülhet. Szívja is a fogát az átlagember, de hát itt időtlen-idők óta ez van, jobb résen lenni, mint beszopni.

Na már most Karácsonyék beszopták, mert úgy tűnik, jelöltjük nem indulhat el egy amatőr hiba miatt. A szabály azonban szabály, ha nem adsz le számlát a melóért, pénzt se nagyon követelhetsz, ugyanígy, ha nem megfelelő igazolásokat adsz le, nem indulhatsz a választásokon, bármennyire is téged érdemel e Fidesz-sújtotta vidék.

Ám Karácsonyék az önvizsgálat helyett inkább a cúnyagonosz Fideszre mutogatnak, ahelyett, hogy beismernék: nem feleltek meg a törvényi feltételeknek, mert nem jól töltötték ki a papírokat. A Tutiblog ezért a gonoszfideszes fixáció helyett inkább azt javasolja a PM-eseknek, válasszák az életet: lehet, hogy az utóbbi időkben asszisztensek hada vette őket körül, akik figyeltek az apró-cseprő részletekre, de a magyar átlagemberek mellett nem sorakozik gömbölyű seggű asszisztensek sora, hogy Gézabá, rendben legyen az az adóbevallás, különben jönnek a revizorok, a pénz meg megy. 

Tömören fogalmazva, Békéscsaba ügyében csak annyi történt, Karácsonyéknak immár másodfokon is papírjuk van arról, hogy amatőrök és tökhülyék. Aki az egyszerű papírmunkával nem boldogul, mihez kezdene a magyar államszervezet irányításával?

Tovább..

A bankok barátsága, avagy kincs, ami nincs

Ha igaz Bud Spencer klasszikus mondata, miszerint „aki barátot talál, kincset talál” – akkor mi, magyarok, egyre gazdagabbak vagyunk. Ugyanis a héten egy újabb nagylelkű barátot leltünk Mario Draghi személyében. Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke ezúttal a magyar gazdasági növekedésért aggódott. Mert számára oly fontos a magyar GDP alakulása, hogy jó tanácsokkal látott el minket. Persze önzetlenül – ahogy egy jó baráttól illik.

Draghi „jó szándékúan” figyelmeztette Magyarországot, hogy „ne tegyen olyan egyoldalú lépéseket, amellyel rákényszerítené a kereskedelmi bankokat, hogy a devizahiteleket közvetlenül és egy lépésben konvertálják át forinthitelekké”. Habár ez az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került adósoknak nagy segítség lenne, a bankoknak viszont nem jönne valami jól. Sokat vesztenének a milliárdos profitjukból. Persze ez mellékes, mert az EKB elnöke nem a kereskedelmi bankok miatt aggódik, hanem a magyar DGP növekedéséért. Mert ő nem a kereskedelmi bankok, hanem a magyarok nagy barátja.

Bár a barátok közötti kapcsolat hagyományait már kevésbé tartotta tiszteletben Draghi, hisz nem közvetlenül osztotta meg a magyar kormánnyal a jó tanácsait. Biztos véletlen, de éppen egy osztrák napilapon keresztül érkezett a jóindulatú üzenet. Még akkor is naivan hiszünk a véletlenekben, ha minálunk több olyan osztrák tulajdonú bank is tevékenykedik, amelyik érintett a devizahitelezésben. De bizonyára az is véletlen, hogy épp a liberális Der Standard írta meg a baráti üzenetet. Politikától függetlenül. És végül az is véletlen lehet, hogy Ewald Nowotnyra, az osztrák központi bank vezetőjére hivatkozva idézte Draghit a liberális lap. Nowotny, a Nemzetközi Valutaalap őszi közgyűlésén azt mondta, hogy „Draghi az Európai Rendszerkockázati Testület (ESRB) vezetőjeként aggodalmának adott hangot, hogy a devizahitelek átváltása folytán felgyorsulhat a hitelezés visszaesése, ami negatívan hatna a stabilitásra és a magyar gazdaság növekedésére.” Összefoglalva tehát: Mario Draghi szerint a devizahitelek forintosítása folytán felgyorsulhat a hitelezés visszaesése, ami negatívan hatna a magyar gazdaság növekedésére. Ezért félt minket a lelkem. Ezért üzen az osztrák jegybank elnökén keresztül, egy osztrák liberális napilap hasábjain. Igazi jó barátként.

Na persze! Mi meg most jöttünk le a falvédőről!

Közben (nyilván egészen véletlenül), Heinz Wiedner, az osztrák Raiffeisen Bank magyarországi leányvállalatának vezérigazgatója is nyilatkozott, miszerint „a magyarországi bankok nem engedhetnek meg maguknak további veszteségeket a magyar kormány tervezett devizahitel-kivezetési programja miatt.”

Mennyi véletlen! És mennyi jó barát! Úgy tűnik, mi, magyarok, Fortuna kegyeltjei vagyunk és igazán gazdagok lehetünk, amennyiben igaz Bud Spencer klasszikus mondata. És mielőtt elfelejtenénk: a GDP is nőni fog, ha megfogadjuk Draghi baráti tanácsát. Ugyan pár százezer embert kilakoltatnak majd, pár millióan pedig tovább nyögik a devizahitelek súlyát, de az smafu – mert ha a hitelezés ismét beindul, akkor szép, új világ vár ránk. Tele jó barátokkal.

A magyar kormány egyébként egészen nagyvonalúan kezelte ezidáig az agresszív bankok nyomulását. November elsejéig adott időt a kereskedelmi bankoknak, hogy dolgozzanak ki olyan cselekvési terveket, melyek lehetővé tennék a hitelszerződések módosítását annak érdekében, hogy az ügyfél törleszteni tudjon. Ne felejtsük el, hogy olyan ügyfelekről van szó, akik önhibájukon kívül, illetve a devizaárfolyamok irreális emelkedése miatt kerültek bajba. Akik egy „hibás termék” miatt adósodtak el. Mert az elmúlt évtizedben meghirdetett devizahitel konstrukciók „hibás termékek” voltak. Ráadásul politikai hátszéllel jelenhettek meg a magyar piacon. Hisz a Gyurcsány-kormány ezekkel a hitelekkel tartotta fenn rövid távon a gazdasági fejlődés látszatát. Ami voltaképp inkább eladósodást jelentett. Állami, önkormányzati és lakossági szinten is. Gyurcsányék ráadásul több valóban baráti figyelmeztetést is kaptak külföldről és belföldről egyaránt. De a kormányfő (aki 2014-ben első lesz a DK választási listáján) és Veres János pénzügyminiszter (aki jelenleg befutó helyen szerepel az MSZP Európai Parlamenti listáján), illetve a Simor által vezetett Nemzeti Bank akkor nem figyelt a baráti jó tanácsokra. A valóban baráti tanácsokra, melyek a devizahitelek tömeges terjedésének kockázatáról szóltak.

Most meg jön az EKB elnöke, Mario Draghi és azt hazudja, hogy aggódik a magyar GDP növekedésért? Nem lenne sportszerűbb és egyenesebb kimondani, hogy a bankok profitjáért aggódik valójában? És hogy nem a magyarok, hanem a kereskedelmi bankok barátja? Akkor legalább nem éreznénk azt, hogy teljesen hülyének néz minket.

Felmerül még egy utolsó kérdés. A nemzeti bankok (jegybankok) függetlenségének kérdése. Az európai piacgazdaságokban alapvető elvárás a politikai hatalom különválasztása a pénzügyi, monetáris irányítástól. Azaz a mindenkori kormánnyal együttműködve ugyan, de a politikai érdekektől függetlenül kell működniük a nemzeti bankoknak. A történtek fényében viszont felmerül, hogy létezhet másfajta függőség is, ami ezek szerint belefér a jegybankok tevékenységébe. Ez pedig a kereskedelmi bankok anyagi érdekeitől való függőség.

Hogy is fogalmazott kissé gúnyosan Voltaire? „Istenem, szabadíts meg a barátaimtól Ellenségeimmel magam is elbánok majd.”

Tovább..

Egymást figyelő megfigyelők és billegő körzetek

Vasárnap volt az igazi premierje az összefogás tartalékait teljesen kimerítő ellenzéknek Baján. A Gyurcsány fémjelezte Demokratikus Koalíció bolondjaitól és Bajnai Mozgalomig összebútorozott a teljes szocialista párt és a szokásos leszámolások helyett egymást és a közös jelöltet, Tekes Melindát polírozgatták fényesre szorgalmasan. 30 választóra jutott egy pártelnök, minden választóra két aktivista és három fotóriporter/újságíró. Baja 32-es választókörzetében szignifikánsan csökkent ezután a demokráciát a legjobb politikai berendezkedésnek tartók aránya.

Az egymást üldöző megfigyelőkocsik egyszerre bájos és izgalmas kalandjai fotelbe szegeztek a politika iránt még érdeklődőket, a nap végén pedig a Fidesz hívei ünnepelhettek felállva. Az ellenzéki honfitársainknak megint maradt a csendes ökölrázás a tévé felé. A kormányzó párt népszerűsége töretlen, a polgármesterrel való közös kávézgatásokon és néhány titokban a WC-én elszívott cigin túl egyéb közéleti tapasztalattal nemigen rendelkező portás-biztonsági szakember, ha nem is könnyedén, de biztosan verte az Egyesült Baloldal Közös Élő Bizonyítékát, a pazar helyi ismertséggel és beágyazottsággal bíró újságíró hölgyet.

Az óriási médiacirkusznak, elsöprő libnyafinak, megismételt szavazásnak egyetlen eredménye lett: semmi nem változott. És természetesen mindenki győztesnek tartja magát.

Az Egyesült Szocialista Párt szívében kis reménybimbók nyíltak, mert kiderült: a billegő körzetek billegnek. (A kutya meg kutyul. Lehetnek még hasonló meglepetések.) Ha 2014-ben a Fidesz minden választókörzetben egy ismeretlen portást indít, akkor nyerhetnek. Ennyi önbizalom és optimizmus már nekik is járt.

A Fidesz magától értetődően győztese a vasárnapnak, mert amellett, hogy behúzták a mandátumot, papírt kaptak róla, hogy egy közepesen érett ananászt is indíthatnak egy körzetben, akkor is nyernek. Végtelen lehetőségeket biztosít egy igazán silány frakció összeállítására, HoffmannRózsákkal és vak comodore 64-esekkel. A Fideszt ismerve élni próbálnak majd a lehetőséggel...

Természetesen a két legnagyobb győztes az LMP és a Jobbik. Az LMP azért, mert ismét ki tudta mutatni, hogy ők távol állnak a két nagy párt iszapbirkózásától, elegánsan egyetlen egy szavazatot sem szereztek a körzetben. Ők ennél különbek. A Jobbiknak meg ölébe pottyant a mindig hálás cigányvoksolás. A hirtelen nem is annyira finnyás liberális média segítségével tolják az Orbán a cigánysággal segít elnyomni a magyarságot témát. Ez az ő szintjük, mi ebbe nem szeretnénk beleszólni.

A pártokkal ellentétben a Tutiblog Toronyházában helyet kapó Boogieman & Piréz Elemző Intézet munkatársait csak annyira izgatta fel a vasárnapi időközi megismételt voksolás, hogy megírjuk a világ legszarabb szójátékversét. Elnézést érte!

Kinek mi a Baja?

Avagy a rezsi –és nem a

rezsim csökkentésére szavazott Baja!

Csak tudnám a babámnak mi a Baja...

Tovább..

Aki a Duna vizét issza…

Oroszlán Szonja egyszer mondott egy jót. Azt mondta Magyarországról, hogy Azabajország. Nem kitérve most színésznőnk filozófiai összegzőképességének valódi mélységeire leszögezhető, hogy van ebben a szóban valami…

Az évtizedek alatt jól kondicionált, a feszkóra mindig készenálló idegnrendszerünket legújabban a focival stresszelik. A liberálisnak és értelmiséginek nevezett macskanyáj most a „kellett nekünk ennyi stadion, hülyefidesz?” érvelésével karistolják az agyunkat, aztán majd jön a lélegeztetőgépezés is. Nekem évek óta nincs véleményem a magyar fociról, és azon is csodálkozom, hogy másnak hogyan van. Idehaza nemcsak a focisták példátlanul hülyék, hanem azok is, akik nézik őket, viszont a fizetésüket nem firtatják. (khmm – a szerk.) Pedig a fiúk és a stáb kapott ám fizut az alázásért is, amiből nem lélegeztetőgépeket vásárolnak majd, nem is forgolódós koporsót a Puskásöcsinek, inkább telesírják sós könnyekkel a kaviárt. Hát van min, tessék azabajozni!

Ezenközben egy valóságos Magyarországon konferencia zajlott, a Budapesti Víz Világtalálkozó, amelyre 36 éve nem volt példa a világon. Az Áder János köztársasági elnök által feltámasztott esemény meglepően haladó, innovatív gondolkodásmódra vall, különösen a Nemzeti Dohányboltokat övező kommunikációs bukkake után. De hát minek is erről beszélni, víz az van szarásig, nem? Az most mindegy, hogy a világ más tájain háborúkat vívnak az ivóvízért, hogy az iparosodás erősödésével, az éghajlatváltozással és a demográfiai növekedéssel párhuzamosan egyre nagyobb problémává lesz ahhoz a kevéske iható vízhez hozzájutni a jövőben. Vagy, hogy vannak gyerekek, akik szomjan halnak. A magyari embernek a focival van tele a feje, miközben ivóvízzel húzza le a wc-t, azzal zuhanyzik, azzal öntözi a virágokat és azzal mossa a kocsiját is. Utóbbit ugyanakkora mennyiséggel, amennyit egy évben megiszik. És észre sem veszi, mennyire jó dolga van. A víz, az olyan, hogy van, és kész. Ezért van az, hogy Azabajországban volt idő, amikor francia cég szolgáltatta (az különben mi?) az ivóvizet. De van olyan külföldi cég, amelyik a mai napig azabajországi ivóvizet palackoz, és eladja az azabajországiaknak ásványvízként.

Létezik egy másik kifejezés is Magyarországra, az, hogy az Ezer víz országa. Ez az elnevezés a magyar ember és a víz között sokkal bonyolultabb a kapcsolatot hivatott kifejezni, még annál is mélyebbet, mint amit a két folyó, a Tiszavirágzás, a Balaton, a peca, vagy a vízi sportokban elért kimagaslóan magas arányú siker jelent. Kezdve mondjuk a Búvár Kundtól, aki igazi vizisportbuzi lehetett, ha annyi hajót végiglikasztgatott.

A magyar nemzet és a víz kapcsolatának történelmi gyökerei sokkal mélyebbre vezetnek, habár a szocialista történetírásunk ezt gondosan igyekszik elhallgatni. A Glaccferenci álláspontjával szemben, amely szerint alacsony és kacskalábú őseink véletlenül ebben a medencében rogytak össze a fáradtságtól, már Árpád-kori ásatások utalnak a gondos vízgazdálkodásra. Csatornákkal, a folyók áradását és a pangó vizeket szabályozó fokok rendszerével. Számtalan középkori forrás utal Magyarország gazdag halállományára, ismertetik vízgazdálkodásunk módszereit is. Halfogyasztásunk ekkor a Skandináv országokéval vetekedett, magától értetődő táplálékforrásul szolgált, és hogy értettük a módját, az is bizonyítja, hogy sem éhinség, sem mocsárláz nem pusztított közöttünk. A jóvilág a különböző idegen vendégeskedő barátaink okozta szünetektől eltekintve egészen a felvilágosult Habsburgok idejéig tartott, amikor is beszabályozták a vizeket, a parasztoknak meg megtiltották, hogy ősi mesterségüket tovább folytassák.

Most hát maradt egy ország, ahová 95%-ban külföldről érkezik a víz, és gyorsan át is folyik rajta. Hogy ez mennyire kiszolgáltatott helyzet, jól érzékelteti, mennyire megviseli hazánkat vizeink megmérgezése (cián a Tiszában, habzó Rába). Viszont a vizeinkért folytatott civil összefogás arra is rávilágít, hogy Magyarországnak szívügyének tekinti vizei állapotát. Gondoljunk csak a 88’-as Bős-Nagymaros elleni tűntetéssorozatra, amely határozott lépés volt a rendszerváltás felé. Az ivóvíz világméretű problémáján belül tehát megvan a magunk kis problémája is, ha másért nem, ezért is fontos ez a kérdés.

Áder János azonban a konferencia megnyitóján arról is beszélt, hogy a vízhez való viszonynak szakrális vonatkozása is van. A víz szimbólum is egyszersmind, egyedi jelentése van a mi számunkra. A Kárpát-medence gyűjtőtégelye, ellátója és védelmezője is az itt megtelepedő népeknek. Akárcsak kívülről érkező vizeit, e népeket is örömmel egyesíti, keveri, gazdagítja. De ahogyan e vizek sérülékenyek, olyan kiszolgáltatottak vagyunk mi is a külső hatásokra, impulzusokra, és jólétünk is függ azoktól. Így kapcsolódunk közösen birtokolt vizeink által is Európához.

Időnként átvonulnak rajtunk áradások is, de különben Magyarország aszályos terület. Ténylegesen, de szimbolikusan is képessé kell válnunk újra a szembenállásra, a víz erejének kihasználására, hazánk termékennyé tételére. És hogy ehhez honnan meríthetünk erőt, szolgáljon például az az ivóvíz, amit a mélyből kell a felszínre hozni. Hogy mennyi titkos életenergia feszül bennünk a felszín alatt, csak akkor tudunk odafigyelni, ha Azabajország hangjai kicsit elcsendesednek.

Azabajországban azonban jelenleg egyszerűbb keseregni az idei árvíz miatt, miközben felejtődni látszik az egységesítő és termékenyítő képesség. Az ellenállás, a kamatoztatás, az okos előrelátás. És félreértés ne essék, árvizek mindig lesznek, mindig lesz, amit majd elölről kell kezdeni. De félreértés ne essék, még mindig itt vagyunk. Nem történelmi pillanat ez a konferencia sem, mert lehetett volna az eddig bármikor. De képességeink és javaink adottak. Kezdenünk kell vele valamit, mert az Ezer víz országa, amiről álmodunk, itt van körülöttünk, és az emberek is, akik az álommagvakat elvethetik. Olyanok amilyenek, de egyet akkor sem szabad elfelejtenünk. A víz, és nemcsak az anyaföld az, ami miatt idetartozunk, amiért ide jöttünk. És a víz összeköt bennünket embereket is, áramlik, változik, mint a gondolat, a szándék vagy az érzelem. S hogy hogyan lehet a víztől a mindennapokban tanulni, arra a profán fővárosi mondás képes a legjobban rávilágítani. Aki a Duna vizét issza, saját vizét issza vissza…

Tovább..